Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-20 / 168. szám

2001. Július 20., péntek AHO L 7. OLDAL ÉLÜNK MESTERSZÁLLÁS AZ ÚJ ÉVEZREDBEN Mezőgazdaságból élne Mesterszállás Beszédes a múltja, kicsivel talán csen­desebb a jelene Mesterszállásnak. Egy­koron országos hírű termelőszövetke­zet működött itt, a téesz építtette pél­dául a martfűi sörgyárat annak idején. Ma is a mezőgazdaságból próbálnak megélni az emberek, igaz, lényegesen kisebb sikerrel, mint mondjuk másfél évtizeddel ezelőtt. pénzügyi helyzetet a község veze­tője —, így nagyon nehéz egyről a kettőre jutni. Természetesen be­adtuk pályázatunkat az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települé­sek plusz állami támogatására. Reméljük, sikerrel járunk, mert ez elengedhetetlen az intézménye­ink működéséhez. Mesterszálláson különösen gyönyörű a Holt-Körös, horgászok, természetimádók állandó zarándokhelye a part Molnár Mihály polgármester maga is gaz­dálkodó, jól ismeri a mesteri földek minden négyzetméterét, átérzi a helybéliek gondja­it, de vezetőként azzal is szembesülnie kell nap mint nap, hogy milyen nehéz egy for­ráshiányos önkormányzatot működtetni. Ráadásul a fejlesztéseket sem hanyagolhat­ják el, mert ez jogos igénye minden itt élő­nek. — A költségvetésünk mintegy harminc százalékát teszi ki a hiányunk - ecsetelte a — Ennek ellenére, ha minden jól alakul, hamarosan teljes lesz a csatornázottság a községben, valamint szinte minden út asz­faltozott már.- Lehet benne ellentmondás is, de ez egy szigorú gazdálkodás eredménye. Azt persze nem szabad elfelejtenünk, hogy a szennyvíz esetében is komoly állami támo­gatást nyertünk, a most folyó második ütemhez például százötvenmillió forintot. Ebből a pénzből 3800 méternyi gerincveze­téket építünk ki. Már beadtuk pá­lyázatunkat a harmadik, befejező ütem támogatására is, s ha sikerrel járunk, akkor teljes lesz Mester- szállás közműellátottsága. Abban, hogy ez a drága beruházás megva­lósulhasson, sokat segített Búsi La­jos, a megyei közgyűlés elnöke is, nélküle megvalósíthatatlan lett vol­na mindez.- A közérzethez elengedhetetlen a köz­műellátottság, de ugyanilyen fontos a mun­ka is. Ebben hogyan áll Mesterszállás?- Sajnos nem túl jól. A mezőgazdaság élteü, éltetné a falut több-kevesebb sikerrel. Van egy-két jó eredményt felmutató gazdál­kodó, de ez kevés ahhoz, hogy eltartsa a te­lepülést. Úgy gondolom, hogy egyelőre ke­vés központi segítséget kapnak a kis- és kö­zépvállalkozások és a családi gazdaságok, magyarán azok a mezőgazdaságból élő em­berek, akiknek ez az egyetlen esélyük a megélhetésre. S mivel nálunk már csak a múlt miatt is ehhez értenek a legjobban, sok a munkanélküli. Az önkormányzat költségvetését is komolyan megterheli mindez, ráadásul javítani kellene az útjain­kat, de hát ez pénz nélkül elég nehéz fel­adat. — A turizmus amolyan sokat emlegetett kiemelkedési lehetőség, ráadásul Mester- szállás tényleg szép helyen fekszik. Ebben milyen esélyeket lát? — Jókat, bár ehhez tőke kell. Az adottsá­gaink jók, közel az élő Körös, gyönyörű a Harangzugi holtág is, lenne mit mutatnunk bőven. A templomunkat hamarosan amo­lyan díszkivilágítással látjuk el, hogy már messziről lehessen látni. A turizmus még gyerekcipőben jár, de ha az állam valóban nyújt segítséget, előrébb léphetünk ezen a téren, és akkor enyhülhet a munkanélküli­ség is valamelyest. LESZAKADT AZ ÚT. Az elmúlt két év belvizei nagyon megviselték a Mesterszállás alsó részére vezető utat, a széle megtöredezett, néhol leszakadt. A tizenkétmillió forintra rúgó felújításra az önkormányzat pályázatot adott be, jelen pillanatban a terület tulajdonjogának ren­dezése folyik, s amint a papírmunkát elintézik, semmilyen formai akadálya nem lehet egy sikeres pályamunkának. A község vezetői remélik, a megyei területfejlesztési tanács támogatólag fogadja be a mesterszállásiak anyagát.__________________________________■ Az oldalt íta és szerkesztette: Pókász Endre Fotó: Mészáros János „Belecsöppent” a méhészkedésbe Ikermesterek mesteri tárlata A méhészkedés nem áll tá­vol a mesterszállásiaktól, sokan foglalkoznak a szú­rós rovarokkal pár csupor jó méz reményében. Szabó András véletlenül csöppent a méhészek táborába Amikor egészsége cserbenhagy­ta, s leszázalékolták, akkor nézett valami hasznos elfoglaltság után Szabó András. A méhészkedésnél kötött ki, abszolút ismeretlenül vágott bele a szemre nem is ve­szélytelen feladatba, szakköny­vekből olvasta ki a méhészet tu­dományát, amit azóta kiegészített a tapasztalataival.- Na azért nem olyan vészes ez - nyugtatgatott sikertelenül védőfelszerelése mögül. - Csak annak kell távolra mennie, aki al­lergiás rá, aki nem, annak nincs félnivalója. Szúr egyet, kicsit fáj, de még hasznos is, elmúlik tőle a reumája! Most amúgy is békések, tegnap valószínűleg a nagy meleg miatt nagyon agresszívak voltak. A kezdeti félelem csak erősö­dött, amikor a méhekkel teli kap­tárt felnyitotta, és kivett egy keretet, amin ezerszám zümmögtek a méz- csinálók, s az orrunk alá dugta. — Tizenkilenc méhcsaládom van, ha nagyon jó az év, akkor úgy egy mázsányi mézet tudok kiper­getni. Most úgy nézem, nem lesz okom panaszra, itt, a napraforgóföl­dem mellett igazán jó dolguk van. A jókedv rögvest elhervad, amikor a fölvásárlói árról fagga- tóztunk.- Jobb, ha nem is mondok semmit. Évről évre rosszabb, ha nem szeretném csinálni, akkor komolyan megfontolnám, érde­mes-e ennyit küszködni. Arról már nem is beszélek, hogy van­nak olyan jóakarók mindenütt, akik megölik a családokat. Sokat tudnának mesélni a mesteri mé­hészek... Szabó András könyvekből tanulta a méhészkedést Kunok a szállási pusztában Mesterszállás újkori története csak a 19. században kezdődik el igazán, amikor a Kunszentmártonhoz tartozó pusztai részre kivándorló lakosok önállóso­dási törekvésüknek érvényt tudtak szerezni. De a Körös-parti község sorsa nem ekkor kezdődött. A gonddal és bajjal teli évszázadok során még el is pusztították, de a mesteri földek mindig vonzóak maradtak, s akadt olyan, aki újra benépesítette. A 14. századból származik az első írásos emlék, egy 1347-ből származó oklevél szerint a kunok ka­pitánya megengedi népe egy csoportjának, hogy Tötlös mesternek, a visegrádi várnagynak a birtoká­ra költözzenek. A legenda szerint innen eredhet a település neve is, igaz, egy másik verzió szerint az elsőként letelepedő kunok egyikét Mesthernek hív­ták, s a szállás szó pedig kun települési formát jelöl. Akárhonnan is ered a név, elég viharos sorsa volt az itt élőknek. Ma az ötödik helyén áll a község. Em nek oka abban keresendő, hogy hadi út vezetett ke­resztül a mesteri pusztákon, Gyula és Eger között itt haladtak át a törökök. A tizenöt éves háború 1593 táján elpusztította a települést hosszú időre, majd csak akkor költözik újra élet a vidékbe, ami­kor Kunszentmártonhoz csatolják a területet. Több száz kunszenti családnak volt itt földje, s az idők folyamán sokan költöztek ki a mesteri tanyára. Szé­pen lassan több százan töltötték napjaik többségét kicsiny birtokukon, így állandó lakossága lett a pusztának. Aztán mikor temploma és iskolája is lett az itt élőknek, már elérhető községbe került az új­bóli önállóság, amit ha nem is könnyen, de végül meg is kaptak. A legújabb kor dicsőségét az a messze földön hí­res Táncsics termelőszövetkezet adta, melynek si­kereire joggal lehettek büszkék a helyiek. Aztán a politikai változások elsodorták ezt a mintagazdasá­got, s Mesterszállás oly sokadjára történelme során, ismét megpróbál felemelkedni. ______________■ Er ika és Margit ikrek, de nem emiatt számítanak rit­kaságnak a községben. Mindketten művészek, rá­adásul elsőként Mesterszál­lásról ők jutottak be a Kép­zőművészeti Egyetemre. Ha már ikrek, akkor miért ne ala­kulna párhuzamosan a sorsuk. Erika és Margit rajztanárként ke­rültek egészen szoros kapcsolat­ba a művészettel. Rajztanárként is etalonnak számítottak falujuk­ban, hiszen nagyon kevesen jut­nak el a közel kilencszáz lelkes kis községből felsőfokú oktatási intézménybe. Tanárként sem val­lottak szégyent, de számukra az órai rajzolás nem volt elegendő, művészek szerettek volna lenni. Úgy látták, jó lenne fejlesztem tu­dásukat. Akkor határoztak úgy, hogy megpróbálkoznak a félig­meddig lehetetlennel, s fel­vételiznek a Képzőművé­szeti Egyetertire. Mily meglepő, egyfor­mán harmadikra vették fel őket, igaz, nem egy évben, mert Margit hamarabb adta be két évvel a jelentkezését. Restaurátornak készülnek, Erika festő, Margit szobrász szakon. Az első komolyabb megrendelést már meg is kapta a szobrász iker, szü­lőfalujának keletkezését kell majd kőbe vésnie, amit aztán fölállítanak a főtéren. Elnézve munkásságukat, már most megjósolható, nem maradnak munka nél­kül, a Tiszazugban amúgy sem hemzsegnek a helyi kötődé- san Cibakházára, majd Kunszent- sű művészek. A Molnár ikrek kiál- mártonba viszik a festményekből, lítása jelenleg a mesteri művelő- szobrokból álló tárlatot, dési házban látható, de hamaro- ______________________: ____! Mo lnár Erika festő-restaurátornak készül Az oldal az önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom