Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-07 / 157. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2001. Július 7., szombat EGYE Haverok — buli — Wanted Sátorerdő. Dübörgő zene. Söröspoharak a földön. Fiatalok hullámzó tömege. Őrült frizurák, csillogó szemek és vidám arcok mindenütt. Igazi bulihangulat. Ellesett pillanatok az ország második legnagyobb könnyűzenei fesztiváljáról. Életképek. A felszín a mezőtúri laktanya komor falain túlról is látható. Ám itt a tartalom a lényeg. Az pedig csak a kapukon belül érinti meg az embert igazán. Mezőtúr Alkonyodik. A kaszárnya bejárata előtt fiatalok népes csoportja tolong. Az igazi élet még csak ezután kezdődik. A kapuőrök állják a rohamot. Nem az első fesztiváljuk, láttak már hasonlót. Most is tudják a dolgukat. A belépők ellenőrzése után motozás következik, ám a hangnem emberi marad. A visszatérő vendégek már ismerik a csíziót, és az „újoncok” sem okvetetlenkednek. A zsebekből olykor előkerül néhány apróság. Jobbára félig üres üvegek, amelyek a benti italforgalmazás miatt vannak tiltólistán. De mutatóba néhány kalapács, nyél nélküli ásó, bicska és lánc is akad. Többségében a sátorveréshez szükséges célszerszámok. Nincs vita: a tulajdonos mehet, ám a tárgyak „megőrzőbe” kerülnek. A rendezvény biztonsága és nyugalma mindennél fontosabb. Odabent szinte elvész az ember a színes forgatagban. Tizenéves koruk vége felé, húszas éveik elején járó lányokból és fiúkból álló társaságok ingáznak a sörsátrak és a színpadok között. A legtöbben a nagyszínpad előtt gyülekeznek. Én is oda igyekszem. A koncert első hangjaira a jókora füves térség harmada zsúfolásig megtelik. A háttérben párok és csoportok ücsörögnek nagy egyetértésben. Kezükben az elmaradhatatlan műanyag söröspoharak. Az egyik társaságban ismerősökre bukkanok, akik kitörő örömmel üdvözölnek. Letelepszem melléjük. Nincs nehéz dolgom, amikor a fesztiválról kérdezem őket, egymás szavába vágva mesélik élményeiket. Az egyik fiú különösen közlékeny. Mint kiderül: a szerény kivitelű punkfrizu- rát viselő, 21 éves Pásztor Zoltán a szabad- szállási laktanya egyik rajparancsnoka. — Hét éve szeretnék ide eljutni, ám csak idén sikerült. Eddig mindig közbejött valami. De most itt vagyok, és ez a lényeg. Nagyon király a buli! Mindenki haver, aizzal is el lehet dumálni, akit eddig sohasem láttam. Szabadok vagyunk, hát kell ennél több? A kis csapat hölgytagja valamivel csöndesebb. Csak a becenevét árulja el: ő Picúr, egyébként 24 esztendős és helybeli.- Az az igazság, hogy most éppen lógok az átképző tanfolyamról. Orvosnál voltam, tényleg beteg vagyok -, de azért nem halálos. így hamarabb meggyógyulok. Eddig majdnem minden fesztiválon részt vettem, és szerintem az első három, amit még a piactéren rendeztek, jobb volt. Ott legalább voltak ingyenes rendezvények, a Wanted viszont üzlet. Itt már mindenért fizetni kell. A húszéves szolnoki Retter Zsolt viszont elégedett.- Nagyon sok az ismerős, és a zene, a programok is jók. A hangulat meg olyan, amilyet mi csinálunk magunknak. Rendben van itt minden, csak az eső ne essen! Egy kicsit még eldiskurálunk, majd to- vábbállok. Alig lépek néhányat, ritka természeti jelenség közelít felém. Két lány, fiTájkép - koncert előtt úk nélkül. Mint kiderül, egyikük sem veszélyes. Aztán megtudom, hogy Barizs Anita és Gál Zsuzsanna először vannak Mezőtúron, és azért lófrálnak facérán, mert rokonlátogatóba indultak. Csupán egy napra jöttek el a fesztiválra.- Elsősorban a koncertek kedvéért tettünk egy kis kitérőt. Eddig megérte, hogy jövőre visszatérünk-e, azt még meglátjuk. A távolság mindenesetre nem lesz akadály. Ebben egyetértünk, aztán a sörsátrak felé veszem az irányt. Munka közben szeretnék valakit szóra bírni. A 21 éves szolnoki Horváth Tamás készségesen vállalkozik erre.- Három éve már, hogy a fesztiválon felszolgálóként dolgozom, egyébként főiskolás vagyok. Bár a 12 órás műszak kicsit fárasztó, ha van mozgás, repül az idő. Nagyon jó a buli. Már a szokásos eső is megvolt, úgyhogy tényleg semmi sem hiányzik. A Pál Utcai Fiúk koncertjére várók között újra ismerős arcot fedezek fel. Egy kisebb társasággal Szűcs Lajos, a város alpolgármestere ácsorog a sokadalom szélén. Mi céllal jött ki a rendezvényre? - kérdezem.- Szerencsére most csak annyi a feladatom, hogy jól érezzem magam. Nem mindig volt ez így, de az utóbbi évek fesztiváljain - hála a profi szervezésnek és a fiatalok kulturáltságának - béke honol. Többek között ezért szeretnénk - a hírekkel ellentétben - a későbbiekben is megrendezni ezt a programot. Én egyébként negyvenéves létemre is szeretem a mai könnyűzenét, és itt számtalan ismerőssel is összefutok. Úgyhogy ma biztosan végig kitartok, holnap pedig folytatom. Közben a zenekar már a jól ismert dallamokat játssza. Az emelvény előterében felforrósodik a hangulat. Átszellemült arcok, táncoló, csápoló fiatalok tűnnek elő a tömegből egy-egy pillanatra. Szemeikben a tomboló érzelmek szabadságának tüze ég. Kórusban éneklik a számok refrénjét. Aztán véget ér a bő félórás fellépés, átmenetileg takarékra áll az eufória. Oszlik a tömeg, a srácok felkerekednek. Nem mennek messzire, a cél is közös. Irány a sörsátor vagy a másik színpad. Nincs megállás. A show-nak folytatódnia kell. BUGÁNY JÁNOS FOTÓI A SZERZŐ Amikor már nehezek az évek Ahogyan korosodik az ember, őszül a halánték, telnek az évtizedek, egyszer bekövetkezik az az időszak, amikor a magányosság, az egyedüllét nem kimondottan hasznos társ. Hiszen lehetnek múló vagy tartós rosszullétek, illetve olyan körülmények, amelyek rendszeres orvosi ellátást, gondozást, ápolást igényelnek. Kunhegyes Valami olyasmit, amelyet Kunhegyesen adnak mostanság a hajdani szülőotthon átalakított épületében harminckét itt lakónak. Furcsa fintora a sorsnak, hogy évtizedekig a legfiatalabbak, az újszülöttek népesítették be a termeket, most meg olyan emberek lépkednek, csoszognak, ballagnak a folyosókon, akik túl vannak életük delén. Általában három hónap itt az ápolás, kezelés, gondozás, de ehhez az időszakhoz nem mindig ragaszkodnak szám szerint. Tény, az intézet jellege miatt váltakoznak a benn lakók, akik közül néhányat szólaltatunk meg. Lukács Imre viszonylag még a fiatalok közé tartozik, ámbár eddig lédolgozott 39 évet és 117 napot. Már leszázalékolt nyugdíjas.- Egyedül élek, messze dolgoztam Kunhegyestől. Az egyik szombaton, amikor hazajöttem, rosszul lettem. Agyvérzést állapítottak meg. Telt-múlt az idő, már A volt kunhegyesi szülőotthont ma idősek népesítik be FOTÓI M. J. járok, kelek, most éppen itt, ebben az otthonban vagyok két hete. Négyféle gyógyszert szedek, és gyalog egyre messzebb elóva- kodok. Ha letelik az a pár hónap, hazamegyek. Aztán kiderül, hogyan bírom magam. Benn jól vagyok, szeretek itt lenni, beszélgetni a többiekkel. Rendszeres az orvosi ellenőrzés, jó a koszt, ilyen dolgom gyerekkoromban volt. Hubai Istvánná Erzsiké tisza- burai. Hetvenöt éves, és neki is ez a jelenlegi otthona.- Az uram meghalt, a fiam Burán lakik, a lányom Szegeden. A fiammal laktunk együtt, aki csak negyvenéves. Sajnos j3 is agyvérzést kapott, én is. Őt Karcagon ápolják az elfekvőben, én idekerültem. Mit mondjak? Urak vagyunk, mindenünk megvan, csak sétálni kell. Valami azért hiányzik: az egészség. Nem tudom, mikor mehetek haza, a gyerekem állapota is sokat javult, azt mondják. Én is jobban vagyok. A ház Tiszaburán üresen áll, vár bennünket. Csak az a baj, hogy az évek elszálltak, hiszen én már se fiatalabb, se gyorsabb nem leszek. Ha valamikor esetleg vissza is jutunk, majd kiderül, hogy bírjuk azt, ha mindent mi csinálunk magunk körül. Mert úgy köny- nyebb élni, hogy itt vannak az ápolók, elénk rakják az ennivalót, mosnak ránk, megvizsgál a doktornő. Dr. Thürmer Istvánt rengetegen ismerik Kunhegyesen. Évtizedeket dolgozott a községházán, rengeteg festménye őrzi a település egykori mindennapjait. Négy gyereket neveltek fel. Pista bácsi 83 éves, és noha megismer, látszik, már nehezebben forognak azok a bizonyos agyi kerekek. Egy hónapja laknak benn a feleségével, Julianna asszonnyal. 1- Infarktusa meg agyérgörcse is volt a páromnak. Úgyhogy be kellett jönnünk. Én ápoltam, de már nem bírtam, mert nekem is adódik szakajtónyi bajom. Hogy mást ne mondjak, öt műtéten estem át, és tizenegyfajta gyógyszert szedek. — A párom jól érzi magát, tulajdonképpen nincs gondunk semmire. Jönnek látogatni a gyerekek, az unokák. Csak üres a lakás. Arról pedig fogalmam sincs, ha letelik ez a pár hónap és esetleg hazamegyünk, mi lesz velünk. Azt már most is tudom, hogy valakit fogadnom kell mellé. De erről ráérek majd később morfondírozni. így igaz, sőt mint korábban írtuk, a három hónap sem mindig szentírás. Ugyanakkor tapasztaljuk: jó ötlet volt az egykori szülőotthont olyan otthonná alakítani, ahol az átmenetileg vagy hoszszabb ideig beteg emberek ellátást, felügyeletet, orvost kapnak. És hogy szükség van efféle intézményekre, mi sem bizonyítja jobban, mint a várólista. Ez hosszú, rajta egyre több névvel, akik szintén be szeretnének kerülni néhány hónapra. Hogy legalább addig ne legyenek egyedül, és vigyázzanak, figyeljenek rájuk... D. SZABÓ MIKLÓS NÉZŐPONT Kárörvendők PÓKÁSZ ENDRE Martfű válságban, többszáz milliós a hiány - nagyjából ezt tartalmazza a legtöbb híradás mostanában a cipővárossal kapcsolatban. Sajnos téma a kisváros anyagi helyzete, pedig ez a mai magyar valóságtól egyáltalán nem tér el, csak Martfűvel kapcsolatban nem ezt szoktuk meg. Egy évtizeden át tartott a csoda, épült-szépült a település, új városközpont nőtt ki a földből, játékparadicsom a gyerekeknek, aszfaltozott, rende„Mindenki büszkén mesélhette, hogy martfűi’’ zett utak, ahogyan az illik az egyik leggazdagabb magyar településhez. Mindenki büszkén mesélhette, hogy martfűi, ő ott él, ahol minden fejlődik. Aztán az új törvényi rendelkezéseknek köszönhetően elapadtak az iparűzési adóból származó források, a korábbihoz képest minimális szintre csökkentek a saját bevételei az önkormányzatnak, akik pedig pár éve még mellüket döngetve a martfűi fejlődés élharcosának tartották magukat, most bőszen rázzák figyelmeztetőleg az ujjúkat, mondván, miért nem hallgattak rájuk. Szerintük öt évvel ezelőtt kellett volna félretenni a pénzt, nem pedig szobrokat, játszótereket építeni, s akkor most nem kellene többször is módosítani a költségvetést. Csak egyet felejtenek el a most kritizálók. Olyan településen élnek, ahol gyakorlatilag minden biztosított a nyugodt élethez, az összes utca burkolt, teljes a csatornázottság, ahol biztonságos, tiszta helyen játszhatnak a legkisebbek (sokan még a megyeszékhelyről is ide hozzák gyerekeiket), a szobrok és a parkok pedig egyenesen gyönyörűek, magyarán csak az intézmények fenntartása és állagmegóvása a legfőbb feladat. Ezt pedig kevés település mondhatja a megyében, sőt talán az országban is. Az, hogy most szűk esztendőket él a település, a legkevésbé a város bűne. Bírálni azonban a legkönnyebb. Időt kell hagyni az új gondok megoldására, és ha nem megy, akkor fölemelhetjük szavunkat. Martfű etalon volt eddig, megyénk egyik legnagyobb büszkesége. Gyanítom, jó pár évvel megelőzte legtöbb városunkat, s az a fél-, talán egy évtized, mire utolérik a többiek, elég lehet a sorok rendezésére. 25, / , 7© Megtalálta világát Újszentgyörgy Szabó Julianna gyömrői, és bizony korábban azt sem tudta, hogy Újszentgyörgy nevű település is van a világon. Ma Julika Balogh Ti- borné, és ebben a parányi faluban laknak a férjével meg a gyerekekkel. Jobban mondva a párja ritka vendég, messze dolgozik, leginkább a hétvégek hozzák haza. a ház körüli munkákra fordíthatja. Ő osztja be saját idejét, azért nem unatkozik, mert ahol ekkora porta van, és az udvarban eny- nyi kosztos kéri a porciót, ott mindig akad tennivaló. Nem beszélve a gyerekekről, akik Tisza- szentimrén tanulnak. Most persze remek a világ, dühöng a szünidő, úgyhogy a kis Tibinek és Edinának felhőtlenek a mindennapjai. Lehet sokáig aludni, gyümölcsöt szedni, a jószágokat etetni és jókat keA négytagú Balogh családból hárman. A férj messze dolgozik, a gyerekek önfeledten hintáznak, az anyukájuk pedig vigyáz rájuk Újszentgyörgyön fotó: m. j. rékpározni. Ráadásul rokon gyerekeket várnak, majd ők mennek el kicsit nyaralni Gyömrőre, meg a feleség barátnőjéhez Pestre. A gyerekek ezt nagyon várják, elvégre ritkán jutnak el a vidámparkba, az állatkertbe. A városi lányból lett falusi háziasszony pedig azt várja, hogy hazatérjenek. Zajos, hangos, túlzsúfolt, ideges már neki az ottani élet. Ráadásul Újszentgyörgyön a szép ház, a sok jószág, a nagy kert — ez már az ő igazi, megtalált világa. Ahol tényleg rengeteg a munka, de ahol a maga ura. És ez ideges, vibráló mindennapjainkban nem semmi... | D. SZ. M. A Széchenyi utca páros oldalán I lévő, kívül-belül mutatós ház j előtt gyerekjátékok várják a lur- | kókat, az út mellett karbantartott I lugas. Hátul hatalmas kert, tele zöldségfélékkel, gyümölcsfákkal. Noha az idei termés nem volt világra szóló, a családnak nem kell piacra járni, ha almát, cseresznyét vagy más gyümölcsöt szeretnének enni. Gyömrő ma város, ezt cserélte j fel ez az asszony Újszent- györggyel. Hogy végül is itt kötöttek ki, ennek van még egy prózai oka: a férje, Tibor idevalósi. Julikától soha nem volt idegen a falusi, nyugodt élet, a jószágtartás, a kertészkedés. Már nyug- I díjas, így az idejét a háztartásra,
