Új Néplap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-24 / 274. szám
4. OLDAL T Ű K Ö R 2001. November 24., szombat M E G Y E I Újra megszólalhat az orgona A jász településen méltón ünnepük a négy évszázadot Hétszáz sípjából alig néhány tucatba tudtak csak hangot lehelni már az utóbbi években. Hát igen, nem múlt el nyomtalanul a több mint egy évszázad a református egyházközség templomának orgonáján sem. Pedig derék, szakmájukat jól ismerő mesterek készíthették annak idején, hiszen hosszú - hosszú időn át szinte hozzá sem kellett nyúlni a hangszerhez. Az évtized elején azonban egyre többször hibásodott meg. Mostanra félő volt, hogy teljesen megnémul a tetszetős orgona. Jászkisér Megtudtuk: itt nincs helye a gépesítés----- — nek, az informatika csodáinak. A szerkezeA kiséri református hívők nem engedték, tét csak az eredeti alkatrészekkel lehet jól hogy ez megtörténjen. Négyszáz éves a helyi egyházközség, a gyülekezet pedig méltó módon kívánt erről megemlékezni. Számos felújítás mellett nem feledkeztek meg az orgonáról sem.- Még '93 karácsonyán hirdettük ki, hogy megkezdjük a gyűjtést az orgona teljes restaurálására. A templom tetőszerkezetének felújításával, új lelkészház építésével, no meg a harangok felújításával újabb és újabb erőfeszítéseket tettek a helyiek. Ráadásul másfél millió forintot gyűjtöttek az orgona teljes felújítására - elevenítette fel az adakozást Somodi Lajos lelkipásztor. A restaurálás teljes költségét azonban ez nem fedezte volna. Szerencsére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatainak sorában a műemlékorgonák felújítására is volt némi anyagi forrás. Az alapot megpályázva 3,2 millió forinttal toldhatták mega meglévő másfelet. Megfogadhatták tehát a mestereket, akik idén januárban hozzáláttak a nagy munkához. A Sopronból érkezett Szabó András és Szarka György immár 13 éve foglalkozik az orgonák megújításával, s nagyon örültek a kiséri megbízásnak is. Mint mondták, „kedvencüket”, egy mechanikus szerkezetű, nagyrészt fából készült orgonát kellett „meggyógyítaniuk”. Szó szerint darabokra szedték az égé- Közel egy éven át, aprólékos műgonddal végezték a felújítást szét. ' megszólaltatni, de automatizálni semmiképp sem lett volna érdemes. Eredetiségében mutatja meg igazi szépségét, igazi hangját.- 1888-óta ezt a szerkezetet nemigen javították. Megtisztították, felhangolták, de teljes javításra nem került sor, tehát mindent elölről kellett kezdeni. Ha avatatlan kezek nem kontárkodnak bele, s a kellő időben hangolják, tisztítják újra, a mostani javítás után sem kell legalább száz évig hozzá nyúlni - mondta Szabó András.- A munka nagy része inkább a bútorasztaloséhoz, mintsem hangszerkészítőéhez hasonlítható - így Szarka György. - Méretre vágás, gyalu- lás, csiszolás. Amit lehetett megújítottunk, de jó néhány elemet ki kellett cserélnünk. A hangszer restaurátorai elmesélték, hogy a templom nagy harangjához hasonlóan, az orgona leglátványosabb, ónból készült sípjait az I. világháború idején leszerelték és elvitték. Szomorú, de Isten házának ékes részei hadianyagként születtek újjá... Az ón sípokat egyszerű horganyzott csővel pótolták. Most ismét az eredetihez hasonló ón sípokat építenek be. Hétszáz sípjával a kiséri a közepes nagyságú orgonák közé tartozik, s a restaurátorok szerint nagyon hasonlít a bélapátfalvi műemlék orgonához. December 1-jén az egyházközség 400 éves jubileuma alkalmából szervezett ünnepségsor keretében Hajdók Judit orgonaművész, szakértő szólaltatja meg ünnepélyes keretek között az újjávarázsolt orgonát. fotói sArközi János _________________banka csaba Dá vid és az ismeretlen jótevők Az egész ország megmozdult a mozgáskorlátozott házaspár gyermekéért Klári és András tíz éve lakik együtt. Szerelmük és vágyuk az egészséges életre harc a sors kegyetlenségével, lévén mindketten mozgáskorlátozottak. Mindennapjaik nagyrészt csendes magányban zajlottak, kevésszer láthatták az élet napos oldalát. Az elmúlt pár hónap viszont maga volt a csoda, ami velük történt, az teljesen egészséges emberekkel is nagyon ritkán fordul elő. Patkós Andrásék a szülői ház viszonylagos biztonságát cserélték fel a tiszakürti mozgáskorlátozottak otthonában egy pár négyzetméteres szobára. Éltek boldogan, dolgoztak, ám úgy egy évvel ezelőtt kiderült, Klári gyermeket vár. Nagyot fordult velük a világ, azt sem tudták, hogy örüljenek vagy aggódjanak. Még kicsiként szomorúan figyelték egészséges, szaladgáló kortársaikat, s csak álmodtak arról, hogy valaha családot alapíthatnak.- Próbáltunk tudatosan készülni arra, hogy biztos hátteret teremtsünk leendő gyerekünknek - emlékezett vissza András. — Tudtuk, itt az otthonban nem maradhatunk sokáig, ez nem megfelelő hely egy pici fölnevelésére. Házat kerestünk, amit a megyei egyesületünk révén meg is találtunk. A pénztelenség azonban kis híján keresztülhúzta számításaikat. Az épület drága volt, kölcsönt pedig nem kaphattak, mert ötszáz forinttal kevesebb volt Klári fizetése a limitnél. — Sokat köszönhetünk annak a házaspárnak, akiké volt a ház. Összebarátkoztunk, azt hiszem, tisztelték bennünk, hogy vállalni mertük a kicsit. Ennek ellenére még mindig reménytelenül teltek a hetek. Az anyagiakon túl ott lebegett a fejük fölött az a lehetőség is, hogy ha nem tudnak otthont biztosítani Dávidnak, akkor a gyámhatóság elveszi tőlük. Egy televíziós műsor után viszont nagyot fordult a világ. Égtek a kürti otthon telefon- vonalai, rengeteg ember hívta a Patkós házaspárt, ki csak beszélni akart velük, erőt meríteni kitartásukból, ki pedig pénzt adni.- Szinte le sem ülhettünk, folyamatosan a telefonhoz kellett mennünk. Olyan jól esett hallani, mennyire együtt érez velünk az egész ország. Nem szégyellem, bizony kicsordult a könnyem, amikor egy nyolcvan éves néni ötszáz forintot ajánlott föl, tudom jól, ő azért a kis pénzért nélkülözött. A legnagyobb segítséget viszont Balázs Palitól kaptuk. A népszerű énekes az adás után már tudta is, mivel mozdíthatná előbbre a házvásárlást. Koncertet szervezett Tiszakürtön, a bevételt pedig, kiegészítve még párszázezer forinttal, átadta Andrásnak és Klárinak. — Sosem felejtjük el, amit értünk tett. De köszönjük azoknak az embereknek is, akik eljöttek, kifizették a belépődíjat, nélkülük ugyanis hiábavaló lett volna az énekes igyekezete. . • Boldog fordulatot vett tehát a család sorsa, Andrásék nap mint nap tapasztalják, mennyi nagyszerű ember él az országban. A férj egykori főnöke például vállalta, bevezeti a gázt a házba, valamint két évig fizeti Patkósék helyett a banki kölcsön részleteit.- Ma már tudjuk, merre tartunk. Hamarosan beköltözhetünk otthonunkba, hogy belevágjunk eddigi legnagyobb „kalandunkba” - összegezte András. Torokszorító érzés látni a házaspár szemében azt a sajátos csillogást, ami sokakba öntött erőt az utóbbi hetekben. Nem láthatják ugyan, hogy mit hoz a jövő, de az bizonyos, rajtuk semmi sem fog múlni. Lelkierejük vetekszik bárkiével, amennyire csak lehet, teljes életet élnek. Országos bajnokok a mozgáskorlátozottaknak kitalált labdajátékban, a boc- sában, András verseket ír, keresnek saját magukra, s talán már csak nagyon ritkán jut eszükbe, hogy milyen kegyetlenül bánt velük a sors. Dávidka pedig olyan szülők mellett fog felnőni, akiktől kitartást, hitet és óriási akaraterőt örökölhetett... PE VÉLEMÉNY bán János A tolvajok országa Alapos munkát végeztek a tolvajok. Elloptak ugyanis egy tanyát. Úgy ahogy volt, az utolsó tégláig, az utolsó cserépig. Kivágták a-gyümölcsöst is a ház körül, no meg a szőlőt. Ezt nevezik alapos munkának. A tettesek látták, hogy a gazda évszámra a tanyája felé sem néz. Nem volt hát szükség a macerás, besurranásos, ajtó- és ablakbefeszítéses, szúnyoghá- ló-felszakításos módszerekre. Mehetett a lopás nagyüzemben, módszeres alapossággal. A magyar kriminalisztika történetében bizonyára sajátos helyet foglal majd el a szóban forgó, néhány száz négyzet- méteres, sívó földdarab. Önmagában talán nem túl mutatós, de nyugodtan kitehetnek rá egy Az eltűnt tanya táblát: ez a sorsa ™ndannak ma Magyarorszáes a Repülős Gizi gon, amit a gazdája nem képes megvédeni. Ugyanez a gondolat járhatott a minap két encsi rendőr agyában, akik egy pillantást vetettek a 75 éves veterán, s most újra lebukó Gizi zsákmányára. A Repülős Gizi néven elhíresült matrónáról annyit illik tudni, hogy fiatalabb évei alatt boszorkányos ügyességgel surrant be mindenhová, s nem adta alább milliós zsákmánynál. Aztán, persze, nyugdíjba vonult, évtizedekig nem praktizált, míg a piacgazdaság könyörtelen valósága őt is arra késztette, hogy ismét besurranjon ide-oda. Gizi, pardon, Gizi néni azonban az ötödik besurranáskor, félmilliónyi lopott ékszerrel a retikülben lebukott. S most térjünk vissza a két encsi zsarura! Amikor Gizi néni kis csomagjából előkerült az ő családjuk ékszerkészlete is, kicsit tátva maradt a szájuk. Gizi néni persze nem sejthette, hová surran be, s ezt - élemedett korára tekintettel - el is nézhetjük neki. A két rendőr arcán azonban - szerintem - ugyanaz a hitetlenkedő felismerés, a gyomorfacsaró düh és felháborodás tükröződhetett, mint a derék tanyatulajdonosén, aki kiballagva birtokára csak gaztengert talált tanyája helyén. Nap mint nap közülünk sok ezer ember arcára ül ki ugyanez a kifejezés kisebb-na- gyobb veszteségeink láttán. És bizonyára sok ezren ingatják még mindig hitetlenkedve a fejüket, megfogalmazva a nagy felismerést: ez bizony a tolvajok országa. Két település vonzásában Kitekintő Több mint hétszáz lélek lakja azt a falut, amelyet Bánhalmának hívnak. Valaha tanyaközpontnak számított, azután adódott egy virágzó korszaka, alsó és felső tagozatos iskolával. Ebből mára az alsó tagozat maradt. Bár közigazgatásilag Kendereshez tartozik, Kunhegyes közelsége is vonzó. Vajon kit, hová köt több szál? Maró ti lmréné ugyan bánhalmi, de Kenderesen a polgármesteri hivatalban alkalmazzák.- A mindennapjaim, a hivatásom Kendereshez kötődik. A fodrászom is itt van és bevásárolni is itt szoktam. Ugyanakkor a gyerekeink már Kunhegyesre jártak iskolába: a kislányunk a felsőt ott végezte, a fiunk meg ott is érettségizett.- Hol, merre helyezkedhetnek el a bánhalmiak?- Részben az ottani, három nagy cégnél, azután sokan eljárnak a környező településekre-, de még a fővárosba is. Ezeken kívül mint mindenhol, nálunk is akadnak munkanélküliek.-Bolt?- Nem csak egy van. Ami a legszükségesebb, helyben meg lehet venni. Én csak azért vásárolok Kenderesen, mert ott dolgozom.- Mi az, ami hiányzik?- Meghalt a korábbi doktorunk. Már meghirdette az önkormányzat az állást, még nem volt megfelelő jelentkező. Szerencsére eddig helyettesítéssel jól megoldották ezt a kérdést. Reményiné Szakály Tímea helyben, a Bánfánál helyezkedett el.- A lakásunk is a faluban van, a munkahely is, így nem kell utazgatni, buszozni.- A férje?- Vállalkozó, őt az ügyes-bajos, hivatalos teendői inkább Kenderesre szólítják. Egyébként mindketten sűrűbben utazunk Kunhegyesre.- Mi miatt?- Ott élnek a szüléink, a rokonok. Azután a piacot is sokszor felkeressük, úgy is mint árusok.- Szórakozás?- Arra nekünk már nem jut idő, hiszen otthon, a ház körül hízó, anyadisznó, aprólék kéri a porciót és ez napi többszöri időtöltés.- Gyerek?- Még nincs, egyelőre ketten vagyunk. Rendszerváltás ide, nagy szocializmusból nagy kapitalizmus oda, azért a falu legöregebb lakójának, Suszter Mihálynak a legkedvesebb ünnepe április 4.- 1905. április 4-én születtem, és 1946 óta élünk Bánhalmán.- Mondják, világéletében kétkezi ember volt.- Tizenkét évesen álltam bennkosztos cselédnek. Ez azt jelentette, enni is adtak. Két év múlva félkomencióssá léptem elő, de dolgoztam Horthynál is.- Ön szerint mi a hosszú élet titka?- Szerintem a nyomor meg a munka. Az életben semmit se vihettem túlzásba, mert ezt egy szegény ember nem teheti.- Hallottam, első kaszásnak választották.- Igen, egy uradalomban, faluban ez komoly elismerésnek számított. Nemcsak a legszéle sebb rendet kellett vágni, de olyan sebességgel, hogy a mögötte aratók ne ijesztgessék kaszáikkal a bokáját.- Kenderes, Kunhegyes közül melyikhez kötődtek jobban?- Kendereshez, ott voltak az ismerősök.- Szeret itt lakni?- Igen, mert mindenki ismer mindenkit. Noha lehet, a világ végének számítunk, de nem vagyunk azok, hiszen a rádió, televízió, újságok minden hírt elhoznak ide is.- Mikor volt a legboldogabb?- A téeszben. Nem az elején, mert akkor még rosszul mentek a dolgok, hanem később. Amikor a munkaegységet felváltotta a fizetés. Szóval pénzt kaptunk, meg egy hold háztájit, annak a termésén meghízott pár hízó, meg a baromfiudvar népe is jóllakott vele.- Ahogy elnézem, jól bírja magát.- Elvagyok. Nyaranta kiülök a ház elé a lócára, és mindig akad cimbora, aki jön, beszélget. Most azonban beszorul az ember a melegre. Azért mondok valamit. Én is bírom magam, de Kenderesen él egy jó komám. Még a kocsmába is elballag egyedül, pedig egy fikarcnyival se fiatalabb nálam. Na, ehhez mit szól? o. szabó miklós Aligha van mostanság boldogabb família a Patkós családnál FOTÓ: MÉSZÁROS J.
