Új Néplap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-30 / 202. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL A 2001. Augusztus 30., csütörtök -iHl Megtisztelő meghívást kaptam Véget ért a millenniumi ünnep­lés — de nem az emlékezés. Ti- szagyendán a millenniumi zász­ló átadására rendezett szép ün­nepségnek, zászlóanyaként, hetvenhét évesen, én is részese lehettem. A felkérésnek igen örültem, hiszen ott születtem, ott dolgoztam és ott mentem nyugdíjba. Később elköltöztünk a gyermekeink után, aminek már húsz éve. Bizony, a korom­beliek velem együtt öregedtek, az akkor serdülő lányok és ka­masz fiúk ma családos embe­rek. Jó volt velük találkozni, bol­dogan mutatták be csemetéiket. Volt, akit ennyi év után is megis­mertem, volt, akit nem. A fiata­labbak épp oly szeretettel jöttek hozzám, mint az idősebbek, és ez igen nagy örömmel töltött el. Szülőfalum sokat épült, szé­pült, amióta eljöttem. Úgy ér­zem, a gyendai nép jó emlékeze­tében megmaradtam, ezért itt mondok köszönetét, és kívánok erőt, egészséget a további gyara­podáshoz. RÓZSA MIKLÓSNÉ Az olvasó is tájékoztat Nem nevezhetném magamat olyan újságolvasónak, mint aki az első betűtől az utolsóig végig­olvassa a lapot, a levelezők írása­iból készült összeállításra azon­ban ez nem vonatkozik. Minden­napi életünk olvasói szemmel lá­tott tükre az, örömeinkről és a bosszúságainkról szóló leírások­kal. Az előbbiből nem sok van (konkrétan és általában sem), az utóbbiból egy kicsit több. Az örömeim kategóriájába tartoz­nak dr. Nemes András írásai. Ezek, amellett, hogy érdekesek, olyan személyiségeket mutatnak be, olyan eseményekre irányítják figyelmünket, amelyek, túl azon, hogy múltat, jelent, jövőt kötnek össze, gazdagabbá tesznek ben­nünket, olyan ismeretet adnak át, amelyek csak e helyen lelhe­tők fel. Reméljük, hogy bölcs szerkesztői megfontolással ezen hézagpótló dolgozatoknak még sokáig lesz helyük a rovatban. ________________SZŰCS MARÓIT, SZOLNOK A l evelekből válogatunk. A ki­választott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tisztelet­ben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemé­nyek nem feltétlenül azono­sak a szerkesztőség álláspont­jával. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőz­zük. Szerkesztőségünk fenn­tartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói le­vélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Negyven óra tánc A helyi vállalatok, szövetkezetek, vállalkozások támogatásával az idén is — immár hetedik alkalom­mal — rendezte meg nyári edzőtá­borát a Fekete István vezette kisúj­szállási Árvácska Néptáncegyüttes. A tábor ideje alatt felfrissítették repertoár­jukat, Gyalog László koreográfiája alapján színpadra állították a rábaközi táncokat, s j irányításával a méhkeréki román táncok alapjait is elsajátították a táncosok, amiből - kellő gyakorlás után - akár egy újabb műsorszám is lehet. Foglalkoztak többek között mezőségi táncokkal, dalokkal is. Az együttes tagjai közel negyven órát táncoltak intenzíven, amelynek gyakorlati részét döntően Kazinczy Ferenc irányította aktív közreműködésével. Persze jutott idő szórakozásra, fürdőzésre és a strandfürdő szigetén a sátortáborban pihenésre is. Az edzőtábort követő egy hét múltán ! azonban újabb feladat várt az együttesre: a millenniumi ünnepségsorozatban öt fel­lépés várt rájuk a környező településeken és városukban, Kisújszálláson.__________■ A rábaközi táncok koreográfiájának próbája ! Levélmorzsák Csodát alkotott a jóakarat Tiszatenyőn megható ünnepség keretében felavat­ták az idősek napközi otthonát. Az emberi jó szán­dék és akarat egy romos épületből csodát alkotott, j A kor igényeit kielégítő, minket, nyugdíjasokat szolgáló, gyönyörű épület, otthon teremtődött az enyészet helyén. A sok tiszatenyői nyugdíjas nevé- ! ben köszönetét mondunk mindazoknak, akiknek ebben a nagy munkában részük volt. Nagy örömet jelent számunkra a szép épület, jelezvén, hogy sze­retnek bennünket, és próbálnak szépíteni öreg Alap­jainkon. Kívánunk Nagy Mihályné