Új Néplap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-13 / 240. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2001. Október 13., szombat ||| M EGYE Vajon ki fog tanítani? Tiszakürt „Mi csak azt szeretnénk, hogy ne dobja ki a régi, jó tanárokat... nekünk nem az új tanárokkal van bajunk, hanem azzal, hogy a régiek elmennek.” Ezeket a soro­kat a minap kapta meg a tiszakürti iskola augusztus 18-a óta hivatalban lévő igaz­gatónője az ötödikesektől. A felsős osztá­lyok néhány, tanulója megírta a maga kérvényét, ki udvarias, ki pedig kemé­nyebb hangnemben, de a mondanivalója mindnek ugyanaz: védelmükbe veszik az elbocsátott tanárokat. A helyzet alig kezelhető. Ha egy iskolá­ban a tanárok ügyeibe a gyerekek is bele­keverednek - ott valami nincs rendben. Sokszemközt Egy hétfői nap késő délutánján húszán vártak rám Tiszakürtön. Két tucat dühös ember. Tanárok és gyerekeikért ag­gódó szülők. Valamennyien úgy érezték, igazukat már nem tudják megtalálni a faluban. — A bajok július 20-án kezdőd­tek, amikor a kürti képviselőknek dönteniük kellett az igazgatói pá­lyázatról — fogott bele a történetbe a hallgatólagos beleegyezéssel megválasztott „szóvivő” pedagó­gus. - Tiszainoka és Tiszakürt kö­zösen tartja fenn az iskolát, így mindkét testületnek véleményeznie kel­lett azt az egyetlen pályázatot, amelyet az intézmény egyik tanára adott be. Az inokaiak elfogadták a pályamunkát, a kürtiek nem. A szavazásból - érintettség okán - kizárták a testület pedagógus tag­ját, holott az ő voksával meg lehetett vol­na a kellő többség. Üresen maradt az igazgatói szék, az önkormányzat a he­lyettest kötelezte, vegye át a vezetést, de ő is inkább lemondott.- Miért? Egy, a nagyvilág forgatagától távol lévő községben az iskola szimbólum le­het. Jelentheti a tudást, a múlt szépségeit, a továbbélést, a jövőt. Mindent, ami helyben tartja az embereket. Egy kicsit most ez kérdőjeleződött.meg Tiszakürtön, ahol szülők, diákok és néhány pedagógus áll szemben az ön- kormányzattal és az új igazgatónővel.- Huszonöt évnyi munka után ennél talán többet érdemel bárki.- Mi lett a megoldás?- A község vezetése próbálkozott az elutasított pályázónál, hogy egy évre le­gyen igazgató. Ő is nemet mondott. Fel­vettek egy új tanárt, s mindjárt kinevez­ték egy évre ideiglenesen igazgatónak.- Ez volt a felzúdulás oka?- Az első nagyobb felzúdulást két fia­tal kolléganőnk elbocsátása jelentette. Határozott idejű szerződésük volt, amely július 31-én járt le. Az illetékesek nem in­tézkedtek a hosszabbításról, így az auto­matikusan határozatlan idejű kinevezés­sé változott. Az új vezető átnézte a sze­mélyi anyagokat, megtalálta a szerződést, megpróbálta helyrehozni a hibát. Alkal­matlanságra hivatkozva elbocsátotta a két falubeli, ráadásul nálunk végzett lányt.- Az alkalmatlanság oka? — Nincs képesítésük. Egyikük óvónő, a másikuk gyógypedagógiai asszisztens, mindketten most végzik a tanárképzőt. Ha szigorúan nézzük a szabályokat, való­ban nem taníthatnak, ám a törvény is en­ged szükséghelyzetben. Egy ilyen tós falu­Több érdekes adatot tartalmaz az elfogadott szakértői jelentés. Eszerint a felső tagozatos óráknak mindössze 54 százalékát tanította szakos tanár. Van olyan pedagógus, akinek gyakorlatilag nincs is szakjának megfelelő órája. Szakos ta­nár csupán a matematika-, fizika-, földrajz-, számítástechnika-, illetve tavaly az angolórákra jutott. A ketté választott osztályok gyengébbnek ítélt része kéthe­tente három, míg a jobbak nyolc órában tanulták az angolt, illetve a németet. ba nehéz bárkit is idehozni tanítani, a lá­nyok ráadásul maguk is kürtiek. Ehelyett marad a munkaügyi per. Hát kinek jó ez?- Úgy tudom, a gyerekek is lázadoz­nak. — Látják a feszültséget — szólt közbe az eddig csendben hallgató szülők egyike. - A fiamat sokszor úgy kell reggel ellökdös- ni az iskolába, mert egyszerűen gyűlöli ezt a megmérgezett hangulatot. A nyolca­dikosok egyenesen sztrájkra készülődtek.- Na az volna csak a butaság! - vágott közbe valaki. — Akkor aztán felbujtással is lehetne a tanárokat vádolni! Több se kellett erre a mondatra, min­denki egyszerre szerette volna kö­zölni a magáét. Amikor végre el­csendesült a moraj megkérdeztem: — Milyen szakmai kifogások me­rültek fel a testülettel szemben? — A kákán is csomót keresnek, amibe bele lehetne kötni - így az egyik tanár. - Elkészíttetett az ön- kormányzat egy szakértői véle­ményt. Ebben a két kolléganő fog­lalkoztatásán túl kritizálandó pon­tot nem nagyon tártak föl, még di­csérték is a munkánkat. Erre a hivatal egy másik szakértőt keresett, olyat, aki azt írta, amit hallani akartak. Jogi csűrcsavarok A szülőkkel történő találkozásomról igen hamar tudomást szerzett mindenki. Még aznap este eljutott a hír Józsa Istvánhoz, a falu polgármesteréhez is. Három napra rá találkoztunk személyesen a községhá­za festői szépségű házasságkötő termé­ben. Arcán szemmel látható volt a szo­morúság. — Senkinek sem jó ez a helyzet, pláne nekem nem, hiszen negyvenkét évig ma­gam is tanítottam. Saját kollégáimmal va­gyok kénytelen vitatkozni...-Egyes vélemények szerint nem sok szak­maiság támasztja alá az önök aggályait.- Kifogásaink leginkább a régi igaz­gatónő vezetési mulasztásaival kap­csolatosak - magyarázta álláspontját a két fenntartó település körjegyzője, Szeleczkiné Zoboki Magdolna. - Ne­kem, mint jegyzőnek, az iskola bizo­nyos döntéseiben ellenjegyzési jogom volt, így került napvilágra az első sza­bálytalanság.-Ez mi volt konkrétan?- A 277/1999. (XII. 22.) számú kor­mányrendelet alapján az intézmény a pedagógusok kötelező továbbképzésé­re állami pénzhez juthat. Ennek alapján akart az igazgatónő útiköltség-támoga­tást elszámolni az egyik képesítés nélküli kollégájának a főiskolai bejárásra. Ez tör­vénybe ütközik. Amikor jobban megvizs­gáltam az esetet, kiderült, nincs is ötéves továbbképzési terve az intézménynek, márpedig az állami támogatás igénylésé­nek ez volna az elsődleges feltétele. In­nentől sorra szembesültünk a hibákkal. Végzettség híján - felmondás — Mivel telt az első hónap? - fordultam az új igazgatónőhöz.- Minden, amit tettem, nem akarat, vagy hozzáállás kérdése, hanem törvényi kötelezettség - mondta Gere Éva. Talán őt viselték meg legjobban az események, hiszen idegenként csöppent bele egy olyan helyzetbe, aminek kialakulásáról ő tehet a legkevésbé. - Nekem kell biztosí­tanom a törvényes működést, muszáj voltam rendezni a két fiatal dolgát is. Nem volt a munkakörüknek megfelelő iskolai végzettségük, nem engedhettem, hogy tanítsanak.- Mégis szerződést kínált nekik.- Ha nincs elég diplomás tanár, akkor a feladat ellátását meg kell oldani. Szük­ség esetén akár képesítés nélküliekkel is. Felajánlottam, kössünk határozott idejű megbízási megállapodást, ha meglesz a diplomájuk, megváltozik a helyzet is. De nem fogadták el. Ragaszkodtak az álta­lunk szabálytalannak tartott kinevezés­hez.- Kinek kellett volna a szerződésekre odafigyelni?- Nem akarok visszafelé mutogatni, de az előző igazgató dolga lett volna, hogy július 31-én a szerződéseket meg­szüntesse. Lemondásáig az igazgatóhe­lyettes is intézkedhetett volna - véleke­dik a jegyző. — Hangsúlyoznám, nem a fiatalokkal volt problémánk, egyedül a törvényesség betartása idézte elő a mai konfliktust. Hogy nem alaptalanul, az a szakértő kifogásaiból is kitűnik.- A két szakértő kétféleképp látja. Nem lett volna helyénvaló esetleg egy har­madikat is beszerezni, eldöntendő a vi­tát?- Tárgyi tévedéseket vettünk észre az elsőben, és ennek a megbeszélésére, pontosítására, egyeztetésére kértük fel a készítőjét, de ezt a mai napig nem tette meg - érvelt a polgármester. - A vizsgá­lati anyagot nem egyeztette velünk, emi­att nem is használtuk fel az anyagot. Ez­tán kényszerültünk egy másik szakértőt felkérni, s azt az anyagot már a képvise­lők is megvitatták. Nem láttuk értelmét újabb vizsgálatoknak.- Miként keveredtek bele az ügybe a gyerekek?- Na ez az, ami végképp fölháborít! - Gere Éva hangjában vibrál a harag. - Azt hiszem, ez tényleg olyan vita, amibe szükségtelen volt belevonni a tanulókat. Az ellenséges hangulatnak az oktatás, s így a gyerekek látják a kárát. Szerencsére a pedagógusok egy része is így látja, s a munkájával foglalkozik. Ezt kellene ten­nie mindenkinek. Remélem hamarosan helyreáll a rend, mert anélkül...- Ezek után van esély a békés megol­dásra?- Bízom benne - zárta a beszélgetést Józsa István. - Hangsúlyozom, hogy az iskola munkáltatói ügyeiben nem mi va­gyunk illetékesek. A mindenkori igazga­tó joga eldönteni, kivel akar együtt dol­gozni és kivel nem. Jó volna, ha a kedé­lyek megnyugodnának, ha az iskolában a tanításról szólna az élet. ____________________PÓKÁSZ Út jába akadt egy holttest Bíróság előtt ajászkiséri gyilkosság vádlottja Az élet kedves fintorai Apátlan-anyátlan gyerekekről gondoskodik a volt állami gondozott Bűnüqy Különös kegyetlenséggel el­követett emberölés vádjával állt a megyei bíróság elé a 23 éves S. Bertalan. A fiatalem­ber tagadja, hogy ő gyilkolta meg alkalmi szeretőjét 1999. december 30-án. Védekezé­sül egy krimibe illő történet­tel rukkolt elő. S. Bertalan 1999 szeptember ele­jén szabadult legutóbbi bünteté­séből. Körülbelül 6 vagy 7 alka­lommal volt ez idáig büntetve — de pontosabban maga sem tudta megmondani, hányszor állt már bíróság előtt. Korábbi bűnlajstro­mán szerepelt nemi erőszak, be­törés, lopás, hivatalos személy el­leni erőszak. Legutóbbi, a miskol­ci bíróság által kiszabott 10 éves szabadságvesztése még nem emelkedett jogerőre... „Szerelem” tízezer forintért A tárgyaláson elmondta: meg akart javulni, ezért döntött úgy, hogy a börtönévek után Jászkis- éren élő nagynénje családjánál keres a továbbiakban