Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-01 / 229. szám

2001. Október 1., hétfő 5. OLDAL RÖVIDEN CD-N. Idén ünnepli fennállá­sának kilencvenedik évfordu­lóját Karcag Város Vegyes Ka­ra. Ebből az alkalomból önkor­mányzati és egyéb támogatá­sokból megjelentették első CD-jüket. A lemez rendezője Dobos László. A rendező sze­rint az együttes profi lemezt alkotott. A csengő hangú ének szól című CD-n a vegyes kar a technikailag legnehezebb ré­szeket is könnyed egyszerű­séggel oldotta meg. Az alig harminctagú kórus tagjai ma­gától értetődő természetesség­gel és mély átérzéssel tolmá­csolják a zenei üzenetet. A szakember szerint ez Mészá­ros Ferenc karnagy irányításá­val a kitartó munka gyümöl­cse. A lemezen közreműködik a zeneiskola tanáraiból és ta­nítványaiból álló kamarazene- kar is Kecsmár László vezeté­sével. A zenét kedvelő karcagi­ak a jubiláló vegyes kar leme­zét már megvásárolhatják. ÉNEKELTEK. A zenei világ­nap alkalmából szombaton Martfűn megrendezték a me­gyei felnőtt kórusok XI. ünnepi FOTÓI CS. I. hangversenyét. A találkozón ti­zenöt kórus vett részt, köztük a képen látható Martfű Városi Női Kar, Bozorádi János és Molnámé Váczy Márta vezény­letével. Lelkészbeiktató istentisztelet (Folytatás az 1. oldalról) Többek között hangsúlyozta: „Aki az evangélium szolgálatára adta a lelkét, annak nincs keve­sebb dolga, mint az, hogy szava­ival, tetteivel elhallgattassa az emberpusztító lelkek hangosko­dását.” A főlelkipásztori útravaló után Nagy Kálmán, a Nagykun­sági Egyházmegye esperese ik­tatta be abádszalóki lelkipász­tori szolgálatába Szabó Tamást, akit az elbocsátó berettyóújfa­lui gyülekezet delegációja mel­lett térségi lelkésztársai is kö­szöntöttek, s aki a válaszadó igehirdetésében tanúbizonysá­got tett a szépszámú ünneplő közönség előtt arról, hogy igyekszik megfelelni a püspöki útravalónak. PM Ünnepeltek a Hortobágy szélén A Hortobágy-széli kis falucska jelentőségé­hez mérten zárta le millenniumi rendezvé­nyeit. Az esemény tiszteletére megrendezett falunapon ugyanis volt mit ünnepelnie a te­lepülés lakóinak, akik szép számban tisztel­ték meg a programokat szombaton. a tetőt, a toronysüveget, majd elvégeztette a kül­ső és belső tatarozást, felújítást is. Ez az összefogás, lokálpatrióta együttgondol­kodás állított millenniumi emlékművet, emelt szobrot a falu védöszentjének, készítette el a gaz­dag múltú település monográfiáját, emlékezett a Szimbolikus jelentősége is volt annak, hogy a szépen felújított katolikus templomban ünnepi mise „köszöntötte" a millenniumi zászlót Nagyiván A falunap kezdeteként ünnepi külsőségek között vonták fel a nemzeti és települési lobogót a mű­velődési ház melletti téren, ahol fogadták a köz­ségházáról érkező millenniumi zászlót, amely in­nen díszkísérettel a katolikus templomba érke­zett. A múltunk iránti tisztelet és megbecsülés szimbolikus üzenete lehet az is, hogy az emléke­zetes, 1995-ös tűzeset után, éppen ebben az esz­tendőben fejeződött be Isten nagyiváni házának felújítása. A községben lakók akarata az innen el­származottak segítő szándékával és a pályázati, egyházi és állami támogatásokkal együtt pótolta a tűzben tönkrement harangokat, helyreállította háborúk viharában elesett helyiekre, de kínált számtalan programot is a millenniumi ünnepek­re. Ezt jelképezte a bensőséges hangulatú ünnepi mise is, amelynek lelkipásztori üzenetét talán úgy összegezhetjük, hogy a millenniumi ünne­pek feltétlenül erőt adnak a jövőhöz Nagyivánon. A jól szervezett zárórendezvény részeként a millenniumi zászló szépszámú kísérettel érke­zett vissza a templomból a községházára, ahol ünnepi önkormányzati ülés „fogadta” a jelképet, hogy aztán családi programokkal, nívós kulturá­lis rendezvényekkel folytatódjon a falunap, amely a szokásokhoz híven vasárnapba nyúló, táncos mulatsággal zárult. _______________________PM El származottak találkoztak Tőke híján nincs szerkezetváltás (Folytatás az 1. oldalról) A fehérjenövényekre adott támo­gatás alapvetően nem növelte a vetésterületet, ennek ellenére az egyéni gazdálkodók értékesítési nehézségekkel küszködtek. A jel­lemzően kiszámítható jövedel­met biztosító vetőmagtermesztés területi aránya nőtt, ám a piaci vi­szonyok - különösen a kalászo­sok esetében — előrevetítik a túl­termelést. Az állatállomány csökkenése ellenére a takarmánynövények vetésterülete a legstabilabb (siló- kukorica, lucerna), ami elsősor­ban az alacsony hozamokkal, másrészt az elavult műszaki hát­térrel magyarázható. A rét- és lesgelőgazdálkodás mindig is a perifériára szorult, az állatlétszám fogyása pedig azt eredményezte, hogy a területek egy része elgyomosodott. A köz­ponti programok a szántó csök­kentését, az ősgyepek visszatele­pítését irányozzák elő, ami akkor volna indokolt, ha a jószágok szá­ma is ennek megfelelően növe­kedne. A növénytermesztés eredmé­nyeit a műszaki-technikai és technológiai színvonalon túl je­lentősen befolyásolja, hogy a ko­rábban már elért, hektáronkénti 250 kilogrammos vegyes ható­anyagú műtrágya-felhasználással szemben az elmúlt években csu­pán 60-65 kilót juttattak ki a ter­melők. Bár némi előrelépés ezen a területen is történt az idén, de ez még nagyon kevés, a szerves trágyázott terület pedig nem éri el a nyolcezer hektárt. A kamara szerint hasonló tendencia érvé­nyesül a kemikáliák felhasználá­sában, a növényvédelem terén is. __________________LL Na pi kilencven szerelvény Mezőtúr A vasútállomás hosszan el­nyúló, nem is olyan régen felújított épületegyüttese nagy idők tanúja. Október 25-én lesz száznegyvenhá­rom éves. 1858-ban kubikosok ezrei segít­ségével, teljesen kézi munkával elkészült azon fővonal, amely ezt a csendes alföldi kisvárost, Me­zőtúrt összekötötte a nagyvilág­gal. Lerövidült az utazás, hiszen a csattogó, kattogó, füstöt, izzó szénszemcséket püfögő gőzösök teljesen kiszorították, felesleges­sé tették errefelé is a postakocsi­kat. Hogyne tették volna, hiszen a budapesti Keleti pályaudvarról Nagykátára, Szolnokra, Mezőtúr­ra, Békéscsabára, Aradra és Te­mesvárra is el lehetett jutni egyet­len nap alatt. 1858. október 25-én adták át a vadonatúj mezőtúri ál­tiszt, vasúttörténeti visszaemlé­kezéseiben. Jó munkát végezhet­tek a korabeli építők, mert az ál­lomás nagyjából őrzi első, erede­ti kinézetét. Az 1920-as trianoni békediktá­tummal, az ország megcsonkítá­sával megszűnt a hosszú, Temes­várig tartó fővonal, és azóta a végállomás Lökösháza. A hatva­nas években, annak a végén pe­dig a gőzösök is kiszorultak. Noha az állomás kinézete ma­radt, belül átalakították a helyisé­geket. Van két váróterem, büfé, ajándékpavilon, és újságot is le­het vásárolni. Mintegy hatvanan dolgoznak most, naponta 80-90 vonatot fogadnak és indítanak az 1—6. vágányok valamelyikéről. Néhány expressz- és pár tehervo­nat pedig átrobog. Szolnok felé a legelső vonat 4.40 órakor indul, az utolsó pedig 23 óra 30 perckor érkezik. Legtöbben a hét végén fordulnak meg az állomáson: A hatvan dolgozó egyike, Kovács Csaba rendező forgalmi szolgálattevő munka közben FOTÓ: CSABAI ISTVÁN lomás épületét, ahol akkoriban húszán teljesítettek szolgálatot. Ennek ellenére a legelső állomás­főnököt Mezőtúrra 1862-ben ne­vezték ki, Pavlicsek Jakab szemé­lyében. 1884-ben tíz személy- szállító vonat közlekedett: öt Szolnok, öt meg Békéscsaba, Arad irányába - írja Szilágyi Sán­dor, egykoron itt dolgozó vasúti péntek délután, illetve este, és hasonlóan zsúfolt a vasárnap dél­után, este is. Akkor főleg Szol- nok-Pest irányába iparkodtak az utasok. Az épület nemsokára, október végén ünnepli jóval százon felüli születésnapját. Ki sem nézné be­lőle az ember... ___________ D. SZ. M. AZ IDŐSEKÉRT. Harmadik alkalommal rendeztek műsoros ünne­pet a minap a jászberényi Déryné Művelődési Központban az idősek napja alkalmából. Képünkön az Árendás együttes műsorával ünne­peltek a fiatalok és a nyugdíjas korúak._______________fotó: sárközi 2001. o któber 1-jétől már a V-fon ügyfelei is hívhatják a Matáv által üzemeltetett Tudakozó Plusz szolgáltatást a 197-es telefonszámon. Az említett időponttól e szám hívásával a V-fon Rt.-be olvadt egykori JászTel Rt. ügyfelei is ezt a szolgáltatást érhetik el. Emellett a V-fon ezúton közli kedves előfizetőivel, hogy 2001. november 1-től a Személyhívó szolgáltatás díjai a következőkre változnak Hívásirány Hívás díja (nettó Ft) Hívás díja (bruttó Ft) 06-50-3 43/hívás 53.75/hívás 06-50-4 43/hívás 53.75/hívás 06-50-6 90/perc 112.5/perc 06-50-7 125/perc 156.25/perc Dérynére emlékeztek JÁSZBERÉNY A város nagy szülöttére a magyar színjátszás nagy alakjára, Déryné Széppataki Rózára 1990 óta emlékeznek minden évben a Jászság fő­városában. Az idei megemlékezés pénteken délután volt a Déryné Művelődé­si Központ nagytermében. A megjelenteket Sas István, a DMK igazgatója köszöntötte, majd Zöld Ildikó előadóművész Cs. Szebenyi Júlia zongorakíséretével megemlékező műsort mutatott be. Szokás az is, hogy az ünnep­ség keretében adják át a Déryné- emlékplakettet. A díjazottak munkásságát H. Bathó Edit, a Jász Múzeum igaz­gatója méltatta. Kovács Bélúné- nak, a jászárokszállási Széchenyi István Általános Iskola, Óvoda és Zeneiskola pedagógusának, az árokszállási színjátszó mozga­lomban végzett közösségteremtő ság Népi Együttes művészeti ve­zetője, a Viganó Alapfokú Művé­szeti Iskola megbízott igazgatója Kovács Béláné átveszi a Déryné-emlékplakettet úgy másfélszázan érkeztek az ese­ményre. Jó hangulatban, sok be­szélgetéssel telt el a találkozó. Teg­nap hagyományosan a búcsú zaj­lott a településen, ezzel zárult az ünnepi eseménysor programja. _____________________________________BCS koz ójára. Szombaton délelőtt 10 órától egészen éjfélig folyamato­san váltották egymást a különbö­ző események. A cigányzenétől a szalontáncig jó néhány tehetséges előadóművészt láthattak az érdek­lődők. Az elszármazottak közül __________Alattyán Az ország számos pontjáról, sőt határainkon túlról, Kanadából, Németországból, Svédországból is érkeztek szülőföldjüktől távol élők az alattváni elszármazottak talál­ás művészeti munkásságáért ítél­te oda az emlékplakettet. Szintén Déryné-emlékplakettel ismerték el Szűcsné Urbán Mária, a Jász­munkásságát, melyet Jászberény tánckultúrájának fejlődéséért végzett kiemelkedő munkája elis- meréseként ítéltek oda. _ bcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom