Új Néplap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-17 / 268. szám
HI 2001. November 17., szombat AHOL 7. OLDAL KUNSZENTMÁRTON AZ ÚJ ÉVEZREDBEN Az oldal az önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli. Ünnepelt az egész város Szent Márton kultusza Szent Márton a középkor egyik legnagyobb tiszteletű szentje. Kultusza hazánk területén feltehetően már a honfoglalás előtt is virágzott. Nem véletlen, hogy első királyunk, Szent István saját zászlaira Márton arcképét festtette. Kunszentmártonban egyházi körmenettel tisztelegtek a névadó védőszent előtt. FOTÓ: VASS ZOLTÁN A legújabb kutatások bebizonyították, hogy az egykori katona Sa- variában, azaz a mai Szombathelyen született, az ottani Szent Márton templom a hagyomány szerint az ő szülőházára épült. Márton legendája sokak számára ismert, a történet szerint éppen a mai Franciaországban Amiens felé haladt lován, amikor szembetalálkozott egy félmeztelen koldussal. Köpenyét kettévágta, s felét odaadta a nincstelennek, aki nem volt más, mint Krisztus. Szent Mártont később Franciaország egyik védőszentjeként is tisztelték. Népi hagyományok is kötődnek Márton napjához. Évszázadokon keresztül a gazdasági év zárónapja volt ez az időpont, ekkor terelték téli szállásra az állatokat, s az urak ilyentájt számoltatták el a jobbágyokat. A néphit szerint szent püspökké választása előtt libaólba bújt el, ám az állatok hangos gágogással felhívták rá a figyelmet, innen a Márton lúdja kifejezés. Hazánk számos településén és tájegységén különféle rituálék kapcsolódnak ehhez a naphoz, jelezve, hogy mekkora tisztelet övezte a szentéletű embert. Árvíztől átázott falak Ma helytörténeti múzeumként működik az egykori börtönépület a Körös partján. Az évszázados épület szigeteletlen falait nagyon megviselték az elmúlt időszak belvizei és árvizei. A helyzet különlegességét az adja, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő épületben a megyei múzeumhoz tartozó intézmény működik. A város a központi költségvetésből pénzt nem kap a fenntartására, ám a felújítások, melyek igencsak időszerűen lennének, nagyon sokba kerülnek, így az amúgy kiválóan működő, rangos tárlatoknak és konferenciáknak helyt adó múzeum kiállításai igencsak szűkösen férnek el.- Az elmúlt években Kun- szentmárton mintegy nyolcmillió forintot költött pályázati források segítségével a múzeum felújítására - tájékoztatta lapunkat dr. Czuczi Mihály. Ebből a pénzből renoválták a pincét, átégették a gombák által gyengített falakat, kiállítótermeket alakítottak ki, ám az árvíz idején jó méteres víz állt a frissen elkészült részen, így szinte semmivé lett minden. — Azóta hiába fordultunk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához, még nem kaptunk pozitív választ. Önerőből pedig nincs fedezete forráshiánynyal küszködő városunknak a további felújítások finanszírozására. Programok Ma délelőtt nyolc órakor kezdődik a Mátyás király utcai tornateremben a Szent Márton kupa asztalitenisz-verseny. Küenc órától a Deák Ferenc Utcai Általános Iskolában a Szent Márton-települések találkozója veszi kezdetét, este hét órától pedig a művelődési házban tartják meg a szokásos Márton-bált. Holnap autós ügyességi vetélkedő várja az érdeklődő- ket az Erzsébet-ligetben. ______■ A Pro Communitate Urbis Emlékérmet dr. Czuczi Mihály polgármester adta át Gácsi Istvánnénak, a Városi Nőklub elnökének A védőszent tiszteletére rendezett ünnepség- sorozat egyik központi eseménye a város által alapított díja átadása. Az ünnepi testületi ülésen avatták díszpolgárrá Bállá Demetert. November 9-én nem csak képviselők kaptak meghívást az ünnepi testületi ülésre. A vendégek ezúttal főszereplőkké léptek elő, hiszen az ön- kormányzati képviselők döntésének értelmében civil szervezeteknek, illetve vezetőiknek adtak át elismeréseket. A város közösségéért végzett munka elismeréseként négy Pro Communitate Urbis díjat osztottak ki, míg a legrangosabb díjat, a díszpolgári címet a Balázs Béla-díjas, érdemes művész fotográfus, a városhoz kötődő Bállá Demeter érdemelte ki. Az már régóta köztudott Kunszentmártonról, hogy kulturális téren egyre színvonalasabb a programkínálat. Ennek egyik legfőbb letéteményese a Kunszentmárton Kultúrájáért Alapítvány, melynek komolyzenei rendezvényeit a legjobbak között tartják számon megyénkben és az országban egyaránt. November 10-i koncertjüknek a nemrégiben felújított egykori zsinagóga, a Bar- tók-terem adott helyet._____________________■ A pincén meglátszanak az árvíz nyomai Komolyzenei központ Kunszentmárton kulturális életére egyértelműen jellemző a sokrétűség és az igényesség. A településen rendezett komolyzenei koncertek országos hírnek. A Kunszentmárton Kultúrájáért Alapítvány vállalta évekkel ezelőtt, hogy ápolja, gondozza a város komolyzenei életét. November 10-én abban a Bartók Béla Teremben tartottak újabb nagysikerű előadást, amelyet nemrégiben újítottak föl. A koncertteremként funkcionáló egykori zsinagógában az ELTE koncertzenekarát Baross Gábor karnagy, a város díszpolgára vezényelte. Nagy népszerűségre tett szert a koncert alatt Czenke Csaba hegedű- művész, akinek virtuozitása lenyűgözte a közönséget. A tartalmas, igényes komolyzenei élet elismeréseként a település bekerülhet a nemzetközi kulturális vérkeringésbe is, lévén jövőre Kunszentmárton helyt adhat a Budapesti Tavaszi Fesztivál egy rendezvényének._________■ SEGÍTETT A VÖRÖSKERESZT. Lapunk cikke nyomán figyelt fel a Vöröskereszt megyei szervezete a Birgés nővérek esetére, akiknek szeptemberben összeomlott a belvíztől átázott falú vályogházuk. Mint arról korábban írtunk, a házhoz épített melléképület már nem bírta el saját súlyát, s összeomlott. Megroggyant a lakóház is, kisebb csoda, hogy nem temette maga alá az otthon tartózkodó embereket. A földönfutóvá vált nővérek, akiknek az önkormányzat albérleti támogatást ad, csütörtökön a polgármesteri hivatalban vehették át a karitatív szervezet háromszázezer forintos adományát. __________■ Sz űcsmester a Körös partján Kunszentmártonban közvetlenül a háború után harminchat szűcs dolgozott. Kiváló mesteremberek készítették a kabátokat, szűröket, subákat. Közülük a legismertebb dinasztia a Parti család. Parti József bundáiért miniszterek, színészek versengtek, az ország legsikeresebb szűcsmesterénél akart mindenki vásárolni. Ma unokája, Mariann igyekszik pótolni a szakmában öt éve elhunyt, BNV-nagydíjas nagyapját. Kunszentmárton igazi szűcsváros, régebben egymást érték a mesterek üzletei, a rengeteg képzett szakember tudására alapozva pedig az azóta csődbe ment, de egykoron az ország legjelentősebb szőrmegyárát, a Pannóniát építették fel. Hürkeczné Fazekas Mariann kislányként olyan világba csöppent, ami keveseknek adatott meg akkoriban. Az álmos kisvárosi porta előtt gyakran álltak meg fekete Mercedesek, s hozták a televízióból ismert utasaikat. Azt is csodálkozva figyelte, hogy mindegyikük nagy tisztelettel beszélt nagyapjával és szemmel láthatóan boldogok voltak, ha Parti József valamelyik kabátját végre megkaphatták. Egyik-másik remekéért autókat adnának ma is, de a szebb daraboktól semmi pénzért nem válna meg a család. Napjainkra az unoka vette át a stafétabotot, nagymamájával együtt dolgoznak családi cégükben. Hürkeczné Fazekas Mariann és a Szolnoknak készített suba- Sajnos óriási űrt hagyott maga mögött nagyapám, az ő kivételes képességeivel nem vetekedhet senki — mesélte Mariann. — Olyan csodálatos dolgok kerültek ki a keze alól, melyet az országban aligha tudna bárki utána csinálni. Édesanyám, akinél szebben és gyorsabban hímző embert még nem láttam, fiatalon meghalt, így nehéz volt átvenni a szakmai örökséget. Bár senki sem kényszerítette Mariannt, de szinte lehetetlen volt más pályát választania, mint a szűcsmesterséget. Próbálkozott, ám az élet minduntalan visszasodorta a nagyszülői házba. Nagyanyjával és férjével vezetik a családi céget. . — Nagymamám még ma is gyönyörű hímzéseket készít. Egyszer a Néprajzi Múzeumban szakemberek azt mondták, hogy az ott őrzött kunsági kis suba motívumait ma már senki sem tudja elkészíteni. Mamámnak sikerült, ma ez az egyik legnagyobb kincsünk. Szintén féltve őrzik a Szolnok 900 éves évfordulójára készített subát, amit az ünnepségek idején kiállítottak. Mindenki ámult a ruhadarab hímzésein, aztán a megyeszékhely elöljárói elfeledték, pedig a család szívesen odaadná kiállításokra. — Valahogy jól jelképezi ez a történet a szűcsök sorsának alakulását. Visszatekintve a hetvenes, nyolcvanas évekre, akkoriban bizony megbecsülték a jó kézműveseket. Volt fizetőképes kereslet a kiváló minőségű bundákra, egy- egy parasztcsalád több bundát megvett egyszerre, igaz, azokat aztán évekig, sőt, évtizedekig használták. Ismerték és elismerték a magyar mesterek munkáit, még orosz marsall is vásárolt nagyapámtól, pedig az ő országában igazán szép bundákat készítenek! Ma az új divatirányzatok nem mindig kedveznek nekünk, ráadásul az emberek pénze is kevesebb lett. Alkalmazkodni kell a trendekhez, így elég kevés egyedi darabot vesznek meg. A különlegességeket is zömmel külföldiek, vagy idegen honba szakadt magyarok rendelik meg, bár a Parti Józsefné az általa hímzett kunsági kis subában hazai igényeket tekintve kisebb mértékű föllendülés tapasztalható.- Nem mondom azt, hogy engem nem érdekel a haszon, hiszen ebből élek. De szeretném megőrizni azt a múltat, amit nagyapám, s a többi szűcsmester ránk hagyott. Ma, amikor nem érdekli az embereket, hogy tud-e egy kézműves értéket mutatni, különösen fontos feladatnak érzem, hogy népművészetünknek ezt az ágát ne egy elfeledett mesterségként emlegessék húsz-harminc év múlva. Mi, magyar szűcsök csak a lehetőségeink miatt nem vehetjük fel a versenyt mondjuk spanyol kollégáinkkal, tudásunk, tehetségünk és hagyományaink alapján keresettek lehetnek termékeink az unió piacán. Parti József emlékét országszerte számos ruhadarab őrzi. A város helytörténeti múzeuma hamarosan állandó kiállításként szűcsműhelyt szeretne nyitni, tisztelegve a hagyományok előtt.
