Új Néplap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-20 / 220. szám
4. OLDAL SZERKESZTŐS ÉG POSTÁJÁBÓL A 2001. Szeptember 20., csütörtök ||| Ha találkozhatnánk! Ez az óhaj foglalkoztatott Szol- nok-Debrecen közötti utamon, látva a Keleti-főcsatornát. Vajon, akik építették, büszkék-e rá? Jó volt akkor fiatalnak lenni, sok diák is megfogta a talicska szarvát. Utánunk maradt valami. A maiak után mi marad? Lesz-e „lenyomatuk”? Ennyi év után jó volna egyszer találkozni, beszélgetni ifjúságunkról, beteljesült és megvalósulatlan álmainkról. Ha egyszer egy kerek évfordulóra valaki megszervezné, bizony én is elmennék. MOLNÁR FERENCNÉ, ___________MA 74 ÉVES NAGYMAMA Am ihez mindenki ért Magyarországon 10 millió emberből hétmillió ért a futballhoz. Különösképpen, hogy az olaszok ellen döntetlent értünk el, majd 4-5 kabarémérkőzésen nem kaptunk ki, megnőtt a csapat iránti bizalom, amire egyes szakemberek és a média még ráerősített. Aztán jött a két tétmérkőzés, és megaláztak bennünket. Ezen én, 82 évesen, nem is csodálkozom. Most keresik a bűnbakot. Bicskeinek nem ez az első szerződés- bontása. A grúzok elleni meccs nekem nem okozott csalódást; volt 5 percünk, amikor jobbak voltunk az ellenfelünknél. Mondjuk, megverjük őket. Ettől jobb lenne a magyar foci? Amikor jó labdarúgóink voltak (régen), a nyugatí nagycsapatok keresték a magyar játékosokat. Most a játékosok keresik a nyugatí kis csapatokat, hogy legalább kispadosak lehessenek. Jó játékosnak születni kell, pénzzel ilyet nem lehet csinálni. De jó játékossal lehet pénzt keresni. A futballvilág statisztikája szerint mi a hetvenedik helyen vagyunk. Én ebből a nézetből járok 75 éve minden héten a futballpályára. Játékvezetőt, játékost még nem szidtam. Találkozhatom a régi és új sportbarátokkal, s ennyi elég. _________VITÉZ SÁNDOR JÁNOS, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cildceket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Elhibázott volt a pályacsere? A Szolnoki MÁV-Neusiedler szurkolóinak egy csoportja szerint nagy hiba volt a Véső útról elhozni a labdarúgó-mérkőzéseket. A tiszaligeti stadionban lejátszott meccseket egyre inkább érdektelenség jellemzi. Ráadásul az ottani körülmények elidegenítik egymástól a játékost és a szurkolót, mert nincs lehetőségük a közvetlen, baráti kapcsolatok ápolására. Legutóbb mindössze kétszáz néző volt kíváncsi a mérkőzésre. A szurkolók indokai megalapozottnak tűnnek. Azt mondják, annak ellenére, hogy szép környezetben van a tiszaligeti stadion, nincs hangulata, mert hiányzik onnan egy igen fontos elem: az ember. A lakott területtől távol eső pálya rideg, barátságtalan. A nézőtér annyira távol van a játéktértől, hogy nem lehet a játékosokat felismerni. A nap, az eső, a szél, a hó elől nincs hová elbújnia a közönségnek. Ezzel szemben a Véső úti pálya fedettségével védelmet nyújtott. Az lakott területbe illeszkedik, amitől hangulata van, a lakóházak közelsége és az ott élő emberek barátságossá tették azt. A környékbeliek rendszeresen kijártak a meccsekre, de a Tiszaligetbe már nem. Míg a MÁV-pályán NB Ill-ban is 800-1200 néző volt, a ligeti stadionban jóindulattal is csak 300- 400-an lézengenek. A Tiszaligetben megszűnt a közvetlen érintkezés a sportvezetők, játékosok és szurkolók között, mert hermetikusan el vannak zárva: a túloldali nézőtérről még üdvözölni sem lehet egymást, baráti kézfogásról pedig szó sem lehet. Ez a körülmény előbb-utóbb a játékosok és szurkolók elidegenedéséhez vezet. Rossz döntés volt továbbá, hogy az évtizedes szokást felborítva, átkerültek szombatra a mécsesek. Szombaton a potenciális nézők többségét elvonja a televízió, mert az NB I-es közvetítés azonos időre esik a szolnoki mérkőzéssel. Nyilvánvaló, hogy a szurkoló nem dob ki 400 forintot, inkább a tévét nézi. Elgondolkodott már ezen a MÁV-Neusiedler vezetősége? A tervezett 355+180 milliót, amibe a tiszaligeti stadion korszerűsítése kerül majd, talán inkább a MÁV-pályára kellene fordítani. Piacgazdaságban ahhoz, hogy jó döntés születhessen, az adott helyzetet is fel kell mérni! Nem lehet vitás, hogy a Véső úti pálya jobb befektetés lenne. Bármelyik sportágat nézzük is, azt életben tartani csak úgy lehet, ha vannak szurkolók. Megtartásuk érdekében mindent mérlegre kell tenni - mondják a labdarúgásért aggódó szolnoki szurkolók. Ütavató „utcabál” — először Szeptember elseje nevezetes nap marad a szolnoki Örkény utca lakóinak, mert ezen a dátumon nemcsak a város napját jegyzik, hanem első „utcabáljukat” is. Még párolgott az aszfalt, amikor elhatározták, a burkolt út elkészültét megünneplik. Az örömünnepet a hónap első napjára időzítették. Az utat lezárták a forgalom elől, és a házi készítésű sütemények, üdítők mellett jóízű beszélgetésbe kezdtek. Estére elkészült a bográcsban főtt lábszárpörkölt is, végül pedig táncra perdültek. A buli olyan jól sikerült, hogy megfogadták: az Örkény utcaiak „utcabáljának” lesz még folytatása. Az „avató” ünnepségre Botka Lajosné önkormányzati képviselő - aki az utcabeliek kérését támogatta, és képviselői alapjából hozzájárult az építés költségeihez is — és Fodor György alpolgármester is ellátogatott, akiknek ezúton is köszönetét mondanak. Nem ilyen századot akarunk! A szolnoki Széchenyi István Gimnázium és Általános Iskola 12. B osztályának diákjai az Amerikai Egyesült Államokat ért terrortámadást elítélő aláírásgyűjtést terveznek, amit Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz juttatnak el, kérve a közjogi méltóságot: tolmácsolja szolidaritásukat és elhatárolódásukat az erőszakos cselekedetektől. Néhány hónappal ezelőtt még bizakodva léptünk a XXI. századba, bíztunk abban, hogy a technika lehetőségeit kihasználva szebbé, értékesebbé tehetjük az emberi életet. A bizalmat döbbenet és félelem váltotta fel. Elborzaszt bennünket az amerikaiakat ért terrortámadás, a több ezer áldozat, és félünk, hogy ez velünk is megtörténhet. Ez lenne a jövőnk? Tiltakozunk az értelmetlen rombolás, az erőszak minden formája ellen! Felhívunk minden hasonlóképpen gondolkodó gyermeket, fiatalt, felnőttet, hogy aláírásával, tiltakozó soraival csatlakozzon hozzánk! A terrorizmus ellen úgy tegyük meg az első lépést közösen, hogy mélységesen elítéljük azokat, akik szeptember 11-én elvakultan kioltották több ezer ember életét, tönkretették az emberiség kultúrájának egy részét. Előttük nincs akadály Az autós közlekedésben bevezetett pontrendszer volt a témája a szeptember 1-jei lapszám egyik jegyzetének, ami Fekete pontjaink címmel jelent meg, s mint kiderül belőle, a törvényalkotók szándéka a szabállyal az volt, hogy javuljon a közlekedési morál. A tapasztalatok azt igazolják, a hozzáfűzött reményt nemigen váltotta be a szabályozás. A cikkíró felidéz egy hajmeresztő előzést: hogy ne következzék be az ütközés, a kamikazeként száguldó autós elől ki az árokba hajt, ki pedig az útpadkára. Az egyik autós, egy fiatalasszony, sírással küszködve azt kérdezi: „Hol vannak ilyenkor a rendőrök?” A fiatalasszony kérdésére a válaszom: az úton vannak a rendőrök! A mi 21 éves rendőr őrmester fiunk is ott volt, amikor július 28-án Pest megyében halálra gázolta egy autós. Fiunk a besenyszögi Felső-temetőben alussza örök álmát. Drága gyermekünk hivatásának megfelelően, lelküsmeretesen, az esküjéhez híven megpróbált megakadályozni egy közveszélyes és jogellenes cselekményt, amikor lakott területen belül egy szintén kamikazeként száguldó autóst szeretett volna igazoltatni. A sofőr az elsődleges szakértői vizsgálat szerint 100-130 kilométeres sebességgel elgázolta őt, majd fékezés nélkül továbbhajtott. Vajon mit mondana nekem, a szülőnek a fiatal- asszony most, hogy a tragédiánkat ismeri? A GYÁSZOLÓ ÉDESANYA Összefogással épülnek az új családi házak A hallássérültek megyei szervezete a martfűi és szolnoki klubbal közösen háromnapos kirándulást szervezett. Jóllehet mostanában inkább az egynapos országjárások iránt van érdeklődés az anyagiak miatt, a Szolnok városi önkormányzat támogatásával sikerült egy gazdagabb programot kiválasztani. A közel ötvenfős társaság - részben siketek, részben nagyothallók - először láthatta Debrecen megújult és megszépült főterét, a máriapócsi, igen értékes görögkeleti bazilikát, a vásárosna- ményi múzeumot. A kirándulás második napján a magyar múlt emlékeivel ismerkedtünk: a táko- si templom történetével, a tarpai gazdálkodással, a szárazmalommal. Szatmárcsekén kegyelettel emlékeztünk meg Kölcsey Ferencről. Túristvándin a vízimalom működésén keresztül elődeink leleményességét fedeztük fel; Ti- szacsécsén Móricz Zsigmond szülőházánál az íróra emlékeztünk. Jártunk Gergelyiugornyán, hazafelé pedig Mátészalkát, Nyírbátort néztük meg. Elismerés illeti a szervezőket, hisz a kirándulás nem csupán egy volt a sok közül, méltó volt a millenniumi rendezvények sokaságához. Öröm volt találkozni Mester András márokpapi polgármesterrel, nem volt hiábavaló az árvíz elleni küzdelmük. S jó volt személyesen tapasztalni, hogyan épül a sok új ház Csarodán, Tar- pán, Tákoson s másutt - az ösz- szefogás nyomán. ____________________DÉNES PÁL, SZOLNOK Gy omok és ecetfák Nem először teszem szóvá azt a szemléletet, aminek következménye, hogy Szolnoknak még a belvárosa is elhanyagolt, elmaradott város képét mutatja. A napokban az Ady Endre úton haladtam a buszpályaudvar irányába. A túloldalon ütemesen épül a Plaza, amely kétségkívül valamilyen értelemben fejlődést jelent az elmúlt évtized lehangoló városi grundjának helyszínén. A járda szélén viszont csaknem elbot- lok a helyenként szélesen terpeszkedő, száz-kétszáz méter hosszan elnyúló porcsinban (a porcsin az a szívós, minden résből kinövő gyomnövény, amely az elhanyagolt területek jellemző növénye). Régen, faluhelyen megszólták azt a gazdát, akinek a portája előtt elszaporodott ez a gyom. Szolnokon sokfelé, a belvárosban is van belőle. A másik jellegzetes „dísznövénye” a városnak az ecetfa. Nem kell meszszire menni, hogy láthassuk. A Kossuth tér teljes hosszában látni szétszórtan. A valódi díszfák töve mellől is kinő ez az igénytelen, silány fafajta. Sokfelé mélyen lehajtott fejjel tudunk csak haladni a belvárosban - a Kossuth téren is, ha például az irodaház melletti kerékpárőrzőhöz (köszönet érte, sokan örülünk neki!) igyekszünk -, mert gyorsabban nőnek az ágak, mint amilyen sűrűn gallyaznak. Nincs igaza annak, aki azt mondja, mindez kicsinyesség, akadékoskodás. Nem az. Ezek a példák egy látásmódot tükröznek, amelyen túl kellene lépnünk. Számtalan jelenséget említhetnék, aminek megoldása nem annyira pénz, sokkal inkább szemlélet kérdése. Mert hiába telepítik a méregdrága egynyári virágok tömkelegét a városházával szemben vagy a körforgalmi csomópontok földterületein, ha azok nem kapnak kellő gondozást, s ezt nem teszik szóvá, szemet hunynak felette azok, akik a munkákat megrendelik és ki is fizetik. Mellesleg egy „nyugatnémet” ismerősöm - aki nyaranta a Damjanich uszoda törzsvendége - említette meg, hogy Szolnok igen gazdag lehet, mert ennyi egynyári virágot ők nem mernének ültetni saját városukban. Egyébként amikor az igazán remek millenniumi rendezvény- sorozatra a Kossuth tér felé haladtam, az egyik drogéria közelében egy hatalmas kiszáradt faág és rengeteg fatörmelék hevert a jóindulattal sétánynak nevezett gid- res-gödrös járdán. Legalább huszonnégy órája ott volt. Kinek a dolga ezt észrevenni és intézkedni? PINTÉR LÁSZLÓ, SZOLNOK, _______ VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET NÉ PI TÁNC ÉS NÉPI HANGSZEREK. A szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskola és Művészeti Oktatási Intézmény negyedik és ötödik osztályos táncos diákjai harmincötén, nevelőikkel és oktatóikkal érzelmileg is egy nagy családot alkotva, az ötnapos bajai néptánctáborból egy héttel az iskolakezdés előtt tértek haza. A táborban a délelőttök próbákkal teltek, de délutánonként a szórakoztató programok sora várta őket. Ezek között volt hajókirándulás, fürdőzés, megismerkedtek többek között egy fajátékokat készítő mesterrel és egy régi népihangszer-gyűjtővel. A hangszerek hangzását is meghallgatván, a kedves, új ismerős a jövő nyárra meghívta a csapatot._______________________________________(amatőr fotói
