Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-25 / 146. szám

2001. Június 25„ hétfő AHOL ÉLÜNK 7. OLDAL TiszBO az uj Évezredben Hírhozó A TISZTÁBB FALUÉRT, Az egykori vöröskeresztes kezde­ményezés mintájára „Tiszta ud­var, rendes ház” versenyt hirde­tett az önkormányzat. A legren- dezettebb porta tulajdonosát öt­venezer forinttal, míg a második és harmadik helyezett családo­kat 30 ezer, illetve 20 ezer forint­tal jutalmazzák. A bírálók azon­ban nem csak a házakat, udva­rokat figyelik, hiszen külön „tisztasági” versenyt írtak ki a zártkertekre. A jutalomra termé­szetesen a gazdák is számíthat­nak. VÍZGONDOK. A falunak a me­gyei területfejlesztési tanácsnál több pályázata is bent van. Tá­mogatást kértek például egy új ivóvízbázis kialakításához, a szennyvíztisztító átalakításá­hoz. A tisztító ugyan korszerű­nek mondható, hiszen az 1990- es évek elején épült, akkor azon­ban a lakossági önerő híján nem készült el a csatornahálózat. Most úgy szeretnék átalakítani a tisztítót, hogy fogadni tudja a szippantott szennyvizet is. Ám mindezeknél fontosabb lenne a csapadékvíz-elvezető hálózat ki­alakítása. Ennek hiányát meg­érezte a falu a tavalyi árvíznél. A beruházás 151 millió forintba kerülne, az önkormányzatnál azonban egyelőre csak remélni tudják, hogy pályázatukat mél­tányolni fogják a magas hivata­lokban is. A CIGÁNY IRODALOMÉRT. A Tiszabői Általános Iskola a kö­vetkező tanévben is megszerve­zi cigány versmondó versenyét. A már hagyományosnak mond­ható rendezvényen a megye leg­különbözőbb településéről érke­zett cigány és nem cigány diá­kok roma költők műveit szólal­tatják meg. A legszebben szava­ló diákok és felkészítő tanárai­kat szintén cigány alkotók köny­veivel jutalmazzák. A szegénység rabságában Az oldalt írta és összeállította Teleki József. A fotókat Mészáros János készítette Bár már több mint egy esztendő telt el a Kö- zép-Tisza vidéken minden korábbi rekordot megdöntő árhullám óta, ám Tiszabőn még mindig lépten-nyomon az áradás okozta se­bekbe boáik az ember. Itt is, ott is találni még teljes egészében fel nem újított háza­kat, olyan portákat, amelyeken kupacokban álló tégla, cserép és törmelék őrzi az egyko­ri lakóépület emlékét. Tiszabőn nem volt olyan épület, amit ne rongált volna meg az ár- és belvíz - válaszolja érdeklő­désünkre Négyesi Zoltán polgármester. A faluban összesen nyolcvanhárom ház vált életveszélyes­sé, amelyeket le kellett bontani. A település ugyan a bajban nem maradt magára, hiszen az újjáépítéshez a kormányzattól 196 millió forin­tot, míg a különböző karitatív szervezetektől több mint tízmilliót (a Máltai Szeretetszolgálattól 4,7 millió, a Vöröskereszttől 3 millió, az Ökume­nikus Szeretetszolgálattól 3,2 millió forintot) ka­pott, sőt a Lungo Drom nevében Farkas Flórián elnök is támogatást ígért, de a polgármester sze­rint még két-három esztendőbe is beletelik, míg eltüntetik az árvíz okozta sebeket. Mindennek legfőbb oka, hogy az árvíz tovább rontotta a falu amúgy sem rózsás helyzetét. Ezt jelzi, hogy a faluvezetők az idei költségvetés ter­vezésekor 45,5 milliós forráshiánnyal voltak kénytelenek számolni. Pedig Tiszabőn beruhá­zásra gondolni sem mernek, a büdzsé tervezése­kor évről évre csupán a kötelező feladatokat ve­szik számba a képviselők. Az eget verő forráshi­ányon - Négyesi Zoltán szerint - csak az cso­dálkozik, aki nem ismeri a falut. Tiszabő neve ugyanis már összeforrt a szegénységgel és a munkanélküliséggel. A település munkaképes lakosságának 80 százaléka állástalan. A termelő- szövetkezet, az áfész és egy-két helyi vállalkozó csupán néhány embernek tud munkát adni, így az önkormányzatra hárul a foglalkoztatás fel­adata. A település vezetői írják is szorgalmasan a különböző pályázatokat. Ennek köszönhető, hogy jelenleg is negyvenen dolgoznak a faluban közhasznú munkásként. A napokban pedig száz közmunkás alkalmazására adtak be pályázatot. A polgármester azt reméli, ha elnyerik a támo­gatást, akkor nemcsak megélhetést tudnak biz­tosítani a családoknak, hanem a tavalyi árvíz nyomait is gyorsabban sikerül eltüntetni. Négyesi Zoltán nem titkolja, a közmunka­programok legfeljebb csak tüneti kezelései a baj­nak. A családoknak a legjobb esetben is csupán fél évre jelent biztos kenyeret, utána - munkale­hetőség híján - marad a családi pótlék és a se­gély mint megélhetési forrás. Mindezen változ­tatni csupán akkor lehetne, ha a foglalkoztatás­politika a jelenlegitől eltérő, más irányt venne, és Tiszabő nagyobb figyelmet kapna országos szin­teken — véli a polgármester. Négyesi Zoltán ugyanis úgy látja, a falu gondjait helyben már nem lehet orvosolni, állami segítségre van szük­ség. Ellenkező esetben marad a munkanélküli­ség, a szegénység, és ebből adódóan a bűnözés, így néhány év alatt öntörvényűvé válhat a falu, aminek levét már nem csak Tiszabő issza majd, hanem a környező települések, sőt a megye is. PHARE-forintokért fáradoznak Pályázat — ez a szó Tisza­bőn még inkább csodatévő­nek számít, mint más tele­pülésen. Az óriási forráshi­ány miatt ugyanis másban nem reménykedhetnek a fa­lu vezetői, amikor sorsuk jobbra fordításán gondol­kodnak. Nem véletlen, hogy a pályázatok figyelését, ké­szítését az egyik alpolgár­mester, Ulviczki László kü­lön feladatul kapta. Az alpolgármester ottjártunkkor is éppen egy vaskos borítékot bontogatott, melyben újabb pá­lyázat nyomtatványai lapultak. Ezúttal egy roma közösségi köz­pont megvalósításához remélnek támogatást a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalán keresztül a PHARE-irodától.- Néhány évvel ezelőtt szeret­tünk volna egy húsüzemet létre­hozni. Az épület el is készült, ám az üzemet a kormányváltásokkal jogszabályváltozások miatt be­rendezni már nem tudtuk. Ebben az épületben kapna helyet a köz­pont - válaszolja érdeklődésünk­re Ulviczki László. Bár csak most ért véget a tanév, ám máris a követke­ző miatt fő a feje az általá­nos iskola igazgatójának. Antóni Juditnak ugyanis ez­úttal nem csak azon kell gondolkodnia, honnan lesz-. nek az esetlegesen távozók helyet új szaktanárai, ha­nem azon is, hova ülteti le szeptemberben az első osz­tályosokat. Az iskola rég kinőtte az épületét. A helyhiány miatt kénytelenek voltak a szaktantermeket meg­szüntetni, és a legkisebb zugban is tantermet berendezni. Szep­temberben minden eddiginél több, összesen 354 diák ül majd iskolapadba. A tanulói létszám pedig az elkövetkezendő években valószínűleg tovább nő. Iskolapélda- Idén húsz nyolcadikos balla­gott, és 65 gyermek kezdi meg ta­nulmányait. A születési adatokat nézve az elkövetkezendő évek­ben is három első osztályt kell majd indítanunk - mondta ér­deklődésünkre az igazgatónő. Négyesi Zoltán polgármester is tisztában van azzal, hogy már csak egy-két esztendeig tud a je­lenlegi helyen működni az iskola. El is készült egy új oktatási köz­pont terve, amelyben egy 100-150 férőhelyes óvoda, egy tizenkét tantermes iskola és egy tornate­rem kapna helyet. Mindez azon­ban állami segítség nélkül a terve- zőasztalon marad, hiszen a beruházás költsége mai árakon szá­molva is meg­haladja a 800 millió forintot. Az iskola azonban nem csak helynek, hanem gyak­ran pedagó­gusnak is hí­ján van. A ta­nári kar egy ré­sze ugyanis igen gyakran cserélő­dik. Antóni Judit szerint mindez némileg érthető, hiszen egy váro­si elitiskolában pont ugyanannyit keresnek a tanárok, mint Tisza­bőn. Csak itt sokkal nehezebbek a körülmények. Mára ugyanis szinte minden tanuló hátrányos helyzetű. Míg 1990-ben 173 roma és 105 nem cigány gyermek járt az iskolába, szeptembertől a 354 diákból csupán három lesz, aki nem a kisebbséghez tartozik.- Egyszer a második óra után sírva kérte egy nagylány, enged­jem haza, mert a kistestvérei már biztosan felébredtek. Mint kide­rült, a szülei otthon bezárták, rá­bízva a két kisebb gyereket. A lány megetette, elaltatta a testvé­reit, majd kimászott az ablakon, és eljött az iskolába - meséli az igazgatónő az egyik olyan esetét, melyhez hasonlók rendszeresen előfordulnak az iskolában. Antóni Judit szerint éppen ezért volna szükség a legjobb pe­dagógusokra Tiszabőn. Ám eh­hez kiemelt bért, szolgálati la­kást, nagyobb erkölcsi megbecsü­lést kellene kapniuk a tanárok­nak. A pedagógusok persze ezek híján is mindent megtesznek a gyerekekért. így például saját tan­tervet dolgoztak ki, amelynek kö­zéppontjában az etnikai nevelés áll. A magyaróraszámot például eggyel megnövelték, és a plusz­időben cigány irodalmat taníta­nak a diákoknak. De a többi tan­tárgynál is a szabadon felhasznál­ható órakeretben a cigány népis­meret, történelem oktatása kerül előtérbe. Az egyelőre még csak papíron létező intézményt Roma Kulturális Központra keresztelték, ám nem . csak a szabadidő hasznos eltöltésé­hez kínálna lehetőséget a faluban élőknek. A tervek szerint ugyanis egyfajta foglalkoztatóként működ­ne. Á községben ugyanis többen kitanulták a rongyszőnyegkészítés, kosárfonás, gyékényszövés mester­ségét, ám tudásukat megfelelő hely híján ez idáig nem tudták kamatoz­tatni. Ezen a gondon segítene a központ: a feltételek biztosítása mellett szervezve a munkát és a kész portékák értékesítését. ___■ Sz ámokban Tiszabőn 2100-an élnek. Évente csaknem hetven gyermek szüle­tik a faluban. A település lakosa­inak közel fele (935-en) tizen­nyolc évesnél fiatalabb. A mun­kaképes lakosság körülbelül 80 százaléka állástalan. Az önkor­mányzat havonta 6,5 millió fo­rintot fizet ki szociális juttatá­sokra. A kegyvesztett falu Tiszabőhöz, a századfordulón vi­rágzó faluhoz az emberiség leg­újabb kora nem volt kegyes. Meg­pecsételte sorsát, hogy a vasút el­kerülte. A fényes sínpár híján sor­ra zárták be kapuikat az ipari üze­mek. Ma már nyomát sem lelni a szeszfőzdének, az ecetgyárnak, a gyufaüzemnek. A települést ugyan jó ideig életben tartották a szántó-vető emberek, de ezt a pa­raszti réteget lefejezte a második világháború utáni kuláküldözés. Az igazi mélyrepülés a Tiszabőt Szolnokkal összekötő hajójárat megszüntetésekor kezdődött. Egyko­ron a környező városok piacain a bőiek kínáltak a legkülönb zöldsé­geket és gyümölcsöket. A tiszai hajók eltűnésével mind kevesebb gazda jutott el portékáival a vásárcsarnokokba, hiszen a térséggel az egyetlen kapcsolatot csupán a ritkán be-betérő autóbusz jelentette és jelenti máig is. Az 1970-es években indult meg a cigánytelepek felszámolása. A romákat az elhagyott, üresen álló házakba, a magyarok közé telepí­tették. A terv kigondolói úgy vélték, így könnyebben sajátítják el a társadalmi normákat a putrisorok egykori lakói. A nem cigány szár­mazásúak közül azonban sokan képtelenek voltak elviselni a kény­szerű szomszédságot, ezért elköltöztek. A rendszerváltás után a gondok tovább súlyosbodtak. A nagy épí­tőipari cégeket - melyek munkát adtak a szakképzetlen, a nyolc ál­talánost is épp hogy elvégző tiszabői cigányoknak - fölszámolták. Szinte az egyik napról a másikra állástalan lett a falu... ■ Szokja a cigány a szántást Tiszabőn megélhetési lehe­tőséget egyedül a föld ad­hat. Ezt már évekkel ezelőtt a cigány kisebbségi önkor­mányzat is felismerte, és a polgármesteri hivatallal kö­zösen útjára indították a szociális földprogramot. Je­lenleg már ötven család műveli gyümölcsösét, dol­gozik a szántóján. nem mellesleg a kisebbségi ön- kormányzat munkájában is részt vesz — számítása szerint száz kvadrát mályva körülbelül száz­ezer forint hasznot is hozhat a családnak. Ez pedig Tiszabőn nem kis pénz. De jövedelmezőnek ígérkezik a szőlő- és gyümölcstermesztés is, bár éz még új keletű kezdemé­nyezés. A tizennyolc rászoruló A szociális földprogramban részt vevők idén áldották az égieket. A csapadékosabb időjárás ugyanis kedvezett a fehér mályvának, mellyel többségük bevetette az önkormányzattól kapott néhány száz kvadrátos szántóját. — Ezzel a gyógynövénnyel rengeteg a munka. Nehezen kel ki, sokat kell kapálni, és a betaka­rítás után kis kockákra kell vágni és úgy kiszárítani. Ám megéri a fáradságot, mert jól fizet és szin­te korlátlan mennyiségben elad­ható - mondja a szociális föld­programot felvigyázó alpolgár­mester. Farkas Barnabás - aki család nemrégen kapta meg a zártkerteket, melyeket a tavalyi árvíz után a faluból elköltözőktől vásárolt meg az önkormányzat. Néhány cigány család tavaly óta a földművelés mellett az állat- tenyésztésbe is belekóstolhatott. Az árvíz után ugyanis egy téesz tíz előhasi anyadisznót ajánlott fel a rászorulóknak. A település vezetői pedig a kisebbségi önkor­mányzatra bízták a jószágok szétosztását. A döntés helyessé­gét bizonyítja, hogy néhány por­tán az ólban már az ajándék ser­tések szaporulata röfög. Játékokról álmodnak A legjobb az lenne, ha a gyermekek a lehető legko­rábban, azaz már három­évesen az óvodába kerülné­nek. Így lehetne ugyanis leginkább csökkenteni a nem megfelelő családi hát­térből adódó hátrányokat — álltja az intézmény ve­zetőhelyettese. Stefán Rita szerint azonban mindez csak álom, hi­szen — az iskolához hasonlóan — nincs elegendő csoportszoba és szakképzett óvónő. Az óvodában nyolcvan­száz gyermek jár a három nagy- és az egy kis-közép- sős csoportba. Nemrég el­készült egy új, ötödik csoportszoba is, ám egy­előre berendezésére nem futotta az intézménynek. Pedig nagy szükség lenne az új csoport­ra, hiszen jelenleg jobbára csak az iskolakezdés előtt álló gyere­keket tudják felvenni. A nem megfelelő családi háttérből adódó hátrányokat azonban csak úgy tudnák eredményesen mérsékel­ni, ha már háromévesen óvodába kerülnének a gyerekek. Mindehhez persze megfelelő fejlesztő játékok is kellenének, annál is inkább, mert sok gyer­mek először az óvodában lát kis­autót, babát is. Játékra leginkább csak pályázatokból jut pénz, ilyen célra azonban az utóbbi időben egyre vékonyabban csörge­deznek a forintok. így nem egyszer az óvónők hozzák be az otthon, gyermekük által már megunt játékokat. Az intézmény vezetői azonban reményked nek, hogy legújabb ter­vükhöz, az udvari játé­kok felújításához meg­találják majd a pénzfor­rást. Az oldal az önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom