Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-25 / 172. szám

4. OLDAL MOZ A I K 2001. Július 25., szerda Bevetésen a kutatóegység A mentőkutyás is ember. Ugyanúgy indul el reggel, és ugyanolyan elnyűtten érkezik ha­za, mint bármelyikünk egy fárasztó nap után. A különbség csak annyi, hogy a hívó szóra ő félbehagyja vacsoráját, magára ölti a narancssárga formaruhát, hátára dobja a felszereléssel teli hátizsákot, füttyent egyet négylábú társának, és meg sem áll a riasztás helyszínéig. Aztán dacolva idővel, körülmé­nyekkel a végkimerülésig kutat bajba jutott embertársa után. Szolnok—Makó Délután három óra múlt. Csö­rög a telefon. — Szervusz, Tuti László va­gyok. Azonnali riasztást kap­tunk Makóról. Eljössz? Váratlanul ér a kérdés, de győz a kíváncsiság. Nincs idő elmélkedésre, fél öt van, in­dulni kell. A megbeszélt he­lyen már vár az autó. Hárman ülnek benne. Varga Miklós ve­zet. A foglalkozása üzletkötő, éppen Jászberényben volt dolga. Mellette huszonéves lány ül, ő Miklós bárátnője. Először vesz részt ilyen akció­ban. Harmadik útitársamat Szekeres Istvánnak hívják. Szimpatizánsból lett „beltag”, egyébként vállalkozó és a tár­saság ezermestere. Mire mindez kiderül, Tiszajenőre érünk, ahol már vár bennünket a csapat nagyobbik része: Berike Mária, Juhász Rita, Túri László, Juhász József, no meg a négylábú segítőtársak: Adonisz, Aliz, Era és Mázli. Rövid eligazítás, gyors átöltö­zés következik, aztán irány Makó. Most a másik autóban utazom. A hátsó szélvédőn öles betűk hirdetik: Életjel Mentőkutyás Kutatóegység, Szol­nok. A kormánynál ezúttal Juhász Józsefül, aki a 14 tagú különítmény alapítója és korelnöke. Hosszú az út, sok minden szóba kerül. „Józsi bá” a miskolci, nyíregyházi, hevesi, és szolnoki mentőkutyások között alakuló együttműködés­ről, mellette Marcsi a megszállottságról beszél. A miértekre azonban még várom az igazi választ. Aztán előkerül egy levél. Egy édesanya küldte, akinek megkeresték halott gyermekét. Áldást mond az áldozatos segítségért és azért, hogy mellette álltak a bajban. Makó határától egy tűzoltókocsi kísér a hely­színre. A Maros partján állunk. A város 54 éves tűzoltóparancsnoka egy motorcsónakból a folyó­ba esett. Nem tudott úszni, pillanatok alatt elra­gadta a sodrás. A feladat: megkeresni a holttes­tet. Este fél nyolc van. Mindjárt alkonyodik. Rá­adásul vihar közeleg. Túri Laci csáklyával ku­tatja át a medret, mellette Marcsi Érát fogja munkára. A hajó másik végében Sze­keres Laci és Varga Miki vi­lágít a kutatóknak. Hiába dolgozik remekül a kormá­nyos, a Maros erős áramlá­sa nagyon megnehezíti a munkát. Talán négyszáz méteres partszakaszt vizs­gálnak át keservesen és - eredménytelenül. Nagy cseppekben elered az eső. A csónak kiköt, a felszere­lést felcipelik a partra. Tíz óra múlt. A hangulat borús, de elszánt. A döntés egy­hangú: holnap hajnalban folytatják, előkészítik a te­repet a délelőtt érkező miskolci kollégáknak. Mikiék éjszakára hazajönnek Szolnokra. Velük tartok. Útközben vigasztalanul zuhog az eső. Egyszer csak integető alakok bukkannak fel előttünk. Két fiatalember áll egy oldalára borult autó mellett. A sötétben átfutott előttük valami állat, és a hirte­len kormánymozdulattól felborultak. Szerencsé­jük van. Karcolás sincs rajtuk, és miután közös erővel helyrebillentjük a vadonatúj járművet, az elsőre beindul. Hálás köszöneteikkel „megrakod­va” vágunk neki a maradék kilométereknek, és az egyre sűrűbben cikázó villámok között suha­nunk a végtelen éjszakában.________bucányjános Élesben a Maroson fotó: b. j. Röviden SZÉTOSZTJÁK. Több mint 35 millió forintot takarítottak meg tavaly Szolnok oktatási, szociá­lis és gondozási intézményei­ben. Az összeg elosztásáról e heti ülésén dönt a városi köz­gyűlés. Az Alfa-Nova Kft. és a szolnoki önkormányzat között megkötött szerződés alapján a kft. méri és ellenőrzi az intéz­mények energiafelhasználását. A tevékenység eredményességét bizonyítja, hogy az elmúlt év­ben az úgynevezett energia kis- kincstár körébe tartozó intéz­mények energiaköltség-megta­karításának értéke 35 millió 399 ezer 978 forint volt. A szerződés szerint a megtakarítást elosztják az önkormányzat, az érintett in­tézmények és a vállalkozó kö­zött, az előterjesztés szerint a következő arányban: szolnoki önkormányzat 20 százalék (7 millió 79 ezer 995 forint), érin­tett intézmények 10 százalék (3 millió 539 ezer 998 forint), vál­lalkozó 70 százalék (24 millió 779 ezer 985 forint). LEMEZÜK VAN. Idén lesz 90 éves Karcag Város Vegyeskara. Ebből az alkalomból a napok­ban megjelent első CD-jük, me­lyen közreműködik a kamaraze­nekar is. A lemezt Dobos László rendezte. A csengő hangú ének szól című CD-n az együttes a technikailag legnehezebb része­ket is könnyed egyszerűséggel oldotta meg. Műsorukba sok színű, karakteres, magyar tán­cokat válogattak. Az alig har­minc tagú kórus tagjai magától értetődő természetességgel, és mély átérzéssel tolmácsolják a zenei üzenetet. Ez Mészáros György karnagy irányításával több évtizedes, kitartó munka gyümölcse. ________________■ Dí jnyertes az Aratás után A hagyományőrző óvoda 100 ezres sikere Tiszafüred A július 13—15-i Halas-napi karneváli felvonuláson be­mutatott kompozíciók kö­zül a Szőllősi úti óvoda Ara­tás után című alkotását ju­talmazta első díjjal, s a díj­jal járó 100 ezer forinttal az értékelő bizottság. tátják be, felhasználva ehhez a még fellelhető térségi hagyomá­nyokat. Ez utóbbiban jelentősen segített Jaki Csabáné, nyugdíjas pedagógus, a népi hagyomá­nyok, népszokások szakavatott „tolmácsolásával” s a gyakorlati kivitelezésben való részvételével. Az előkészületek, s a megvalósí­tás is igazi csapatmunka volt, hi­A díjnyertes alkotás FOTÓ: PM Azt, hogy az ovi ezt a búzaka­lászból font koszorúval ékesített témát választotta, korántsem meglepő, hiszen az intézmény harmadik éve szisztematikusan foglalkozik a hagyományőrző óvodai neveléssel. A tiszaörvényi tagóvodájukkal együtt azért is határozták el, hogy a kellő idő­ben, az odaillő kompozíciót mu­szen abban részt vettek a szülők is. Az alkotók egyébként külön köszönetét mondanak Csőke László ingyen fuvarjáért, s kér­ték, említsük meg: a felvonulá­son odaillő autentikus magyar népdalokkal kísérve mutatták be díjnyertes pályaművüket a publi­kumnak. Az oldalt szerkesztette: Tóth András Tábor a Holt-Tiszánál Szolnok Nemzetközi alkotótábor­nak adott otthont az alcsi- szigeti Holt-Tisza part egyik üdülője. A Tiszai Al­kotókor Katalin alkotóhá­zában egy héten át kilenc hazai és határainkon túlról érkezett festőművész is­merkedett az alföldi táj és a vízi élővilág szépségével. A hét végén zárult tábort Bak Pé­ter Róbert vezette, aki jelenleg a fővárosban él és a kecskeméti művésztelep tagja, ám Szolnok­hoz is szoros kötelékek fűzik, hiszen gyermekkorában öt éven át az itteni művésztelep lakója volt. Tőle kaptunk ízelítőt az el­múlt hét élményeiből.- Az alcsi holtág partján töl­tött napok valamennyiünk szá­mára a termékeny alkotómunka jegyében teltek. A kis közösség egy része már visszatérő vendé­ge a Katalin alkotóháznak, a töb­biek azonban most jártak itt elő­ször. Valamennyien a hagyomá­nyos táj festészet elkötelezettjei vagyunk, ám a kifejezésmód és a felvonultatott technikák — olaj, akvarell, grafika — természete­sen mindenkinek a saját egyéni­ségét tükrözik. A megyénkből, Budapestről és az ukrajnai Rahóról érkezett alkotókat első látásra megihlette a természet szépsége, így aztán nem jelentett gondot a témavá­lasztás. A munka mellett azon­ban jutott idő kikapcsolódásra is. A vendégek megismerkedtek a Damjanich Múzeummal és a Szolnoki Művészteleppel, de jár­tak Martfűn, valamint a bagima- jori kápolnát és szélmalmot is megtekintették. Az utolsó napokat újra a vá­szon mögött töltötték, hiszen a tábor zárásaként kiállítást ren­deztek a képekből. A lelkesedés meghozta gyümölcsét: közel öt­ven alkotás készült el. S hogy a mennyiség ez esetben minőség­gel is párosult, azt ékesen bizo­nyítja, hogy a legifjabb festőtárs, a 16 esztendős rahói Marina Bi- lak egyik holt-tiszai idillt ábrá­zoló tájképe szinte az utolsó ecsetvonásokat követően gazdá­ra talált, egy arra járó hobbitu­lajdonos első látásra beleszere­tett. ______ ____ BUGÁWY Alk otásra ösztönzött a környezet is FOTÓ: BJ Eurovelő-jelek a Tisza mentén Magyarországon elsőként helyeztek ki „hivatalos” EuroVelo® jelzést a kerékpáros túrázók részére a Tisza mentén. Július 18-án, Tiszadob és Tiszaújváros között, egy 15 kilométer hosszú, szép természeti környezetben kanyargó, jó burkolatú mintaszakaszt jelöltek meg em­léktáblával a tiszadobi nemzetközi túrakerékpáros talál­kozó részvevői. Ezzel egy időben, Tiszaújváros- ban, minikonferencián vettek részt a Bodrog és a Tisza mentén fekvő települések polgármeste­rei. Őket minisztériumi és tu­risztikai szakemberek tájékoz­tatták arról, hogy milyen támo­gatást kaphat az EuroVelo® program hazai szakaszainak ki­építése a kormányzat részéről, a különböző pályázati rendszere­ken át. A kerékpáros társadalmi szer­vezetek és a közép-tiszai térség önkormányzatainak közös kezde­ményezése egybeesik a kormány­zat már évekkel ezelőtt elhatáro­zott szándékával, amely a nemze­ti környezetvédelmi, közlekedés­illetve területfejlesztési progra­mok részévé tette a legfontosabb kerékpáros útvonalak kiépítését, kijelölését, továbbá a nagyobb fo­lyók gátjainak felhasználását a kerékpáros túraútvonalak számá­ra - tudta meg lapunk Balogh Gá­bortól, a Kerékpárral Közlekedők Országos Szövetsége elnökétől. A Tisza-menti mintaszakasz része az európai országokat ösz- szekötő kerékpáros vándorút-há- lózatnak, azon belül is a 11-es számmal jelölt, 6000 km-es útvo­nalnak. Ez Európa legészakibb pontjától (Nord-Cap, Norvégia) a görögországi Athénig vezet, és felfűzi Kelet-Európa legérdeke­sebb régiót: áthalad Finnorszá­gon (Kemijarvi, Kajaani, Helsin­ki), a balti államokon (Tallinn, Daugavpils, Vilnius), Lengyelor­szágon (Varsó, Krakkó), Szlováki­án (Kassa), Magyarországon (Sá­rospatak, Tokaj, Szolnok, Sze­ged), Jugoszlávián (Belgrád), Ma­cedónián (Szkopje) és Görögor­szágon (Thesszaloniki, Athén). A Magyarországon átvezető közel 400 kilométer hosszú sza­kasz lényegében rendelkezésre áll: a Bodrog és a Tisza folyók által 1997-be támogatásra javasolt 12 EuroVelo® útvonal (fejlesztési „folyosók”) közül kettő vezet át Magyarországon. A fent említett 11-es jelű mel­lett a 6-os számú is, amely a fran­ciaországi Loire-régiótól vezet Ke­let-Európa felé, és Németország­tól a Duna mentén halad egészen a Duna Fekete-tengeri torkolatáig. Magyarországon, a 450 kilo­méteres átvezetésből már több, A Tour de France-on egészen másról szól a kerékpározás mentén vezető kis forgalmú uta­kon és jó burkolatú gátakon biz­tonságosan lehet kerékpározni. Szükséges azonban még megépí­teni a nagyobb városokon átveze­tő EuroVelo® útszakaszokat (pl. Sárospatak, Szolnok, Szeged). Az European Cyclists’ Federati­on (ECF, az Európai Kerékpáros­ok Szövetsége) által 1996-ban Bu­dapesten előterjesztett és az EU a hazai szabványú útbaigazító táblák is, de az EuroVelo® jel­zés még nem. Az EuroVelo® útvonalak sze­repe kettős: elősegíteni az érin­tett városokban és környezetük­ben a kerékpáros (aktív) turiz­mushoz szükséges infrastruktú­ra fejlesztéseket, valamint erősí­teni és bővíteni a határon túl­nyúló (kerékpár-) turisztikai kapcsolatokat. hosszabb szakasz is megépült: pl. a Szigetközben, Mosonma­gyaróvár és Győr között (kb. 40 km), Esztergomnál (6 km), Le­ányfalu és a Csepel-sziget kö­zött (Budapesten át, kb. 40 km), illetve a Duna bal partján is: Zebegény és Dunakeszi kö­zött (kb. 35 km) továbbá Ósü- kösd és Baja között (kb. 15 km). Ezeken már megjelentek FOTÓ: EUROPRESS/EPA A kerékpáros turizmus fejlesz­tésében leginkább érdekeltek kezdeményezése bizonyára elő­segíti majd, hogy az EuroVelo® hazai szakaszai, 2002-től kiemelt fejlesztési támogatásban része­süljenek a kormányzat részéről, a most prioritást élvező Balaton kö­rüli kerékpárút építéshez hason­lóan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom