Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-03 / 231. szám
2001. Október 3., szerda NŐIT ÖKÖR 5. OLDAL Kincset érő ötletek Egy-egy jó tippel megmenthetők az ételek, hiszen néha a rossznak hitt dolgok még felhasználhatók. Kis odafigyeléssel pénzt is megtakaríthat a háziasszony. A túlságosan érett paradicsomot ne dobjuk ki: forrázzuk le, hámozzuk meg, és fagyasszuk le. Később felhasználhatjuk szósz vagy gulyás készítéséhez. Sokszor előfordul, hogy tejforraláskor leég az edény alja. Nem lesz így, ha a forralás előtt kiöblítjük hideg vízzel. A kávéról jó tudni, hogy kellemesebb az aromája, ha pörkölés után azonnal porcelántányérba tesszük és letakarjuk. A kávésdobozt is rendszeresen mossuk ki, mert a kávénak különben avas íze lesz. Ha kemény tojást készítünk, könnyebb lesz meghámozni, ha enyhén sós vízben főzzük, vagy főzés után azonnal hideg vizet öntünk rá. A rántás sokakon kifog, de nem csomósodik meg, ha előzőleg kicsit megsózzuk. Alapszabály: hideg rántáshoz meleg vizet, levest, meleghez hideget kell adni. A zöldségekről szólva: az apróra vágott petrezselyem zöldjét csak akkor tegyük az ételbe, ha már levettük a tűzről. így a fűszernövény íze zamatosabb lesz, és a vitaminok sem mennek veszendőbe. A sárgarépa puhább és finomabb lesz, ha a főzővízbe kevés vajat is teszünk. A sült burgonya nem lesz zsíros, ha az olajba egy evőkanál ecetet öntünk. Ha pedig a főzés után a sütőre égett zsiradékot akarjuk könnyen eltávolítani, szórjuk be azonnal sóval, hagyjuk teljesen kihűlni, majd mossuk le vizes ruhával. Betegség lehet a megszállott diétázás Újabb furcsa táplálkozási zavart azonosítottak a szakemberek: egyesek túl sok időt fordítanak arra, hogy egészséges ételeket fogyasszanak. Nem a fogyásért, de folyton diétáznak, annyira, hogy az már az egészségüket veszélyezteti. A függés jelei m Egészséges étel függőnek számít, ha valaki naponta több, mint három órát tölt azzal, hogy az egészséges ételekről és a diétáról gondolkozzon. m További gyanújel, ha a diéta fokozódásával romlik az életminősége, ha egyre szigorúbb magához, ha teljesen feláldozza kedvelt ételeit a megfelelőnek tartott ételekért. m Orthodexiára utal, ha növekvő önbecsülést érez, ha egészséges ételt eszik, s ha a teljes kontroll békés érzete tölti el, amikor úgy étkezik, ahogy az „elő van írva". » Bűntudata van, ha megszegi a diéta szabályait. azt állítja: ezek az emberek elvesztik a normális életmódra való képességüket, és az a mítosz irányítja őket, hogy ha nem képesek betartaniuk az önmaguk által felállított szigorú korlátokat, akkor vétkesek és vesztesek. Az Egyesült Államokban 5 millió embert érintő anorexiához és bulimiához hasonlóan az ortho- dexia is alapvetően pszichés probléma. Az orthodexiások mindig valamilyen rejtett terv érdekében korlátozzák a táplálékbevitelüket: van, aki az öregedést akarja késleltetni, mások az egészségi állapotukat akarják javítani, pél- 'dául az allergiások vagy a szívbetegek, megint másokat általában az egészséges ember képzete hajtja. De vannak olyanok is, akik valamiféle spirituális hatást tulajdonítanak az egyes ételféleségeknek. Bratman szerint, ha a diéta varázsa túlmutat az eredeti célon, ha a személy teljesen rabjává válik az ételkorlátozásnak, ha azt gondolja, hogy a diéta megváltoztatja az életet, megoldja a problémáit, s jobb ember lesz tőle, akkor az már orthodexia - bizonyos értelemben betegség. Az orthodexia még meglehetősen új probléma, így nincsenek statisztikák az előfordulási gyakoriságáról. A statisztika elkészítését az is nehezíti, hogy alapvetően egy elfogadott, sőt a társadalom által támogatott viselkedésforma extrém előfordulási módjáról van szó. A gyógyuláshoz vezető legfontosabb és egyben legnehezebb lépés, hogy a személy ráébredjen viselkedésének megszállottságára. Bratman szerint a titok nyitja nem a diéta teljes elvetése, hanem az élvezet és az egészség összeegyeztetése. A diétának nem szabad „tökéletesnek” lennie, mert a tökéletes diéta elviselhetetlen. ■ Steven Bratman amerikai orvosnak tűnt fel először, hogy egyre több olyan páciense van, akik olyan szigorú diétán élnek, hogy majdnem belepusztulnak. Órákat töltenek az ételek kitervelésével és elkészítésével, minden egyes falatot ötvenszer megrágnak, s bizonyos ételeket örökre száműznek az asztalukról. Az étrend erősen korlátozza szociális életüket is, mivel visszautasítják a családi vacsorákon és baráti összejöveteleken való részvételt, a „rossz ételek” fogyasztásától való félelmükben. Bratman ezt az új táplálkozási zavart orthodexia nervosának nevezte el. Az orthodexia nervosában szenvedőkre az jellemző, hogy megszállottan figyelnek az elfogyasztott ételek minőségére (szemben az anorexiásokkal és a bulímiásokkal, akiknél a hangsúly az étel mennyiségén van). A valóban egészségesen táplálkozóktól abban különböznek, hogy az orthodexiások elköteleződnek valamely különösen szigorú diéta mellett, amely kizárja egyes ételcsoportok és alapvető tápanyagok fogyasztását. Ez hosz- szú távon természetszerűleg károsan hat a testi és lelki egészségükre. Bratman az „Egészséges étel függők” című könyvében Sok étel szójából is elkészíthető FOTÓI TÓTH LÁSZLÓ A szerelemben mindent szabad A mozifilmek, a reklámok, a tévé mind-mind erotikával, rejtett szexualitással akar ránk hatni. Olyan képeket sugároznak, amelyek a tökéletes szerelmet sejtetik - pedig az ilyen csak igen ritka. Mai társadalmunkban sokszor viccelődünk a szexszel, otromba tréfákat űzünk, pajzán utalásokat teszünk, incselkedünk a boltossal, a telefonszerelővel, a buszsofőrrel. De senki nem beszél arról, mire van neki szüksége, mitől fél, mire vágyik. Az egész erotikusán fűtött, újabban divatos beszédmodor elrejti a nemiség valódiságát, igazi szükségleteinket. Sokan elfelejtik, hogy a szexualitás fejleszthető, s hogy egy-egy óra alatt nem lehet összhangba kerülni a másikkal. Partnerünkkel együttműködve fogjuk csak elérni azt a csúcsot, amelyben szellemileg és érzelmileg is egyesülünk, nemcsak testileg. Ezekről a témákról nem a szexlapokban olvashatunk, manapság gyakran természetgyógyászati, s az ideális életmóddal foglalkozó lapok írnak a legérzékenyebben a szexualitás és az erotika szerepéről az ember életében. Sokszor nem könnyű a szexről beszélni - még kedvesünkkel sem. Van azonban egy olyan játék, amely átsegíthet a zavaron. Nem kell elmondania, mire vágyik, csupán tegye azt partnerével, amit szeretne, ha önnel tennének. Tíz-tíz percig felváltva utánozzák le egymás mozdulatait. Próbálják megjegyezni, mi az, amit a másik máshogy csinált. A kívánságok direkt kimondása helyett szavak nélkül is megvalósulhat álma. Ám ha mégis jobban bízik a szavakban, kis cédulákra is felírhatja vágyait, amiket aztán elrejt párja táskájában, ruhájában. Eseüeg dobják be ezeket egy dobozba, és este olvassák el közösen az összesét. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell. A szerelemben mindent szabad, amit mindkét fél elfogad. Ha kísérletezni támad kedvük, válasszanak először egy témát, aminek köze van szerelmi életükhöz (például múltbéli együttléteik vagy az első alkalom). Határozzák meg, ki beszéljen először. Mindkettőjüknek tíz perc áll rendelkezésre, addig a másik fél nem szólalhat meg. Tíz perc elteltével szerepcsere, utána pedig a téma közös megbeszélése következik. Ha figyelmes hallgató, sok mindent megtudhat párjáról, ami érzékenyen érinti, ami izgatja, amit szépnek talál vagy amit nem tud elfogadni. Ez a módszer persze csak teljesen őszinte formában működik, és csak kiforrott, kialakult kapcsolatban, ahol a felek nyíltan, sértődés nélkül beszélhetnek egymással. A nőknek ez nem túl könnyű, annak ellenére, hogy ők tudatosabbak a szexualitással kapcsolatban. A nők tudatosabbak a szexualitással kapcsolatban is A nők már kislánykortól ösztönösen tudják, hogyan érintsék meg játszótársaikat. Az ő játékaikban több érzelmi töltet van, mint a fiúkéban. Talán ezért van az, hogy később, felnőve sok nő azt várja, a férfi magától rá fog jönni, rá fog érezni, mire van szüksége. De a férfiaknak nincs hetedik érzékük, ráadásul saját csúcspontjuk eléréséhez arra sincs szükségük, hogy jobban odafigyeljenek a partnerre. Ez is mutatja, hogy technikailag lehet ugyan tökéletes egy szexuális aktus, ha hiányzik belőle a szerelem és a gyengédség, a partnerekben az üresség érzését hagyhatja hátra. Egy aktív szexuális életet élő személy nem biztos, hogy gyengéd szerelmes is. Fordítva is igaz: aki fogékony az eroükára, még nem biztos, hogy mindig és mindenkor aktív szexuális életet él. Brokkolis lasagna Két brokkolit enyhén sós vízben megfőzünk. 1 kg tésztát a szokásos módon kifőzünk. Egy jénai tálat kivajazunk. Alulra helyezzük a tészta harmadát, fokhagymás fűszervaj darabkákat teszünk rá, majd egy réteg brokkolirózsa következik szintén vajdarabkákkal, ezt ismét tészta, majd brokkoli követi, s az egésznek a tetejére a harmadik harmad tészta kerül. 1 pohár tejfölt 1 dl tejszínnel és 2 gerezd zúzott fokhagymával jól elkeverünk, s az étel tetejére simítjuk. Végül meghintjük 15 deka reszelt füstölt sajttal. Közepesen meleg sütőben addig sütjük, míg a teteje gusztusosán megpirul. _______■ Bo rkorcsolyák A walesi pirított kenyérhez 8 szelet rozskenyeret a 2 dkg vajjal kikent sütőlapra fektetünk. 4 dkg vajat olvasztunk, 4 dkg liszttel habzásig kevergetjük. Felengedjük 2 dl tejföllel, megsózzuk, és beletéve a 20 dkg reszelt sajtot, kenhető sűrűségűre főzzük. A megkent kenyérszeleteket piros- paprikával összekevert reszelt sajttal megszórjuk, majd forró sütőben aranysárgára sütjük. A bolognai töltött kifli hozzávalói: 4 db kifli, 12 dkg vöröshagyma, 1 dl olaj, 10 dkg sárgarépa, 10 dkg fehérrépa, 2 gerezd fokhagyma, 3 g törött bors, 2 g kakukkfű, 1/2 csomó zöldpetrezselyem, 20 dkg főtt marhahús, 3 dkg paradicsompüré és 8 dkg reszelt sajt. A finomra vágott vöröshagymát az olajban megpirítjuk. Hozzáadjuk az apró kockákra vágott zöldségeket, a fűszereket. A zöldségeket puhára pároljuk, a ledarált főtt marhahússal és a paradicsompürével lassan összeforraljuk. A kifliket kettévágjuk, és az elkészített raguval megtöltjük. Tetejét meghintjük reszelt sajttal, és a sütőben megpirítjuk. ■ Bort a fazékba is A bort nemcsak az ételek után érdemes kóstolgatni. Sok húsból készült fogás lesz ízletesebb, pikánsabb, ha borral főzzük őket. Az ételek készítéséhez soha ne használjunk ismeretlen eredetű bort. Minél nemesebb, karakterisztikusabb a bor, annál felejthetetlenebb, csodálatosabb ízű lesz az ételünk. A húsok párolásánál ügyeljünk arra, hogy mindig csak annyi lé legyen a húson, ami éppen ellepi. Ezért a bort szakaszosan öntsük, pótolva az elpárolgó mennyiséget. Az utolsó felöntés után minél kevesebb ideig forraljuk az ételt, hogy a bor íze érvényesülhessen. A fehér húsok, zöldségfélék, gyümölcsök főzésére, párolására fehérbort használjunk. A vadhúsok, marhahúsok készítéséhez mindig testesebb vörösbort válasszunk. Gyümölcslevesek, gyümölcsmártások készítésénél a gyümölcs színe határozza meg a bor milyenségét, például almalevest fehérborral, meggylevest vörösborral tehetünk még ízletesebbé. A pörköltek különösen finomak borral, így például az ízgazdag csopaki pincepörkölt. Az igazi pincepörkölt elkészítéséhez válasszunk ki 60 dekányi, jó „cu- pákos” marhalábszárhúst, amelyet kisebb kockákra vágunk. Lábasba tesszük a zsírt, rászórjuk a megvágott húst, majd a vékony karikákra szelt 15 dkg vöröshagymát, a 2 gerezd zúzott fokhagymát és a köménymagot. Megsózzuk, meghintjük piros- paprikával, és 1 dl fehérbort ráöntve, lefedve a tűzre tesszük. Elkeverjük, és mérsékelt tűzön pároljuk, levét mindig egy kevés bor hozzáöntésével pótoljuk. Amikor a hús félig puha, hozzáadjuk a fél kilónyi, hasábokra vágott burgonyát, 1-2 szeletelt zöldpaprikát, 1-2 paradicsomot, és cseresznyepaprikával enyhén csípősre ízesítjük. A vörösboros marhapörkölthöz a 20 deka lábszárhúst és a 40 deka lapockát egyforma nagyságú kockákra vágjuk. A 20 deka vöröshagymát finomra daraboljuk, és 2 gerezd fokhagymát összezúzunk. Ha bográcsban készítjük, az edényt jól kizsírozzuk, aljára fektetünk 25 deka marhacsontot. Rátesszük a húst, a hagymát, a fokhagymát, megszórjuk őrölt köménymaggal és megsózzuk. A bográcsot csak mérsékelt lángra akasztva, lassú tűzön pároljuk víz hozzáadása nélkül. Ha a hús félig megpuhult, rászórunk 1 dkg pirospaprikát, és nem erős tűzön főzzük tovább. Amikor a hús már majdnem puha, adunk hozzá 1 szeletelt zöldpaprikát és 1 paradicsomot, s ízlés szerint a csípős cseresznyepaprikát. A végén hintünk rá még 1 dkg pirospaprikát, s ekkor öntjük hozzá a testes, aromás vörösbort is. Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Gy.
