Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-23 / 145. szám

2001. Június 23., szombat 11. OLDAL AHOL ÉLÜNK KISÚJSZÁLLÁS AZ ÚJ ÉVEZREDBEN Vendégváró nagykun város „Nem valami előkelő, parkja is libalegelő, hörcsögrágta határ is, summa: nem olyan mint Párizs. A főutca két oldalán két isten két temploma áll katolikusoké, orral, reformátusoké farral...” Csukás István: Rigmus két hangra című költeményének részletei elárulják, hogy a vers aligha most vagy a közelmúltban, ha­nem emberöltővel korábban születhetett. Mert ugyan a két templom egymáshoz és a környezethez viszonyított helyzete sze­mernyit sem változott, de hol van már a li­balegelő kinézetű park és a hörcsögrágta határ? Azóta nagyot fordult a világ és a min­dennapok kereke, a mai Kisújszállás már másféle. Erről is beszélgettünk Palágyi Gá­borral, akinek az eredeti foglalkozása gé­pészmérnök és tanár, aki az 1998-as vá­lasztások óta a település polgármestere.- Polgármester úr, minden települést alapvetően meghatároz a földrajzi helyzete.- Nincs ez másképp esetünkben sem, hiszen a túlzsúfolt 4-es főútvonal a város szívét, központját metszi át. Ráadásul ezen az úton manapság naponta mintegy 20 ezer nehézgépjármű halad át. A gyalogos átkelés biztonságosabbá tételéért épültek lámpák, és nem a forgalom fenntartásáért. Jó lenne, ha ez a hatalmas gépjármű-ára­dat elkerülne bennünket, és reméljük, egy­szer annak is eljön az ideje. Ezen kívül vas­úti csomópont is vagyunk, hiszen a felújí­tott állomásunkról többfelé in­dulnak vonatok. Mindez olyan adottság, amely nem csak hátrá­nyokkal, hanem előnyökkel is jár, hiszen a város többféle mó­don és könnyen elérhető, meg­közelíthető. Vasúton éppúgy, mint műúton. Nem beszélve ar­ról, hogy akadnak vállalkozó­ink, akik tevékenységüket erre az átmenő turizmusra, az embe­rek, az autók kiszolgálására léte­sítették.- Azért megmaradt a város jellege.- Igen, mert az itt lakók korábban és most is kötődnek a mezőgazdasághoz, földműveléshez, állattartáshoz. Ugyanak­kor a településen voltak és vannak üze­mek, cégek is, amelyek tisztességes mun­kalehetőségeket kínálnak. Nem beszélve a több száz kisvállalkozóról.- Miben egyedi, sajátos a település?- Néhány dologban mindenképpen, amelyeket csokorba szedtem. Él és nagy­szerűen dolgozik a városvédő és szépítő egyesületünk. Nem csak védi, óvja, gyara­pítja, mutatósabbá teszi utcáinkat, közte­reinket, szobrainkat, hanem táborokat, nyári foglalatosságot szervez a diákoknak. Elvégre a szűkebb haza, a lakóhely csinosí­tását, értékei óvását nem lehet elég korán elkezdeni. Folytatva a sort, büszkék vagyunk öregdiákjainkra, akik nem csak visszatérnek egykori városukba, de adományaikkal, szobraikkal gyarapítják a látni­valókat. Hogy igazi iskolavá­ros vagyunk, mi sem bizonyít­ja jobban, a két középiskolán kívül több általános iskola te­szi a dolgát, tanítja, neveli a fi­atalokat. Iskoláink sokféle ver­senynek adnak otthont, ame­lyekre nem csak az ország kü­lönböző részeiből érkeznek indulók, de a testvérvárosainkból is. Jelez­ve, vendégszerető emberek, családok lak­tak és laknak itt. Kis- és nagydiákjaink har­mincnál több faluból, községből, városból érkeznek, ezzel is bizonyítva efféle intéz­ményeink vonzó jellegét, ami egyben a te­lepülést is minősíti. Nem hagyhatom ki a kulturális területet sem. Valahogyan ez a kun szik, környék, a város mindig nyitott szívvel várta, fogadta az írókat, költőket, művészeket. Arany Já­noson és Móricz Zsigmondon kívül meg­említem Csukás István, Szenti Ernő, Sotus József, Czobor Sándor, Papi Lajos és a fia, Bészabó András nevét, de még lehetne folytatni a sort, mert újabb fiatalok tűntek Palágyi Gábor fel. Sőt keresik a helyüket ebben a külön világban, amelyet kultúrának, művészet­nek neveznek. Folytatva a sort a Phoenix kórussal, amelyik most tizenöt éves, az Árvácska néptáncegyüttessel, az országos nevű 48- as olvasókörrel. De említhetném még a táj­házat, a Pap Lajos-féle kiállítótermet, szól­hatnék remek diák sportolóinkról, azután súlyemelőinkről, focistáinkról, asztaliteni­szezőinkről.- Vége a felsorolásnak?- Korántsem, mert bizonyos vagyok ab­ban, még hosszan lehetne folytatni. Mind­ezzel csak jelezni szerettem volna, mennyi érték gyűlt össze ebben a városban, ame­lyeket az itt élő emberek, kisebb-nagyobb közösségek teremtettek. Ezeket össze kell szednünk, és megmutatni másoknak is. Részben oly módon, hogy csatlakozunk az országos tervekhez, fejlesztésekhez, el­képzelésekhez pályázataink révén. Rész­ben pedig úgy, hogy erőnkhöz, önerőnk­höz mérten támogatunk minden olyan ne­mes elképzelést, amelyek révén még von­zóbb, szebb lesz városunk. Úgy az itt élők, mint a hosszabb-rövidebb ideig ide látoga­tók örömére, elégedettségére. Hogy befeje­zésképpen másról is essék szó, tónőttük a piacteret, amelyet a helybeliek és ideláto­gató vendégeink érdekében bővíteni sze­retnénk. Azután korszerűsíteni a közvilá­gítást, távlatokban pedig a szennyvíztisztí­tót is fel kell újítanunk. Nem feledkezhe­tünk meg arról sem, hogy a város többi ré­szét is csatornáznunk kell. Mindezek meg­valósítása érdekében már tettünk lépése­ket. ■ Őszi programelőzetes A városi művelődési ház az idén is gazdag kínálattal várja az érdeklődőket, szó­rakozni és kikapcsolódni vágyókat. Ezúttal a nyár végi, őszi programokból villantunk fel néhányat: Augusztus 17-20.: A város ün­nepnapja. Nyári vidámságok a strandon minden korosz­tálynak: szeptember 8.: Családi délután, avagy nem csak otthon jó; szeptember 10-15.: Ipartestületi kiállítás; szeptember 16-17.: II. országos tárogatós találkozó; szeptember 23-24.: 24 órás váro­si vetélkedő (a hetedik); október 6.: Családi délután a szüret jegyében, Robinson klub - De Facto koncert; október 13-14.: Országos motor­kiállítás a helyi GRIFF MC szervezetében; október: Színház a városban, a sorozat második előadása; október: 100 éves Verdi. Olasz operaest a Szolnoki Szimfoni­kus Zenekar közreműködésé­vel; október: Sotus Szilvia helyi kép­zőművész kiállítása. Párizsban is lovagolt Egy ló körül sok diák. Középen fehér nadrágban Horváth György tanyagazda. Horváth György annyira jó lovas, hogy aligéves korá­ban állítólag a hintaló is el­indult alatta. Ez ma már ki­deríthetetlen, de az tény, a legelső kun kapitány a mi­nap Párizsban is lovagolt. Mégpedig akkor, amikor a magyar kultúra évét ünne­pelték, tizenhatan nyeregbe ppattantak. Visszatérve az első gondolathoz, Horváth uram több lovasbandéri­um, ezred tagja. Mellesleg lovas­íjász, és hamarosan megnyílik a város melletti tanyáján a diákok nyári lovastábora. Annyi biztos, hogy az első két turnus résztve­vői a Jászságból érkeznek. Lo­vaglásra tizenkét négylábú áll rendelkezésre azoknak, akik nem idegenkednek egy-két sza­badon választott eséstől. A Kunságban hovatovább fo­galommá vált Horváth-tanya tíz­éves. Évente rengeteg bel- és kül­földi keresi fel. A fogadtatás bará­ti, a gazda mindenkivel kedves. Akár kutyája, Döme, aki kinézet­re olyan, hogy a lábnélküli ember is futni kezd. Döme hatéves őr­kutya, borjúnyi, óriási tappan- csokkal és 92 kilóval. Jámbor, mint az árva csalán, és ha meg­nyalja az embert, felesleges az esti zuhanyozás. A tanyán egyéb­ként évente kétszer rendeznek lovasíjász-versenyeket: május­ban és szeptemberben. Az ország miden szegletéből érkeznek pró­bálkozók, ráadásul ősszel még kun viadal is színesíti a progra­mot. Ilyenkor harci bemutatókat, főzőversenyt, kutyaversenyt is tartanak. Ottjártunkkor a kisúji Illéssy Sándor szakközépiskola néhányszáz diákja ezen a tanyán tartotta évenként esedékes ifjúsá­gi napját. Ahol lovagolni is lehe­tett, bográcsban főzni, sőt meg­tartották az intézmény legelső szépségversenyét... Tájház lett a „szílsőházból” Szílsőház, csak így hívták és még ma is sokszor hívják azt az épületet, amelyik va­lamikor a település legelső­jének, legszélsőjének szá­mított. A Széchenyi és a Jó­zsef Attila utca sarkán fi­gyeli őkelme az idő múlá­sát. Öregebb lehet talán minden itteni épület­nél, hiszen legutóbbi gazdája a most 83 esz­tendős Ábri Károly is ott született, akár neki az ősei. Ma az önkormányzat tu­lajdona, eredeti szobai, konyhai berendezésekkel, bútorokkal. Nem hiányzik onnan a kanapé, tulipános láda, falitükör, de a Singer- varrógép vagy a páros ágy sem. A régi masszív épület azért ma sem néptelen. Balogh Károlyné Erzsiké tartja itt szakköreit. Hét­főnként este 5-8 között a csipkeverő asszonyok gyűlnek össze és csinálják a csodaszép kunsági vert csipkét. Szerda délutánon­ként pedig a szalmafonás titkait tanuló gyerekek, nyugdíjasok népesítik be a ter­meket a délutáni órákban. A szal­mafonók egyébként már készül­nek nagy nyári táborukra, ame­lyet július 8-15. között tartanak Törökszentmiklóson. A feladat: az Árpád-házi királyok arcát kell megmintázni, természetesen bú­zaszalmából. ■ Balogh Károlyné Erzsiké egy búzaszálakból font ara­tókoszorúval. Az oldalt szerkesztette: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János A turisták szolgálatában A kisúji Tourinform-iroda már több mint 7 éve működik, a mű­velődési és ifjúsági központ épü­letében várja az érdeklődőket. Mint az országos Tourinform-há- lózat része, feladatai közé tarto­zik a helyi lakosság turisztikai in­formációkkal való ellátása, vala­mint az átutazó turisták informá­lása, tájékoztatása, elszállásolása. Az iroda folyamatos kapcsola­tot tart fenn a gyűjtőterületébe tartozó településekkel, folytatja az idegenforgalmi, turisztikai szempontból figyelemre méltó információk, adatok beszerzését és azok továbbítását a Magyar Turizmus Rt. Nemzeti Turisztikai Adatbankja számára. A Tourinform-hálózat tagjaival napi kapcsolatban van az iroda, így mindig friss információkkal áll az érdeklődők rendelkezésére. A Magyar Turizmus Rt. nemzeti kiadványait, a régiók és a telepü­lések kiadványait bemutatja és át­adja az érdeklődőknek. Az iroda lehetőségeihez mérten részt vesz az évente megrendezendő kiállí­tásokon, vásárokon, fórumokon, találkozókon. Az iroda célja, hogy a kiállításokon megismer­tesse az érdeklődőkkel Kisújszál­lást, a város nevezetességeit, tu­risztikai lehetőségeit. Egyre több kisúji lakos kíván bekapcsolódni az idegenforgalomba, az iroda az ő vállalkozásaik pártatlan ajánlá­sával kívánja az idegenforgalmat támogatni. Az iroda részt vesz a művelődési és ifjúsági központ, valamint a városi önkormányzat programjainak szervezésében is. Az iroda nyitva tartása: hétfő­től péntekig 9.00-17.00 szombat­vasárnap: 9.00-16.00 Telefon: 59/322-282. Irodavezető: Hor- váthné Farkas Éva. ■ Látnivalók a városban Sok mindent meg lehet nézni Kisújon, például a városháza százéves impozáns épületét a rendezett parkkal. A Papi Lajos Alkotóházat, ahol a neves szob­rászművész munkáit tekinthetik meg. Ezen kívül helyi alkotók és kortárs művészek alkotásai is láthatók. Érdekes a néprajzi ki­állítóterem az egykori Morgó csárda helyiségében. A kiállítás az egykori, vidéki paraszti élet tárgyait mutatja be, az udvaron pedig kocsigyűjtemény látható. Turisztikai lehetőségek: lo­vaglás, fogathajtás, vadászat, horgászás, kerékpározás, ökotu­rizmus. Védett értékek: Nagyerdő, Be- rettyópart, hortobágyi túralehe­tőségek. Ősi településhely: Mar­jalaka, ma emléldiely. Végül, de nem utolsósorban vendéglátóhelyek: Kisúj étte­rem, Horváth-kert vendéglő, Ist­ván Fogadó és a Galéria kávé­ház. Bővült a strand Kettő evez, a többi irányít. Dugig tele ladik a tavon A helybeli strand krisztusi korba ju­tott, hiszen harminc­három éves. A négy kisebb-nagyobb me­dencén kívül rendel­kezik csónakázótó­val, négy ladikkal, il­letve sportolási lehe­tőségekkel. A közel­múltban pedig egy hektárral bővült a fürdő területe. Évente huszonkét-huszonötez- ren keresnek itt valamilyen javu­lást, gyógyulást kisebb-nagyobb mozgásszervi bajukra, míg má­sok úszni, sportolni, napozni jár­nak ki a strandra. Elkészült a ter­málvizes medence mutatós tető­zete, most már az oldalfalak felál­lítása, oldalsó területek befedése következik, illetve még a meden­ceburkolat hiányzik. Mindezeket részben saját erőből, illetve pá­lyázatok révén igyekeznek meg­valósítani. A hétszázhatvan mé­terről feltörő forrást gyógyvízzé minősítették, ugyanakkor égető­en szükség lenne még egy új, meleg vizű kútra. Azért, hogy biztonságos legyen a vízellátás, a reumatológiai gyógyításokhoz szükséges vízmennyiség. Ezért országos tervpályázatokat is ké­szítettek, beadtak. A gyógyvíz ti­tulust - mint korábban szó volt róla - már megkapták, így terve­zik a létesítményt gyógyfürdővé minősíteni. Ez pedig oly módon lehetséges, hogy tovább bővítik a reumatológiai kezeléseket. Csárdából István fogadó A gyerekeknek igényes játszóteret építettek Az egykori Fazekas csárdát, a 4- es főútvonal mellett ma István fo­gadónak hívják. Mint Cziffra Ist­vántól, a tulajdonostól megtud­tuk, szeretnék vonzóvá tenni a mutatós nádfedeles létesítményt, ahol az étkezési lehetőségen kí­vül szállást adnak. A fogadóban tizenhat személyt tudnak elhe­lyezni, hét szobában. Hat közü­lük kétszemélyes, egy pedig há­romszemélyes. Ami a nyitva tartást illeti, reg­gel nyolctól este tízig állnak a vendégek rendelkezésére. Oda­benn egyszerre hetvenen tudnak ebédelni, vacsorázni, odakinn a teraszon negyvenötén. Ami érde­kesség, a tájjellegű ételeken kívül három állandó bárányételt is ajánlhatnak a betérőknek, és ter­mészetesen rengeteg készétel, frissensült közül lehet választani. Meleg étel az esti zárás előtt fél órával még kapható. Kisebb ban­kettek, összejövetelek rendezését vállalják. Hétvégeken a szabadté­ri grillezés is hozzátartozik a fo­gadó profiljához. Megújult és megújul a külső környezet is, a családokra meg a legkisebbekre gondolva elől mu­tatós játszóteret alakítottak ki, a fogadó mögött pedig épül a zárt parkoló. Az oldal az önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom