Új Néplap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-28 / 277. szám

2001. November 28., szerda AHOL ÉLÜNK 7. OLDAL KUNHEGYES AZ ÚJ ÉVEZREDBEN Szárazkolbász a koporsóban Hej, de sok minden kiderül egy 45 éves általános iskolai ta­lálkozón! Nem történt ez másképpen Kunhegyesen sem, ahol .1 Kossuth iskolában az 1956-ban ballagó nyolcadikos fiú- és lányosztály tagjai elevenítették fel emlékeiket. Hogy a gyengébbik nem valahol szívósabb, ellenállóbb, mi sem bizonyítja jobban, hogy a most 59-60 éves fiúk közül már ti­zennégyen meghaltak, a hölgyek közül hárman. Elöl a tanárok, mögöttük az egykori osztálytársak figyelik Gy. Molnár Feri spárgáját Még a jegenyefára is felmászott valamilyen tojásokért. Aztán Cső­regi Laciról hallottuk, 12 évesen csőkolózott először a református templomban. Fenn az erkélyen egy istentisztelet alatt. Kan Zsa­tan balerinaalkat, mert veri a 150 kilót. M. Kiss Imre is remek spor­toló volt, mára a méhészet elis­mert szakértője. Azután azt is megtudtuk, K. Széli Laci egyszer elhívott hozzájuk három srácot. Róla tudni kell, az apja koporsós volt. Mindez júliusban történt, az ötvenes években.- Srácok! Ennétek egy kis füs­tölt kolbászt? Felesleges volt a kérdés, mert jú­liusra a legtöbb helyen már nyoma sem maradt a kolbásznak, akkorra szalonna meg zsír jelezte a téli disznóölést. Bevitte őket abba a nagyterembe, amelybe tömve volt koporsókkal. Felemelte a legfelső fedelét és légyenek erősek: onnan kihúzott egy zsírpapírba csoma­golt duplaszálas, szép kolbászt. Nézte a meghökkent arcokat.- Mit majréztok? Nem feküdt még ebben senki.- Még szerencse - érkezett egy halk válasz.- Különben is ez a lakás leghi­degebb szobája. Beballagott a konyhába, elő­ször fanyalogva, majd jó étvágy- gyal eltüntette a négy örökké éhes 14 éves a szép szál kolbászt. Amikor otthon elmesélték kosz­tolásuk történetét, volt, akinek az anyukája elájult. Híre ment en­nek a községben is és a négy srác majdnem igazgatóit kapott. Pedig csak ettek a felkínált kolbászból. Hogy egészségükre vált a rendha­gyó módon tálalt csemege? Mi sem bizonyítja jobban, mindahá- nyan közülük megérték a 45 éves találkozót. ■ A DINOSZAURUSZOKRÓL. December 5-én délután három órakor Kunhegyesen a könyvtár pincegalériájában dr. Főzig Ist­ván paleontológus lesz a ven­dég. A kíváncsiskodók vetítés­sel egybekötött előadást hall­hatnak tőle a dinoszauruszok­ról. ■ SZILVESZTER m m ■ * ■■■■■■■■■ & i Búcsúztassa az évet Kunhegyesen a Turistaszállóban december 31-én, 19 órai kezdettel! Szeretettel várjuk zenés, műsoros, táncos rendezvényünkre. Szálláslehetőséggel. Vacsora: aperitif, négyfogásos menüsor, pezsgő. Gyertyás éjszakai fürdőzés! Vacsora: 3.200 Ft Helyfoglalás a helyszínen. Érdeklődni tel.: 59/335-113,30/2166-342. g Régi konyhából újat Tiszaroffon a régi konyha részben már korszerűtlen­nek bizonyult, részben bőví­tésre szorult. Az átalakítási munkálatokat október köze­pén kezdték, és a felújítás ered­ményeképpen ha elkészülnek, az itt dolgozó négy szakács naponta akár háromszáz ada­got is főzhet. Az éttermi rész is megnagyobbodik, és százhúsz személy befogadására lesz alkal­mas. A munkálatok mintegy ti­zenötmillióba kerülnek, amely­nek 70 százalékát a területfejlesz­tési tanácstól kapták, de támogat­IKREKET VÁRNAK December 9-én, vasárnap délután fél háromkor ikreket, ikreket nevelő szülőket várnak az abádszalóki művelődési házba. Itt az alapítvány olyan Mikulás-váró rendezvényt szervez, ahol Ulicsni Árpádné óvónő vezetésével csuhából karácsonyi díszeket készíthetnek a megjelentek. Ugyanitt a kunhegyesi művelődési központ gyerekcsoportja moderntánc-bemutatót tart. Egyúttal az ikrekkel foglalkozó alapítvány eddigi működéséről és az elkövetkezendő időszak terveiről is tájékoztató hangzik el. ______■ Ne gyvennégy évet dolgozott Ha hívják, akkor megy dolgozni Szívós Ferenc kunhegyesi. Nem nagyon szeretett tanulni, ezért nyolcadik után elment gyalog­munkásnak a Középtiszai Álla­mi Gazdaságba. Ott is ragadt, il­letve a jogutód cégnél a mai na­pig. Igaz, közben azért képezte magát, traktoros, nehézgép-ke­zelői szakmákat végzett. Tulaj­donképpen bármikor jöhettek érte, ő készen állt. Akár vasár­nap kettőkor szólt a telefon, akár este. Azért annyi ideje csak maradt, hogy 1965 októberében elvegye a szép Gregor Juliannát. Két gyermekük született, ők is családot alapítottak, sőt, négy unoka is van. Feri nem régóta nyugdíjas, amikor az összes ide­jét megszámolták, 44 év 61 nap jött ki. Ez mit sem változtat a té­nyen, mármint azon: ha hívják, megint megy. És folyamatosan hívják. Gyaníthatóan azért, mert ennyi esztendő után is bármikor lehet számítani rá. ■ Ünnepelt az Egy jó hangulatúan olvas­mányos kiadvány, Simái Já­nos munkájának megjele­nése adott apropót ahhoz, hogy szombaton este mind­azok ünnepelhessenek a Városi Művelődési Központ­ban, akik kötődnek a még mindig aktívan nosztalgiá­zó Androméda zenekarhoz vagy életük alakulásában meghatározó szereppel bírt a beatzene települési hős­kora. Azt, hogy a legendákra ma is szükség van, mi sem bizonyíthat­ja jobban mint az, hogy szponzo­rok, támogatók hada állt a kezde­ményezés mellé. A helyi önkor­mányzat, Herbály Imre ország- gyűlési képviselő, az emlékek életbentartásáért bőkezűen áldo­zó vállalkozások adták szívüket- lelküket, no és persze „kevéske” pénzüket is a közös ügyért. Mert a beatzene és az Andro­méda együttes több mint három évtizedes története valóban olyan közös ügy errefelé, ame­lyet büszkén vállalhatnak fel an­nak részesei. Ez látszott az arcokon, szemek csillogásában, amikor az örökifjú Androméda „törzs” tagjai játé­kukkal felidézték a régi szerel­meket, a hőskor ifjonci csínytevé­seit, s azokat a hajdan még pol­gárpukkasztó sztorikat, amelyek ma már nem csak muzikálisan értékes részei a kun városka tör­ténetének. Kicsit ugyan nagyké­Androméda pűnek tetszhet, de igaz: mára is életképes múltjukkal ezek a le­gendák nagyon sokat tettek azért, hogy mostanra elkezdőd­hessen a jövő! Erről szólt a szombattól a va­sárnapi kakasszóig ünneplő, táncos, vacsorás este, s persze az a közel kétszáz oldalas könyv is, amelyet a „nemzet do­bosa”, Nagy Janika, alias Kábái, relikvái felhasználásával Simái János megírva fűzött azonnal kiolvasandó egésszé. Olyan egésszé, amelyben egyaránt ér­tékes része van Kabainak, Kiss Tötyi Andrásnak, Mándoki Do­ki Lacinak, Lakács Helló Lajos­nak, Parázsó Iminek, Pólyák Csábinak, Sás Karcsinak, Szabó Menedzser Istyunak, Farkas Tó­mnak, Ráczéknak, Rékasiék- nak, a másodgenerációs Tóth Tominak, s a lakodalmi front­embereknek, a „bánfás” Illés La­josnak és a prímáskirály Bari Elemérnek is. Nem is beszélve azokról, akik sajnos már csak egy mennyei „eol”, egy szélhárfa húrjain pen­getve csalhattak könnyeket az ünneplők szemébe: Simon Cson- csi János, Hajdú Ferike és Varga Gyári. Ők már valóban csillagké­pek, olyanok, mint az Andromé­da, amely élő földi alattvalói ré­vén még mindig jól látható és szerencsére jól is hallható. Talán azért, mert a „törzs” szívből játssza azt, amit a legjobban sze­ret. ______________________________ PERCZE Gy orsabbak, fiatalabbak voltak Otthon tartott minden pontot a Kun FC A nagy derbi idején, a legelső Kun FC-KESE megyei első osztá­lyú focimeccsen még a máskor nyüzsgő, messze földön neveze­tes Cserepes kocsma is olyan volt, mint a Szahara közepe éjjel. Szó­val néptelen. Egyedül Reszelő, a hajdani híres zenész bóklászott a környéken. Amikor meglátott, felvidult az arca.- Komám! Adsz egy százast, nagyot mondok.- Fordítsak meg! Előbb mondd, aztán adom a pénzt.- Nahát, kezdem. Akármi lesz az eredmény, a pontok itthon ma­radnak.- Óriási vagy, Reszelő! Itt a százas. Mit iszol rajta?- Fröccsöt. Csak fröccsöt. Ez lesz ma a kilencedik, aztán egye­nesen megyek a meccsre! - és igen-igen görbén, cikcakkban először a kocsma felé vette az irányt. Ha már megdolgozott az újabb fröccsért. A pálya körül temérdek autó, még a katolikus temető főbejáratá­nál is parkoltak. Azután rengeteg kerékpáros akadt, aki Tiszagyendá- ról, Tomajmonostoráról pedálozott idáig. Nem egyedül, sokuk zsebé­ben lapos üveg domborodott. Vibráló, változatos volt a játék. Nem unatkoztak a nézők. Heve­nyészett körkérdésünkkel a meccs elején a végeredményt fir­tattuk. Baranya Pál, Tiszafüred jegyzője:- Győz a Kun FC. Már meg­nyerte a bajnokságot, itt se adja meg magát. Herbály Imre, országgyűlési képviselő:- Kunhegyesen siker, hogy két ilyen jó csapata lett a városnak. Gönczi Gabriella:- Én Szabó Tominak drukko­lok, ő a barátom. Ja, és a KESE- ben játszik. Pásztor Lajos, neves, volt focis­ta, a haverok, ismerősök csak To­jásnak hívják. Ő mondta:- A KESE keményebb, a Kun FC gyorsabb, fiatalabb és ezért jobb csapat, ő győz. A szünetben 1-0-ra vezettek a fiatalok, majd a végeredmény 2-1 lett javukra. Nagy volt a harc, akadt a pályán minden, mint a jó boltban. Három piros lap, két sár­ga, 11-es, szóval nem lehetett unatkozni. A kolomprázók, csen- getők csapata a végén még egy­szer köszöntötte a 700 nézőt, akik kitartottak az utolsó sípszó­ig­A KESE focistái fogadkoztak, majd a tavaszi szezonban vissza­vágnak. A Kun FC srácait pedig felséges, finom birkavacsora vár­ta a Sport 4 Hotelben. Itt Szabó András edző köszöntötte őket és ajándékozta meg az őszi bajnok- csapatot. Varga Ferenc pedig rö­vid számvetést készített, amely ősszel 82,2 százalékos eredményt mutatott: tizenöt mérkőzésből ti­zenkettőt megnyertek, egy dön­tetlen, két vereség, 37-17-es a gól­arány. Hogy ez mire, meg mihez lesz elég? Tizenöt újabb mérkő­zés után, tavasszal kiderül... Legfontosabb: a jó minőség A társaság alapítója Nász István. A 80-as évek elején indította el vállalkozását Kunhegyesen azzal az elhatározással, hogy termékeinek olyan piacot keres, ahol igény van a jó minó'ségű, egyedi, valamint szabvány szerinti termékekre. Sikerült megtalálni ezeket a helyeket és az elmúlt években a termékek bekerültek többek között a Raab Karcher Tüzép Rt., Zatik Faáruház, Nyíló-Bukó Kft. áruválasztékába. A piac alakulását figyelembe véve, évről évre bővül a választék. Elsők között kezdtük el gyártani a zsalus ajtókat, amelyek a mai napig keresettek. Később a nyílászárók gyártása mellett megkezdtük a kerti padok, faházak, díszkutak, előtetők gyártását is. Az előtető újdonságnak számít szintén bevezetés alatt áll, mert tavaly kezdődött a gyártása. Igény szerint készülnek a konyhabútorok, a szekrénysorok, az ágyak és a gyermekbútorok is. Lehetőség nyílt arra is, hogy a társaság bemutatkozhatott a BNV-n, főleg a kerti bútorokkal, faházakkal. Ahhoz, hogy a termékek színvonala ne változzon fontos a műhely jó felszereltsége amihez elengedhetetlen a folyamatos fejlesztés és bővítés. Ma már nagyon sok segítséget nyújtanak a termékek előállításánál a korszerű gépek. A vállalkozásban a tanulók képzése mindig jelen volt. A tanulók gyakorlati oktatását a kunhegyesi Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézettel kötött együttműködési megállapodás alapján végezzük. Eleinte egy tanulóval, ami az évek során bővült, hiszen a folyamatos bővítés megkövetelte az alkalmazottak és tanulók létszámának növelését. Az első tanuló 1982-ben kezdte el tanulmá­nyait a társaságnál, aki az iskola elvégzése után alkalmazásba is állhatott és a mai napig itt dolgozik. Később, ahogy bővült a műhely, lehetségessé vált több tanulónak biztosítani a gyakorlati helyet. Tanulóink az iskola befejezése után vagy a továbbtanulást választják vagy megpróbálnak munkába állni. A környéken van erre lehetőség mivel hagyományos szakmának számít és az elhelyezkedéssel sincs baj, hiszen Kunhegyesen két asztalosüzem is van. Sok fiatalt vonz Budapest vagy más nagyváros, így ott próbálnak meg elhelyezkedni. A dolgozói létszám fejlesztését eddig az itt végzett tanulók alkalmazásával oldottuk meg és ezen a jövőben sem kívánunk változtatni. Betéti társaságunkban jelenleg hét asztalos dolgozik. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak a korszerű gépeket ismerjék meg, hanem lehetőségük legyen elsajátítani a szakmai újdonságokat is. Ezért, minden évben ellátogattunk különböző kiállításokra, bemutatókra. Mindig törekedtünk a jó minőségű termék előállítására, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy termékeink keresettek. Ez köszönhető a folyamatos fejlesztésnek, hogy a megszokott színvonalat tudjuktartani. (PR) Lovarda a város szélén Kenderesről Kunhegyesre haladva a város előtt a helységjelző-táblával egyirányban csodaszép, kupolás épület köszönti a településre érkezőt. Egy új lovarda, Gráczer Sándor tulajdona amelynek ifjú Gráczer Sándor, azaz az Almásderes Bt. az üzemeltetője. Sokrétű feladatot vállaltak azzal, hogy megépítették ezt a létesítményt. Szeretnék kinevelni a lovas utánpótlást, lehetőséget biztosítani a lovaglásra, bekapcsolódni a lótenyésztésbe, együtt őrizni, védeni, ápolni a lovas hagyományokat. Az idén Mikulás-nap környékén lovasiskola indul, ahová szeretettel várják az érdeklődőket, jelentkezőket hatéves kortól nyugdíjasokig. A különböző helyi és környékbeli rendezvényekre hintók, lovasfogatok bérelhetők, akár túrakocsikázásra a határba. Megtekinteni a környék nevezetességeit, érdekességeit. Nyaranta pedig táboroztatást, érdekes szünidei kikapcsolódást kínálnak a gyermekeknek 2002-től, hiszen jelenleg már 25 ló van és közöttük fogathúzók, éppúgy akadnak mint ugró- és sportlovak. A városi rendezvényeken már rendszeresen részt vesznek, szerepelnek, képviselve, felelevenítve azt a hagyományt, amit a lótenyésztés, lovaglás, a paripák szeretete jelentett néhány évtizede ezen a környéken. Érdeklődni lehet a 06-30/9457-053-as telefonszámon. (PR) A konyha meg az étterem áprilisra kívül-belül megújul ta az elképzelést az Országos Ci gány Önkormányzat is, három millióval. Ha minden a tervei szerint halad, akkor április elején elkészül, üzemképes lesz Tisza roff új önkormányzati konyhája. ___________________________I zsa 40 évig lakott a fővárosban, de visszaköltözött Hegyesre. D. Kovács Irén most is karcsú, mint egykoron, hiába, már csak ilye­nek a testnevelők. K. Nagy Jani vele ellentétben nem kimondot­Kiderült például, hogy Gy. Mol­nár Feri hatvanévesen is megcsi­nálja a spárgát, megtudtuk, dr. Vadon Lehel egyetemi professzor igazi csínytevőnek számított, semmiből sem húzta ki magát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom