Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-26 / 147. szám

2001. Június 26., kedd SPORT 11. OLDAL Drávucz Ritát köszöntötték Drávucz Rita élménybeszámolója tottunkért. Ki nem lehet monda­ni, hogy mennyire örülünk, kell egy pár nap mire feldolgozzuk a sikert - hallottuk az édesanyát, Márta asszonyt. Rita édesapja, Sándor, az egyik leghangosabb szurkoló volt az Eb-n. - Sokat dolgoztak a lányok, ezért az aranyéremért, nagyon megér­FOTÓi M. J. kérők gyűrűjéből. - Egy kicsit fá­radt vagyok, de jólesik az ünnep­lés, nem mindennap lehet Európa- bajnok az ember. Kaptunk egy kis szabit, igyekszem majd kikapcso­lódni, de csütörtökön folytatni kell a munkát, hiszen nyakunkon a vi­lágbajnokság - búcsúzott Rita. ______________________(VÉOÉ) Ne gyedszázad után váltott A cipőgyári hivatalnok fia csak női csapatoknál dolgozott Gyermekkorban sok mindenre nem gondol az ember, de arra aztán végképp nem, hogy a családja a határon túlra költözik és új éle­tet kezd. A nyelvjárás nehézségei Vasicsek Jánoskát ugyanúgy elkerülték a II. világhá­ború után, mint a többi Érsekújvárból Mart­fűre érkező cipőgyári alkalmazottat. Némi szerencséjére a lábbelik gyártásában vi­lágmárkának számító Bata-cég irányítói tisztá­ban voltak azzal, hogy a munkaerő újratermelé­se akkor a leghatékonyabb, ha azt a sport segít­ségével végzik el. Ebből a meggondolásból kü­lön figyelmet szenteltek arra, hogy a hivatalno­kok ugyanúgy részesei legyenek a testkultúrá­nak, mint a kétkezű dolgozók. Nos, Vasicsek apuka érsekújvári fociedzőként hagyta hátra a szülőföldet, s martfűi hivatalnokként a fia fi­gyelmét is erre a sportágra próbálta ráirányítani. De ő tenisz felé kacsingatott, míg aztán az élet megint közbe nem szólt. Martfűn megszüntet­ték a teniszpályát, s a helyén röplabdajátékteret alakítottak ki. Egy csapásra egyesélyessé váltak a gyerek érvényesülési lehetőségei. Vasicsek János a helyi NB Il-es együttesben nőtte ki magát élvonalbeli játékossá, a legjob­bak között az MTK színeiben szerepelt. Régi­ónkban edzőként vonult be a sporttörténelem­be, hiszen negyedszázadon át pallérozta, elő­ször a Szolnoki MTE, később a Vegyiművek női csapatait. Rövid ideig dolgozott az ifjúsági válogatottal is, sőt a felnőtteknél Kotsits Attilá- né segítőjeként ugyanúgy megtette a magáét. Immár öt esztendeje annak, hogy elhagyta a kispadot: - Először a Tiszaparti gimiben pró­bálkoztam testnevelőként, de hamarosan ki­használtam egy olyan régi röplabdás kapcsola­tot, amely csaknem „holtig tartó” házasságnak tűnik az üzleti életben - reménykedik az egy­kori tréner, aki korábbi sportos öltözetét felvál­totta a pantallós, fehér inges, nyakkendős vise­lettel. - Persze ne gondolja azt, hogy mindez simán ment. Eleinte hiányzott valami az éle­temből, nevezetesen a közösség, a csapatszel­lem, pótcselekvésként aztán az idényjellegű strandröplabda mellé szegődtem. Mai munka- területemen is kollektívában dolgpzom, spor­tos gondolkodású személyekkel. És ne feled­jem! Végre annyit teniszezhetek, amennyit bí­rok. Huszonöt év után a beidegződések nem halvá­nyodnak egykönnyen, az edzői vénában csordo­gáló vér kitörölhetet­len emlékeket szállít minden percben a periféria felé, miután elhagyta a pitvaro­kat. - Olykor ráripa- kodom a feleségem­re, hogy a karbantar­tó kocogásnál job­ban emelje a térdét, magasabbra csapód­jon a sarka. Emlék­szem, annak idején mekkora örömet okozott, ha egy bak­fis kislányból né­hány év alatt csinos, jó tartású hölgyet sikerült felnevelni a közös munkának köszönhetően. A sport sok mindenre megtanított, elsősorban a kudarcok elviselésére, de hogy jót is mondjak, az új kapcsolatok kiala­kításánál ugyanúgy hasznát veszem az előéle­temnek. Mostanság már más alapállásból tekin­tek a sportra, jól tudom, hogy a „régimódi” sportvezetők között mennyire nehéz előterem­teni a napi betevőt. Véleményem szerint előbb- utóbb mindenkinek váltani illik, mert a leg­újabb helyzet azt diktálja, hogy a juttatás csak a produkció után várható. Ha nem akarunk el­süllyedni, sürgősen át kellene értékelni az után­pótlás területén dolgozó szakemberek helyzetét is, hiszen ők a jövő letéteményesei. Hiszen raj­tuk múlik az, hogy a „műhelyeikben” nevelkedő gyerekekből sikerül-e olyan felnőtteket nevelni, akik később sem akarnak elszakadni a sporttól, s a kedves emlékekre tekintettel akár támoga­tókként is felléphetnek majdan. Vasicsek János három leány és egy fiú uno­kájára a legbüszkébb. Naná, hogy közülük a Bencze gyerek focizik, bár a család perspektí­vája szerint másra hivatott. Vajon a nagypapa sorsának tanulságai mennyiben segíthetik pá­lyafutásának sikerét? _______ NÉDER ISTVÁN RÖVI DEN NEM INDUL A BKV ELŐRE. Értesüléseink szerint a BKV Előre nem vállalja a szereplést a labdarúgó NB I-ben. A fővárosi együttes az NB I/B Keleti cso­portjában végzett az élen, még­is marad a másodosztályban. - Aba Botond, a BKV Rt. vezér- igazgatója a vasárnap jelentette be, hogy az élvonalbeli indulás­sal járó anyagi terheket nem tudja vállalni - mondta Dajka László, a BKV Előre vezető­edzője. A BKV visszalépése után megüresedett hely betölté­séről a Magyar Labdarúgó Liga (MLL) versenybizottsága hatá­roz. FELJUTÓK, KIESŐK. Vala­mennyi labdarúgóosztályban befejeződtek a bajnoki küzdel­mek. Az NB I-ben a Ferencváros lett a bajnok, míg a Debrecen és a Tatabánya kiesett az első osz­tályból. A hajdúságiak sorsa azonban nem reménytelen, ugyanis az NB I/B Keleti cso­portjának győztese, a BKV Előre visszalépett, így mint jobbik ki­eső, a DVSC maradhat az élvo­nalban. A másodosztályú Szol­noki MÁV Neusiedler csoportjá­ból egyenes ágon nem búcsú­zott senki sem, ugyanis a Kun- szentmárton télen visszalépett, így a sereghajtó Csongrád játsz­hat osztályozót a Nagykanizsa ellen a bentmaradásért. A há­rom NB 11-es csoportból az Eger (Szabolcs Gabona), ESMTK (Winner), Büki TK (Hummel) gárdája jutott az NB I B-be. Az NB III-ból Nyírbátor, Karcag (Ti­sza), Kiskunfélegyháza, Algyő (Alföld), Balatonfüred, Csepreg (Bakony), Kaposvölgye, Szent- lőrinc (Dráva), Soroksár, Ka­zincbarcika (Mátra) és Pénz­ügyőr, Bodajk (Duna) harcolta ki az előrelépés jogát. _______■ Ör vendetes a fiatalok törekvése Dankollégiiini előtt a szolnoki mester Lukács Edina kupagyőztes és stafétabajnok egyszerre Debreczeni Dóra (Őzike SE) az ifjúságiak között a harmadik helyet szerezte meg Jasper nyergében FOTÓI MÉSZÁROS Díjugratás, Abony Mivel a helyi NB Il-es labda­rúgócsapat szabadnapos volt a hét végén, az abonyi közönség a Vásártéren ke­reshetett magának látványt és izgalmakat. Ott rendez­ték ugyanis a Lila Akác Ku­pa, hagyományos díjugrató­versenyt, amely a lassan ja­vuló időben sok látogatót kicsalogatott az eseményre. Felvezetésként idén is a kezdő lo­vak és lovasok csináltak kedvet az érdeklődőknek, ám náluk, a ha­gyományokkal szakítva, ezúttal a hibátlanul lovaglók között nem az összevetés során futott időegy­ség döntötte el a sorrendet, ha­nem valamennyi hibapont nélkü­li nevező holtversenyben (az idő­eredményétől függetlenül) az élen végezhetett. Örvendetes volt tapasztalni, hogy például az ifjúságiak mező­nyében a leányzók - elsősorban a 11-15 éves korosztályt képvisel­ték — alkották a „derékhadat”, mintegy jelezve azt, hogy a lo­vassport egyáltalán nem a férfiak kiváltsága. Mindezt a zagyvaré- kasi Lukács Edina - aki immár az Őzike SE egyik sikerembere — nyomatékosította a legjobban az­zal, hogy megnyerte a Lila Akác Kupa, 120 centiméteres akadá­lyokkal tűzdelt számát, majd a stafétában (110 cm) is elorozott egy első és egy második helyet váltott párokkal. A holtversenyben győztes kez­dő lovak: Szabó György (Zagyva- rékas), Balogh Balázs (Heves), Bálint Gábor (Dunaharaszti). Lo­vasok: Szabó Alexandra (Zagy- varékas, Hellasz), Móricz Virág (Őzike SE, Lajos), Klincsek Tí­mea (Simonpuszta, Legény), Radó Édina (Dunaharaszti, Mi­móza). Lila Akác Kupa: 1. Lukács Edi­na (Őzike SE, Dóra), 2. Pallagi Lilla (Cegléd, Handel), Nagy Sándor (Heves, Nord). Staféta: 1. Lukács Edina (Őzike SE)-Balogh István (Tiszakécs- ke), 2. Lukács Edina-Nagy Sán­dor (Heves), 3. Maródi Zoltán- Szabó György (Zagyvarékas). Ifjúságiak: 1. Csilló Balázs (Pi­lis, Harang), 2. Dirinczki Adri­enn (Pilis, Rapalló), 3. Debrecze­ni Dóra (Őzike SE, Jasper) Legközelebb július 7-én Tisza- püspökiben, 14 órakor lesz díjug­ratóverseny a térségben. N.l. Kyokushin karate A távol-keleti küzdősportok egyik jellemzője, hogy az öv színével jelzik a karatékák helyét a képzeletbeli rang­létrán. Általában közel tíz- esztendős gyakorlás szüksé­geltetik ahhoz, hogy valaki először „mestervizsgát” te­hessen, azaz fekete övét köthessen a derekára. Az aranycsíkok száma már azt jelenti, hogy az illető mi­lyen pozíciót foglal el a dá­nosok zárt világában: sem- pai (jelentése oktató: 1-2 dan), sensei (tanár: 3-4 dán), shihan (mester: 5 dán) Egészen a közelmúltig a harma­dik dán övfokozatig kellett vizs­gázni, a fölött már a szervezetben végzett munka elismeréseként léptették elő az arra érdemeseket. Néhány esztendeje azonban már a negyedik aranycsíkért is külön meg kell dolgozni a nemzetközi dankollégium előtt. A hét végén Budapesten ren­dezték a II. Világkupát, ennek kapcsán néhány napra hazánk fővárosa lett a kyokushin világ­központja, az összes olyan ma­gasan jegyzett karatéka megje­lent a SAP-csarnokban, aki vala­mit is számít a szakágban. A ver­seny véget ért, ám a program ez­zel még nem fejeződött be, ugyanis a hétfői közös tréning után kedden délelőtt danvizsgák- ra kerül sor. A bizottság előtt pe­dig egy szolnoki karatékénak is jelenése van. Karmazin György húsz eszten­deje kötött örök barátságot a kyokushinnal, mára 3 dános mesternek mondhatja magát. Aktív versenyzőként Zaragozá- ban (1991-ben) Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett, háromszor nyert nemzetközi Szolnok Ku­pát, sokszoros magyar bajnok egyéniben és a Banzai csapatával egyaránt. Majd tíz éve a Martfűi KKK klubvezetője, tanítványai közül Tóth Ivett már Eb-arany- éremmel büszkélkedhet - a Vi­lágkupán negyedik helyen zárt szombaton -, és Stefanovics Jó­zsef is bemutatkozott a magyar válogatottban. Most azonban is­mét neki kell küzdőporondra lépnie. — Tavaly ősszel kezdtem el mesteremnél, shihan Furkó Kál­mánnál, illetve az EuroFitness­tendős Karmazin György. - Raj­tam kívül a válogatott szövetségi kapitánya, a háromszoros Euró- pa-bajnok Bencze Antal, és a vi­lágkupa fő szervezője, az alattyá- ni származású Kalmár Árpád próbál megfelelni a követelmé­nyeknek. Azt eddig is tudtuk, hogy Jász- Nagykun-Szolnok megye a kyo­kushin karate hazai központja, ha viszont sikerrel veszi Karma­zin György az akadályt, akkor Karmazin György (balról) versenyzőként és vezetőként is példakép lehet a fiatalabb kara­tékák előtt nél a felkészülést a vizsgára, ahol az alaptechnikák, formagyakor­latok magas szintű bemutatását, a váltott ellenfelek elleni kumitét nézik a dankollégium tagjai - nyilatkozta lapunknak a 35 esz­„Annyit teniszezek, amennyit bí­rok" fotói hészAros demlik, tudtak küzdeni egymá­sért és a csapatért egyaránt. Kor­rekt küzdelemben verték előbb az olimpiai harmadik oroszokat, majd az Eb-címvédő olaszokat. Büszkék lehetünk rájuk. Nem volt könnyű elcsípnünk a bajnoknőt, hiszen nehezen szaba­dult a gratulálók és az autogram­(Folytatás az 1. oldalról) A polgármester azt ígérte, hogy a jövőben a város olimpiai bajno­kaihoz hasonlóan a kontinensel­sők is felkerülnek majd az emlék­falra. Nemcsak Ritának, hanem szüleinek is jólesett az ünneplés.- Napok óta talpon vagyunk, drukkoltunk, izgultunk váloga­I Furkó Kálmán (6 dán) után a Ma­■ gyár Kyokushin Karate Szervezet , második legmagasabb övfoko- t zattal büszkélkedő mestere is ré- • giónkból kerül ki. ■ _______________________IOÉL1II

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom