Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-31 / 177. szám

2001. Júuus 31., kedd 7. OLDAL Hírhozó UJ SZERVEZET. A Jászsági Ci­gányság Munkalehetőségéért névvel új egyesület alakult Já- noshidán. A civil szervezet veze­tőjének Baranyi Lászlót válasz­tották. KICSENGETÉS. A napokban befejeződött a szolnoki Kisebb­ségi Jogvédő Egyesület által szervezett konfliktuskezelő program. A képzést, melyen a ci­gány önkormányzatok, civil szervezetek vezetői vettek részt, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal támogatta. IRODAAVATÁS. A NERKÉSZ (Nemzeti-Etnikai Roma Kisebb­ségi Érdekvédelmi Szövetség) szolnoki szervezete a közelmúlt­ban nyitotta meg irodáját a me­gyeszékhely legnépesebb város­részében, a Széchenyi-lakótele- pen. A szervezet munkatársai a Malom út 8. számú épület föld­szintjén kialakított helyiségben minden szerdán délelőtt várják a problémáik megoldásához segít­séget kérő családokat. A NER- KESZ már az iroda nyitása előtt felvette a kapcsolatot a megye- székhely kisebbségi önkor­mányzatával. EURÓPA-PROGRAM. Az eu rópai ügyek gyakorlata címmel indította útjára továbbképző programját a Francia Államigaz­gatási Iskola. A Francia-Magyar Kezdeményezések, valamint a Külügyminisztérium által is tá­mogatott tanfolyamon részt vett, és a napokban sikeres záróvizs­gát tett dr. Pálfi Miklós, a szolno­ki kisebbségi jogvédő iroda ve- zetője is. _________________■ Ro ma közösségfejlesztők Munkába álltak a roma közösségfejlesztők. A megyei munkaügyi központ támogatásá­val július 1-jével tizenhét településen kezd­tek hozzá a cigányság problémáinak feltér­képezéséhez. A programhoz hamarosan egy újabb város, Mezőtúr is csatlakozik. A cigányság foglalkoztatási helyzetének javításá­ra tavaly novemberben indította útjára az or­szágban is egyedülálló programját a megyei munkaügyi központ. A megye tizennyolc tele­püléséről huszonötén ültek iskolapadba, hogy néhány hónap alatt roma közösségfejlesztőké képezzék őket. Ketten ugyan időközben kima­radtak, ám huszonhármán június közepén sike­res vizsgát tettek. Közülük az eredeti elképzelé­sek szerint 12 közösségfejlesztőt és egy, azok munkáját összefogó koordinátort foglalkoztattak volna, a munkaügyi központ szakemberei azon­ban a programot kibővítették, így mindenkinek, aki elvégezte a tanfolyamot, állást kínáltak. Július 1-jével tizenhét településen munkába is álltak a közösségfejlesztők, a mezőtúri önkor­mányzattal pedig a napokban köt szerződést a munkaügyi központ - tudtuk meg az intéz­mény munkatársától, Péter Ferencnétől. A tele­pülések többségében a cigány önkormányzatok alkalmazták a közösségfejlesztőket, ám ott, ahol nem tudtak egyezségre jutni a kisebbség és a te­lepülés vezetői, a polgármesteri hivatalokban vagy önkormányzati intézményben kaptak munkát a közösségfejlesztők. Mindez azonban a településeknek nem jelent lényeges kiadáso­kat, mert a foglakoztatás költségeit (a bért és a járulékait) teljes egészében a munkaügyi köz­pont vállalta magára, így az önkormányzatok­nak csupán irodát és infrastruktúrát kellett biz­tosítani. A közösségfejlesztőkkel első lépésben fél évre kötöttek szerződést. Ez idő alatt kell felmérniük az adott településen a cigányság helyzetét, majd pontos megfogalmazniuk, hogy mire is van szükségük az ott élő cigányoknak. Ugyanakkor számba veszik azon szervezeteket, amelyekre munkájuk során számíthatnak, és összegyűjtik a munkaerő-piaci szempontból hasznosítható információkat is. E feladatokat sikeresen elvég­zőkkel újabb egy esztendőre köt majd szerző­dést a munkaügyi központ. Vissza a munkaerőpiacra Az ország gazdasági fejlődése sikertelen lehet, ha nem tud­juk a cigányságot a munkaerőpiacra juttatni — jelentette ki az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke. Farkas Flórián minderről egy, a Gazdasági Minisztériummal közös rendezett fórumon beszélt. Farkas Flórián úgy vélte, tartós munkahelyeket kellene létrehoz­ni a cigányság munkaerőpiacra jutásához. Az OCÖ és a Gazdasá­gi Minisztérium által kialakított programokkal létrehozott mun­kahelyeken szakmai képzéseket kellene szervezni. Támogatni kel­lene továbbá a cigányság vállalko­záshoz jutását, mikrogazdaságok létrehozását - érvelt a roma poli­tikus. Székely Judit, a szaktárca he­lyettes államtitkára elmondta: a közeljövőben olyan megállapo­dást terveznek az OCÖ-vel, amely Szépen szóló Palacsinta Néhány éve az ország-világ megtudta, Tiszabőn nem csak ízes, kakaós vagy ép­pen túrós palacsinta léte­zik, de szépen szóló is. A többségében romák lakta falu néhány fiatalja ugyanis Palacsinto Glaszo néven együttest alakított, és a Ki mit tud? televíziós döntőjé­be jutva muzsikájával el­kápráztatta a nézőket. Az­óta azonban vajmi keveset hallani a gitárral, kanná­val, kanállal zenélő együt­tesről. A Palacsinto Glaszo nem szűnt meg, sőt a hagyományos roma folklór mellett ma már szóra­koztató, talpalávaló zenét is ját­szanak - tudtuk meg Imrei Ist­vántól, aki még tiszabői tanár­sága idején egyik szervezője, motorja lett az együttesnek. Az együttes istápolója szerint a re­pertoár bővülésének is köszönhe­tő, hogy fellépés nélkül alig múlik el hónap. A palacsintások - ahogy még ma is nevezik Tisza­bőn az egykori Freinet-műhely tagjait - idén is többfelé koncer­teztek az országban. Vendéges­kedtek a Szolnoki Népfőiskolán, részt vettek a budapesti búcsún, és tábort vertek Kapolcson, a „Művészetek völgyéiben is. Mi­vel az együttes egy olyan alterna­tív pedagógiai kezdeményezésből alakult ki, amely ebben a régió­ban egyedülálló (ez volt a tisza­bői Freinet-műhely), gyakran kapnak olyan eseményekre meg­hívást, ahol a zenén kívül a peda­gógia is érdekli a hallgatókat. Volt tanárukkal együtt részt vettek Kecskeméten az óvo­dapedagógusok tanácskozá­sán, Pilisborosjenőn az alter­natív pedagógiai konferenci­án, a posztgraduális Waldorf tanárképzés zárótáborán. Ezeken a rendezvényeken nemcsak zenével és táncház­zal mutatkoznak be, hanem kiállításokkal is. Egy-egy ilyen alkalommal ugyanis az érdeklődők betekintést nyer­hetnek a Freinet-műhely egyik legnépszerűbb termé­kének, a Palacsinta újság ké­szítésének „titkaiba” is. Bár az egykori iskolás fiúk mára felcseperedtek, sőt va- lamenynyien megnősültek és apák lettek, a Freinet-mű­hely hagyományait tovább folytatják. Otthonukban, Ti­szabőn olyan kis közösséget szer­veztek, amellyel rendszeresen tá­borozni járnak. Az elmúlt néhány évben nagyon sok tiszabői kisdiá­kot vittek el a „palacsintások” - a budapesti Romano Glaszo ci­gányszervezet segítségével - üdülni. Most nyáron például Ba- latonszemesre utaztak tíz napra. Országjáró újszásziak Egy hét balatoni nyaralás után hamarosan a Dunaka­nyarba indul az újszászi ál­talános iskola néhány roma származású tanulója. Mind­ez elsősorban annak kö­szönhető, hogy a helyi ci­gány önkormányzat az el­múlt években példa értékű kapcsolatot alakított ki a te­lepülés vezetőivel és a kü­lönböző minisztériumokkal. A gyerekek többsége most cso­dálhatta meg először a magyar tengert - mondta érdeklődé­sünkre Rónavölgyi Sándor, az új­szászi kisebbségi önkormányzat elnöke. A táborozást a települési és a cigány önkormányzat mel­lett a Szociális és a Családügyi Minisztérium is támogatta. így a negyvenegy kiemelkedő tanul­mányi eredménnyel dicsekedő, nehéz körülmények között élő gyermek egy gondtalan hetet tölthetett a Balatonnál. A fürdő­zés mellett jutott idő hosszú gya­logtúrákra, sportvetélkedőkre is, esténként pedig diszkóval és folklórműsorokkal múlatták az időt. Bár az élmények még alig hal­ványultak emlékké, Rónavölgyi Sándor máris egy újabb tábor szervezésébe fogott. Tervei sze­Dologidő TELEKI JÓZSEF Csak a jó Isten, no és a pénzügyminiszter tudja megmondani, hogy idén hány milliárdot áldo­zott már a kormányzat a foglalkoztatást elősegí­tő programokra. Még számba venni is nehéz a különböző minisztériumok, munkaügyi központok, önkormány­zatok által szervezett közhasznú és közmunkákat, melyeknél gyakran még azt is megszabják, hogy az így alkalmazottak hány százalékának kell roma származásúnak lennie. A kormányzat mintha végre ráébredt volna: az aktív népesség egy széles rétege, a több százezres cigányság nem lehet segélyek­ből élő eltartottja a társadalomnak. Ugyanakkor elfeledkezni lát­szunk arról, hogy a közmunkaprogramok csupán tüneti kezelését jelentik a munkanélküliségnek. Egy közelmúltbéli felmérésből ugyanis kiderült, ott, ahol a családfő munkát kapott, lényegesen megváltoztak az életkörülmények, ám a foglalkoztatás megszűn­tével a család visszasüllyedt a korábbi, kilátástalan helyzetbe. A tartós foglalkoztatáshoz mindenekelőtt a mai követelmé­nyeknek megfelelő (szak)tudásra volna szüksége a cigányoknak is. Ennek megszerzését pedig különböző átképző és továbbképző programokkal ugyan lehet segíteni, de hosszú távon igazi ered­ményt csak iskolarendszerű oktatással lehet elérni. A cigányságot célzó közhasznú és közmunkák persze így sem feleslegesek: azon túl, hogy reményt csöpögtetnek a kilátástalan helyzetbe került családokba, hozzájárulhatnak - az utóbbi idő­ben a többségi társadalomban mélyen gyökeret vert - előítélet megszüntetéséhez, mely szerint a romák ingyenélők. az érintett önkormányzatok és egyéb civil szervezetek részvéte­lével, munkahelyteremtő eszkö­zökkel és képzési programokkal már rövid távon is javít a cigány­ság foglalkoztatási helyzetén. A különböző programokra néhány milliárd forintot különít el a gaz­dasági minisztérium. E programok segítségével — az OCÖ elnöke szerint - a közeljö­vőben akár 10-15 ezer cigány munkanélkülit is visszajuttathat- nak a munkaerőpiacra. _______■ Kö zmunkák Az elmúlt hetekben több olyan közmunkaprogram is elindult, mely részben vagy egészben a romák foglalkoztatását tűzte ki célul. Ezek közül az egyik legje­lentősebb a cigányság élethely­zetének javítását szolgálja. En­nek keretében például Jászapá- tin száz, Tiszabőn pedig 157, a munkanélküli-ellátási formák­ból már kiszorult cigány ember­nek biztosítanak kereseti lehető­séget. A Közlekedési és Hírköz­lési Minisztérium közmunka­programjának keretében a MÁV 120, Közép-Tisza Vidéki Víz­ügyi Igazgatóság pedig 127 állás­talan alkalmazását vállalta. Az így foglalkoztatottak harminc százaléka cigány származású. De szinte kivétel nélkül roma az a huszonhét személy is, akiknek — a munkaügyi központ és a me­gyeszékhely önkormányzatának támogatásával - a szolnoki Munkalehetőség a Jövőért Köz­hasznú Társaság biztosít mun- kát és így megélhetést. _______■ Ün nepek és hétköznapok A cigányság múltját megelevenítő terepasztal fő látványossága lett a roma falunapnak Nívós programokban bővel­kedett a Tiszaburán immár tizedik alkalommal meg­rendezett országos roma fa­lunap. Ünnepelt cigány és nem cigány egyaránt, még­hozzá közösen! A Fiatal Romák Országos Szövet­sége azonban nem csak erre az egy napra találta meg az össz­hangot a települési önkormány­zattal, a helyi iskolával és óvodá­val. Ha a közös hangokat lekot- táznánk, akkor oldalakat töltené- nek be a kottafejek. Kezdve a te­hetséggondozó alapítványokkal, ösztöndíjakkal támogatott, vala­mint a hagyományokat ápoló ok­tatással, folytatva a sort a szociá­lis és érdek-képviseleti munká­val, a közös pályázatokkal, s nem utolsósorban a munkahelyterem­tő törekvésekkel. Mit tudott mindezekhez hoz­záadni a tizedik alkalommal megrendezett falunap? Legin­kább példát. Azt, hogy az ott kiál­lító művészek, a roma kulturális és zenei élet elitjébe tartozó fellé­pők, de az együtt sportoló, vetél­kedő, küzdő sógorok, komák, is­merősök és főleg a gyerekek megmutatták: így is tudunk élni — együtt, egymás mellett cigány és nem cigány. Ezt a még alakulgató szellemi­séget hozta mindenkihez köze­lebb Sztajkó József, a cigányság történelmét megelevenítő - Eu­rópában, de talán a világon is pá­ratlan — terepasztala. A makett Tiszaburára érkező 25-30 négy­zetméteres részlete ugyanis min­denki számára érzékelhetővé tet­te, hogy a cigányok hogyan tud­tak évszázadokon keresztül tal­pon maradni hazánkban (is). ■ Történelmi számháború rint a kulturális minisztérium tá­mogatásával az iskolakezdés előtt, augusztusban a Dunaka­nyarban, Lepencén töltenének el néhány kellemes napot a rászoru­ló családok gyermekei. A kisebbségi önkormányzatnál ugyanakkor megkezdődött a fel­készülés a következő tanévre is. A rászoruló családok számára tankönyvtámogatást kérve felvet­ték a kapcsolatot az Oktatási Mi­nisztériummal. Megállapodást kötöttek a szolnoki rendőrkapi- i tánysággal is, így szeptembertől ismét lesznek bűnmegelőzési elő­adások az iskolában. A cigány és a magyar kultú­ra több mint ötszáz éve él egymás mellett, ám a tan­könyvekben a mai napig alig, vagy egyáltalán nem esik szó a romák történeté­ről. így — szemléletet is for­máló tárgyi tudás híján — nem csoda, ha az előítéletek rögzülnek a többségi társa­dalomban. Ezeket kívánjuk oldani a cigányság történe­tét vázlatosan (a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteményé­nek segítségével) ismertető sorozatunkban. A második világháború idején a cigányügy a társadalmi, a politi­kai és a gazdasági élet elhanya­golt kérdése volt. Ha fölfigyeltek egyáltalán a romákra, akkor is fő­ként a kóborlókat akarták röghöz kötni. A cigánysággal kapcsolat­ban a közvéleményben, az erő­szakszervezetek tagjaiban nem éltek olyan indulatok, mint a zsi­dósággal szemben. Nem féltek tő­lük, és nem volt miért irigyelni sem a zömében a lakosság legsze­gényebb rétegét alkotó romákat. Ha tudomást vettek róluk, legfel­jebb fölényeskedő lenézés jutott nekik. így 1944 késő ősze előtt nem hogy cigányüldözésről nem lehet beszélni, de még hivatalos cigánypolitikáról sem. Az első cigány katonai munka­századok felállítását is csak a né­met megszállás után, 1944 szep­temberében rendelték el. Addig azokat a romákat, akiknek állan­dó lakásuk volt és dolgoztak, a magyar hadseregbe minden meg­különböztetés nélkül sorozták be. A Honvédelmi Minisztérium - amint az egy a katonák között végzett felmérésből kiderül - nem is tekintette nemzetiségnek a cigányokat. Bár a nácik figyelmét is első­sorban a zsidók kötötték le, több ezer cigány is az üldöztetés áldo­zata lett. Erről, a roma holocaust­ról azonban sokáig hallgattak a történetírók, így máig megoszla­nak a vélemények, hogy ponto­san hányán vesztették életüket a terror miatt. Egy, a cigány holocausttal fog­lalkozó, külföldön megjelent könyvben közölt adatok szerint 1944-ben 33 ezer romát deportál­tak, és közülük ötezren tértek vis­sza. A cigánykérdéssel foglalkozó honi szakértők 40-70 ezerre,te szik a cigányság világháború ál­lati emberveszteségét. Az adatok bizonytalanságát jó mutatja, hogy Lakatos Menyhért másfél évtizede a Magyar Tudományos Akadémián ötvenezerre, néhány évvel később egy interjújában pe­dig hetvenezerre becsülte az el­hurcolt cigányok számát. Karsai László a cigány holocaustról írt könyvében azonban levéltári for­rások alapján állítja, hazánkban összesen ötezer roma lett az ül­döztetések áldozata. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom