Új Néplap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-01 / 204. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2001. Szeptember 1., szombat M EGYE VÉLEMÉNY Fekete pontjaink Az öreg fehér Wartburg kamikazeként vágott ki a hatalmas kamion mögül, és mit sem törődve a szembejövőkkel füstfelhőt árasztva próbálta megelőzni. A másik oldalon aki tehette menekült: ki az árokba, ki megúszta a padkával. „Hogy hol vannak ilyenkor a rendőrök?” - birkózott a sírással egy fiatalasszony, s próbálta csi- títani a hátsó ülésen visító csemetéjét. Ha hinni lehet a híreknek, akkor az idén január elsején bevezetett közlekedési előéleti pont- rendszer csúcstartója hét büntetőponttal áll az élen. Nem tudom ki az illető, talán éppen az én wartburgosom... A rendszer eddigi működésének nyolc hónapja alatt összegyűjtött fekete pontok száma korántsem tükrözi azt a várakozást, ami a jogszabály életbelépését megelőzte. Pedig már hetekkel előbb hangosak voltak a kétkedők, a pontgyűjtés többszörösen megfékezésre találták ki hátrányos következrné- .............................................. ..................... nyeit túlságosan szigorúnak ítélték. A szakjogászok alkotmányjogi aggályokat emlegettek, mert a büntetőrendszer nem tesz különbséget a cselekmények között. A szabályszegések elkövetési körülményei közömbösen hagyják a hatóságot, a pontokat automatikusan, mindenféle mérlegelés lehetősége nélkül osztja a rendszer. Ugyanúgy egy pontot kap a megcsípett, tilosban parkoló, mint a fentiekben említett ámokfutó a 4- esen, ha egyáltalán meglátja a rendőr. A fekete pontokkal, jogosítványbevonással, új vizsgával riogató rendszer élesbe fordulása végül egyáltalán nem rettentette el a szabálytalankodásoktól az autóstársadalmat. Az első hónapokban sokan nem is tudtak - vagy nem is akartak tudni - létezéséről, csak akkor szembesültek vele, amikor megkapták az első dorgálást. S az utakon minden úgy maradt, ahogy volt. Pedig a notórius szabálytalankodók megfékezésére találták ki a rendszert. Azt remélték tőle, hogy sikerül ezzel a baleseteket megelőzni, visszafogni a száguldozókat, a tiloson áthajtókat, az ittasan volán mögé ülőket és a többi, a közlekedési biztonságára veszélyt jelentő szabályszegőket. Más persze a remény és más a tapasztalat. Amikor elkészítették a pontrendszer bevezetését követő első mérleget, amikor összevetették a korábbi és a jelenlegi statisztika adatait, azonnal kiderült, nincs kedvező változás. A balesetek száma nem csökkent, a járművezetők által elkövetett szabálysértésekből sem lett kevesebb. Csupán megint az adminisztráció nőtt. Nemigen gyűlnek tehát a pontok. A vasárnapi vezetők ugyanúgy hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatják az úton lévőket, mint korábban, nem lett kulturáltabb a hazai közlekedés stílusa sem. A ki nem osztott pontokkal együtt az utakon ránk leselkedő veszély is megmaradt. A kamikazék még nem adták föl! A notórius szabálytalankodók Egy kis falu nagy vállalkozása Évről évre gyűlik a kőtelki galéria anyaga Vonáné Szelindi Sarolta lyiséget átengedtek a művészeknek, az egyikben színes virágcsendéletek között dolgozik egy festő. Harangozó Miklós a kárpátaljai Salánkról érkezett, először jött Kőtelekre. — Gyakran járok Magyarországra - mondja -, sok kiállításom volt itt, többek között Budapesten, Nyíregyházán, Szolnokon, Hajóson... Mint megjegyezte, jó lenne, ha magyarországi festők is volnának a táborban, így bővíthetnék a kapcsolataikat. Nemrég járt a Hortobágyon, nagyon tetszett neki. — Az alföldi táj nem olyan változatos, mint amelyben mi élünk — teszi hozzá. — A Hortobágyon azonban rájöttem, hogy a síkság is lehet csodálatos. Harangozó Miklóssal ellentétben a csíkszentistváni Sándor János fafaragó hetedik éve minden ősszel visszatér Kőtelekre. A fafaragás családi hagyomány náluk, az édesapja is művelte, a fia is megtanulta. Főleg címereket, kopjafákat készít, de nemrég egy unitárius templomba 36 kazettát faragott, a szószékre és a padokra. Kőtelken egy magyar címer faragása közben találtuk.- Jól érzem magam itt - mondta -, hasonlóképpen gondolkodó magyar emberek között vagyok. A tervei között szerepel a tiszavirágzás ábrázolása fafaragáson, és egy pávás életfa készítése. Szeptemberben Budapesten, októberben pedig Püspökladányban lesz tárlata. Pátyon, a Gondviselés Házában állandó kiállításon láthatók a munkái. Közben eltelt az idő, elbúcsúzunk a régi nagybányai ismerősöktől, Dudás Gyulától, Bitay Zoltántól és másoktól, mindenki belemerül a munkájába. Látszólag lassan cammog az idő, de azért igyekezni kell, hiszen a tábor végén kiállításon mutatják be az itt töltött napok termését. _________ ___________BISTEY ANDRÁS- Több száz kép és fafaragás gyűlt össze - mondja. - Egyszer talán egy galériában kaphatnak helyet. Egyelőre azonban szerényebbek a terveink, ha elkészül a tájház, abban lesz kiállítóterem, ahol váltakozva bemutathatjuk az egész anyagot. A szerényen klubkönyvtárnak nevezett épület nagyságra egy kisebb város művelődési házával is fölvenné a versenyt. Néhány heRiport Hét éve minden ősszel festőket lát vendégül a kis Tisza menti falu, Kőtelek. Eddig erdélyiek jöttek, most egy kissé bővült a kör. A távolabbi cél egy galéria számára összegyűjteni a képzőművészeti alkotásokat. Mintha kihalt volna, olyan népte- len a falu központja a délelőtti órában. Csak egyetlen kerékpáros bukkan föl az út kanyarulatában, Vonáné Szelindi Sarolta, a klubkönyvtár igazgatója, a festőtábor mindenese utolér a fogadó felé vezető úton, és túlkiabálva a templom harangját, javasolja, menjünk a klubkönyvtárba, ott találkozhatunk néhány művészszel. A többség ilyenkor már szétszóródott a faluban, vagy kedvenc helyükön, a Tisza árterében kerestek témát maguknak. Menet közben elégedetten újságolja, hogy sikerült farostlemezt szereznie, de ha a mi dolgunkat elrendezte, még festékért szalad. A művészek minden alkalommal itt hagyják néhány munkájukat. Kérdem az igazgatónőt, hogy mit kezdenek az összegyűlt alkotásokkal? A marosvásárhelyi Lucia Calinescu, aki szép ikonjaival is felhívta magára a műértők figyelmét Sándor János munka közben Szolnokiak találkoztak, barátkoztak a város ünnepén VII. Szolnoki Katonazenekari Találkozó a Hild téren A Szigligeti Színház János vitéz-előadásán Szalay Ferenc polgármester a Pelikán-díjas Hamar Istvánnal és feleségével, valamint König László volt polgármesterrel Bár a fenyegető — sőt délután váratlanul el is eredő — eső egy kissé megriasztotta azokat, akik úgy tervezték, hogy részt vesznek a város napja programján, végül senkinek sem kellett unatkoznia, mindenki megtalálhatta az őt érdeklő műsorokat. A másodízben megrendezett ünnep méltó volt az eseményhez, a millenniumi rendezvénysorozattól búcsúzó megyeszékhelyhez. Kiállítások, találkozók, az ország más tájairól érkezett vendég művészegyüttesek műsora köszöntötte a házigazda város közönségét. A Szigligeti Színházban sajátos szemléletű, kitűnő János vitéz-előadást láthattunk, a Tisza Szállóban fogadást adtak a kitüntetetteknek, ahol Bállá György alpolgármester mondott pohárköszöntőt, Szalay Ferenc polgármester pedig egy-egy Szolnokról készített fotóval ajándékozta meg a Millenniumi kézfogás keretében a megyeszékhelyen most bemutatkozó városok küldöttségének vezetőit. Számos egyéb rendezvény kínált gazdag programot úgy a kultúra ínyenceinek, mint a populárisabb művészetek kedvelőinek. Képeink a tegnapi eseményekről adnak színes ízelítőt. <**■« w™*" Sokan reménykedtek abban, hogy talán eláll az eső, de néhány program mégis elmaradt A Maskarás Céh zenészei nagy sikert arattak
