Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-23 / 145. szám

2001. Június 23., szombat 0 2 AJK 9. OLDAL Rendőriroda a temetőnél Szolnok Bizonyára örömmel fogadja a lakosság a Körösi úton át­adott új rendőrirodát. A környék ugyanis bűnügyi szempontból a város egyik legveszélyeztetettebb része. A Körösi úti körzeti megbízotti iroda átadása már a harmadik ab­ban a folyamatban, ami Szolnok önkormányzatának és rendőrka­pitányságának összefogásaként a város közbiztonságának, egy­szersmind a lakosság biztonság- érzetének javítását célozta meg. A módszer egyáltalán nem új, ám egy régebbi, a körzeti rendőri szolgálatot leépítő helytelen döntés miatt most szinte az alapoktól kel­lett megkezdeni ennek a jól bevált és sok szempontból is hasznos munkakörnek a visszaállítását. A körzeti megbízotti szolgálat lénye­ge, hogy az adott körzetnek állandó helyen, állandó rendőre van, aki a polgárokkal „együtt élve” napra­kész a környék történéseit illetően, ezáltal sikeresebb lehet bűnmeg­előző és felderítő jellegű feladatai­ban. A körzetben a legfőbb figyel­met a temető vívta ki, ugyanis a sí­rokhoz ellátogató hozzátartozók nagy számban jelennek meg ott nap mint nap a tolvajlások poten­ciális áldozataiként. Mint azt Szűcs Zoltán alezredes, megbízott kapitányságvezető elmondta, saj­nos ezt a helyzetet a bűnözők ki is használják. Az elmúlt hetekben különösen megfigyelhető az a je­lenség, hogy a temetőbe kilátoga­tók néhány percre felügyelet nél­kül hagyott táskáit pillanatok alatt ellopják. A megyeszékhely pere­mén, ebben a körzetben több je­lentős cég is működik, amelyek biztonságát szintén veszélyeztetik a vagyon elleni bűncselekmények elkövetői. A minap három sze­mélyt fogtak el egy gépjármű-el­lenőrzés nyomán, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az egyik te­lephelyre betörtek, és onnan szi­getelő anyagokat vittek el. A nem kis feladat Deli Roland őrmesterre vár, aki nem titkolta, fáradságot nem kímélve igyek­szik majd a tettesek nyomában járni. A körzeti megbízott csütör­tök délutánonként tart fogadó órát a volt óvoda épületében ki­alakított irodában. hoy A KÖRÖSTETÉTLENI önkormányzat tette ilyen széppé a kis köz­ség pár méteres hídját virágokkal. Az itt lakók büszkék is példásan tiszta falujukra. ____________________________________fotó, cs. i. Ká rolyi Katalin keserédes kálváriája Hogyan lesz egy parányi emberkéből, aki sem anyjának, sem apjának nem kellett, többdiplomás nő? Akit hathete­sen pólyástul kiraktak egy parkba? A hihetetlen történet sorait maga az élet, a nyers valóság írta. Akit érdekel egy ember kálváriája, küzdelme önmagáért, azért, hogy talpon maradjon, kérem, olvassa tovább. A kisújszállási Vighné Károlyi Ka­talin születése körülményeit el­fújta a szél. Ami maradt belőle, 1958. március 1-jén érkezett e vi­lágra. Szerelemgyerekként, jó vá­gású apa és szép anya kislánya­ként. Ésszel felfogja, de ma, há­rom gyerek édesanyjaként sem érti, miért rakták ki a parkba. Hat­hetes múlt, amikor felvette az a nő, aki szülte, és az éjszakai sö­tétség leple alatt elóvakodott vele a főtér parkjáig. Fenn már ragyog­tak az ég lámpásai, lenn a villany- körték apró sugarai, amikor az éj­szakai jövevény a kezében lévő pólyát gyerekestül egy fenyőfa alá rejtette. Mit érezhetett akkor? Ez titok. Körülnézett, és az áprilisi harapós szélben sebes léptekkel távozott. Mindez Kisújszálláson történt. A emberpalántának szerencsé­je volt. Nem hűlt ki, nem marcan­golták szét éhes, kóbor állatok, nem csipkedték össze hangyák. Az esetnek szemtanúja is akadt. Egy éjszakai járókelő, akit hazafelé vitt a bocskora, észrevet­te a nőt, sőt felismerte. Azt is lát­ta, valamit lerak a nagy fenyőfa alá. Ahogy az asszony elosont, ő meg közelebb ért, nyöszörgést hallott. Döbbenten látta, a fehér pólyában egy kisgyerek sír. Elro­hant vele a rendőrségre, és ... Kiderült a neve, kinek a gyere­ke. De az anya akkor már messze járt. Hogy állami gondozásba ne kerüljön, az apai nagyszülei ne­velték. Tengernyi szeretettel, nagy szegénységben. A nagyapa még öregkorában is dolgozott, unokája cserében jól tanult. Bi­zony előfordult, hogy csúfolták, és olykor kipottyant a könnye. Majd összeszorította a száját, megtörölte a szemét:- Azért is megmutatom, le­szek valaki! - fakadt ki ilyenkor magának. Karcagon érettségizett az egészségügyi szakközépiskolá­ban. Szeretett volna tovább tanul­ni, de érkezett az újabb csapás: meghalt a nagypapa. Nem volt választása, dolgoznia kellett. El­helyezkedett a szociális otthon­ban, két hónap múltán áthelyez­ték az általános iskola diák- és gyermekotthonába, ahol huszon­öt éve teszi a dolgát. Nehéz sorsú gyerekek járnak ide. Egy részük fogyatékos, soku­kat az égvilágon senki nem láto­gatja. Végigjárta a ranglétrát: volt gyermekfelügyelő, ápolónő, ne­velőtanár, osztályfőnök, otthon­vezető, most megbízott igazgató. Amikor megismerkedett egy jó eszű, jóképű fiatalemberrel, Vigh Gyulával és férjhez ment hozzá, megfogadta, születendő gyerme­keivel ő soha nem bánik úgy, aho­gyan vele az apja, az anyja tette. Három gyerekük született: a leg­idősebbik egyetemista, a középső középiskolás, a legkisebb ötödi­kes. Amióta az eszét tudja, zsúfol­tak a mindennapjai. Ha már az is­kola után nem tehette, felnőtt fej­jel kellett megint iskolapadba ül­nie. Amikor a férje is tanult, akkor ő volt többet a gyerekekkel, ami­kor a párja végzett, ő kezdte az újabb egyetemet, főiskolát. Nem egyszer lehanyatlott a feje a könyvre. Kicsit pihent, majd foly­tatta. Mára három diplomát szer­zett, úgy, hogy utóvizsgája egy­szer sem volt. Ezt a szívósságot, konok kun kitartást valószínűleg a nagyszüleitől örökölte. A szülei még élnek, de a hoz­zájuk vezető szálak elszakadtak. Az apja Pesten lakik, igazi szép férfi lehetett, de az élet őt is meg­törte. Tíz éve, amikor utoljára lát­ta, megtört öregemberként jött fe­lé. Katalin nem tudott szólni hoz­zá, csak a szemei tettek szemre­hányást. Miért tetted ezt velem? Mit vétettem neked, hogy eldob­tál? Karácsonyra kapott tőle egy lapot, ö pénzt küldött a címére. Az anyja is él, Pécsett lakik. Ti- zennégyévesen találkoztak utol­jára, pár napra elment hozzá. Rö­vid ideig jó volt, szépnek látta a modern, városi lakást, majd vala­mi azt súgta neki, gyere vissza nagyszüleid régi házába! Ahol szeretnek, ahol embernek számí­tasz. És hazajött. A sors fintora — vagy bölcsessége? -, anyjának több gyereke soha nem lett... Már-már megszállottan próbál otthont teremteni a rábízott gye­rekeknek. Az ő intézetében min­den, de minden a kicsikért van, ő körülöttük forog a világ. Lehetnek fiatalabbak, idősebbek, szellemi­leg épek vagy kevésbé, azt kell érezniük, hogy e falak között ők a legfontosabbak. A pedagógusok­nak, a nevelőknek kell pótolniuk mindazt, amit ezektől a gyerekek­től igazságtalanul elvett az élet. Említi, baj van a tankönyvekkel, azokkal az olvasmányokkal, ahol az apa, az anya és a gyere­kek szerepelnek, szóval a csa­lád. Külön el kell magyaráznia mindig, mit jelent ez a foga­lom. Otven-egynéhány szem­pár néz rá ilyenkor kérdőn. S hiába a megszállottság, kitün­tetést ezért még soha nem ka­pott. Beéri a benti gyermekei mosolyával, csillogó szemével. Ezek egy szakajtónyi medálnál többet érnek a számára. Nehéz az asszonyok sorsa, állítja. Mert a feleség, az anya, az igazgató szerepének egysze- mélyben kell megfelelni. Helyt állni otthon, a gyerekeinél, a benti gyerekeinél. És az idő vé­ges, nagyon is az.- Szeretem, imádom aput is, anyut is, bár anyu többet lehet­ne otthon - így Katalin legkisebb gyereke, az ötödikes Katinka. Bólogat, hallgatja a családi kri­tikát, mert igaz. Ezért ha csak te­heti, tanul vele.- Anyám egyszer azt mondta, nehéz helyzetbe jutott, azért tett le a fenyőfa alá. Tudomásul vettem, de elfogadni soha nem tudtam. Én is jutottam komisz helyzetbe, de feladni soha nem adtam fel. Igaz, a párom is mindig velem volt és van - summázza életét. Közben megigazítja a haját, és csendesen elmosolyodik. Valaho­gyan úgy, mint az az ember, aki már megjárta idelent a mennyet és a földi poklot is. Holott még csak negyvenhárom éves ... D. SZABÓ MIKLÓS A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat pályázati felhívása a Jász-Nagykun-Szolnok megyei tehetséggondozó ösztöndíjra A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés a kívánatos társadalmi mobilitás elősegítése érdekében 2000. évben tehetséggondozó ösztöndíjat alapított. Az ösztöndíjra fordítható keret a 2001/2002-es tanévben 2.000.000 Ft, melyből 20 megyei fiatal tanulmányait tudja támogatni a megyei önkormányzat. I. A pályázat célia olvan felsőoktatási intézmény nappali tagozatára felvett, első diplomájukat szerző, jó tanul­mányi eredményt elérő hallgatók támogatása, akiknek szociális helyzete egyébként lehetetlenné tenné tanul­mányaik megkezdését, illetve folytatását. II. Ösztöndíjra való jogosultság: A pályázat benyújtására jogosult minden olvan felsőoktatási intézmény államilag finanszírozott nappali tagoza­tára felvett, első diplomáját szerző, első vagy második évfolyamát kezdő hallgató:- akinek állandó lakóhelye legalább egy éve Jász-Nagykun-Szolnok megyében van;- akinek - első évfolyamot kezdő hallgató esetében - az érettségi eredménye legalább 4.5 eredményű volt;- akinek - második évfolyamot kezdő hallgató esetében - tanulmányi eredménye a felsőoktatási intézményben az elmúlt félévben legalább 4.0 eredményű volt;- a települési önkormányzattól kiegészítő családi pótlékban részesült. Előnyben részesül az a hallgató, aki részére a települési önkormányzat képviselő-testülete igazolja, hogy az ösz­töndíj folyósítás ideje alatt a támogatást tovább folyósítja. III. Előkészítő eljárás, pályázati feltételek: Az ösztöndíjra a pályázatokat a jogosultságot igazoló iratokkal együtt 2001. augusztus 15-ig kell a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Ónkormányzati Hivatal Művelődési és Népjóléti Irodájához (5000 Szolnok, Kossuth L. u. 2.) be­nyújtani. Pályázati jogosultságot igazoló iratok:-1. évfolyamot kezdő hallgató esetében a felvételi értesítés;-1. évfolyamot kezdő hallgató esetében az érettségi bizonyítvány;- II. évfolyamos hallgató esetében a felsőoktatási intézmény tanulmányi osztálya által igazolt tanulmányi ered­mény;- tárgyévi kiegészítő családi pótlékot megállapító önkormányzati határozat. Az ösztöndíj mértéke egy tanévre 100.000 Ft, melyet havonta a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közoktatási Köz- alapítvány a hallgató bankszámlájára utal át. Az ösztöndíj egy tanévre, azaz 10 hónapra kerül megállapításra. A folyósításra azonban az első 5 hónapot köve­tően csak abban az esetben kerülhet sor, amennyiben a hallgató a félévi vizsgakötelezettségeinek eredményesen eleget tett és a második félévre beiratkozott. Ezen feltételek meglétét a felsőoktatási intézmény tanulmányi osztálya által a hallgatónak kell igazolni. IV. Kapcsolattartás: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzati Hivatal Művelődési és Népjóléti Irodája és a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Közoktatási Közalapítvány folyamatosan kapcsolatot tart a megyei ösztöndíjban részesülőkkel. Évente találkozót szervez részükre, melyen tájékoztatást kapnak a megyében zajló társadalmi, gazdasági folya­matokról, a jövőjüket érintő kérdésekről. A személyes kapcsolattartás célja, hogy a végzett hallgatók lehetőleg megyénkben vállaljanak munkát és ezzel gazdagítsák a megye szellemi tőkéjét. Pályázati adatlap és további információ a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzati Hivatal Művelődési és Népjóléti Irodáján (5000 Szolnok, Kossuth L. u. 2. Tel.: 56/505-313) kérhető. •7787'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom