Új Néplap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-05 / 207. szám

'•/ fl 2001. Szeptember 5., szerda TÜKÖR 9. OLDAL MEGYEI Szolnok finn testvérvárosában járt a Tisza Táncegyüttes Legyenek bár az öreg kontinensen, vagy éppen a földgolyó túloldalán, a szolnoki Tisza Táncegyüttes tagjai mindenhol belopják magukat a közön­ség szívébe. Legutóbb éppen a hűvös éghajlatú Finnországban járva, Riihi- makiben teremtettek forró hangulatot. A finn kapcsolatnak történelme van az együttes és Szolnok életében egyaránt — meséli a hazatért társaság két oszlopos tag­ja: Kiszner Ildikó és Varga Péter. A úszások 1963-ban jártak először Riihimakiben, s az akkori turné sikere nyomán szövődött ké­sőbb a megyeszékhely első testvérvárosi együttműködése is. Legutóbb 1970-ben vendégszerepeit Finnországban az együttes, ám azóta csak most nyílt újra alkalom egy skandináv ki­ruccanásra. Július végén szállt buszra a kis csapat, hogy Németország és Svédország érintésé­vel a finn testvérváros nemzetközi néptánc- fesztiváljára utazzon. A harmincnyolc ifjú között a Corvinka táncosai hét párt alkottak, erre az alkalomra egy háromtagú alkalmi zenekar is verbuválódott. Útközben a fiata­loknak alkalmuk nyílt megcsodálni Svédor­szág természeti kincseit, építészeti remeke­it, és szívükbe zárták Stockholm látványát is. A fesztivál helyszínére érve aztán vége szakadt az édes semmittevésnek. Néhány nap alatt töviről hegyire végigtáncolták Rii- himaki városát, minden egyes fellépéssel egyre nagyobb sikert aratva. Eközben akad­tak persze meghökkentő pillanatok is, mint például az együttes berkeiben azóta szálló­igévé „magasztosult” vízi színpad, amelyen a nyitó előadás alkalmából léptek fel.- Már a látványa is ijesztő volt, nem­hogy táncolni rajta - mesélte Péter. - Az egész inogott alattunk. Ahelyett, hogy mi a koreográfia szerint egyszerre értünk volna „földet” egy ugrás után jókora eltérésekkel landoltunk a hullámokon, az alattunk lévő közeg ütemes loccsanásai közepette. Nem volt mindennapi! Mint ahogyan az ellátás sem, amelyben kellemesen csalódtak a táncosok. Ildikó szerint a helybéliek gyakran figyelték elhűl­ve, mekkora adag étkeket tüntetnek el pilla­natok alatt a jó étvágyú magyar vendégek. A nyelvrokonság bizonyítékaként azt is fel­idézte: a finnek beszédének hangzása a megtévesztésig hasonlított a magyarra. Igaz, ettől még ugyanúgy nem értettek be­lőle egyetlen kukkot sem... A finn táncok a fesztiválon részt vett német, holland, svéd és norvég együttesek produkcióira emlé­keztettek. Ebből a szempontból a magyarok és az írek „kilógtak a sorból”, hiszen mindkét nép mozgáskultúrája egyedülálló egész Eu­rópában. Talán ennek volt köszönhető, hogy a két csapat hamarosan a helyi közönség ked­vencévé vált és egymással is barátságot kö­tött. A tiszások reményei szerint mindezzel talán egy jövő évi, írországi turné alapjait is lerakták. Addig azonban bőven akad még tenniva­ló. Egyebek mellett az együttes ügyvezető igazgatójának is meg kell gyógyulnia. Cseh Zoltán ugyanis testi épségét áldozta Riihi­makiben a magyar virtus oltárán. Az utolsó előtti napra játékos vetélkedőt szerveztek a vendéglátók, amelyben a tiszások holtver­senyben vezettek a norvégekkel. A győze­lemről egy szkanderverseny döntött, amelyre a mieink nagy reménysége, a kö­zel két méter magas és mázsát meghaladó súlyú „turnémenedzser” vállalkozott. Ám a vikinggel vívott gigászi küzdelem végül fel­karcsonttöréssel végződött. így a verseny­ben csak a dobogó második fokára állhatott az együttes. Ám valamennyiüket vigasztal­ta a tudat, hogy a fesztiválon bemutatott produkcióikkal a finn testvérváros lakóinak szívében - vagy harminc évre ismét ki­bérelték az első helyet. BUGÁNY JÁNOS Együtt a csapat, ha nem is ebben a felállásban szerepeltek Finnországban Tiszás virtus Skandináviában Eastwood testvérváros lesz? Szolnok Berry Hutsby, az eastwoodi Rotary Klub elnöke örömét fejezte ki amiatt, hogy Sza- lay Ferencnél tett látogatása alatt a szolnoki pol­gármester szavaiból a két város együttmű­ködését érintő szóbe­li szándéknyilatkoza­tot vélt felfedezni. Berry Hutsby és felesége a szolnoki Rotary Klub meghívásának tett eleget néhány napra a hét végén, mely többek között a város ünnepi ren­dezvényeinek megtekintésére is szólt. A közép-angliai kistelepülés­ről érkezett vendégek az elmúlt évben jártak már hazánkban, ak­kor a szolnoki ismerkedésen túl a főváros és Szentendre jellegzetes­ségeit is megtekintették. Ez év ele­jén pedig a szolnoki rotarysok tet­tek viszontlátogatást a ködös Akti­onban, és e két találkozás elegen­dő volt ahhoz, hogy a közös tala­jon gyökerező eastwoodi és szol­noki civü szervezetek hosszú távú megállapodást kössenek egymás­sal. A klubok „bábáskodásával” igyekeznek előkészíteni a két tele­pülés vezérkara között a leendő testvérvárosi szerződést. — Eastwood húszezer lelket számláló bányásztelepülés, Not- thinghamtől és Robin Hood sher- woodi erdejétől nem messze — kezdte lakóhelyének ismertetését a családjával temetkezési vállal­kozást irányító Hutsby úr. - A helységnek szá­mos nevezetessége van, az egyik, hogy ebben a városban született David Herbert Lawren­ce, aki a könyv alakban és a filmvásznon is nagy sikert aratott „La­dy Chatterley szeretője” írója. A helyi huszonkét tagú Ro­tary Klub jövőre ünnepli megala­kulásának ötvenedik évforduló­ját. Ez a legrégebbi és egyben az egyik legmarkánsabb civil szer­vezet Eastwoodban. A hagyomá­nyokon nemrégen változtatva, két éve hölgyet is felvettünk az ez idáig csupán férfi üzletemberek­ből, jómódú polgárokból álló nonprofit szervezetbe. Amikor hazatérek Magyarországról, azon leszek, hogy az itteni polgármes­ter tiszteletreméltó fogadókész­ségét Eastwood első embere is vi­szonozza a közeljövőben a szol­noki rotarysok, illetve a város ve­zetése számára - hangsúlyozta Hutsby úr. ______________________(MÉSZÁROS Q.) A n yelvtudás jutalma A tiszafüredi Kossuth Lajos Gim­názium 8. a osztályának csapata - Kdjei Judit, Magyar Zsuzsanna és Répa Tamás - kategóriájában megnyerte a Longman Tankönyv- kiadó országos angolnyelv-verse- nyét. A győztesek felkészítő taná­rukkal, Fiistösné Petróczki Klárá­val angliai jutalomúton jártak. A gyerekek tanárukkal együtt angli­ai családoknál csiszolhatták nyelvtudásukat. Emlékezetes program volt a londoni látogatás, felkeresték a British Múzeumot, a Nemzeti Galériát, a híres panopti­kumot. Jártak a Towerben, a Bu- ckingham-palotában és Green- wichben is. Az egy hét során megtekinthették a híres canterbu- ryi katedrálist, s eljutottak Dickens szülővárosába, Roches- terbe. A La Manche csatornán tett Calais—Dover közötti hajóút is örök élményt jelentett. ______p.m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom