Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-18 / 244. szám

2001. Október 18., csütörtök RIPORT ­KEPOSSZEALLITAS 7. OLDAL A szegénységet sokszor a sors hozza Tegnap volt a szegénység elleni küzdelem világnapja. Tavaly megyénk ön- kormányzatai 4,3 milliárd forintot fordítottak — az alap-, a nappali és a tartós bentlakásos ellátásokon túl — a rászorultak támogatására. Mindez sok-e vagy kevés, nehéz lenne megmondani. Tény, hogy akad olyan falu, ahol szinte mindenki jogosult szociális segélyre. A megyeszékhelyen évente félezer hajléktalan keresi fel a humánszolgáltatót. Riport Szutykos Bandi ott aludt az önkormány­zat kapuja mellett. Azon a rácson vackok magának, ahol a pincéből felszáll a meleg. Egy öreg, foltos paplant terített maga alá, takarónak pedig egy szakadt nejlonzsákot használt. Centrumszatyor volt a bőröndje, benne az a néhány ruhadarab, amit nagy néha kimosott, ha éppen sikerült helyet kiharcolnia az éjszakai szálláson. Bandi három nyelven beszélt, írt, olva­sott, s ha hinni lehet a történetének, még valamikor a hatvanas évek végén egy francia verseskötete is megjelent a fordí­tásában. Valamiért nagyon szeretett, mert nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy ne szóljon utánam:- Szerkesztő úr, mesélnék magának valamit... Soha, senkitől, semmit nem kért, és nem fogadott el alamizsnát. Kivéve azt az egyetlen alkalmat, amikor elmesélte élete történetét egy kétfogásos ebéd fejében. A fővárosban egy kertes házban lakott. Békében élt a család, a két gyerek egye­temre járt, az asszony tartotta otthon a rendet. Bandi az ország akkor legna­gyobb idegenforgalmi vállalatának volt az igazgatóhelyettese. Sorsa akkor fordult meg, amikor egy havas, ködös napon el­nézett egy elsőbbségadás táblát. A kami­on oldalba kapta a Wartburgot, egyedül ő maradt életben. Soha nem tudta elfeledni, az italba menekült, lecsúszott a torkán a ház, a bankbetét, az egész addigi élete. Szutykos Bandit tavaly temette el az ön- kormányzat. Három siheder egy éjszaka virtuskodásból agyonverte. * Mika született tyúkanyó. Nyolc gyereke akár az orgonasíp: a legkisebb most kez­dett totyogni, a legidősebb gimnáziumba jár. Öt lány, három fiú. Kétszoba-konyhá- ban laknak, ágy ágy mellett, amikor este nyugovóra készül a népes família.- Nincs tisztább, gondosabban öltöz­tetett gyerek az egész osztályban — büsz­- így élünk, amióta meghalt a férjem. Agydaganat vitte el, jószerével beteg sem volt. Két hónapja járt le az özvegyi nyug­díj, maradt a családi pótlék, meg a segély, amit az önkormányzattól kapunk. Nagy részét elviszi a rezsi, a villany és gáz­számlás, de sokat költünk mosószerre is. Annyit eszünk, amennyire futja. Megvál­tozna a helyzetünk, ha én is el tudnék menni dolgozni, de hiába próbálkoztam, amikor megtudták, hogy egyedül nevelek nyolc gyereket, szóba sem álltak velem. * A kocsmában vágni lehetett a füstöt. Dél­előtt tíz óra sincs még, a pultnál talpalat­nyi hely alig akad.- Józsi, még egy kört! - kiált a csa­posnak egy rekedt hang. A másik kontrá- zik: — Hozzál mindjárt kettőt! Megyénkben elsősorban Szolnokon jelent problémát a hajléktalanság. Az ut­cai szociális munkások mintegy 260 fedél nélkülit tartanak számon. Egy-egy esztendőben azonban félezer, városról városra vándorló csavargó kér segítsé­get a humánszolgáltató központtól. A hajléktalanszállón mindössze 57 hely van. Az elhelyezési gondokat a téli hónapokban nyitva tartó krízisszálló is csak kis mértékben orvosolja. A hajléktalan ellátásra biztosított állami normatíva és az önkormányzat költségvetési támogatása szűkös. Az otthonban azok találná­nak fedélre, akik már dolgoznak, és képesek saját maguk ellátására. kélkedett Julika legnagyobb lányával az osztályfőnöke. - Ropogósra vasalt hófe­hér blúzait még a tehetősebb gyerekek is irigylik. Csak egy valamire nem futja: na­pi kétszeri étkezésre. A közelmúltban egy egész vasárnapot Ju- likáékkal töltöttem. A nagyobb gyerekek ta­karítottak, Éva, a legidősebb volt a kicsikkel. Mesét olvasott egy könyvből. Készült az ebéd: tizenkét szem krumpliból a leves, hagymával, vegetával dúsítva, aztán mikor megfőtt, püré lett a sűrűjéből, kanálnyi jutott mindenkinek, hozzá egy-egy tükörtojással. A csapos felpakolja a tálcára a teli sö­röskorsókat, és odalavíroz egy asztalhoz. Ahogy teszi le, úgy ürülnek is a poharak.- Lassabban, fiúk - morogja csende­sen. - Fizetni is kell nlajd...- Minden délelőtt ilyen sokan van­nak? - faggattom.- Mindig. Ma különösen, mert segélyt osztottak.- Mennyi köt ki itt a kocsmában?- A fele biztosan. Ha az asszonyok egy idő után nem rángatnák haza az em­bereket, talán estére az egészet elinnák... A megye legszegényebb települése való­színűleg Tiszabő. Az alig több mint kétezer lelket számláló faluban havon­ta 6 millió forintot kénytelen az önkor­mányzat szociális juttatásokra fordítani. A településen már nem a munkanélküli­eket tartják számon, hanem azokat, akik még dolgoznak. A Tiszabőn élők fele ugyanis gyermek, az aktív korúak közül pedig mindössze ötven embernek van munkája. Hetvenkilencen kapnak jöve­delempótló támogatást, százharminc­egyen rendszeres szociális segélyben ré­szesülnek, közel százötvenen dolgoznak közhasznú, illetve közmunkán. A polgár- mesteri hivatalban úgy becsülik, hogy négyszázan - javarészük olyan kisma­ma, akinek már nem jár sem a gyed, sem a gyes - még regisztrálva sincsenek, így gyakorlaülag semmiféle ellátásban nem részesülnek. A családok 90 százaléka jo­gosult kiegészítő családi pótlékra. * A szutykos kis kölyök a pályaudvar ka­pujában megállt előttem, és megragadta a nadrágom szárát.- Adj ötven forintot! - mondta.- Talán légy szíves...- Nem mindegy? Adj egy ötvenest!- Mire kell?- Nem mindegy? Adj egy ötvenest!- Nem adok. Félrefordította a fejét, nagy barna sze­mét rám emelte. Könnyben úszott.- Akkor dögölj meg! * Tiszafüreden az önkormányzat informá­ciói szerint kétezer ember részesül rend­szeres segélyben vagy egyéb szociális el­látásban, ami megközelítően havi 21 mil­lió forint kiadást jelent a városnak. A sze­génység gondjait enyhítendő az önkor­A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a megyében majd 48 ezren rendszeres gyer­mekvédelmi támogatást kaptak. Ezen a címen gyermekenként ha­vonta 3300 forintot fizettek ki a rá­szorulóknak. Jelentős volt a jöve­delempótló támogatásban részesü­lők száma is, annak ellenére, hogy a jogszabályváltozások miatt tavaly május óta e címen nem állapítható meg támogatás, talán ezért is, ta­valy megduplázódott a rendszeres szociális segélyre szorulók száma. mányzat égisze alatt dolgozik a családse­gítő szolgálat, rendszeresen gyűjtenek élelmiszert, bútor- és ruhaadományokat a rászorulóknak. A „Bébibank” azoknak az újszülött csecsemőknek ad ingyen ke­lengyét, akiknek a családjában az egy fő­re eső jövedelem nem haladja meg a 18 ezer 300 forintot. Ezek a családok jelké­pes bérleti díjért igényelhetnek babako­csit kisággyal, fürdőkádat és egyéb cse­csemőápolási eszközöket is. * Boldogult emlékezetű jó barátom volt Vé- szits Feri, Móra Ferenc unokája, a neveze­tes Vadember. Nagyapja neki ajánlotta egyik-másik könyvét.- A Kincskereső kisködmön Bicebó­cája az osztálytársam volt - mesélte egyszer. - A történetnek csupán csak a fele mese, a másik fele bizony megtör­tént. Küsmödi bácsi, aki odaveszett az óbányában, a mi szomszédunk volt. Bi­cebócát mi fogadtuk be, én voltam az a bizonyos Ferkó a körtemuzsikával... Már tizenéves voltam, amikor újra elol­vastam a könyvet, és megértettem nagyapám üzenetét: a szegénységről sokszor nem tehet az ember. A sors hozza. A szíved jóságáról azonban ma­gad döntesz. P. M.-S. P.-T.J. FOTÓ: MÉSZÁROS JÁHOS ___________ Ős zi sanzon Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon S ont monoton bút konokon és fájón... (Paul Verlaine)

Next

/
Oldalképek
Tartalom