jegyzőnek és munkatársainak, és valamennyi szakipari dolgozó­nak jó egészséget, munkájukban sok sikert. TISZATENYŐI NYUGDÍJASOK A karcagi kórház betege voltam A hónap közepén súlyos közlekedési baleset ért bennünket unokabátyámmal Bánhalma közelében, i Én a sérüléseimmel a karcagi Kátai kórházba kerül­tem. Testileg-lelkileg nagyon szerencsétlenül érez- j tem magam. Mi lesz velem? — kérdeztem a főorvos ' úrtól, akinek válaszában aligha hihettem akkor: I „Ha ön is úgy akarja, egy hét múlva talpra állítom!" Ez úgy hangzott, mintha vigasztalás volna csupán. De most már tudóin, hogy ez egy kiváló szaktudá­sú orvos ígérete volt, mert igaza lett. Valóban, két hét múlva otthon voltam. Igaz, járókerettel tanulok járni, de napról napra jobban megy. Nos, természetesen nem a balesetemet akartam itt elmesélni, hanem egy egészségügyi intézményt szerettem volna bemutatni a Kunságban, ahol a szerény anyagi köriilniények között is elkötelezett, nagyszerű emberek dolgoznak. Adjon az Isten mindnyájuknak erőt és hosszú, boldog életet, hogy emelt fővel járhassanak ebben az embertelen, pénzhajszoló, kegyetlen világban! CSÁVÁS ISTVÁN AZ EGRI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG PRESBjTERE Megtalálták és megőrizték a csomagomat Augusztus 3-án a szolnoki Penny Market parkolójá­ban a nagy kapkodásban ott felejtettem az élelmi­szerekkel megpakolt táskámat. Egy becsületes em­ber megtalálta azt, és hiánytalanul átadta a Penny Market egyik dolgozójának. Köszönöm a becsüle- j tes ismeretlennek, és köszönet a Penny dolgozói­nak. __________________________________________________VÍZI MIHÁLY Sokszor megfogadtam már, hogy nem veszek tollat ke­zembe, most mégis megsze­gem, s épp a millenniumi szent évet záró augusztus 20-ai ünnep után... írhatnám mondandóm bő lére eresztve is, volna miről, hiszen kérik rajtam számon többen is, miért nem teszem szóvá ezt is meg azt is. Minek? Hiszen jó tol­lú avatottak megírják, jó torkúak elmondják, s ők is hiába. Sok volt az ünnep köré kanya- rított rongyrázásból. Irritáltak a túlzások. És ezek így voltak so­kan. Mert ablakon repült ki a fo­rint, emberek százai pedig az ut­cára. Gyárak, kórházak, a mező- gazdaság küszködik a romjain, ápolónőkkel, pedagógusokkal, rendőrökkel, tűzoltókkal sírunk, amikor lobog az országimázs zászlaja... Sírhatunk, de haszta­Több játéklehetőség, nagyobb népszerűség A közelmúltban megrendezett Kun Kupa nemzetközi serdülő és ifjúsági kézilabdatorna nemcsak a megméretésre,‘hanem arra is alkalmat kínált, hogy a labdajá­tékok jövőjéről képet kapjanak a szurkolók. Végkövetkeztetésként az utánpótlás-nevelés kérdésé­hez jutunk el, s akaratlanul is fel­merül, vajon a testnevelő tanárok kellőképpen népszerűsítik-e di­ákjaik körében a labdajátékokat? Vitathatatlanul vannak kivéte­lek, mint Kátai Ferenc tanár úr, aki évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozik, és Palla Edit tanárnő, aki szintén huzamosabb ideje oktatja a kosaras lányokat — munkájuk és eredményeik a na­gyobb nyilvánosságot is megér demelnék —, de ez kevés. A sport fellendülése érdekében szükség volna Szolnok és a város környé­ki települések iskolái számára rendszeres bajnokságokat szer­vezni, amelyek távlatokban min­den bizonnyal érdeklődőbbé és cselekvőbbé tennék a fiatalokat, másfelől pedig az aktívan sporto­lók fejlődése is nagyobb teret kaphatna.' ________ SZABÓ JÁNOS, RÁKÓCZIFALVA Kő ris vagy Körös — de szép Ha Erdélyről van szó, személyes élményeim miatt külön odafigye­lek. Nemrégiben olvastam, hogy szalmafonóink Kőrispatakon jár­tak. Örülök neki, hogy egy újabb csoport lett gazdagabb az ottani táj szépségeivel, az emberek sze- retetével. Családom, és Mezőtúr­ról sok ember, a testvérvárosi kap-' csolat révén a Kovászna megyei Árkos-Kálnok-Sepsiköröspatakra jár - és onnan ide Mezőtúrra. Sok szép helyen kirándultunk, amit szinte áhítattal emlegetünk. A Kő­rispatak (de Köröspataknak is említik, ezért ha legközelebb arra járok, a helységnévtáblát feltétle­nül megnézem) gyönyörű táj, az ott élők kedvesek, vendégszere­tők, s aki egyszer arra járt, vissza­vágyik. Kívánom, hogy kis ha­zánkból még nagyon sokan győ­ződjenek meg erről, tegyenek ki­rándulást a vadregényes tájon. _____________KÁRSAI ISTVÁN NÉ, MEZŐTÚR la n! A milliárdok az orrunk előtt mennek el haszontalan dolgokra. Bizonyára voltak sokan olya­nok is, akik a kivagyiságos nagy ünnepnek örültek. Örültem vol­na én is, ha a kiadások arányo­sabban lennének elosztva. Isme­rőseimmel mi, a bajban lévőkkel együtt érezve, nem örültünk. És úgy néz ki, korom miatt nekem már nem is lesz őszinte örömöm ünneplésekre. Most olvasom az újságban a „Dobogós helyünk a térségben” című cikkben, hogy kedvező a gazdasági helyeztünk. Akkor miért idegesek a szolnoki nyomdászok? Mi van az olajo­sokkal? A mezőgépesekkel? A bútorgyáriakkal? Miért nem kap egyik leányom 46 évesen sehol sem munkát, akit nemrég tettek lapátra a tejipar megszűnésével? Hát, hogyan is örülhetnénk? Van okunk rá? _________________KOVÁCS LAJOS, MEZŐTÚR Ga ztalanítottak A szolnoki Harang és Csallóköz út találkozásánál egykoron szép ját­szótér volt, amit egyfelől az önkor­mányzat, másrészt a környék la­kói tartottak rendben. Ahogyan az itt élők idősödtek, úgy öregedett el a tér is. Az ember magasságig kapasz­kodó növényzet mind közegész­ségügyi, mind közbiztonsági szempontból számos veszélyt rejt magában. Az önkormányzat, érte­sülvén az idős emberek problémá­járól, gondoskodott a terület gaz- talanításáról és az illegális szemét eltakarításáról. Az utcabeliek a polgármesteri hivatal munkatársa­inak köszönik a segítséget. Nyelvórák után kikapcsolódás A szolnoki Széchenyi Körúti Általános Is­kola egyik nyári tábora a fonyódligeti nyel­vi tábor volt, ahol nyolcvan testnevelés ta­gozatos diák napi négy órában a német és az angol nyelvvel foglalkozott. Ezek a nyelvórák azonban sok szempontból nem hasonlítottak az iskolában megszokottak­hoz. A gyerekek daltanulással, illetve dialó­gus formájában a mindennapi életben használatos beszédfordulatok alkalmazásá­val gyakoroltak, délutánonként pedig rend­szerint fürdés, este sportversenyek egészí­tették ki a programot. Kitüntető vendége is volt a tábornak Pes­ti József költő személyében, aki két éve az iskola barátja. Három napot töltött el a diá­kok között, és sokat mesélt életútjáról, az ’56-os eseményekről. Badacsonyba is együtt kirándultak, amiből a gyalogtúra sem maradt ki. Felvételünk a badacsonyi út előtt készült Pesti József költő társaságában, akinek tör­téneteit főképp a fiúk hallgatták nagy ér­deklődéssel. VESZPRÉMI SÁNDORNÉ TANÁRNŐ Varázsszó, amivel elrontott dolgaink rendbe hozhatók A fehér Suzuki megállt. Táskával a kezében kiszállt a fiatalember, és bement az épületbe. Szerelő le­hetett. Nem sokkal később egy szőke lány tűnt fel. Olyan szép volt, hogy megakadt rajta a sze­mem. A lány pillantást vetett az autóra, majd indult tovább egy közeli üzlet felé. Negyed óra múl­va a lány ismét feltűnt, s felbuk­kant a fiatalember is. A fiú a Ti- sza-híd felé vette az irányt. A lány is arra tartott. Együtt fordultak le egy mellékutcába. Nem sok idő után a lány újra feltűnt. Tétován, majd egyre hatá­rozottabban közelített a fiú autó­jához, és az ablaktörlő alá csúsz­tatott egy cetlit. Gyors léptekkel elsietett. A kíváncsiság emberi tulajdon­ság. Odaléptem, hogy elolvassam az írást. Az állt rajta: „Bocsáss meg!” Vajon mi bűne lehet egy ilyen szépségnek? - tűnődtem. Miért olyan fontos, hogy bocsána­tot kérjen? Aki e szót ismeri, használja, csakis őszinte, tiszta lélek lehet, olyan, akinek fontos a másik. Kapcsolatok, szerelmek mennek tönkre, mert nem tudunk bocsá­natot kérni, nem ismerjük el, ha hibáztunk, ha megbántottuk a másikat, Pedig milyen egyszerű volna minden, ha kimondanánk a szót, amikor kell! A fiatal párnak - legyenek sze­relmespár vagy egyszerűen csak jó ismerősök - minden jót kívá­nok. Remélem, rendbe jöttek a dolgaik. ...én pedig bocsánatot kérek, hogy kíváncsiskodtam. TÚRI ZOLTÁN, _______ SZOLNOK Ür öm az örömben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom