Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-11 / 160. szám
4. OLDAL 2001. Július 11., szerda IIBH AHOL ÉLÜNK TISZASZENTIMRE AZ ÚJ ÉVEZREDBEN Az idegenforgalom az esély Tiszaszentimre, ez a rendezett Tisza menti kisközség ma is kellemes időtöltést kínálhat a vendégeinek. Ám ezzel együtt sem jelent potenciális bevételi forrást a turizmus az önkormányzatnak. Vélhetően ez már nem lesz sokáig így, hiszen a Vásárszél és Honvéd út térségében igazi kincsre leltek a szakemberek: ezerkétszáz méter mélyen olyan bázist feltételeztek a próbafúrások, amelyek 330 literes percenkénti teljesítménnyel üzemeltethetnek egy 55-60 Celsius-fokos vizet adó hévízkutat. Ez a hír megmozgatta elsősorban a Szentimréről elszármazott befektetők fantáziáját, de felkeltette más beruházók érdeklődését is. Különösen azok után, hogy elkészültek egy olyan, körülbelül ötszáz- millió forintra tehető idegen- forgalmi beruházás tervei, amelyekhez az önkormányzat már rendelkezik az illeté- A strand egy részlete kés szakhatóságok előzetes engedélyével. A grandiózus fejlesztés lehetősége elsőként a Tiszaszentimréről elszármazottakat mozgósította úgy, hogy a visszatérők falusi vendégfogadásra alkalmassá alakítottak már át legalább tíz szülői házat. Vélhetően ahhoz is köze van az immáron publikus terveknek, hogy egy befektető már ostorkivágásig kész terveket készített a Baghy-kastély igazi szabadidőközponttá való alakításához. A hatóságok előzetes elvi hozzájárulásával szintén rendelkező tervek ide egy minden igényt kielégítő lovasturisztikai és vadászati centrumot álmodnak. Ha szabad azonban úgy fogalmazni, akkor az „adu ász” az önkormányzat kezében van azzal, hogy a meglévő gyógyvízbázisra kíván építeni: az első ütemben magát a strandfürdőt, a másodikban a termálszállót, végül pedig a szabadidő- és sporttelepet. Ha ez így is lesz, akkor egy 700 négyzetméteres úszó-, egy 390 négyzetméteres, részben fedett termál-, egy 120 négyzetméteres gyermek pancsoló és 300 négyzetméteres meleg vizű fürdőmedence áll majd a vendégek rendelkezésére, a már említett szállóval, szabadidős és sportolási lehetőségekkel együtt. A polgármester bízik benne, hogy a Szé- chenyi-terv segítségével három-négy éven belül valóra is válnak a már kész tervek. Ehhez persze az is kell, hogy a potenciális befektetők is segítséget nyújtsanak a pályázati önerő biztosításához. Ahhoz, hogy a kis falu, élve lehetőségével, megvalósíthassa nagy terveit. A falu megtartó szeretete Lehet túlértékelni egy települési polgármester érdemeit, lehet ostorozni hibáit, de azon nem vitatkozik senki, hogy az csak jó egy településnek, ha a közélet első embere minden eddigi ciklusra bizalmat kap. Tiszaszentimre polgármestere, Beleznay Sándor ilyen polgármester. Vele beszélgetve próbáltuk kideríteni az immáron három ciklus összes előnyét. Elöljáróban illik leszögezni, hogy a legfőbb önkormányzati érdem a minden korosztállyal való „egyenjogú” törődés lehet. Miután az önkormányzat foglalkoztatási, idegenforgalmi, hagyományápoló törekvéseiről részletesen szó esik a továbbiakban, most címszavakban azt taglalhatjuk, hogy mit tett a testület azért, hogy érdem lehessen szentimrei- nek lenni. — Többek között azt — kezdi összegzését a polgármester -, hogy hét térségi település gesztoraként befejezte azt a gázberuházást, melynek előnyeit már négyszáz család élvezi, de profitálhat belőle a többi is, hiszen az önkormányzat mind az 1100, Szentmarén lévő telekhez biztosította a csatlakozási lehetőséget. Száz- százalékos lefedettségéi a telefon- hálózat is, amelyet bekötéseivel a falu hetven százaléka ki is használt. Mindezek mellett energiatakarékosán korszerűsödött a köz- világítás, biztonságos helyre költöztettük a régi szeméttelepet, karbantartóban működőképes a belvízelvezető rendszer, portalanított az utak 95 százaléka, ültettünk hétezer fát, új, virágos parkok létrehozásával gondozzuk a meglévőket, szisztematikusan felújítottuk s lehetőségeink szerint bővítettük is a községi intézményeket. Ez utóbbiak nyomán különösen büszkék lehetünk az iskolánkra, amely több új kiszolgáló létesítményével, modernizált tornacsarnokával a térség talán legszebb oktatási intézményévé vált. Ugyanúgy, mint az idősek bentlakásos otthona, amelyet a tavaly átadott új étterem és foglalkoztató, négy új szoba után hamarosan nyolc új szobával bővítünk, hogy az itt élő ötven idős ember érezze a gondoskodást. Szerénytelenség nélkül büszkék lehetünk óvodánkra, a betegeknek helyben is biztonságot nyújtó egészségügyi ellátásunkra, s arra is, hogy saját erőből üzemeltetjük már évek óta szociális boltunkat, gázcseretelepünket, táp- és takarmány lera- katunkat, amihez hamarosan darálót is biztosítunk. Ez mindmind hozzájárulhat ahhoz, hogy enyhüljenek a szociális feszültségek, és természetesen az is jó hatással van az önkormányzati büdzsére, hogy résztulajdonosai vagyunk a település egyik legnagyobb foglalkoztató munkahelyének. A testületi munka legfőbb rendező elve mindezekkel együtt az, hogy képviselő társaimmal azért dolgozunk, hogy ebben a rendezett kis községben minden korosztály megtalálhassa számítását - zárta le az elmúlt évtizedet átölelő, rövid polgármesteri zárszámadását Beleznay Sándor. Minden munkahely kincs A rendszerváltás Tisza- szentimrén sem okozott örömet abból a szempontból, hogy a környékbeli nagyüzemek — Tiszafüredi Ganz Danubius, Alugyár, kunhegyesi BHG — tönkremenetelével, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaság „elvirágzásával” nagyon sok család egzisztenciája került veszélybe. Az önkormányzat szerencsére korán rájött arra, hogy még akkor is lépnie kell, ha nincs elég saját pénze a munkahelyek teremtésére. Ahhoz azonban volt elég szellemi és csengő forintos tőkéje, hogy részt vállaljon munkahelyek, vállalkozások, különböző foglalkoztatási programok Szent- imrére hozatalában. Már csupán azért is, mert itt minden munkahely kincset ér, ha másért nem, hát azért, hogy a dolgozó fizetést visz haza, a munkanélküli pedig sorba áll azért a segélyért, ami még ma is jelentős terhet ró a községi költségvetésre. Ezt ellensúlyozandó, már öröm leírni is, hogy az önkormányzat résztulajdonos abban a Megváltozott Munkaképességűeket Foglalkoztató Kht.-ben, amely ma már 70 helybélinek biztosít keresetet. Méghozzá úgy, hogy a folyamatos fejlesztések révén egyre több dolgozó felvételére nyílik lehetőség. Talán az sem véletlen, hogy itt van annak a Közép-Tisza Vidékért Közhasznú Társaságnak a központja, amely 12 térségi településen 250- 300 munkanélkülit tud évente foglalkoztatni. A tulajdonosi felelősség akkor is érződött, amikor a helyi testület saját erővel is támogatta a széthulló Közép-Tiszai ÁG Erzsé- bet-major részlegének Mezőgazdasági Kft.-vé való átalakulását, ami mára már közel nyolcvan embernek biztosít pénzkereseti lehetőséget. Ezen okból segítették azt is, hogy a kft. hozzájusson az egykori Aranykalász Tsz úgynevezett Kövesháti majorjához, ami újabb munkalehetőségeket teremt. A kft. kapcsán feltétlenül érdemes megemlíteni még azt is, hogy a gazdaság már európai hírű eredményeket ért a PIC fantázianevű sertéstenyésztési programja révén. Munkahelyet teremtenek a legújabb idegenforgalmi projektek is. Tiszaszentimrén látszik, hogy az önkormányzat nem kíván beletörődni a térség hátrányos helyzetébe. Panelgyártás folyik a Megváltozott Munkaképességűeket Foglalkoztató Kht.-ben Mesteremberek megbecsülése Példaértékűen szép gesztus volt az 1997-ben, amikor a település önkormányzata Tiszaszentimre Községért elismerést adományozott a településen már hat évtizede dolgozó három idős mesterembernek. Tavalyi halálával Székely Gyula bácsi, a megbecsült női- és férfiszabó mester sajnos csak rövid esztendeig lehetett a díj büszke birtokosa, de szaktárs kollégája, a 80 éves Koczok Sanyi bácsi szerencsére még praktizálva csattogtatja a szabászollót, és nyitva van még az idén 83. esztendejét taposó Ádámi Karcsi bácsi női-férfi fodrászata is. Ki tudná azt megszámolni, hogy hány új ruha és frizura készült ezekben a műhelyekben? Egy azonban biztos: mulatságra, randevúra, esküvőre, évfordulóra készülő, de a munkáÁdámi Karcsi bácsi még 83 évesen is kinyitja üzletét Szentimre híres dunai hajósa Amikor egy híres helybéli felől érdeklődtünk, a település polgármestere azonnal rávágta: lámpással keresve se találhatnánk ismertebbet, mint az 54 esztendős Kun Zoltán. Aztán hamarosan kiderült, ha felkutatnánk most a falu híres szülöttét, ahhoz vélhetően hajólámpa is kellene, ugyanis Kun Zoltán már 17 éve a folyami hajózás egyik csúcsát jelentő, ötcsillagos szálloda és üdülőhajó, a Donau Princessin, azaz a Dunai hercegnő kapitánya. Ám lámpás sem kellett ahhoz, hogy nagyon sok mindent megtudjunk a falu híres kapitányáról, aki mindenhonnan Tiszaszentimrén ér révbe. Előkerültek ugyanis azok a fotók a polgármester fiókjából, amelyek egy igazi hajós sikertörténet képes dokumentumai, amelyek megmutatják, hogyan lett az egykori uszálymatrózból előbb a Sirály, majd a Vöcsök szárnyashajó, végül pedig a Duna hercegnőjének a kapitánya. A polgár- mester barát fiókjából előhívottan köszönt vissza egy televíziós sikerfilmsorozat, az Álomhajó emléke' is, amikor Kun Zoltán díszparolis kapitányi egyenruhában éppen az Álomhajó fedélzetén feszít, az álom hajójának tulajdonosa, Peter Deilmann társaságában, ami nem is csoda, hiszen Deilmann úré a Dunai hercegnő is. A Budapesten kikötő hercegnőre szabad belépése van minden szentim- reinek. No, nem az utazásra, csak megtekintésre, ami azért a lokálpatriotizmus szép gesztusa. És az is, hogy Kun úr ma is hazatér falujába, hogy meglátogassa édesanyját, s kimenjen édesapja sírjához, akit a falu megbecsült asztalosaként már magához szólított az Úr. Majd aztán a kapitány ismét kiviszi szeretett hercegnőjét a Dunára, melynek rezdüléseit nála csak nagyon kevesen ismerik jobban - Re- gensburgtól egészen a Fekete-tengerig. Értékmentő hagyományőrzés Tiszaszentimrének évek óta jó hírét keltik hazánkban, de a nagyvilágban is azok a nagyon is profi módon dolgozó amatőr csoportok, amelyek szakavatott vezetőkkel és tanárokkal a legtöbbet teszik azért, hogy sokáig fennmaradhassanak az ősök értékes hagyományai. A legfrissebb jó példa erre a nyugalmazott iskolaigazgató, a Mucza Andrásáé vezette Margaréta hagyományőrző népdalkor szereplése, a június 26-30-a között megrendezett debreceni millenniumi kórusfesztiválon, hiszen a szentimrei dalosok az ország igen illusztris elitjével énekelhettek együtt. Ám talán nincs is olyan helybeli, aki ne beszélne büszkeséggel a Nagy tánctanár házaspár gardírozta gyermek néptánccsoportról, melynek tagjai már számtalan hazai és külföldi sikerrel, valamint a helybeli táncgálák remeklésével hálálták meg a gondoskodást. A sor szerencsére hosszú, hiszen a versíró és -mondó Susányi Andrásáé irányította nyugdíjasklub színjátszó csoportja is meghódított már nagyon sok hazai pódiumot és színpadot, emlékezetes sikerekkel otthon is ápolva a népi — nem népies — színjátszás legértékesebb hagyományait. A fiatalosan aktív idős emberek kapcsán nem mehetünk el szó nélkül a nyugdíjasok kórusa mellett sem, melynek tagjai szintén több elismerést bezsebelve tartják életben szüleik és nagyszü- leik dallamos örökségét. A dicséretes lajstrom része az a helytörténeti gyűjtemény is, amelyet szaporítva óvnak a szentimreiek, akik már azzal is hagyományt teremtenek, hogy idén augusztusban már másodszor lesznek házigazdái a „Vidám művek fesztiváljának”. Az oldal az önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli. ba, iskolába induló szentimreiek százainak, ezreinek szerzett örömet a megbecsült mesterek szaktudása, ügyes keze. Szerencse, hogy azok, ha kicsit lassabban, kicsit remegősebben is, de még dolgoznak, egy valamit örökre megőrizve nekünk: a szakmák települést szolgáló, dolgos szerete- tét. ________________________■
