Új Néplap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-13 / 214. szám

6. OLDAL KORKÉP MERÉNYLET UTÁN 2001. Szeptember 13., csütörtök A világ elítéli a terrorizmust Elképesztő látványt nyújtott a terrortámadás után az egykori Világkereskedelmi Központ környéke FOTÓ: EPA Készenlétben a herényi kutyás mentők Egy illúzió szertefoszlott JÁSZBERÉNY Az egész világot megdöb­bentő, az Egyesült Államo­kat ért támadássorozatot követően hazánk is felaján­lotta segítségét az USA-nak. Ennek megfelelően készen­létbe helyezték a Magyaror­szágon működő speciális mentőalakulatokat, köztük a jászberényi Mentőkutyás Egyesület tagjait is. Szabó Gábor, az egyesület veze­tője érdeklődésünkre elmondta, hogy a terrortámadásokat köve­tően Bakondi György a Katasztró­favédelmi Igazgatóság igazgatója értesítette a Magyar Speciális Mentők vezetőjét, hogy alakula­taikat helyezzék készenlétbe. A speciális mentők vezetője Szabó Gábort kérte fel a kutyás mentő- csoport összeállítására. Jászbe­rényben ez idő szerint négy, a szélsőséges körülmények között is kiváló teljesítményre képes vizsgázott, tehát bevethető men­tőkutya van, melyek közül hár­mat vontak be a mentőcsapatba. Ha a magyar állam mentőalaku­latot küld ki az Egyesült Álla­mokba, akkor annak mentőku­tyás feladatait a jászberényiek látják el. A Mentőkutyás Egyesület ve­zetője szerint egyébként nem nagy a valószínűsége annak, hogy a számos állam által fel­ajánlott segítséget az USA-ban igénybe fogják venni. Ennek oka sajnos nagyon prózai: ugyan óri­ási pusztítást okozott a támadás New York-ban, de viszonylag „kis” területre koncentrálódott. Az államok mentőseinek pedig meg van minden eszköze és ta­pasztalata ahhoz, hogy a ka­tasztrófasújtott területeket a le­hető legrövidebb idő alatt átku­tassák. Természetesen bármi­lyen segítséget kérnek is az USA- ból, legyen szó valamilyen esz­közről, vagy akár véradásról is, azonnal segítenek a bajbajutotta­kon. BANKA CSABA Tegnap reggel a szolnoki Varga Katalin Gimnázium iskolarádiójában rendkívüli közlemény hangzott el, amely kifejezte az iskola til­takozását az Egyesült Álla­mokat ért terrortámadással szemben és együttérzését a szenvedőkkel. Az igazgató­nő szavait néma csend kö­vette. A tekintetek egy elsős diáklányon és egy ifjú ta­nárnőn állapodtak meg. A 25 éves Amy Vetters a második tanévét kezdi a Vargában. Ő a kéttannyelvű program lektora, egyébként angolt tanít. Jessica Podolak nemrég érkezett Szol­nokra, hogy a gimnázium el­ső osztályát itt végezze. Mind­ketten amerikai állampolgárok, bár a 14 eszten­dős lány édes­anyja magyar’ származású. Szinte egy időben értesültek a ka­tasztrófa híréről. Amy egy Szol­nokon tanító amerikai barátnőjé­től, telefonon tudta meg, mi tör­tént. Jessicát pedig internetes csevegővonalon keresztül ottho­ni barátai tájékoztatták.- Először felfoghatatlanak tűnt az egész - mesélte a tanár­nő. A tévében látottak katasztró­fafilmre emlékeztettek és arra gondoltam: kik gyűlölhetik eny- nyire a népünket? Szerencsére a családom biztonságos távolság­ban, Dél-Dakotában él, ám az egyik barátom egy New York-i re­pülőtéren légi­utas-kísérő és egy másik rep­téren is vannak jó ismerőseim. A gimnázi­um diákjai és pedagógusai megrendültén fogadták az USA-t ért csapást és érdeklődtek a két lány hozzátartozóinak hogyléte felől. — Nagyon jólesett a többiek együttérzése - vallotta be Jessi­ca. Megrémítettek a pusztítás képei. New Jersey-ben lakunk, alig negyven percnyire New Yorktól. A barátaim látták a vá­ros felett gomolygó hatalmas füstöt. Valamelyest megnyugta­tott, amikor édesanyám felhí­vott, hogy nálunk nem történt semmi baj. A világvárosban élő ismerőseinkről, barátainkról azonban ő sem tudott. Azt mond­ják, az egész országban pánik van. Pillanatok alatt foszlott sem­mivé az emberek biztonságérze­te. Nem tudom, mi lesz ebből. Biztosan akad majd ismerős az áldozatok között. Nem tudom, valaha fel lehet-e dolgozni ezt az egészet... BUGÁNY JÁNOS SOMFAI PÉTER 2001. szeptember 11. Megtörtént, amiről sokáig azt gondolta a világ, nem történhet meg. Megtörtént, amit ez idáig még a forgatókönyvírók sem agyaltak ki. Meg­történt, ami évtizedek óta minden terrorista ál­ma: a világ csak rájuk figyelt. Megtörtént. A Föld forog tovább. A romokat eltakarítják, a halottakat eltemetik, a sebesül­tek előbb-utóbb felépülnek. A szemtanúk, a túlélők egyszer majd kiheverik a megrázkódta­tást. Csak a világ nem lesz ugyanaz, mint eddig volt. Elveszítettük a biztonságérzetünket, sötétben bujkáló terroristákat keresünk majd minden zugban. Amikor felszállunk egy repülőgép fedélze­tére, jó ideig gyanakodva méregetjük majd a köröttünk ülők te­kintetét, nem biztos, hogy annyian lesznek kíváncsiak a világ leg­magasabb épületeiből eléjük táruló látványra, mint egy héttel ez­előtt. Talán megritkul a sor a Kuala Lumpur-i Petronas ikertorony előtt, a moszkvai seremetyevói tévéóriás liftjeinél... 2001 szeptember 11-től új időszámítás kezdődött. Egy világ volt a tanúja a legpokolibb katasztrófafilmnek, amit eddig (hibbant) emberi agy tó tudott találni. De ne feledjük, mi csak a nézők között voltunk. Szerencsére - a szerencsétlenségben. Megugrott a kamera- és a teniszcipő-kereslet A Világkereskedelmi Központ tragédiája igencsak megugrasz- totta New Yorkban a fényképező­gépek, videokamerák és más cik­kek iránt a keresletet. Már az első robbanás után mind New York-iak, mind turis­ták valósággal megrohanták a boltokat, hogy frissen vett gépe­ikkel lefényképezhessék vagy filmre vegyék az égő felhőkarco­ló-ikret. Később hasonlóan ver­senyfutás indult a teniszcipőkért is, miután sokak számára vilá­gossá vált, hogy csak gyalog jut­hatnak haza. A katasztrófa ugyancsak ka­póssá tette a képeslapokat, de csak azokat, amelyeken látható - a valóságban immár nem látható - iker-felhőkarcoló. Hasonlóan megnőtt a Világkereskedelmi Központot mintázó papírnehe- zék-szobrocskák népszerűsége - jelentette a Reuters. Arafat vért adott Több száz honfitársával együtt vért adott szerdán Jasszer Arafat palesztin vezető az egyesült álla­mokbeli terrortámadás áldozatai­nak megsegítésére. „Felajánljuk szerény képessé­geinket George Bush amerikai el­nöknek és népének” - mondta Arafat a gázai Sifa kórház épüle­tében. Eközben mintegy húsz pa­lesztin gyermek gyűlt össze az Egyesült Államok konzulátusa előtt Kelet-Jeruzsálemben, hogy így fejezzék tó együttérzésüket a merényletsorozat áldozataival. A gyermekek virágokat és égő mé­cseseket helyeztek el a konzulá­tus épülete előtt, a falakra pedig „Osztozunk az amerikai nép fáj­dalmában” és „A palesztinok és az amerikaiak közös ellensége: a terrorizmus” feliratú plakáto­kat ragasztottak. Nincs készültség Nincs készültség megyénkben a keddi amerikai terrormerénylet­tel összefüggésben. Mint azt Len­gyel György alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság sajtófőnö­ke lapunknak elmondta, a rend­őrség semmiféle rendkívüli intéz­kedést nem tett megyénkben. A rendőrök normál munkarend szerint végzik feladataikat. El­mondása szerint az amerikai ér­dekeltségű objektumokat sem őr­zik, ám ezeket a helyeket a jár­őrözések alkalmával fokozott fi­gyelemmel kísérik. Mint megtud­tuk, a honvédség szolnoki kato­nai repterén sem történtek nagy változások. Az ország valameny- nyi katonai alakulatához hason­lóan bizonyos rendszabályokat itt is bevezettek, intézkedések történtek az őrzés-védelem terén. Olyan lépések azonban nem tör­téntek, amelyek gyökeresen meg­változtatták volna az alakulat éle­tét, így például a laktanyában nincs kimaradás-megvonás sem. Mi a véleménye a terrorakcióról? Minden idők legnagyobb és legösszehangoltabb terrortáma­dását hajtották végre kedden amerikai kormányzati és köz­épületek ellen. Az áldozatok száma egyelőre ismeretlen, ám becslések szerint csak New Yorkban tízezreket temetett ma­ga alá a Világkereskedelmi Központ leomlott épülete. La­punk ennek kapcsán tegnap arról kérdezett járókelőket: ho­gyan vélekednek a katasztrófáról. Körkérdés A tűzoltók túlélők után kutatnak FOTÓ: EPA Lipták István, 41 éves autófé­nyező: — Elvetemült, aljas tett volt, amely méltó vá­laszt kíván. Bár az Egyesült Ál­lamok hírszer­zése most meg­bukott, azért még mindig ők ren­delkeznek a világ legnagyobb haderejével, amelyet használni is fognak. Háborútól azonban nem kell tartani. Egyetlen, megsem­misítő erejű csapást mérnek a bűnösökre. Bognár Klára, 45 éves vízgazdál­kodó techni- ' kus: — Ez valami rettenetes! Fel sem tudom fogni, hogy le­hetnek annyi­ra fanatikusok az arabok, hogy tízezrek életét oltsák tó vélt vagy valós sérelmeik miatt. Mert kétségem sincsen fe­lőle, hogy ők tették, ezt a televízi­óban látott örömujjongásuk is bi­zonyítja. Ha jól emlékszem, már Nostradamus is megjósolta: ők okozzák majd a világ végét. Le­het, hogy ez most beigazolódik. Boldog Sán­dor, 65 eszten­dős nyugdíjas:- Elképzel­ni sem tudom, mi volt a ki­váltó oka en­nek a táma­dásnak. Min- denesetre borzasztó, ami történt. Tegnap délután óta én is percről-percre végigkísértem az eseményeket. Biztos vagyok benne, hogy Ame­rika - teljes joggal - megtorolja majd ezt a szörnyűséget. Annak pedig beláthatatlan következmé­nyei lehetnek. Hegedűs Klá­ra, 17 éves ta­nuló:- Tegnap a kollégiumban nem nagyon volt lehetősé­gem tájékozód­ni a történtek­ről. A szüleim hívtak fel, tőlük hallottam a tá­madás néhány részletét. Bár még nem állt össze a kép, gyanítom, hogy egy ilyen akció nem lehetett egyetlen őrült elme szüleménye. Sokkal komolyabb konfliktus ez, amelyet biztosan megtorlás kö­vet. Ázért remélem, háború nem lesz belőle. BUOÁNY Jessica Podolak Amy Vetters

Next

/
Oldalképek
Tartalom