Új Néplap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-29 / 278. szám

6. OLDAL MŰVÉSZ BEJÁRÓ 2001. November 29., csütörtök Nagy Ignác: Tisztújítás Új nagyszínpada bemutatóra készül a Szigligeti Színház Nagy Ignác nagyon csúnya ember volt - következésképp igen korán nősült. Mond­ják, Petőfire is megha­ragudott, mert magára vette a költő sorait: „Komor, mogorva fér­fiú volt Orbán, bár oly vidám hajnal pirult az orrán.” Pedig szó, ami szó: Nagy Ignác veres orra - téma. Petőfi 1847 márciusában Aranyhoz írt levelében olvashatjuk: „Hanem, édes kedves ecsém, azokkal a dicséretekkel hagyj föl, mert mikor olvasom, olyanokat pi­rulok, mint valami meggyűlt város, s ha ilyenkor a tükörbe ta­lálnék pillantani, azt gondolnám, hogy Nagy Ignác orrát látom.” Élénk intellektus, torz külső — kiváló sza­tirikus alapadottságok. Egy vörhenyes arcból előugró elképzelhetet­lenül hosszú orr árnyé­kából szétkancsalító szemmel nézni a kor­társ reformkori valósá­got és dühödten meg- Az előadás egyik jelenete. A darab Szinetár Miklós rendezésében kerül színpadra ítélni mindenkit és mindent: Nagy Ignác erre volt predesztinált. Mégsem tette. Zajtalan polgári életet élt, anyagi gondok sem zavarták: „szaladt utána a pénz”, mint kortársai állították, és Krőzus- nak nevezték egymás között. Az úgyneve­zett „okos” írók közé tartozott, akik nem in­dultak eszmények után, akik nem kergetik a halhatatlanságot, hanem megelégszenek az­zal, hogy jól éljenek, amíg élnek, s minden igyekezetük arra irányul, hogy eltalálják a közönség ízlésétí A Tisztújítással Nagy Ignác maradéktala­nul elérte célját. A Tisztújítás derűs darab. Csíp is, mulattat is. Többpárti demokráciák­FOTÓ: CSABAI ban vélhetően folyamatosan lehet majd ját­szani. Ha mégsem, akkor az vagy azt jelen­ti, hogy a téma már elavult, vagy azt, hogy... A hangulatos cigányzenével kísért darab Szinetár Miklós rendezésében kerül szín­padra. A bemutató időpontja: 2001. decem­ber 7. ■ JANUÁRI ELŐZETES Újra együtt a régi sikercsapat „Üzlet ez. Szigorú szabályok szerint alkotott rítus. Érdekek, alkuk különös ünnepe. Végtére is a döntés, hogy kinek a horkolását hallgat­juk, ki ordít velünk és kivel ordítunk mi, ki­nek a rigolyáit szenvedjük el és ki mellett hall­gatunk... egy életre szól. A Háztűznéző ennek a szemérmetlen alku­helyzetnek harsány és megdöbbentő komédiá­ja. A vágy és a félelem, a szépség és a nyomor szomorú-vidám arcképcsarnoka. Micsoda gyönyörű képesség komédiát írni a kétségbeesésről, a magányról, a gőg és a fér­háztűznézö — fn. 1 .(nép) A házasulandó férfi első láto­gatása, gyakran szüleivel együtt a menyasszonynak kiszemelt lánynál. 2. (táj) A menyasszonynak kiszemelt le­ány szüleinek, rokonainak látogatása a kérő családjánál, amelyen esetleg maga a leány is részt vesz, hogy a legény anyagi helyzete, életkörülmé­nyei felől tájékozódjanak. 3. (ritk.) Az a személy, aki háztűznéző- be megy. Mucsi Zoltán az Ahogy tetszik-ben 1989-ben fiúi birtoklásvágy brutalitásáról, az úrhat­nám korlátoltságról! Ebben a történetben az a legnagyobb hős, aki elmenekül. Ebben a történetben értelmetlenné válik, ha valaki ki­tart elhatározása mellett. A világrend felbo­rul, és mi röhögünk rajta. Kacagunk önfeled­ten. Magunkon. ” (Telihaly Péter) tygol Háztűznézőjében (melynek 2002. ja­nuár 11 -én lesz a bemutatója) Sztárek Andrea és Mertz Tibor mellett - annyi év után - az egykori sikercsapat további két meghatározó színészegyénisége, Mucsi Zoltán és Tóth Jó­zsef is újra szerepet vállal a Szigligeti Színház színpadán. Mucsi Zoltán a darab főszereplő­jét, Podkoljoszin udvari tanácsost, a legesé­lyesebb kérőt alakítja, aki hosszú pipázgatás után úgy dönt: szerelmes lesz. Házasodnia ugyanis kell az embernek. Be kell állnia a sor­ba, ha már egyszer őszül a halántéka, továb­bá ideje családot alapítania, a menyasszony ráadásul szép, legalábbis a barátja ezt állítja. Hősünk tehát úgy határoz, szerelmes, a há­zasságszerző asszony meg csak szaladoz, a szabó megvarrta már az ünnepi frakkot, a menyasszony sápadoz, természetesen továb­bi kérők is akadnak, akik be-beugranak né­hány percre egy kis leánykérésre, hisz - mint köztudomású: legfontosabb dolog a szere­lem. Egy klasszikus avantgárd — kortárs átiratban Vásott kölykök - a magyar cím zseniális, de félrevezető (és per­sze elkerülhetetlen). Nem rossz­csontok ezek a gyerekek, nem csintalankodnak jódolgukban, hanem, mint az eredeti is mond­ja: „terribles”, azaz rettenetesek és kibírhatatlanok, és mégis gyer­mekek („enfants”), azaz ártatla­nok. Tehát szörnyűek és szépek egyszerre, kegyetlenek és gyö­nyörűek, mint germán istenek. A „kölykök” a Pál utcai fiúkat idézi, a bandaháborúkat, Cocteau regé­nye viszont intim dráma, nem a grundok nyers világába visz, nem a külvárosokba, hanem egy zegzugos polgári lakás (majd ké­sőbb egy labirintussá váló luxus­palota) fülledten rendetlen és ugyanakkor vonzó káoszába. Ahogy magyarul mondjuk: ezek a fiatalok „nem férnek a bőrük­be”, és ez már közelebb volna az eredeti jelentéshez, mert állandó­an túl akarják szárnyalni létezé­sük korlátáit, fantáziájuk kimerít­hetetlen, szüntelenül játszanak: egy olyan játékot, amelynek szabá­lyait csak ők isme­rik, és amelynek lényege, hogy nem szabad felnő­ni, nem szabad el­fogadni a felnőtt élet (a külvilág) já­tékszabályait. Az ő játékuk maga a titok, abba nem szabad beavatni senkit: ez több mint játék, ez ma­ga a szentség, és a lakás, a szfebájuk, az pedig maga a szentély, vagy színpad, ahol esté­ről estére ezek a mágikus esemé­nyek lejátszód­nak. Mint a görög mitológia megan­nyi darabjában, itt is testvéreket lá­tunk szerelmes, szinte vérfertőző gyűlöletben össze­fonódni, viaskod­ni az emberiség démonaival. Cocteau nagy mű­vész, valódi mí­toszt teremt a szemünk láttára: nem annyira a testvérszerelem, sokkal inkább a játék, a szerelem és a halál mítoszát. A súlyos tar­talmakat elképesztően könnye­den emeli a magasba: a francia szürrealista költői nyelv varázsla­tával, képzeletgazdagságával, amit éles és tisztán látó lélekis- meret tesz hitelessé. Mindent tud ezekről a gyermekekről, álmaik­ról és szertartásaikról, és azt is tudja, hogy a szürke és rideg vi­lágban miként keletkeznek ilyen forró és szenvedélyes zugok, ahol határtalan a képzelet, és tá­gasabb, és szabadabb, mint bár­hol a Világegyetemben. Jean Ge­net és Witold. Gombrowicz neve jut hirtelenében az eszembe, ők voltak képesek egy szűk és fül­ledt világot ilyen tágassá nyitni nyelvük és a képzeletük erejével. Színdarabot írni egy népszerű regényből (bár a regény népsze­rűbb, mint ahányan olvasták), mindig istenkísértés. Részben puszta utánzás, stílusimitáció: de egy imitáció elég hamar leleple­ződik, ha nincs mögötte, benne hasonló tudás, hasonló tapaszta­lat, hasonló szenvedély - ami az­tán könnyen elviheti az embert. De régi tapasztalatom: ha az em­ber nem tud hűtlen lenni egy mű­höz, akkor hű sem bír maradni hozzá: hiszen éppen abban a pil­lanatban derül ki viszonya az eredetihez, akkor érti meg iga­zán, amikor kilép belőle. Mint a tájképfestő, úgy dolgozik. És a tájképfestő nem fizet jogdíjat a tájnak. Miközben bámulja, kilép belőle, a nézését viszi haza a vásznon. Fura dolog ez az „adap­táció” (Shakespeare minden mű­ve az): hiszen csak akkor sikerül­het, ha már nem adaptáció. Ha a megszólaló alakok: Elisabeth, Pa­ul, Gerard, Agathe és a többiek saját színpadi lényük megvalósu­lásai, olyan közvetlenül érzékel­hető, mégis örökkévaló lények, akiknek megértéséhez nem is kell föllapozni Cocteau zseniális regényét (amelyet mindenkinek csak ajánlhatok). FORGÁCH ANDRÁS Balázs Zoltán e.h., Szamosi Zsófia és az író, Forgách András FOTÓ: CSABAI ISTVÁN Sztárek Andrea újra Szolnokon Őrzök egy darabot a régi épületből...- A szolnoki színházlátogató közönség számára nagyon is is­merősen cseng ez a név: Sztárek Andrea. Hány évadot töltött el Szolnokon?- 1986-ban, egy évvel a főis­kolai diplomám megszerzése után hívott Schwajda György. Le­szerződtem. Szolnokon akkor nagyon jó szellemiségű csapat alakult ki, jó színészek találkoz­tak jó rendezőkkel. Szinte nem volt olyan előadás, hogy ne né­zett volna bennünket a szakma, főleg színészkollégák, de kritiku­sok és rendezők is. A Doktor Zsi- vagót például ötvenszer játszot­tuk, ami ritka széria egy prózai darab esetében.- Elmondható, hogy vezető szí­nésznő volt?- Igen, mondhatjuk. Sztárek Andrea- 1990-ben mégis elszerződött Szolnokról. Hol folytatta pályáját?- Először Budapesten a Jó­zsefvárosi Színházban, aztán az Arizona Színházban játszottam, majd miután bezárták, mentem a társulattal tovább Sopronba. Ott születtek az ikrek ’95-ben. Onnan a Budapesti Kamaraszínházba szerződtem, ott játszottam három évet, majd következett újra Szol­nok.- Milyen érzés visszatérni sike­rei színhelyére?- Igazából még nem tudom. Itt voltam azon a bulin, amikor elbú­csúztattuk a régi épületet - őrzök is néhány jelképes faldarabot az akkori épületből, de ebben az új­jáépített színházban még nem ját­szottam. Ez tehát egyelőre szá­momra nem ugyanaz a közeg. Ta­lán, ha majd meglesz a premier... Szeretném itt megtalálni a helyem Öt percben - Mertz Tiborral- Viharos körülmények között tá­vozott a Szigligeti Színházból 1992-ben...- Ráadásul főszereplőként a Rinaldo Rinaldini bemutatója előtt nyolc vagy tíz nappal. Az volt Spiró első igazgatói éve. Nem tudtam egyetérteni azzal az irányvonallal.- Szerződésajánlattal a zsebé­ben volt ilyen bátor?- Dehogy. Abban sem lehet­tem biztos, kapok-e egyáltalán szerepet bárhol az országban, fő­próbahéten ugyanis nem szokás otthagyni egy társulatot. Szeren­csémre Garas Dezső és Ács János segítettek, szerepet kaptam az Arany János Színházban. A kö­vetkező évben indult a Művész Színház, és Schwajda szerződést ajánlott. 1996 óta szabadúszó va­gyok.- Ebben az évadban újra Szolnokra szerző­dött. Mennyire más ez a mostani helyzet?- Gyökeresen. Most a családommal együtt élek itt, feleségem a színház koreográfusa, gyerekeim itt járnak iskolába. Elemi érdekem, hogy újra épüljön itt egy tehetsé­ges, erős csapat, amely­ben én is meg szeretném találni a helyem.- 2001. szeptember 11. az ön számára is jelentős dá­tum, ugyanis éppen New Yorkban volt. Hogyan emlékszik vissza ar­ra a napra két hónap távlatából?- Kettős az élmény. Egyrészt ott voltak a háborús, sőt világhá­borús sejtelmek, egyfajta apoka­lipszis, ugyanakkor. mi onnan, egy lakás bizton­ságából reálisab­ban tudtuk meg­ítélni a helyzetet, mint az itthoni­ak. Tudtuk, hogy nem forgunk közvetlen ve­szélyben. Azt azért hozzá kell tenni, hogy azon a napon tervez­tük, hogy felszál- lunk egy reggeli New York-Wa- shington járatra, és az is tény, hogy egy ilyen járat aznap dél­előtt lezuhant Pennsylvaniában. De ennél fontosabb tény, hogy most át kell mennem a szabóság­ba ruhapróbára, mert hamarosan premierünk lesz. Ez a lényeg. ___________________________! Me rtz Tibor Az oldal az intézmény és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az intézmény viseli.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom