Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-26 / 173. szám
4. OLDAL P OSTÁJÁBÓL A S Z ERKESZTÖSÉ G 2001. JŰUUS 26., CSÜTÖRTÖK g- MBB Diplomaosztó a Lurkó színpadán Könyv, besenyszögi iskolásoknak Több évtizedes gyűjtő- és kutatómunka eredményeként összeállt egy monográfia Besenyszög régészeti, helytörténeti, néprajzi múltjáról, amit mintegy olvasókönyvként az általános iskolásoknak szánnak a szerzők, Boros Antal és dr. Boros Bálint pedagógus-történész- közíró testvérpár, akik maguk is Besenyszög szülöttei. A millenniumra készült helyi tankönyv - az iskola nevelési programjával összhangban - a gyermekek helytörténeti ismereteinek bővítését szolgálja. A „kézikönyv” gazdag tartalommal, olvasmányosan, színes képekkel, illusztrációkkal tárja fel a falu múltját, jelenét, és sejteti a jövőt is. A régészeti értékék mellett betekintést ad az oktatás és az egyházközség kapcsolatába, a forradalmi és háborús események leírása mellett méltó emléket állít a háborúk áldozatainak is. Olyan kérdésekre is választ kapnak a gyerekek, hol volt Rákóczi tábora, járt-e Besenyszögön Kossuth, merre gyűjtött népdalokat Bartók Béla. Rangos helyet kap Chiovini Ferenc, az Alföld hű festőjének munkássága, megszívlelendő vallomása a besenyszögi emberről, a táj szépségéről. Fontos része a könyvnek a falu gazdaságtörténete, a néprajzi rész sokoldalú képet fest a besenyszögi nép, köztük a gyerekek életéről, emellett színes leírások olvashatók a közösségi szokásokról is. E sajátos tankönyv anyagát minden tantárgynál jó lehet hasznosítani. A szülőfalu múltjának megismerése hozzásegít ahhoz, hogy még jobban megszeressék a tájat és az itt élő embereket. A könyv szerzői bíznak abban, hogy kiadásához támogatókra találnak. ■ Tanuljunk mások hibájából! Szereplők és alkotók csoportja Az ünneplőbe öltözött Lurkó Színpad társulata és az ünnepi külsőt kapott szolnoki Vasutas Csomóponti Művelődési Központ színházterme azt sejtette, most valami rendkívüli készül. És ez így is volt: több éves színpadi munkáért négyen - Márton Hajnalka, Forró Anita, Steiner Gabriella és Gulyás Katalin — Lurkó-diplomát, illetve Örökös tag címet kaptak ezen az ünnepélyes találkozón, tizennégyen pedig különböző díjban részesültek. Megható pillanatok voltak azok, amikor az utolsó két alapító tagtól elbúcsúztunk. Márton Hajnalka és Forró Anita a társulat megalakulásától kezdve számtalan kis és nagy szerepet játszott el nagyszerűen, a gyermekközönség örömére. Ők már kinőtték a gyermekszínpad kereteit, időközben középiskolás diákok lettek. A társulati ülés a számvetésre is jó alkalomnak bizonyult. 1997-től, a Lurkó megalakulásától hatvankilenc előadáson gördült fel a függöny, amit több mint tizenháromezer néző tekintett meg. A Hófehérke és a hét törpe című zenés mesejáték tizenháromszor került színre, kétezernél is többen látták. A bemutató előadás után az óvónők úgy vélekedtek, hogy a társulat eddigi legszínvonalasabb produkciója ez. Ősszel a Hüvelyk Matyi is elkészül, és a két darab utaztatása is megkezdődik. ________________________________KLEIN IMRE, A TÁRSULAT VEZETŐJE A vitatott Tisza-tavi kérdésekről Zentai József, a Horgászegyesületek Heves Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke a Tisza-tó halászati hasznosítási jogát illetően és a tározó körüli sátorozás betiltásáról Kiss Zoltán budapesti horgásznak írásos véleményére adott válaszát szerkesztőségünknek is megküldte — számítva mások érdeklődésére és tájékozódására is. Kiss Zoltán a horgászati jogról azt írja: „Az FVM halászati bizottsága döntést hozott, és annak a közhasznú társaságnak a kezelésébe adja a tavat, mely a horgászturizmusban látja a jövőt!” — Ez az állítás nem helytálló, mivel az FVM Országos Halászati Bizottsága csak javaslatot tevő szerv az állami halászati jogok haszonbérletére. Ismertté vált, hogy a bizottság négy tagja a közhasznú társaságot, míg további három tagja a Mohoszt javasolta halászati hasznosítónak. A bizottság két tagja (a KÖM képviselője és maga a tiszai kormány- biztos) tartózkodott az állásfoglalástól. Ez tehát nem döntés a Tisza- tóról, hanem javaslat az FVM-mi- nisztemek, aki a döntést a társminiszterekkel (KÖM-mel és Kövimmel) együtt hozza majd meg. A Tisza-tavi sátorozási lehetőség valóban a horgászturizmus egyik alapköve. Egy szociográfiai felmérés szerint a horgászok többsége a vízparti sátorozást választja kirándulásai alkalmával. A Tisza- tó jobb partján a teljes sátorozási tilalom máris jelentősen visszavetette az idelátogató horgászok számát. Az itteni települések alapindítékai valósak: a többnapos sátorozás nyomát viselő környezeti állapot megelőzése és a part menti legális kempingek igénybevételének előmozdítása. A jelenlegi halá- szatijog-hasznosító Mohosz és szervezetei évek óta milliós nagyságrendben fordítanak anyagi eszközöket a vízparti szemét összegyűjtésére, elhelyezésére. Ez azonban nem lehet egy-egy hasznosító, érdekelt feladata, mivel horgászni, üdülni csoportosan érkeznek az emberek, így a hátrahagyott szemét sem csak a horgászoké, hanem többnyire az ott üdülő baráti társaságoké. A sátorozás egyértelmű tilalma sem lehet megoldás, mivel ha a tó jobb Oldalán található hat településből csak négy rendelkezik egy vagy két kempinggel, és a teljes kempingférőhely-kapacitás hozzávetőlegesen összesen 1500 fő lehet, akkor könnyen megállapítható, hogy az az idelátogató, aki horgászfőszezonban érkezik és aki a vízparti környezethez és eszközei vagyonbiztonságához ragaszkodik, rossz helyzetbe kerül. Könnyen előfordul, hogy a halbő Tisza-tó helyett más vizet választ, ahol a vízparti sátorozás megoldott. A mindenkori halászati jog haszonbérlőjének és a települések önkormányzatainak közösen kell keresniük a lehetséges megoldásokat. ■ Régi kedves kolléganőm áradozva mesél olaszországi kőrútjukról, prospektusokon mutatja a helyeket, ahol megfordultak; szemnek, szívnek gyönyörű látnivalók, jó lenne egyszer nekem is oda eljutni - addig beérem a képzeletbeli utazásokkal is, mint legutóbb egy videofilmes úti beszámolón Indiáról, ami által én magam is bejártam a hatalmas országot. A szépségeken túl azonban arról is beszámolt, hogy kellemetlen meglepetések is érik az embert. Apró csecsebecsét kínáló árus ócsárló megjegyzéseket tesz a magyarokra (magyarul!), hogy müyen szegények, minek jönnek ide, ha nem vesznek semmit. Intő jel, tanulság egy ilyen megjegyzés nekünk, hogy vigyázzunk arra, hogyan vélekedünk másokról, el ne riasszuk a látogatókat, a turistákat faragatlan, tapintatlan megjegyzésekkel. A kevés pénzű ember még inkább megérdemli a megbecsülést, aki talál étlen-szomjan gyönyörködik a honi szépségeinkben. Ne a pénz legyen mindenek felett, a Magyarországra látogatóknak legyenek szép emlékeik mind országunkról, mind annak lakóiról. ______________MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK KÉT BEVETÉS KÖZÖTT. A szolnoki Életjel mentőkutyás kutatóegység tagjai a közelmúltban egész napos gyermekprogram szereplői voltak Rákócziújfaluban. A társaság - amely a miskolci Spider, a nyíregyházi Alfa, a hevesi Szikla és a szolnoki Készenléti Mentőkutyás Egység alkotta csapatnak is tagja - kutya- bemutatóján a gyerekek közelről is megismerkedhettek a dolgos négylábúakkal és gazdáikkal.________■ Cs odálkoztunk, mint a gyerekek A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy cimhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. AZ OLDALT SZERKESZTI: KÁCSOR KATALIN A közelmúltban klubunk tagjaival egy gyönyörű helyre, Sopronba kirándultunk. Az út során alkalom nyílott arra is, hogy a Brau Union Hungária Rt. termelési részlegeit megnézzük, s a gyártással összefüggően „laikus” kérdéseinket vendéglátóinknak feltegyük. Elbűvölt bennünket a modern technika, a kimeríthetetlen emberi tudás, szinte gyermeki csodálattal, ámulattal néztük a gépek fantasztikus munkáját. Köszönjük a kedves fogadtatást, a szíves vendéglátást, örülünk, hogy részünk lehetett nekünk, alföldi embereknek, látni a nyugati országrész virágzó gazdaságának egy szeletét. KOVÁCS IMRÉNÉ, SZOLNOK A VÁROSI NYUGDÍJASKLUB TAGJA Az Orbai-patak szélvédett, lapos felszínén, festői helyen, a Lakóca és a Zernye koszorúzta Berecki-havasok lábánál, 650 méter tengerszint feletti magasságban fekszik Zabola község határában a csipkési diáktábor: ide érkezett meg tíz napra a Szandaszőlősi Általános Iskola, Művelődési Ház és Alapfokú Művészetoktatási Intézet közel hetven diákja, köztük a Vadvirág néptáncegyüttes és a csoportot kísérő tíz felnőtt. Aki nyaralt már falun, tudja, mit jelent a városi komfort hiánya, de ez az áldozat megérte, mert a táj szépsége kárpótolt bennünket mindenért. A táborban 5 és 16 fős faházak vártak bennünket, s ha nem esett az eső, a focipálya állandó igénybevételnek volt kitéve. A vadregényes fenyveserdőben a számháborús csapatok egymást kijátszva próbálták megkaparintani az elrejtett zászlót, így a tévékészülékek többnyire némán Tíz nap a Csipkésben dulás alkalmával megmásztuk a Bálványost, s mindenki megtisztult a legendás, festői szépségű Szent Anna-tó vizében. A mohi tőzeglápban láttuk a húsevő növényeket, s a bátrabbak óvatosan rámerészkedtek a lápra is. A tor- dai Büdösbarlanghoz vezető út igencsak próbára tette a csapat fizikai teljesítőképességét, azonban az élményt, amit a moféta (vulkáni eredetű kénes gáz, mely felmelegíti a testet, s így fejti lti gyógyhatását) nyújtott, kár lett volna elszalasztani. Kisebb kirándulások alkalmával jártunk a Tündérvölgyben, Cserháton a néprajzi múzeumban és skanzenben, Kézdivásárhelyen és Kovásznán. A táborban alkalom volt bepillantani a honfoglaló magyarok életmódjába, harci technikájába, ellestük a népi hangszerkészítés és kosárfonás mesterfogásait, a lelkesebbek még kürtőskalácsot is megtanultak sütni. Mindeközben a néptáncegyüttes sem maradt tétlen, Szentkatolnán és Zabolán nagy sikerrel léptek színpadra. Az erdélyi magyarok olyan szeretettel és melegséggel fogadtak bennünket, hogy néha úgy éreztük, mintha nem is külföldön lennénk. Még a legfiatalabb táborlakók is átélték, mit is jelent magyarnak lenni, egy anyanyelvet beszélni, egy nemzethez tartozni. A nyaralás utolsó napján fájó szívvel búcsúztunk a tábortól, megköszönve Kövér Sándor igazgatónak a gazdag programot, Sanyitól, a gondnoktól, a konyhás néniktől, akik bőséges és finomabbnál finomabb - bár néha szokatlan - ételekkel kedveskedtek a tíz nap alatt. A zabolai polgármester, Ádám Attila mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat. Gyakori látogatói voltak a tábornak Zoltán atya és Tibor tisz- teletes, akik „visszaváró szeretettel” bocsátottak útnak bennünket, Nem volt hát véletlen, hogy olyan gyakran hangzott el a kérdés: Ugye, eljöttök még egyszer? SZILÁGYI ANDORNÉ ÉS GYURCSÓ JÓZSEFNÉ SZÜLÖK ban, Farkaslakán, és voltunk Szej- kefürdőn, ahol Orbán Balázs, Székelyföld leírójának síremlékét kerestük fel. A következő kiránben megtapasztaltuk, milyen érzés lebegni a vízen. Jártunk a fazekasságáról híres Korondon, majd Tamási Áron szülőfalujápihentek. Két alkalommal voltunk egész napos kiránduláson. Elsőként Parajdon a sóbarlangot néztük meg, majd a sós termálfürdő-