menedéket. Szeptember végén érkezett meg a faluba, ahol hamarosan össze­hozta a sors két hölggyel is. Az egyik Margit volt, akivel nem sok­kal később összeköltözött, a má­sikat Irénnek hívták, ő volt az, akinek az összekaszabolt holttes­tére hónapokkal később rátalál­tak a nyomozók Margit használa­ton kívüli házának disznóóljá­ban. A vádiratban az áll: „S. Berta­lan december 30-án tízezer forin­tot ígért ismerősének, Irénnek, ha lefekszik vele. A nő ráállt a dolog­ra, ám az aktust követően - amit Margit házában bonyolítottak le -, már hiába kérte a pénzt. Vesz­tére megfenyegette S. Bertalant: ha nem fizet, feljelenti őt erősza­kos közösülésért. A férfi erre be- dühödött, ugyanis éppen egy eh­hez hasonló ügye miatt körözte a rendőrség. Elővette zsebkését, és szúrta, vágta a nőt, ahol érte. Az áldozat súlyos sebeibe azonnal belehalt. S. Bertalan úgy ahogy volt, véres kézzel hazament, ahol közölte a rokonokkal, hogy meg­ölt egy embert. Magával vitte a kést is, élettársát kérte meg arra, hogy azt mossa el. Margit volt ké­sőbbiekben is a segítségére. Ket­tesben mentek vissza a tetthelyre, ahol a disznóólban elrejtették a tetemet. Másnap reggel a férfi ke­reket oldott. Januárban fogták el a rendőrök.” Margit tanúságtétele A bíróság előtt előadott történet meglehetősen különös. S. Berta­lan tagadja, hogy ő követte el a gyilkosságot. Azt állítja, hogy azon a napon késő este az utcán jártában-keltében véletlenül talált egy hullát. A helyszín éppen Mar­git háza előtt volt. Csodálkozva látta, hogy a halott ember nem más, mint alkalmi szexpartnere, Irén volt. Nagyon megijedt, ezért a holttestet bevonszolta a házba, s miközben ezzel bajlódott, az ott talált véres kést is magával vitte. Nem mert szólni a rendőrségnek, mert tudta, hogy amúgy is kere­sik... A vádlott, csak úgy mint tár­sa sokféle módon előadta már a történteket a másfél éve tartó eljá­rás során. Saját magukkal és egy­mással is ellentmondásba keve­redtek. Csakhogy amikor Margi- tot még tanúként hallgatták ki az eset kapcsán, ő mindent eléggé részletesen kitálalt. Vallomása terhelő volt élettársára. Most, a bíróság előtt persze mindent visz- szavont, ő is a talált hulla meséjé­vel állt elő. „Fülest” kaptak a nyomozók A bűnügy felderítése is érdekes körülmények között történt. Ezt S. Bertalan apjának a bíróság által a tárgyaláson ismertetett tanúki­hallgatási jegyzőkönyvéből is­merhettük meg. Az idősebbik S. Bertalan — aki azóta meghalt —, a nyomozás so­rán elmondta, hogy fia nála akart elbújni. Tudatta vele, hogy Jász- kiséren megölt egy nőt, emiatt ke­resett menedéket. Az apa azzal hárította el a fiú kérését, hogy túl veszélyes volna befogadnia, hi­szen őt is körözik. Az ifjabbik S. Bertalan tehát továbbállt. Az öreg azonban igen rafinált volt. Telefonált a BRFK közismert gyilkossági nyomozójának, Dosz- pot Péternek, tudatta a rendőrrel, információja van arról, hogy nemrégiben megöltek egy nőt Jászkiséren. Alkut ajánlott. Ha a nyomozó segít rajta az aktuális ügyében, akkor azt is megfnondja, ki a gyilkos és hol találják meg a holt­testet. Azt, hogy kapott-e segítsé­get, nem tudni, mindenesetre el­árulta fiát, így a Szolnok megyei nyomozóknak továbbított infor­máció nyomán hamarosan előke­rült a jászkiséri disznóólból a nyoma veszett nő földi maradvá­nya. A bíróság az első tárgyalási na­pon a két vádlotton kívül tucatnyi tanút hallgatott meg. Az ügy foly­tatódik... Sorsok Azt szokták mondani, hogy az állami gondozott gyere­kek sűrűn elkallódnak. Mert hiányzik a család, az édesapa, az édesanya féltő, óvó, ugyanakkor követelő személye. Lehet, hogy ez olykor-olykor igaz, Holecska Erzsébetre aligha. Huszon­évesen a második diplomá­ját szerzi.- Köszönöm, de nem - hárí­totta el a gyámügyisek ajánlatát. - Ha már eddig nem kelletem ne­kik, minek kutatni a múltat. Kü­lönben is megtaláltam a csalá­dom, mindent megadnak, mintha a sajátjuk lennék. így Zsóka nem firtatta a múlt­ját. Ma is állítja, akik el tudnak dobni egy kis emberkét — mint vele tették -, méltatlanok arra, hogy bárki apának, anyának ne­vezze. A Tiszafüreden lakó és a városháza gyámhivatalá­ban ügyintézőként dol­gozó Holecska Erzsébet eredeti családjáról vajmi keveset tud. Annyit igen, hogy 1974. június 9-én Jászberényben érkezett erre a világra. Otthagyták a kórházban, nem kellett a szülőanyjának. Később talán lelkiismeret-furda- lása támadhatott, mert szó szerint hazalopták. A hirtelen támadt sze­retet gyanút keltett, a lá­togató gyámügyesek azt tapasztalták, rosszul bánnak otthon a kis Er­zsikével, állami gondo­zásba került. Néhány évet intézetben töltött, majd nagyot fordult a sorsa: Tiszaigarra került Cs. Nagy Józsefékhez, ahol az anyjánál szere- tőbb, jobb, kedvesebb anyukát kapott. A csa­ládnak ugyan voltak sa­ját gyerekei, de a kis Zsókát mindannyian testvérként fogad­ták. Talán tizennégy éves lehetett, amikor felajánlották neki, hogy megkeresik a szüleit. FOTÓt BAKOS JUDIT A tiszafüredi érettségi után ko­moly dilemmába került. Eredeti­leg teológiát szeretet volna tanul­ni, de nem azért, hogy egyházi szolgálatot vállaljon, inkább a vallás története érdekelte. Végül is felvették a Gábor Dénes Műsza­ki és Informatikai Főiskolára, amelyet sikeresen elvégzett. Meg­lett az első diplomája. Tíz éve él Füreden, s az élet fur­csa fintora, hogy most azzal foglal­kozik, hogyan segítse az apátlan- anyátlan apróságokat, kit vegyen átmeneti vagy tartós nevelőottho­ni, szülői elhelyezésre. Ezt az utat ő is bejárta egyszer. És noha nem csúfolták az iskolában, de arra ha­mar rájött, hogy csak akkor nem lesz kiszolgáltatott, ha ta­nul, képezi magát. Most újabb kemény fába vágta a fejszéjét: Szegeden a tudomány- egyetem jogi karán ta­nul. Mindezt nem adják ingyen, évek óta nem volt szabadságon, min­den óra kellett a tanulás­ra. Szerencsére a párja nagyon megértő, az anyósjelölt pedig remek szakács, így sok segítsé­get kap ahhoz, hogy ta­nulhasson. Egyébként nyárra esküvőt tervez­nek, akkor talán pár napra szabadságra is el­mennek, amire a sok vizsga miatt évek óta amúgy is legfeljebb rö­vid hétvégekre adódott lehetőség. Már csak néhány megméretés van hátra, és ha minden gördüléke­nyen sikerül, és fel tud készülni a hátralévő öt vizsgából, akkor még eb­ben az évben úgy írhatja a nevét: dr. Holecska Erzsébet. Ha nem, jövő tavasszal bizto­san így lesz már. Az új diplomát végre odateheti a másik mellé. D. SZABÓ MIKLÓS Nemsokára megkapja a második diplomáját

Next

/
Oldalképek
Tartalom