Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-18 / 244. szám
2001. Október 18., csütörtök RIPORT KEPOSSZEALLITAS 7. OLDAL A szegénységet sokszor a sors hozza Tegnap volt a szegénység elleni küzdelem világnapja. Tavaly megyénk ön- kormányzatai 4,3 milliárd forintot fordítottak — az alap-, a nappali és a tartós bentlakásos ellátásokon túl — a rászorultak támogatására. Mindez sok-e vagy kevés, nehéz lenne megmondani. Tény, hogy akad olyan falu, ahol szinte mindenki jogosult szociális segélyre. A megyeszékhelyen évente félezer hajléktalan keresi fel a humánszolgáltatót. Riport Szutykos Bandi ott aludt az önkormányzat kapuja mellett. Azon a rácson vackok magának, ahol a pincéből felszáll a meleg. Egy öreg, foltos paplant terített maga alá, takarónak pedig egy szakadt nejlonzsákot használt. Centrumszatyor volt a bőröndje, benne az a néhány ruhadarab, amit nagy néha kimosott, ha éppen sikerült helyet kiharcolnia az éjszakai szálláson. Bandi három nyelven beszélt, írt, olvasott, s ha hinni lehet a történetének, még valamikor a hatvanas évek végén egy francia verseskötete is megjelent a fordításában. Valamiért nagyon szeretett, mert nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy ne szóljon utánam:- Szerkesztő úr, mesélnék magának valamit... Soha, senkitől, semmit nem kért, és nem fogadott el alamizsnát. Kivéve azt az egyetlen alkalmat, amikor elmesélte élete történetét egy kétfogásos ebéd fejében. A fővárosban egy kertes házban lakott. Békében élt a család, a két gyerek egyetemre járt, az asszony tartotta otthon a rendet. Bandi az ország akkor legnagyobb idegenforgalmi vállalatának volt az igazgatóhelyettese. Sorsa akkor fordult meg, amikor egy havas, ködös napon elnézett egy elsőbbségadás táblát. A kamion oldalba kapta a Wartburgot, egyedül ő maradt életben. Soha nem tudta elfeledni, az italba menekült, lecsúszott a torkán a ház, a bankbetét, az egész addigi élete. Szutykos Bandit tavaly temette el az ön- kormányzat. Három siheder egy éjszaka virtuskodásból agyonverte. * Mika született tyúkanyó. Nyolc gyereke akár az orgonasíp: a legkisebb most kezdett totyogni, a legidősebb gimnáziumba jár. Öt lány, három fiú. Kétszoba-konyhá- ban laknak, ágy ágy mellett, amikor este nyugovóra készül a népes família.- Nincs tisztább, gondosabban öltöztetett gyerek az egész osztályban — büsz- így élünk, amióta meghalt a férjem. Agydaganat vitte el, jószerével beteg sem volt. Két hónapja járt le az özvegyi nyugdíj, maradt a családi pótlék, meg a segély, amit az önkormányzattól kapunk. Nagy részét elviszi a rezsi, a villany és gázszámlás, de sokat költünk mosószerre is. Annyit eszünk, amennyire futja. Megváltozna a helyzetünk, ha én is el tudnék menni dolgozni, de hiába próbálkoztam, amikor megtudták, hogy egyedül nevelek nyolc gyereket, szóba sem álltak velem. * A kocsmában vágni lehetett a füstöt. Délelőtt tíz óra sincs még, a pultnál talpalatnyi hely alig akad.- Józsi, még egy kört! - kiált a csaposnak egy rekedt hang. A másik kontrá- zik: — Hozzál mindjárt kettőt! Megyénkben elsősorban Szolnokon jelent problémát a hajléktalanság. Az utcai szociális munkások mintegy 260 fedél nélkülit tartanak számon. Egy-egy esztendőben azonban félezer, városról városra vándorló csavargó kér segítséget a humánszolgáltató központtól. A hajléktalanszállón mindössze 57 hely van. Az elhelyezési gondokat a téli hónapokban nyitva tartó krízisszálló is csak kis mértékben orvosolja. A hajléktalan ellátásra biztosított állami normatíva és az önkormányzat költségvetési támogatása szűkös. Az otthonban azok találnának fedélre, akik már dolgoznak, és képesek saját maguk ellátására. kélkedett Julika legnagyobb lányával az osztályfőnöke. - Ropogósra vasalt hófehér blúzait még a tehetősebb gyerekek is irigylik. Csak egy valamire nem futja: napi kétszeri étkezésre. A közelmúltban egy egész vasárnapot Ju- likáékkal töltöttem. A nagyobb gyerekek takarítottak, Éva, a legidősebb volt a kicsikkel. Mesét olvasott egy könyvből. Készült az ebéd: tizenkét szem krumpliból a leves, hagymával, vegetával dúsítva, aztán mikor megfőtt, püré lett a sűrűjéből, kanálnyi jutott mindenkinek, hozzá egy-egy tükörtojással. A csapos felpakolja a tálcára a teli söröskorsókat, és odalavíroz egy asztalhoz. Ahogy teszi le, úgy ürülnek is a poharak.- Lassabban, fiúk - morogja csendesen. - Fizetni is kell nlajd...- Minden délelőtt ilyen sokan vannak? - faggattom.- Mindig. Ma különösen, mert segélyt osztottak.- Mennyi köt ki itt a kocsmában?- A fele biztosan. Ha az asszonyok egy idő után nem rángatnák haza az embereket, talán estére az egészet elinnák... A megye legszegényebb települése valószínűleg Tiszabő. Az alig több mint kétezer lelket számláló faluban havonta 6 millió forintot kénytelen az önkormányzat szociális juttatásokra fordítani. A településen már nem a munkanélkülieket tartják számon, hanem azokat, akik még dolgoznak. A Tiszabőn élők fele ugyanis gyermek, az aktív korúak közül pedig mindössze ötven embernek van munkája. Hetvenkilencen kapnak jövedelempótló támogatást, százharmincegyen rendszeres szociális segélyben részesülnek, közel százötvenen dolgoznak közhasznú, illetve közmunkán. A polgár- mesteri hivatalban úgy becsülik, hogy négyszázan - javarészük olyan kismama, akinek már nem jár sem a gyed, sem a gyes - még regisztrálva sincsenek, így gyakorlaülag semmiféle ellátásban nem részesülnek. A családok 90 százaléka jogosult kiegészítő családi pótlékra. * A szutykos kis kölyök a pályaudvar kapujában megállt előttem, és megragadta a nadrágom szárát.- Adj ötven forintot! - mondta.- Talán légy szíves...- Nem mindegy? Adj egy ötvenest!- Mire kell?- Nem mindegy? Adj egy ötvenest!- Nem adok. Félrefordította a fejét, nagy barna szemét rám emelte. Könnyben úszott.- Akkor dögölj meg! * Tiszafüreden az önkormányzat információi szerint kétezer ember részesül rendszeres segélyben vagy egyéb szociális ellátásban, ami megközelítően havi 21 millió forint kiadást jelent a városnak. A szegénység gondjait enyhítendő az önkorA Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a megyében majd 48 ezren rendszeres gyermekvédelmi támogatást kaptak. Ezen a címen gyermekenként havonta 3300 forintot fizettek ki a rászorulóknak. Jelentős volt a jövedelempótló támogatásban részesülők száma is, annak ellenére, hogy a jogszabályváltozások miatt tavaly május óta e címen nem állapítható meg támogatás, talán ezért is, tavaly megduplázódott a rendszeres szociális segélyre szorulók száma. mányzat égisze alatt dolgozik a családsegítő szolgálat, rendszeresen gyűjtenek élelmiszert, bútor- és ruhaadományokat a rászorulóknak. A „Bébibank” azoknak az újszülött csecsemőknek ad ingyen kelengyét, akiknek a családjában az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 18 ezer 300 forintot. Ezek a családok jelképes bérleti díjért igényelhetnek babakocsit kisággyal, fürdőkádat és egyéb csecsemőápolási eszközöket is. * Boldogult emlékezetű jó barátom volt Vé- szits Feri, Móra Ferenc unokája, a nevezetes Vadember. Nagyapja neki ajánlotta egyik-másik könyvét.- A Kincskereső kisködmön Bicebócája az osztálytársam volt - mesélte egyszer. - A történetnek csupán csak a fele mese, a másik fele bizony megtörtént. Küsmödi bácsi, aki odaveszett az óbányában, a mi szomszédunk volt. Bicebócát mi fogadtuk be, én voltam az a bizonyos Ferkó a körtemuzsikával... Már tizenéves voltam, amikor újra elolvastam a könyvet, és megértettem nagyapám üzenetét: a szegénységről sokszor nem tehet az ember. A sors hozza. A szíved jóságáról azonban magad döntesz. P. M.-S. P.-T.J. FOTÓ: MÉSZÁROS JÁHOS ___________ Ős zi sanzon Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon S ont monoton bút konokon és fájón... (Paul Verlaine)
