Új Néplap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-22 / 272. szám
4. OLDAL S Z E R K ESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2001. November 22., csütörtök A fiatalokból lesznek az idősek A november 15-ei számban Nyitva maradt kérdések címmel megjelent vélemény írójával egyetértek. Bizony, aki fiatalon meg nem hal, az mind megöregszik. Erre gondoljanak a fiatalok, s ennek tudatában törődjenek az idős emberekkel. Sajnos, nem csak az idősek napja marad el sok helyen. Manapság a munkahelyek is teljesen megfeledkeznek nyugdíjasaikról. Sokfelől hallom nyugdíjas társaimtól, hogy az egykori munkahelyük nem törődik velük, nincs szakszervezet, amely ápolná a kapcsolatokat, s ma már az aktív dolgozók érdekeit is csak néhány helyen képviseli szakszervezet, sőt, ma már azt sem sokra értékelik a munkaadók, ha valaki egy helyen lehúz több évtizedet, pedig ennek nagy a haszna, mert a tapasztalat, a rutin, a nagyobb szaktudás és hozzáértés a cég elismerését és sikereit szolgálja. Nekünk, időseknek el kell érnünk, hogy a fiatalok tiszteletét kiérdemeljük évtizedes alkotómunkánk eredményei révén, és megtanítsuk őket a munka szeretetére. Mert a munka legalább három rossztól biztosan megmenti az embert: az unalomtól, a bűntől és a nélkülözéstől. Mi kell ahhoz, hogy az életünkből az öröm soha ne hiányozzék? Rend, hűség és megélhetés. Erről beszélni a fiatalokkal nem csak jó, de szükséges is. Tudniuk kell, hogy ha lesz alkalmuk dolgozni, ha lesz esélyük a tisztességes életre, a boldogulásra, ha lesz jövőképük, akkor lesz értelme az életüknek is, és kevesebb lesz a drogozás, a csavargás, a bűnözés is. A fiataloktól annyit lehet elvárni, amit és amennyit mi adunk, illetve megtanítunk nekik. Egyelőre van mit bepótolni a társadalomnak az iskoláknak és a szülőknek. Egy időseket tisztelő generáció gondoskodásában nem lesz szükség egy-egy napra korlátozódott ünneplésre. Annak áldásos hatását nap mint nap érezzük majd. MOLNÁR FERENCÉ, SZOLNOK Öt éve otthona középiskolásoknak Ötéves a közel ezer diáknak otthont adó Szolnok Városi Kollégium, de azon dolgoznak, hogy több évtizedes legyen - hangzott el a diáknapi megnyitón, amelynek műsorát a Városi Kollégium Diákszövetsége koordinálta a Mobilitás Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Iroda, a Művelődési és Zenei Központ és Városi Sportcentrum Kht. támogatásával. Az elsőéves kollégistákat Szalay Ferenc polgármester fogadta a város diákpolgáraivá. A kollégium egyébként bekapcsolódott a teljes körű minőségmenedzsment (TQM) intézményi szintű és a Comenius 2000 közoktatási minőségfejlesztési program második szintjének kidolgozásába. Az Arany János Tehetséggondozó Program keretében már két tanuló- csoportban negyvenhét diáknak második otthona az intézmény. ____E.J., SZOLNOK Fe lvételünk a diáknapi megnyitón készült Másutt a magánosításból visszaállamosítanak Sok kórház csődhelyzetben van, milliós nagyságrendű ki nem fizetett számlákat görgetnek, van, amelyik már felszámolás alatt áll. A szakrendelők többsége is csak úgy működőképes, hogy a tulajdonos önkormányzatok a települések nagyságtól függően saját költségvetésükből pótolják a kiadásokat. Több intézmény orvos- és nővérhiánnyal küzd. Vannak kórházak, ahová a beteg ételt, gyógyszert és ágyneműt is visz magával. Az egyre nehezebb munkafeltételek miatt a tiltakozás gondolata érlelődik. A szaktárca vezetője ígéri a reform felgyorsítását, amin magánosítást ért, és azt mondja, a bajok nagy része ezzel megoldódik. Az egészségügy nem azért került ilyen helyzetbe, mert a háziorvosi rendelők, a szakrendelők, a kórházak állami tulajdonban vannak, hanem azért, mert a működésükre és fenntartásukra biztosított pénz évtizedek óta nem elég. Nemzetközi kutatócsoport vizsgálja, hogy mitől ilyen eredményes a magyar egészségügy ilyen kicsi ráfordítás mellett. Nem a tulajdonváltás a megoldás. Mivel az állam a beszedett adókból, a központi költségvetésből nagyobb anyagi ráfordításra nem hajlandó, szabadulni igyekszik az alkotmányban is reá háruló kötelezettségtől, felelősségtől, és a kitörés irányát a magánosításban jelöli meg. Ez a legrosszabb irány. Azok a nyugati országok, amelyek évtizedekkel ezelőtt az állami, a közösségi tulajdonú egészségügyi intézményeiktől megszabadultak, jelenleg visszaállamosítanak, mert bebizonyosodott, hogy úgy olcsóbb az üzemeltetés, egységesebb a szakmai irányítás és az ellenőrzés, nagyobb tömegek számára teremthető meg a betegellátás. Fél-másfél éveket kell most várni egyszerűbb sebészeti műtétekre is, mert a szakorvosok a magánosítással együtt járó elbocsátások miatt más országokban kerestek munkát; tíz-húsz évbe telik, amíg a hiányzó orvosokat sikerül majd pótolni. Ennek a még meg nem indított folyamatnak állunk most mi a szélén. Figyelmeztető példák vannak. Ismerve a magyar lakosság rossz egészségi állapotát, megengedhetetlen, hogy a szakembereknek akár felét, az egészségügyi intézetek egy részét elveszítsük, amire nem a szakmai megalapozottság, csak a politika kényszerít bennünket. A reform parlamenti előkészületei most folynak, s ha elfogadják, sok egészségügyi dolgozó, de a lakosság nagy része sem tudja, mi vár rá. Az egészségügy a dolgozó emberek által befizetett járulékokból, az adókból üzemel, az átalakításról megkérdezésünk nélkül ne döntsön a politika. A közpénzből épült szakrendelők, kórházak elherdálásából a magántőke gyarapszik (számtalan példa akad az elmúlt tíz évből). Mindennek az óra valószínűleg az lesz, hogy orvosokat bocsátanak el, osztályokat, kórházakat zárnak be, a kezelésekhez nehezebb lesz hozzájutni és egyre több szolgáltatásért fizetni kell. A tét nagy. Az esélyt veszíthetjük el, hogy mindannyian azonos értékű ellátáshoz juthatunk. DR. JÁNOSI GÁBOR ORVOS Infantilis firkálmányok Súlyos mulasztás gyanítható a szülői ház nevelési elveiben és módszereiben azoknál az ifjú titánoknál, akik Szolnok belvárosának házait és közterületi berendezéseit rondító firkálmá- nyokban találják meg az önkifejezés módját. Ha ugyanis a müvészlelkek gyermekkorukban megismerik a rajzlapot, kifestőkönyvet és színes ceruzát, felnőttként biztosan eljutnak a kommunikáció egy fejlettebb fokáig: a beszédig, és szavakkal értetik meg magukat. Bár, így is értjük őket! Vitathatatlan, hogy a magasabb rendű közlés választott formája a rajz is lehet; kifejezhető vele a belső érzelemvilág, alkalmas az élmények feldolgozására, a feszültségek kommunikatív feltárására. De a városképet csúfító ákombákomokat nézve nem erről van szó, sokkal inkább infantilis, zavart személyiségek értelmetlen vandalizmusáról, az értelem hiányáról. A zavarok kezelésére még ma sem lenne késő a szülőknek asztal és rajzlap mellé ültetni szellemi érésben visszamaradott csemetéiket, kímélendő a primitiv vizuális élménytől járókelők ezreit és azon házak tulajdonosait, akik a csúfságokat jó pénzért időnként lemeszeltetik. Mert jóllehet, most még csak nekik kerül sokba a bamiolás, de ha fény derül a tettesekre, a szülők zsebe is megérzi... _________ ■ Ah ol megállt az idő... Még mindig üresen áll az egykor szebb napokat megélt Jókai úti óvoda épülete Szolnokon. Udvara gondozatlan, az épület állaga egyre romlik. Jóllehet van annak már egy esztendeje is, hogy a téma egyszer szóba került, változás azóta sem történt - noha nem is hittem, hogy egy lakossági észrevétel nyomán bekövetkezhet ilyesmi. Nos, legyen az épület állapota a tulajdonos gondja (bár változatlanul kérdés, hogy miért nem értékesíti, ha már ennyire nem érdekli), de az már közügy, hogy az előtte futó járdaszakaszt soha senki nem takarítja. Nyáron a szélfútta szemét, ősszel a rengeteg falevél, télen az eltakarítatlan hó, jég miatt a gyalogosok inkább átmennek a túloldalra. Nem értem, hogyan történhet meg, hogy a város szívében, egy új burkolatot kapott utcában évek óta nem tűnik fel senkinek, hogy ott nem tesznek eleget a köztisztasági rendeletnek? A házak előtti járdát a tulajdonosnak, büntetés terhe mellett, kötelessége tisztán tartani. Ezt önkormányzati rendelet írja elő, aminek betartatásáról rendszeres ellenőrzésekkel is gondoskodnak. Az utcában ez a járdaszakasz még nem tűnt fel? KLEIN IMRE, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Mértéktelen mérés Az általános iskola ötödik osztályától a kilencedik évfolyamig 4 ezer 10Ó iskolában összesen 9 ezer 500 osztályban 245 ezer tanuló vett részt a szakminisztérium megbízásából készült olvasásértés és matematikai eszköztudás-vizsgálatban. Arra keresték a választ, hogy a gyerekek milyen mélységben képesek megérteni és alkalmazni az olvasott ismereteket. A mérési feladatlap tíz A/4-es lapból, tehát húsz oldalból állt. Nyolc kisebb-nagyobb összefüggő prózai szöveget tartalmazott, és egy időjárási táblázatot - igaz, egy oldal általános tudnivalókról szólt és példát is bemutatott, de ezt is figyelni kellett -, továbbá tíz kisebb rajzot (fényképet), és műszaki mértani ábrákat. A füzet formájában megjelent másik kiadvány negyven feladatot tartalmazott, amelynek megoldása helyes kiválasztáson alapult. Igen csinos kis füzet. A feladatlapon két irodalmi alkotásból szerepelt részlet — egyik Erőss János: A pöttyös dinoszaurusz, a másik Henning Mankell: A varrónő; ez utóbbihoz 12 feladat volt, amiből kilencre írásos választ kellett adni. Az egyik feladat azt kéri: ....Nevezz meg háro m különböző érzést, és magyarázd meg, miért érezhet így Zsófia” Ennél a feladatnál megsajnáltam néhány ötödikes tanulót, de legjobban a másság képviselőit. A feladatlapon volt még egy riport, egy életrajzi részlet, szó volt az időjárásról és a vele kapcsolatos hiedelmekről, és található benne egy ismeretterjesztő, tudományos szöveg a szélcsengőről. Ehhez 12 feladat kapcsolódott, amiből hetet feleletválasztással, ötöt írásbeli mondatalkotássai kellett megválaszolni. így alkalmazzák az olvasott ismereteket. Milyen játékos feladat ez! Az a véleményem, hogy a feladatlapok összeállításánál sem tartalmilag, sem mennyiségileg nem vették figyelembe a tanulók életkorát és az eddig tanultakat. A képesség szerinti ültetési rend alapján (amelyben a matematikai képesség döntött), elöl ült a jó, a sor végén a gyenge! A legtöbb diák végére sem ért a feladatsornak a rendelkezésére álló 60 perc alatt. A tanulókban mély nyomott hagyott a felmérési anyag. Tudom, mérni kell az alapképességeket. A szándék nemes volt, de a megvalósítása formai és tartalmi tekintetben hibás. Előre borítékolható az eredmény. De kinek jó eZ? LAKATOS MIHÁLY TANÁR, KARCAG SZÜLETÉSNAP. Tíz éve szolgálja a szolnoki Ádám Jenő Magán-zeneiskola a zenei nevelést-oktatást a városban és a megye számos településén. A jubileumot több száz főnyi közönség előtt tanári és növendékhangversennyel ünnepelte az intézmény. A felvétel a Vájná Katalin dirigálta ötventagú növendékzenekar előadásán készült. ■
