Új Néplap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-13 / 214. szám

ÄiM 2001. Szeptember 13., csütörtök OTTHONUNK 3. OLDAL Itt és most - az építész otthona Az épület tervezője: Callmeyer Ferenc A dísztelen ház egyetlen éke a homokkő téglából formázott oszlopsor Callmeyer Ferenc is megépítet­te a maga házát. Az építészek körében, bármennyire furcsa, csak mostanában válik meg­szokottabbá, hogy maguknak is terveznek, építenek állandó lakást, véglegesnek szánt csa­ládi házat. Ami pedig a Callmeyer nevet illeti, lehetsé­ges, hogy egyik-másik munká­ja alapján ismerős az olvasó­nak. Ám valószínűbb, hogy a Nemzeti Színház építésének szerencsétlen sorsa, amelynek folytán a Kamara elnöki tiszté­ről lemondott, irányította rá a figyelmet. A szokott logika alapján most az következnék, hogy ezek után visszavonult Telkin létrehozott új portájára. Ám ez így nem igaz. Az építész ugyanis még elnöksége idején alakította ki új otthonát és köl­tözött oda feleségével, mintegy bizonyítva, hogy a számítógép, az internet és az e-mail korá­ban a tevékeny, „urbánus” élet­forma számos fajtája a nagy­várostól távol, falun is foly­tatható. A helyszín tehát Telki. De nem a napjainkban divatossá lett, ne­vezetes új parcellázás, hanem maga a régi falu. Ott vásárolt tel­ket és emelt rá családi házat. Az utca amolyan régi-új, a házai is vegyesek, befordulván mégsem keresem a házszámot, a „tor­nác” sajátosan formázott tégla­oszlopai árulkodók. A ház ezzel együtt messzemenően alkal­mazkodik a helyhez, a faluhoz. És mégis: nem csupán az „itt” le­tagadhatatlan, hanem a „most” is. És mindezeken túl az építész egyéniségének számos jele lát- szódik. Csak a Callmeyert rosszul is­merők gondolhatják, hogy ezek elsődlegesen érzelmi, romanti­kus jegyek. Akad ilyen is, amit ő maga elé tűzött, az éppen nem a „reprezentálás”, hanem a szo­lid kényelem. És ez, állítom, cél­ratörőbb, mint jó néhány pálya­társa esetében, akik pedig a funkciót tűzték zászlajukra. Már az beszédes, hogy a földszintre helyezte a teljes la­kóteret - két személynek elég, minek folyton föl-le szaladgál­ni! - mondja, az alagsorba csak a műterem, azaz a munkahely került, a tetőtérbe pedig hagyo­mányosan a padlás, tehát a ra­kodótér. Természetes anyagokat al­kalmazott, de kizárólag korsze­rűeket. A fűtés, szellőzés, vilá­gítás, no meg a fürdőszoba és a konyha dolgaiban pedig külö­nösen ötletes, takarékos megol­dásokhoz folyamodott, gazdag tapasztalataiból és saját lelemé­nyéből. Ez utóbbiakról elég sokat be­szélgettünk. Callmeyer ugyanis nem győzi hangsúlyozni, hogy nem elég megépíteni, „üzemeltet­ni” is kell a házat! És miután ná­lunk a fűtés a legnyomasztóbb költség, elsősorban ezt kell kor­dában tartani. Ezért raktak gáz- szilikát falakat, amelyek - kevés vizet kívánván - két hét alatt ki­száradnak, azután pedig remekül szigetelnek. A 30 helyett 37 cm-es vastagságot, például északnyuga­ti irányban, már kedvező, téli gázszámlák igazolják. Ezt szol­gálja - a munkahely szeparálásán túlmenően - a műterem és a ven­dégszoba pincébe helyezése. Ezek folyamatos fűtése ugyanis a fölötte elhelyezkedő lakóteret is temperálja. Pontosabban a fenti radiátorok minimumra szabályo­zását teszi lehetővé. Továbbá a nappali-étkező-konyha terének kerámia padlóburkolását, amely az említett „kvázi-padlófűtésnek” köszönhetően folyamatosan lan­gyos. És ami egyáltalán nem mel­lékes: puritán, a „falusi” környe­zethez illő, tetszetős, ráadásul játszva takarítható. Ha pedig fö­löttünk a jól szigetelt, laminált deszka plafonburkolat „hőpaplanja” és persze a jelenko­ri ajtók, ablakok sikeresen aka­dályozzák a meleg oktalan elszi­várgását, akkor már könnyű el­hinni, hogy Callmeyeréknél min­taszerű a „hőháztartás”. Meg­jegyzem, a túlságosan is tökéletes hőszigetelést szellőzőkürtők be­építésével korrigálják, így bizto­sítják a télen is egészséges légcse­rét. Mellesleg a faburkolatú mennyezetek nem csupán stílu­sosak, hanem megóvnak a repa­rálás és az újrafestés költségeitől és piszkától. Ezekhez nem kell többé hozzányúlni. Ahogy a köz­lekedőben és másutt is használt „külső” burkolótéglákhoz sem, vagy a konyha-étkező centrumá­ba telepített éléskamra blokkjá­nak falához sem, amelyet - pad­lónak árusított - Oregon fenyő­burkolat takar és véd a szobamelegtől. Figyelmet érdemel Callmeyer több meggondolása a kertes ház telepítéséről és a kert növényze­téről. A Mária Terézia-féle, máig ható keskeny-hosszú telekosz­tás, az ún. fésűsfogas-beépítés az oldalhatárra építéssel, és a ház, a lakás célszerű megszerkesztésé­vel, ma is jól hasznosítható. Ülünk a ház közrefogta teraszon, és bámulom a messzire nyúló kertet, majd annak végében tele­pedünk le, és onnan nézem a tá­voli házat meg az utcát, s nagy- nagy tágasságot érzek a végtére szerény méretű birtokon. Mert amit optikailag befogok, az az enyém - állítja Callmeyer. Ücsörgünk hát a kert végében, a vadvirágaival eredetiben meg­őrzött dombocskán. A táj fan­tasztikus, és mi helyben is érzé­keljük dimbes-dombos valódisá­gát. Aztán a házhoz visszatérve, a kerti virágok közt is feltűnik, milyen korlátozottan, óvatosan élnek Callmeyerék a beavatko­zással. Erről eszembe jut: ezt az építészetet is a józan megfontolt­ság, egyfajta tartózkodás jellem­zi. A téglából formázott oszlopok és kémény csupán „fűszerek” a végtelenül egyszerű karakterhez. Ami pedig a kerti homlokzatból tényleg kiugrik, a nappali három­szögű kinyúlása, fölötte a körab­lakkal, az a „bolondériából” ké­szített ikonoknak szolgáltat indi­rekt fényt. Hogy megfelelően ér­vényesüljenek. Ha tetszik, ennyi engedményt tett szenvedélyének az ikonfestő. Számomra viszont az a meg­lepő, hogy máris milyen ottho­nosan jövök-megyek a házban és a ház körül. Mire elbúcsúzom - néhány órácska csupán -, már meg is szoktam. Nagy szó. Callmeyer Ferenc megtette, amit megtehetett. Kizárólag a hely szelleme segítette. Callmeyer Ferenc 1928-ban született Miskolcon 1951-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd elvégezte a MÉSZ mesteriskoláját 1978-tól az Amerikai Építészeti Intézet tiszteletbeli tagja 1991-1993 között a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége elnöke 1997-1999 között a Magyar Építész Kamara elnöke, a Házat-hazát Alapítvány kuratóriumi elnöke Munkahelyek: 1951-1955 Mezőterv 1955-1963 Iparterv 1963-1965 R. Sheppard iroda, London 1965 Tervezésfejlesztési Intézet Főbb alkotások: püspökladányi víztorony, badacsonyi Tátika étterem, budapesti lakóépületek, Amerikai Nemzetközi Iskola (Budapest), Keresztény Iskolatestvérek iskolája, számos általános és középiskola, Szent István ökumenikus kápolna, Lakitelek Ybl Miklós-díj (1957,1993), „Az év háza” (1986), Építészeti Nívódfj (1978, 1980,1989), Csonka Pál-emlékérem (1999) Egy balatoni régi villában A Balaton-parti villanegyed valamikor a hú­szas évek végén épüli art deco stílusban. Az­óta a legtöbb villát átépítették. Az épségben megmaradt villák közé tartozik az itt bemuta­tott, amelyről eleinte azt hittem, hogy a kez­detektől fogva ugyanaz a család lakja.- Annyiban jók a megérzései, hogy a villa több mint hatvan évig valóban egyetlen család, az építtetők birtokában volt - mesé­li Kati, a jelenlegi tulajdonos.- Annak ellenére, hogy ha jól tudom, meglehetősen rossz állapotban volt, és ko­moly felújítást igényelt az épület.- Elsősorban az állagával - a gépészeti ré­szekkel, a tetőzettel, a burkolatokkal - volt baj, de például a terekhez, a falakhoz alig nyúltunk. Tiszteltük a régi építkezők elképze­léseit, amelyek egyébként még ma is zseniá­lisak, akár az épület klímáját, akár a térkap­csolatait nézzük. Néhány dolgot változtattunk csak meg. A villa jellegéhez illő bútorok fogadják az érkezőt- Ezek az átalakítá­sok kívülről nem bon­tották meg a villa épí- tészeti egységét, míg belül használhatóbbá és még tágasabbá tették az épületet. A berendezés igazán különleges, és azt gondolom, egészen egyedi, amit a villá­ban látok.- Nincs semmiféle előzetes koncepcióm, vagy kész receptem a berendezkedés tár­gyainak összeváloga- tására, kizárólag a szemem, illetve az érzéseim „diktálnak”. És ha úgy érzem, hogy egy hetvenéves házba bevihető például ez az abszolút mo­dern, sőt high-tech konyhabútor, akkor mi­ért választanék mást?- Nemcsak az ötletei érdekesek, hanem az a gyűjtési metódus is, amelynek ered­ményeként kialakult ez a kicsit franciás, ki­csit polgári, olykor nagyon modern, a szá­zadelő és a századvég ízlését egyaránt tükröző berendezés.- Közel öt évig tartott a felújítás. Míg a vil­la készült, szisztematikusan kerestem azo­kat a bútorokat, textileket és tárgyakat, ame­lyek majd ide kerülnek. Számozott, felirato­zott banánosdobozokban gyűltek a poha­rak, tálak, konyhai használati eszközök.. Öt év alatt egyszer sem néztem át a közel nyolc­vanra szaporodó „varázsdobozok” tartalmát. Csak egy tökgyalu hiányzott a gyűjtésből, egyébként minden megvolt, amire a háztar­tásban szükség lehet. IlVOliDlJJ l Jo minőségű s BOROVI FENYŐBŐL készült nyílászárók rendelhetők kedvező áron! EMI I. osztályú minősítéssel. CSAJBÓK FAIPARI Kft. 5071 Besenyszög, Petőfi út 40. Tel/fax: 56/487-320, 30/3496-114 Fazsindely alatt Vendéglátónk egy főváros kö­zeli településen született, ne­velkedett, a családi szálak idekötik. Nem véletlen, hogy nősülését követően itt épített házat maguknak. Faipari mérnök lévén a fát mint anya­got nem csupán bútor­készítésre, hanem a ház épí­tésekor is sajátos módon hasznosította.- Szokványos falusi házban töltöttem a gyerekkoro­mat, ám vala­hogy hidegnek éreztem azt a környezetet a meszelt falak­kal - meséli Zsolt. - Ma már tudom, ennek emléke hatá­rozta meg a melegséget árasztó anyag, a fa iránti ké­sőbbi vonzal­mamat, s terelt a faipar felé. Házunk építé­sekor elhatá­roztam, hogy teljeskörűen, mondhatni rendhagyóan hasz­nálom ezt az anyagot, hasznosít­va e tárgykörben szerzett mérnö­ki tudásomat. Kidolgoztam a pontos tervet, de olyan bonyo­lultnak tűnt a kivitelezése, hogy nem mertünk belevágni. Az ere­detileg elképzelt, íves tetőt végül is félköríves, ragasztott fatartók­kal építettük meg.- Miért ragaszkodott - látvá­nyossága mellett - az íves tető- szerkezethez?- A hagyományos szerkezettel szemben az íves sokkal jobban kihasználható, rendkívül tágas, szellős, kellemes belmagasságú, jobban beépíthető tetőteret ad. S mi a tetőteret is hasznosítani akartuk. Lehetőséget kínál a nagyfokú nyitottságra is a terek között, ami szintén az ideám, persze csak bizonyos határok között.- Ezt kifejtené bővebben is?- A mostanában oly kedvelt egyterűséget - ahogy én neve­zem: nyitottságot - a magam ré­széről azzal a feltétellel fogadom el, ha a közös helyiségek és az intim szféra között úgynevezett „puffer” terek is vannak, ame­lyek jótéko­nyan szeparál­nak. Az egy szinten lévő gyerekszoba és a nappali­dolgozó együt­tese közé ilyen puffernek a konyha-étke­zőt iktattuk. Étkezéskor együtt a család apraja-nagyja, utána mi, fel­nőttek nyu­godtan vissza­vonulhatunk a nappaliba té­vézni, rádióz­ni, beszélget­ni, anélkül, hogy ez zavarná a gyerekek nyu­galmát, illetve ha dolgozom, en­gem sem zavar a gyerekzsivaj.- Bizonyára a fa szeretetét jel­zi az is, hogy ezzel burkolta a tereket a mennyezettől a padlóig, s hogy maga tervezte, részben ki­vitelezte is a bútorok nagyobb ré­szét.- Az utóbbiak közül - meg­szállott vitorláshajózó lévén - kedvencem egy régi, hajóskapi­tányi bútor alapján készült kana­pé, amely látványosan választja el a nappalit a dolgozórésztől. S hogy mennyire híve vagyok en­nek a különleges anyagnak, arra további bizonyíték a házat borí­tó fazsindely tető. Mást el sem tudnék képzelni helyette. Hűséges társak A szobanövény a belső tér lát­ványos díszévé válik, ha ka­rakteréhez és a lakás stílusá­hoz illő edénybe kerül. Hosz- szú életű, kevés gondozást igénylő növénnyel tartós „be­rendezési tárggyá” avatható az együttes. A bromélia- félék, a kaktu­szok, és jó né­hány pozsgás levelű növény köztudottan hűséges társak a lakásban. A szakállbromé- lia (Tillandsia) például a leve­gő nedvességét hasznosítja, nincs gyökere, ezért pompá­san megél egy agyagkorsóba téve is (víz nélkül). A nemzetség egy finn botanikus nevét őrzi, aki hónapokig bírta az éhséget és szomjúságot. Valóban, a szakállbroméliákkal kevés a bajlódás. Két-háromhetente az egész növényt érdemes megmár­tani esővízben, majd jól lecsö- pögtetve vissza lehet tenni a kor­sóba. Lehetőleg ablak közelébe kerüljön, mert a napot és a fényt nem nélkülözheti. Egy nagyobb termetű kak­tusz, például a fügekaktusz (Opuntia) különleges látvány a környezetéhez illő, rusztikus kő­edényben. A lakásban homokos talajban vagy speciális kaktusz­földben, napos helyen fejlődik szépen. A fügekaktusz az átla­gos szobanövényeknél jóval ke­vesebb vizet kíván, és nyáron a szabadban tartható. Télen a la­kásban kéthetente, néhány csepp vízzel öntözzük. (Virágot csak akkor hoz, ha a téli hóna­pokban 5-6 fokos helyiségben él.) A borsólevelű szenéció (Senecio) pozsgás növény. Hajtá­sai hosszúra nőnek, rajtuk gyöngyként sorakoznak a gömbö­lyű levélkék. Kedveli a szel­lős, jól megvilá­gított, hűvö­sebb helyet, de a melegebb hő­mérsékletet is elviseli. Télen csak akkor ön­tözzük, ha a ta­laj felszíne telje­sen kiszáradt. A számára kelle­mes környezet­ben hajtásai gyorsan nőnek, ezért ún. ám­polnanövényként is látványos dísz lehet. Csupán háromévente kell át­ültetni speciális kaktuszföldbe vagy Bioland B virágföldbe. A floridai bunkóspálma (Zamia) ívesen meghajló, szár­nyalt levelei elegáns együttest al­kotnak a kőedénnyel. Lassú nö­vekedésű, sok évig élő, hálás nö­vény. Szereti a bőséges fényt. El­viseli a kevesebbet is, ilyenkor azonban lassabban fejlődik. Me­leg és hűvös környezetben egy­aránt jól érzi magát, de a huzat­ra és a túlöntözésre rendkívül ér­zékeny. Csak akkor ültessük át nagyobb edénybe, ha a gyökerei már végképp kinőtték a cserepet. A bemutatott növétlyek egzo­tikus megjeletlésük okán is kü­lönleges hangulatot teremthet­nek a lakás Számukra kijelölt részében. Érdekes a gerendákba épített világítás Floridai bunkóspálma

Next

/
Oldalképek
Tartalom