Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-02 / 152. szám
2001. Jűuus 2., HÉTFŐ MEGYEI TŰKOR Az összetartozás jelképe a zászló Hármas ünnepet ült szombaton a település lakossága. Megemlékeztek a kereszténység több mint kétezer éves fennállásáról, államiságunk ezeréves, valamint a település önállóságának 55. évfordulójáról. JÁSZBOLDOGHÁZA Az ünnepi szentmisét követően az ideiglenes színpadon adták át a millenniumi emlékzászlót. Várhegyi Attila a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma államtitkára köszöntőjében elmondta, hogy a tisztaságot jelképezi a zászló fehér színe, azt a tisztaságot, mely minden magyar lelkében ott él. Valamint jelképezi azt, hogy van mi alatt, van kinek, s van kiért összegyűlnünk. Reményét fejezte ki, hogy a következő évezredben az összefogás jellemzi majd az országot. Miután az államtitkár átadta Matók István polgármesternek a zászlót, az általános iskola igazgatója, Zmpkó Ferenc- né zászlóanya szalagozta fel a lobogót, majd Molnár József plébános szentelte fel azt. Matók István polgármester beszédében rámutatott, az alig néhány házból álló kis tanyaközpontot néhány évtized alatt szépen rendezett, komfortos faluvá alakították, Mint mondta, bízik abban, hogy a ma élő fi- atalok folytatják az elődök által megkezdett munkát. b. cs. Várhegyi Attila átadja a millenniumi zászlót Matók István polgármesternek fotó, s. j. A politikában magasabb a mérce A nemrég hatályba lépett törvénymódosítás alapján július 1-jén ünnepük Magyarországon a köztisztviselők napját. Ebből az alkalomból dr. Lamperth Mónika, az MSZP országgyűlési képviselője, az önkormányzati és rendészeti bizottság alelnöke sajtótájékoztatót tartott. Röviden GAZDASÁGFEJLESZTÉS. Megyei gazdaságélénkítési és befektetésösztönzési tanácskozás helyszíne volt pénteken a megyeháza. A rendezvényen egyebek mellett tájékoztató hangzott el a bruttó nemzeti termék (GDP) alakulásáról, a megye nemzetközi kapcsolatairól és a jövőbeli lehetőségeiről, az ipari parkok helyzetéről, a kun- madarasi vállalkozói övezetről, valamint a Széchenyi-tervre benyújtott gazdaságfejlesztési pályázatokról. ERŐS FORINT. Többek között a forint árfolyamsávja szélesítésének következményeiről, valamint a hazai fizetőeszköz konvertibilitásának hatásairól szervez tanácskozást ma a szolnoki Galéria étteremben a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Kereske- delmi és Iparkamara. _______■ Szo lnok Dr. Lamperth Mónika elmondta, hogy az MSZP elfogadja a bérrendszerben bekövetkezett változásokat, a béremelést. Legyen a köztisztviselői pálya kiszámítható életpálya. Támogatják a magasabb etikai igényeket is. Az MSZP kormányra kerülése esetén megőrzi a köztisztviselők számára előnyös változtatásokat. A párt azonban a parlamentben mégis a törvénymódosítás ellen szavazott, mert nem ért egyet azzal, hogy a kormány a közigazgatást is pártpolitika célokra használja. Kiemel háromszáz úgynevezett főtisztviselőt, akiket 5 évre „bebetonoz”, s akiknek havi 900 ezer forint is lehet a jövedelmük. Nem ért egyet azzal sem az MSZP, hogy ehhez nincsenek határozott kritériumok, pályázni lehet, s a miniszterelnök hozza a döntést. A főtisztviselők, akik nyilvánvalóan a kormány hívei lesznek, gyakorlatilag leválthatatlanok, legföljebb rendelkezési állományba helyezhetők a teljes fizetésük megtartása mellett. Ez ellentéteket szül, demoralizálóan hat a köztisztviselői karban. Dr. Lamperth Mónika kifogásolta azt is, hogy a köztisztviselőkre érvényes etikai kódexet a belügyminiszter bocsátja ki a kormány egyetértésével. Hozzátette: ezt azért ellenzik, mert maga a kormány is aggályos etikai szempontból, elég csak arra gondolni, hogy egyik hivatalban lévő tagja, Várhegyi Attila államtitkár ellen köztörvényes bűncselekmény ügyében folyik bírósági eljárás, nemrég leváltott másik tagja, Szabadi Béla kezén pedig már kattant a bilincs. Úgy vélte, a politikában magasabb a mérce, például Várhegyinek illene fölállni a helyéről, legalább addig, amíg a bíróság nem állapítja meg az ártatlanságát. Emlékeztetett arra, hogy a szocialista kormányzás idején a Tocsik-ügy nyomán a miniszterelnök azonnal menesztette az ÁPV Rt. vezérkarát és a felelős minisztert. ■ földvár, Kossuth Lajos Gimnázium), a másodikat Dobó Kocsis Veronika (Pápa, Erkel Ferenc Énekzenei Általános Iskola), harmadikat pedig Reisinger Tímea (Szek- szárd, Garay János Gimnázium) szerezte meg. Az országhatárokon túlról érkezők közül a 10-12 évesek csoportjában legeredményesebben a Romániából érkezett sepsiszentgyörgyi Fodor Eszter szerepelt 8. helyezésével. A12-13 évesek közül a 12. helyet megszerző, Jugoszláviából érkezett moholi Bogáromi Szabina érte el a legjobb eredményt. Különdíjakat adott át a Magyarok Világszövetsége megyei szervezete, valamint a szolnoki Rotary Klub is. Mindenki nyert Véget ért a Verseghy nyelvművelő verseny Szolnok A cím valóságos és átvitt értelemben is igaz. A mintegy hetven résztvevő mindegyike kapott valamilyen ajándékot, a felkészülésben és a versenyben szerzett tudás, tapasztalat pedig szintén mindenkinek a hasznára vált. Tegnap a városháza dísztermében kiosztották a verseny díjait. Kovács Libór alpolgármester rövid köszöntője után a két zsűrielnök, Grétsy László és Szűts László értékelte a versenyt. Mindketten méltatták azt a tényt, hogy ez volt a 25. verseny, és ez már önmagában is nagy eredmény. Egy emberöltő telt el első megrendezése óta. A jövő magyar nyelve olyan lesz, ahogyan a mostani tizenévesek beszélik - mondta Grétsy László. - Ezért fontos a nyelvművelés a körükben, ezért hasznos ez a verseny is. Szűts László a gyerekek nyelvi játékosságát emelte ki, és elismerően szólt a tájnyelvi kiejtés megőrzéséről. Kifogásolta viszont, hogy a helyesírás sok kívánnivalót hagy maga után, erre külön fölhívta a pedagógusok figyelmét. Eredményének megfelelően valamennyi versenyző megkapta a Verseghy könyvtár könyvajándékcsomagját, kétezertől ötezer forint értékig. A legeredményesebben szereplők Verseghy-emlékplaket- tet is kaptak. Az ő tanáraikat is megajándékozták a rendezők könyvcsomaggal és plakettel. A 10-12 évesek közül első lett Sárvári Kinga Fanni (Szekszárd, Dienes Valéria Általános Iskola), második Szeles Annamária (Szeged, Tarjánvárosi III. Általános Iskola), harmadik Csőke József (Szabadszállás Petőfi Általános Iskola). A13-14 évesek közül az első helyet Magyar Zsuzsanna (Tisza5. OLDAL VÉLEMÉNY SOMFAI PÉTER Születünk és meghalunk Az élet két nagy pillanata a születés és a halál. Mindkettő elkerülhetetlen és - hiszem - mindkettő lehet szép is. Szülemi már megtanultunk. A kórházak egy részében bevezették, pontosabban elfogadták, az apás szülés intézményét. Nem volt könnyű megvívni ezt a csatát sem, hiszen az orvosok egy része ódzkodott az „idegenek” jelenlététől, de aztán a jóérzés mégis győzött. Belátták, nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor a Iris jövevény érkezését együtt, kéz a kézben éli meg apa, anya. Noha fájdalommal jövünk a világra, a pillanat feledhetetlen és felemelő. A halállal kicsit másként vagyunk. Beszélni is restellünk róla. Borzongva gondolunk az utolsó pillanatokra, amikor megszűnünk létezni. Lehetünk hívők vagy ateisták, bízhatunk hindu módjára a reinkarnációban — az elmúlás gondolatával nem tudunk megbékélni. Most, hogy még a tenyeremben érzem egy közeli barátom utolsó biza- kodó-könyörgő kézszorítását, magam is borzongok. De nem a halál gondolatától. Azoktól a körülményektől irtózom, amelyek között bekövetkezik. A nyolc-tízágyas kórházi szobától, ahol a szomszédok szenvednek a haldokló kínjaitól. Ahol legfeljebb az utolsó pillanatban kerítenek egy paravánt, hogy mégse lássák a többiek az orvosok utolsó, reménytelen próbálkozásait. De ugyanilyen kegyetlen az elmúlás egy elfekvő osztályon is, ahol a hörgő-sóhajtozó emberi roncsok csak azt látják, lassan rájuk is sor kerül. És ettől a pillanattól, az ilyen körülményektől valóban csak rettegni lehet. Eleink még tudtak szépen meghalni. Nagyanyám, nagyapám otthon vett búcsút a világtól. Ott álltunk körülöttük valamennyien, kicsik és nagyok, akik fontosak voltunk számukra. Soha nem felejtem el, boldog, utolsó pillantásukat, ahogyan még egyszer végigsimítottak arcunkon. Fogtuk a kezüket. Édesanyám kórházban halt meg. Éjszaka, nem lehettem mellette. Nem tudom, megszorította-e valaki a kezét abban az utolsó pillanatban. Ha a „pillanatra” gondolok, eszembe jut: vajon lesz, aki az utamra bocsásson? Eleink még tudtak szépen meghalni. A Tisza napja A Tisza volt a főszereplője annak az egész napot kitöltő rendezvénynek, amelyet szombaton immár második alkalommal rendeztek meg Szolnokon. A mostani program részeként — a Millenniumi kézfogás elnevezésű találkozósorozat keretében — egy másik Tisza-parti város, Szeged küldöttségét látták vendégül a szolnokiak. A Tiszaligetben ez alkalomból megrendezték az I. üszai halász- léfőző versenyt. _________ __■ Az önállóság tíz éve (Folytatás az 1. oldalról) A miniszter kiemelte, Berekfürdő a kiteljesülés útján van, az új alkotás szintén arról szól, hogy a település vezetőinek, az itt lakóknak van elképzelése arról, hogyan kell a községnek a 21. században megállnia a helyét. Győrfi Lajos karcagi születésű, Püspökladányban élő szobrász- művészt és alkotását, a turulmadarat Prókai Gábor művészettörténész, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője méltatta, majd Győrfi Sándor Munkácsy- és Mednyánszky-dí- jas szobrászművész, II. kunkapitány, öccse alkotása előtt állva így szólt: - A turulmadár és a Szent István-kard az elmúlt évszázadokban a magyarok szimbólumává vált. Ez az emlékmű is azt üzeni, ne feledjük őseink hagyományát. Az emlékművet Csorna Judit református lelkipásztor megáldotta, Galsi János karcagi katolikus plébános pedig felszentelte. D. E. A város álmát óvják Éjszakai körút a rendőrök oldalán Riport Egy átlagos hétköznap este Szolnokon. Negyed tizenegy körül jár az idő, a sötétség lassan birtokba veszi a várost. A rendőrkapitányság épületéből kilépve beszállok az éjjeli őrjáratra induló rendőrautóba, amelyet két fiatalember, Lehel és Levente irányít ezen az éjszakán, s akiket én is elkísérek útjukra. Előzetes információként Mihalik Zsolt szolgálatirányító még korábban elmondta, hogy a komolyabb bűnesetek szempontjából a megye- székhely biztonságos város, bár a rendőröknek mindig akad valami tennivalójuk. Elérjük a Várkonyi teret, haladunk a belváros felé. Még a vásárcsarnokig sem jutunk el, amikor rádión érkezik az értesítés: az egyik közeli településen egy ittas férj azzal fenyegetőzik, hogy a családjára gyújtja a házat. Levente nyugtázza a hívást, s máris száguldunk úti célunk felé.- Elég ritkán kell vidékre kimennünk, de úgy látszik, ez most egy ilyen este - mondja Lehel. - Reméljük, nem olyan súlyos a bejelentő által jelzett helyzet. Bár ha a férj továbbra is fenntartja a gyúj- togatási szándékát, előállíthatjuk a kapitányságra. Á helyszínre érkezve egy családi perpatvar kellős közepébe csöppenünk. A kis ház némelyik helyiségében még villany sem ég, így a rendőrök néhol félhomályban próbálják kibékíteni a veszekedő feleket. Szerencsére a kelleténél többet italozó férj nem gondolta komolyan a szavait, így elhagyhatjuk a helyszínt.- Az ilyen és ehhez hasonló esetekből naponta több is akad. Amit az emberek évek alatt elrontottak, mi néhány perc alatt nem hozhatjuk helyre — állítja a két fiatalember, miközben újra Szolnok felé suhan az autónk. - Érdekes ez az éjszakai járőrözés. Van úgy, hogy hosszú ideig nem történik semmi, máskor pedig egyfolytában zajlik az élet. Előfordult már, hogy egy tolvaj az éj leple alatt a tetőt kibontva mászott be egy kocsmába, s nekünk is ilyen módon kellett utána mennünk.- Könnyű megszokni a rendőri munkát? Levente megvonja a vállát.- Belerázódni nem nehéz, bár nekem szükségem volt egy-két évre, mire rutinszerűen tudtam már kezelni minden kérdést. Az utcai lámpák fénye megcsillan a derekukra csatolt szolgálati fegyvereiken. Mint mondják, szerencsére még sohasem kerültek olyan helyzetbe, hogy használni kelljen. Újra a megyeszékhelyen vagyunk. A Mártírok útján végighaladva hamarosan a vasútállomás közelébe érünk. Egy hajléktalan férfi az egyik buszmegálló padján alszik. Kis nejlonzacskóba csomagolt holmiját a feje alá szorítva pihen. Megállunk mellette. Lehel felébreszti, s kéri az igazolványát. Levente felírja az adatokat, majd beszól a rádión a központba, hogy ellenőrizze az információkat. Azok rendben vannak, a férfit pedig nem keresik a hatóságok. Lehel azt tanácsolja az ötvenes éveiben járó embernek, hogy lehetőség szerint biztonságosabb helyen töltse az éjszakát. Ám a férfi még azután is mozdulatlanul ül a pádon, hogy mi az iparvidék felé vesszük az irányt. A járdákon néhány ember bandukol. Lehel feléjük pillant.- Ismerjük már a szolnoki éjszaka legtöbb utcán járó emberét, úgyhogy számunkra az új arcok az igazán érdekesek. A Körösi úton lekanyarodva egy kivi- lágítatlan, zegzugos városrészbe érkezünk. Mindenütt csend és mozdulatlanság. Lassan körbejárunk, majd ismét a belváros lesz az útirány. Éjfél is elmúlik, amikor a buszpályaudvarhoz érve kocsit váltok. Ezután már Imre és Szabina autójában ülök, akiknek egyik fő területük a Széchenyi-lakótelep. — Ez persze nem azt jelenti, hogy máshová nem megyünk - mondja Imre, miközben kikanyarodunk az úttestre. - Az a kocsi jut el egy adott helyszínre, amelyik éppen ráér. Ezért is kell bejelentkezni minden egyes intézkedés után, hogy a központ tudja, újra küldhetők vagyunk. Egyébként ez most elég nyugodt éjszaka. A diszkós éjjelek jóval mozgalmasabbak. A Centrum Áruház közelében egy kerékpárost állítunk meg. A fiatalember határozatlan viselkedése miatt előkerül az alkoholszonda is, de az eredmény negatív. Egy idő múlva ismét az autóbuszállomáson vagyunk. Itt akad egy kis gond. Néhány fiatal igazoltatásakor ugyanis szóváltás támad, az ellenőrzöttek néhány közönséges kifejezést is megengednek maguknak, de semmi több nem történik.- Nem gyakran fordul elő, hogy erős kifejezéseivel illetnek bennünket - meséli Szabina, amikor visszaül a kocsiba. - Néhányan egyszerűen nem tudják megszokni, hogy egy nő intézkedik velük szemben. Ebben a pillanatban újra megszólal a rádió. Bejelentés érkezett, hogy a város egyik pontján valaki gyanús mozgást és fényeket észlelt a sötétben. Imre nyugtázza a hívást. A motor felzúg, s a jármű újra végigszáguld az alvó város néptelen utcáin... MOLNÁR G. ATTILA
