Új Néplap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-13 / 188. szám
6. OLDAL 2001. Augusztus 13., hétfő TISZATENYŐ AZ ÚJ ÉVEZREDBEN A fél életét a galambdúcban tölti Nagy József szerint a posta- galamb-röptetés sport a javából. Mert a különleges madarakkal való foglalkozás és a várakozással töltött órák feszültsége bizony embert próbáló feladat. Márpedig ő csak tudja, hiszen a Tiszatenyői R 26 Postaga- lamb-egyesület elnöke. No és nem utolsósorban országos versenyt nyert szárnyasok büszke tulajdonosa. Tiszatenyőn régi hagyományai vannak e tevékenységnek. Az egyesület 1961-ben alakult, ma az Ifjúsági és Sportminisztérium felügyelete alá tartozó Magyar Postagalamb-szövetség tagja. Bár nem könnyű magas szinten űzni ezt a sportot, a tenyőiek aránylag kedvező helyzetben vannak, hiszen élvezik az önkormányzat és sem olcsó mulatság. Es amíg néhány ígéretes példány felnő a kezem alatt, addig a többsége elvész, vagy áldozatul esik a ragadozóknak. Tavaly például az egyik legkedvesebb galambomat a szemem láttára emelte le a tetőről egy sólyom. A legnagyobb veszélyforrást azonban az ember jelenti. A tenyői egyesületnek jelenleg tucatnyi tagja van, ám idén egyedül az elnök kapta meg az I. osztályú minősítést. Ennek ellenére szinte valamennyien értek már el szép eredményeket.- A tavalyi évben nagy sorozatot produkáltunk. Szinte az országos verseny összes díját elhoztuk, én egy első és egy harmadik helyet gyűjtöttem be. A németországi Haliéból reggel elengedték a madarakat, és az enyém délután 17 óra öt perckor Tenyő hangulatfelelősei Kovácsból lett adjunktus Kulturális és sportcentrum születik? Az oldal az önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli. Augusztus 28-án egy új korszak kezdődik a tiszatenyői Szent István Általános Iskola életében. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter ugyanis ünnepélyes keretek között ekkor adja át a diákoknak és a pedagógusoknak a község két év alatt elkészült és az ország egyik legszebb oktatási intézményeként számon tartott iskolaépületét. Kiút a belvízből A közelmúlt esőzései miatt nemrégiben újra víz öntötte el a tiszatenyői ingatlanok közel felét. Most azonban remény van az utóbbi években többször is előfordult belvizek megelőzésére. Egy vállalkozó ugyanis a minap felajánlotta: jutányos áron kijavítja az elvezetőrendszer hibáját. mányi előadónk eszközállománya ugyan még bővítésre szorul, ám tavaly több mint egymillió forintot nyertünk ilyen célokra, s reméljük, az új tanévre is megmarad ez a tendencia. A pedagógusgárda felkészült, a zenei képzést a szolnoki Ádám Jenő Magán-zeneiskolával kötött együttműködésünk is segíti. A jövőben szeretnénk nyitni Tiszatenyő lakossága felé, távlati célunk pedig n^m kevesebb, mint hogy ez a csodaszép épület idővel a térség kulturális és sportcentrumává váljon. Halász József élete nem mindennapi karriertörténet. Hat elemit végzett patkolókovácsból lett főiskolai adjunktus. Szorgalmának nagyon sokat köszönhet, de a sors azért olykor az ő életében is komoly szerephez jutott. Józsi bácsi immár 78 esztendős, magányosan él barátságos otthonában. Tiszatenyőn többek között arról is nevezetes, hogy szinte a községgel egyidős, hiszen 1927-ben költöztek ide. Édesanyja korán elhunyt, kovácsmester apja tartotta el az öt gyermeket. Természetes volt, hogy a legidősebb fiú, József lép az örökébe. Ám mire a hat elemi elvégzése után kitanulta a szakmát, jött a háború, és őket a fővárosba vitték. Hazatérve hegesztő lett, egy építőipari cégnél helyezkedett el, ahol kiegészítette hiányos tanulmányait. Ennek, illetve szorgalmának köszönhette, hogy később munkáskáderként felvették a műszaki egyetemre. S ha már ott volt, megszerezte a műszaki szaktanári diplomát. Ezután Szolnokon tanított, ám az ’56-os forradalom miatt mennie kellett. Rövid kitérő után nyerte el a mezőtúri Mezőgazdasági Technikum egyik tanári állását. Ettől kezdve negyedszázadon át ide kötődött a sorsa. Végigélte a suli fejlődését, melynek során a felsőfokú technikum adjunktusává nevezték ki. Végül az alma mater főiskolává vált, Halász József pedig az anyagvizsgáló laboratórium vezetőjeként ment nyugdíjba. Ennek már idestova 18 éve. Halász József az anyagvizsgáló laboratórium vezetőjeként ment nyugdíjba Időközben magára maradt, de víg kedélyét nem veszítette el. Még főzni is megtanult. Igaz, arra tisztán emlékszik: az első pör- költjét úgy leégette, hogy az edénnyel együtt kellett kidobni az egészet. Mindez több mint egy évtizednyi aggodalom és küszködés eredménye - vélekedik a beruházás „előéletéről” Kazinczi Istvánná igazgató. Már a nyolcvanas években meggyűlt a bajuk a belvízzel. A régi iskola időnkénti beázásai öt évvel ezelőtt már olyan súlyos állapotokat teremtettek, amelyek a diákok és a tanárok egészségéi, testi épségét veszélyeztették. Az önkormányzat utolsó mentsvára a címzett állami támogatás elnyerése maradt, amelyre 1997-ben nyújtottak be pályázatot. A kedvező elbírálásról a következő évben kaptak értesítést, az önerőt a megyei önkormányzat biztosította, így dr. Drávái Gyuláné tervei alapján ’99- ben kezdődhetett az építkezés. A 310 millió forintos beruházás első ütemében egy évvel ezelőtt kilenc terem készült el, ahol már múlt év szeptemberében megkezdődött a tanítás. Miközben decemberben az intézmény felvette a Szent István nevet, a szolnoki Hajlék Kft. szakemberei - akiket minden szempontból dicséret és elismerés illet - folytatták a munkát, melynek eredményeként idén júniusra újabb három szaktanterem, a tornaterem és a sport-, illetve díszudvar építése is befejeződött.- Hosszú utat tettünk meg, de távol még a cél - állítja az igazgatónő, aki méltán büszke a vadonatúj oktatási intézményre.- Lassan a tartalom is kezd versenyre kelni a formával, hiszen jól felszerelt számítás- technika- és technikaterem, valamint nyelvi labor, tankonyha és varroda áll az ide járó 170 diák rendelkezésére. A természettudoDiszkó helyett idősek klubja Öröm és vidámság csillog a nyugdíjasok szemében, miközben az új, önkormányzati idősek klubjáról beszélgetünk. Nekik ajándék ez az épület, ahol néhány napja kulturált környezetben és kellemes társaságban tölthetik el mindennapjaikat. Hajdan a termelőszövetkezeté volt, majd Polip diszkó néven vált ismertté az épület. Amikor néhány éve megüresedett, akkor vetődött fel a gondolat, hogy némi ráfordítással* alkalmassá lehetne tenni idősek befogadására. Már a terv megszületésekor látszott: volna létjogosultsága az elképzelésnek, hiszen eddig csak étkeztetést és házi gondozást tudott biztosítani a hivatal a rászorulóknak. A község pályázatot nyújtott be a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz a felújítás finanszírozására. A tárca tízmillió forinttal támogatta az építkezést, amely még 1999-ben elkezdődött. A 20 millió forintos beruházás költségeinek másik felét a helyi önkormányzat biztosította. Az átalakítás a közelmúltban fejeződött be, és július 27-én dr. Karcza Mariann, a szakminisztérium helyettes államtitkára adta át a megszépült épületet. Az eseményen azonban — az új intézmény megvalósításához ugyancsak jelentős Sok időre és pénzre van szükség e hobbihoz - mondja Nagy József dr. Török Zoltán alpolgármester személyes támogatását - tájékoztat Nagy József. — Sok időre és pénzre van szüksége annak, aki a galambá- szatot választja hobbijának. Mert ezeket a jószágokat gyakran több száz kilométerre kell elszállítani, hogy azután onnan hazarepülve kiderüljön: melyik a leggyorsabb. Emellett az eleség és a gyakori légúti betegségek kikúrálása itthon volt. Persze kell ehhez szerencse is, ám az eredmények mögött nagyon sok munka van. Számomra ez már régen több, mint hobbi. Sokkal inkább szenvedély. Megesett, hogy a családot hátrahagyva az üdülésből is hazajöttem a galambjaim kedvéért. A feleségem és a gyerekeim már ismernek, beletörődtek ebbe. Tudják, hogy a fél életemet a galambdúcban töltöm. ■ Nem múlhat el úgy jelentősebb esemény Tiszatenyőn, hogy a Búzavirág Népdalkor hölgykoszorúja ne vegyen részt a helybeliek szórakoztatásában. Az idén háromesztendős kórusból mostanában leginkább a férfihang hiányzik. A népdalkor régi álma volt már a község lakóinak, köztük Fodor Lászlónénak, aki három esztendővel ezelőtt a helyi Petőfi Sándor Nyugdíjasklub tagjaiból és muzikális háziasszonyokból összeverbuválta a tízfős kis társaságot. A vezető, aki egyben a tizenhat éve működő nyugdíjasklub elnöke is, készségesen mesél a kör életéről.- Szinte valamennyi tenyői rendezvény „ügyeletes műsorszámai” vagyunk. Nem múlhat el március 15-e vagy idősek világnapja anélkül, hogy ne hangoznának fel a mi népdalcsokraink. Az elmúlt három év alatt azonban nem csak itthon, de a törökszentmiklósi Ki mit tud?-okon és néhány mezőtúri rendezvényen is felléptünk már. Tavaly pályázati pénzből szép, egységes fellépőruhát is készíttettünk, úgyhogy igazán nem panaszkodhatunk. Most már csak a hangszeres kíséret, no meg néhány férfihang hiányzik. A tehetség nem vész el. Ha kell, egy életen át bujkál az emberben az alkalmas pillanatra várva. Berta Mihály- né a nyugdíjig hordozta magában a költészet iránti rajongását, melyet néhány éve egy versmondó versenyen osztott meg először a közönséggel. A kiteljesedés örömét azonban mostanság beárnyékolja férje iránti aggodalma. Hosszú idő kellett, míg bátorságot gyűjtött a nagy vállalkozáshoz. Mert mitől is lett volna önbizalma egy kislánynak, aki árván nő fel? Akit, ha az iskolai ünnepségen kedvenc költeményeinek egyikét szavalta, kinevettek a többiek, szegényes öltözéke miatt. Ám a versek iránti rajongását sem veszítette el, csupán mélyen a szívébe rejtve őrizte évtizedeken keresztül. Férjhez ment, három gyermeke is született. Végül gyógyszertári kisegítőként 1996-ban ment nyugdíjba, és a következő évben a tenyői hagyományőrző csoport tagja lett. Ott aztán újra előkerültek a versek, és Berta Mihályné hazatalált. Innen már egyenes út ' vezetette Szépkorúak szavalóversenyére. Nővérével együtt indult el az első megméretésen, melyet azóta jó néhány követett. Nyert ezüst és arany oklevelet, sőt nívódíjat is. Tavaly első versét is megírta, a község régi iskolájának emlékére. Mindez elég is lett volna boldogságához, ha éppen ez idő tájt nem betegszik meg a férje. Ám a baj megtörtént, súlyos kórt állapítottak meg nála az orvosok. Aztán a kezelések után felcsillant a remény:- ezzel a nehézséggel is megküzdenek. A múlt hónapban azonban kiderült: a kezeléseket az állam nem támogatja tovább. így az alkalmanként 160 ezer forintjukba kerülne - ha telne rá kettejük havi 60 ezer forintjából. Az utóbbi hetekben tehát az asszony a verselés helyett imádkozik. Azt kéri az égiektől, hogy a következő vizsgálat ne mutasson elváltozást a férjénél... Egy szépkorú versmondó fohásza- Sg^JIflP* * I : fodor Laszlone „Hálásak vagyunk ezért a szép környezetért” - mondják az idősek, akik boldogan vették birtokukba a megújult épületet segítséget nyújtott megyei önkormányzat képviseletében - részt vett a megyei közgyűlés két alel- nöke: Fejár Andor és Szabó József is. Az idősek klubja augusztus 1- jén nyitotta meg kapuit. Az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. A húsz ember befogadására tervezett intézmény létszáma ugyanis pillanatok alatt betelt. Azóta már 40 körüli a jelentkezők száma. Mindez persze nem véletlen, hiszen egy jól felszerelt, kel- lepies környezetet nyújtó házban, baráti társaságban a tenyői nyugdíjasok is szívesen töltik idejüket. Márpedig az új klubhelyiség már most is biztosítja mindezt a számukra. A távlati cél pedig egy gondozási központ és — az anyagi források, valamint az igények függvényében - egy bentlakásos otthon létrehozása. Szeptemberben a kertészkedéstől a kézimunkázásig és fő- zőcskézésig számos elfoglaltság közül választhatnak majd az idősek, akiknek szabadidős programokat, sőt egy budapesti kirándulást is szerveznek az intézmény muhkatársai. Kéthetente az alpolgármester is meglátogatja őket, aki „civilben” a község háziorvosa. Dr. Török Zoltán a minap egy vérnyomásmérővel is megajándékozta a klubtagokat. Az idősek véleményét pedig egyikük így fogalmazta meg:- Kis Ferenc Józsefek vagyunk: nekünk is minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyunk elégedve. ■ Berta Mihályné Az ifjúsági és sportminiszter adja majd át augusztus 28-án az új épületet
