Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-21 / 143. szám

10. OLDAL KULTÚRA 2001. Június 21., csütörtök KilHflH Filmforgatás Széchenyi bűvöletében Javában tart a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeumban a Hídember című, nagyszabású történelmi játékfilm forgatása. Már a felvételek első napjaiban is neves művészek kapcsolódtak be a munkába, mint például Eperjes Károly, Sinkó László, Básti Juli, Almási Éva. Nagycenk—Sopron Bereményi Géza, Kossuth-díjas filmren­dező és csapata „megszállta” a kastély díszkertjét, üvegházát, illetve azok kör­nyékét. Múlt század eleji hangulat keve­redett a mai élettel, emitt parókás laká­jok sétáltak, másutt agárkutyák, pávák várakoztak „fellépésre”, miközben mo­dern masinák szolgálták a filmesek ha­dát. Az első forgatási napok egyikén jó idő­re leállt a munka, mert elment az áram, így a közreműködők — színész, felvétel­vezető, sminkes, ruhás, technikai szak­ember és még nagyon sokan mások - szusszanhattak egyet, hogy aztán a hiba elhárítása után folytatódjon a forgatás. Utóbb már csak azért kellett olykor-oly­kor szünetet tartani, mert bizony a nagy hűségben meg kellett törölni az izzadó homlokokat, igazítani kellett a múlt szá­zadot idéző ruhákon, maszkokon. — Teljes csendet kérünk, álljon meg mindenki, felvétel! - hangzott az ukáz seregnyiszer. Hangyaszorgalommal dol­gozott Bereményi Géza stábja. A művé­szek, valamint az őket kiszolgálók a fel­adatukkal voltak elfoglalva, magától érte­tődően csak alig-alig nyílt mód arra, hogy szót váltsunk velük (szerződé­sük most még tiltja a nyilatkozást, illetve kizárólag produceri engedéllyel válaszol­hatnak újságírói kérdésekre). Valameny- nyi helyszínen érződött s érződik rajtuk, hogy valami olyasmibe fogtak, ami bizse- regtető is, izgalmas is, de főleg felelősség- teljes alkotómunka. Sinkó László öltöztetők gyűrűjében Eperjes Károly (Széchenyi István), Básti Juli (Festetich Júlia), Gáspár Sándor (Széchenyi Pál) ban ki is kérdezte tőle, azt nem sikerült kisilabizálnunk. Ellátogatott Nagycenkre Várhegyi Atti­la, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériumának politikai államtitkára is, aki a forgatás szüneteiben szóba elegyedett producerrel, rendezővel, művészek so­kaságával, s jó néhány úgympnd civil se­gítővel is. A politikus készségesen nyilat­kozott.- Fantasztikus érzés, hogy végre el­kezdődött a forgatás hosszú-hosszú elő­készítő munka után, nem kevés támadás közepette. De azt hiszem, hogy ez utób­bi nem érdekes, tehát nem az a fontos, ami előtte volt, hanem az, ami a vászon­ra kerül. Gyönyörűek a ruhák, a díszle­Crescence-t, azaz Széchenyi - akit a Kossuth-díjas Eperjes Károly formál meg (s tegyük hozzá, Major Tamás után sza­badon, hogy nemcsak a színpad áll neki jól, hanem az is, ahogyan Széchenyi Ist­ván bőrébe bújt), - nejét egy orosz szí­nésznő, a nagyon bájos Irina Laschina alakítja. Korábban olyan hírek reppentek fel, hogy Kováts Adél lesz a filmes fele­ség, ez azonban tévesnek bizonyult, jól­lehet a soproni származású művésznő is nagyon fontos szerepben lesz majd lát­ható a Hídemberben. Sinkó László, aki ezekben a napokban Az imposztor cím­szerepében remekel a soproni Petőfi Színházban, Zichy Károly szerepét „viszi filmre”. Láttuk korhű jelmezben Almási Évát (Linchnowskyné), Básti Julit (Feste­tich Júlia), Schell Juditot (Széchenyi Sop- hie-ként). A Gáspár fivéreken - Sándo­ron (Széchenyi Pál) és Tiboron (Széche­nyi Lajos) - is érződött, hogy szívügyük­nek tartják a Hídember-beli szereplésü­ket. Eddig meglehetősen nagy titkoktar- tás közepette forgatott a stáb, amelynek tagja még Blaskó Péter (Széchenyi Fe­renc) és Balázsovits Edit (Selina) is. Ké­sőbb kapcsolódik be a forgatásba Cser­halmi György (Széchenyi testi-lelki jó ba­rátját, Wesselényit alakítja).- A hidat adományokból kívánom... - hallatszott Eperjes-Széchenyi hangja az egyik jelenet felvételekor (csapó: 1, ope­ratőr Kardos Sándor...). S a reagálás is: - ... ingyen átmehetnek? - hogy ezt valójá­tek. Úgy látom, hogy nagyon lelkes alko­tógárda jött össze, egészen fantasztikus tehetségű emberek vetik a vállukat egy­másnak. S ha ezzel a alkotással tényleg sikerül bekerülni a világ filmforgatagába, akkor ez azt is jelenti, hogy ennek a régi­ónak egyfajta reklámot, megjelenési le­hetőséget is jelent a Hídember. Nem di­rekt módon, hanem egy műalkotáson ke­resztül. Persze izgul mindenki, mi is iz­gulunk, hogy tényleg olyat tudjunk a né­zőknek adni a jövő év tavaszán, a film bemutatásakor, hogy az emlékezetes ma­radjon. A nagy elődökhöz, Várkonyi Zol­tánhoz, Keleti Mártonhoz, Fábri Zoltán­hoz méltó utód születik reményeink sze­rint - vélekedett a kultusztárca második embere. Túloz első héten A soproni levéltárba, azaz a filmbeli bé­csi rendőrminisztériumba kalauzolta a sajtó képviselőit a héten Bereményi Gé­za, a Hídember című nagyjátékfilm ren­dezője, hogy a szélesebb nyilvánosság is megismerkedjen a Széchenyi István éle­tet bemutató mű alkotói folyamatával. Hét forgatási nap után számoltak be a stáb tagjai eddigi tapasztalataikról orszá­gos sajtótájékoztatón. Busznyi zsurna­liszta, médiaszakember érkezett Sopron­ba, hogy utóbb hírt vigyen a Hídember jelenlegi „állapotáról”. A diagnózist pro­ducer, rendező, főszereplő és seregnyi más közreműködő állította fel. A készülő alkotás, köszöni szépen, jól van, eddig - egy másfél órás áramkimaradást leszá­mítva - minden a tervek szerint alakult, illetve alakul a nagycenki és a soproni forgatáson is. Még kurta két hetet tölt a stáb a hűség városában, illetve annak környékén. Eddig mind az itt élők, mind a filmes csapat lelkesedett egymásért, mindenki ott segített, ahol tudott. Még több mint hetven forgatási nap vár a stáb­ra, de már az első hét napon is nagyon keményen dolgozott a csapat. Bereményi Géza, Kossuth-díjas rende­ző szerint a fő cél az, hogy az eredeti Szé­chenyi István mutassák be, a történelmi eseményeket pedig a nagy magyar szem­üvegén át láttassák majd a nézőkkel. Per­sze seregnyi izgalmas, érdekes akciójele­net is lesz, s hogy nem akármilyenek, er­re garancia lehet Pintér Tamás akcióren­dező szakmai tudása. Mindent megteszünk, amit megtehe­tünk a film sikeréért, ezekkel a szavakkal köszöntötte a sajtó képviselőit és a stáb tagjait Tengerdi Antal, Sopron alpolgár­mestere az egykori megyeháza díszter­mében. Őszintén beszélt arról is, hogy a nyugati végeken kicsit jobban maguké­nak vallhatják Széchenyi Istvánt, s külön öröm, hogy földijük, a Hegykőn szüle­tett, és a Sopronban - történetesen a Szé­chenyiről elnevezett gimnáziumban - érettségizett Eperjes Károly formálja meg alakját a Hídemberben. „Jelentős mű ké­szül, ezt tudjuk, érezzük”, fűzte hozzá. Szó esett a finanszírozásról, a német és osztrák társproducerrel (a német Jour­nal Filmről és az osztrák Wega Filmről). Mindezzel kapcsolatban Hábermann Je­nő, a Hídember producere el­mondta, hogy mindent megtesz­nek azért, hogy minél szebb kiál­lítású mű szülessen. Immár közis­mert, hogy összesen 1,8 milliárd forintba kerül az alkotás, ebből egymilliárd forintot a kultuszmi­nisztérium vállalt magára. Can Togay társ-forgatókönyv- író és Bereményi Géza (társíró) rendező egyebek között arról be­szélt, hogy az alapötlet - már­mint hogy Széchenyiről nagyjá­tékfilmet kellene készíteni - Há­bermann Jenőtől származik; a for­gatókönyv megírásának elsőként Togay úr veselkedett neki, de lát­ta, hogy hatalmas a feladat, ezért fordult Bereményi Gézához, aki a történelemhez éppúgy ért, mint az íráshoz és a rendezéshez is. Persze nem egyszer s nem kétszer tették fel önmaguknak s egymás­nak is a kérdést, vajon Széchenyi élete megfogalmazható-e filmen? S ha igen, akkor az életút egy ré­szét ragadják-e ki, vagy az egészet villantsák fel? Végül az egész mel­lett döntöttek, hogy azt sűrítik egyetlen filmbe (ismeretes, hogy a legelső változat nyolcrészes té- véfilmtervezet volt). Magától érte­tődően sok mindent el kellett hagyni (lóverseny, vasútépítés, egyebek), s ki kellett választani a fő motívumot: a hídépítőt. Aki összeköti Nyugatot Kelettel... Mi­Az eddigi forgatási napokon a film elejét, illetve a végét vették fel. A nagycenki kastély üvegházában a londoni útjáról hazatért Széchenyi először beszél a hídról, és bemu­tat egy makettet, ez azonban még nem a későbbi Lánchíd terve. Ugyancsak Cenken rögzítették a legnagyobb magyar temetését. Korabeli krónikák szerint Széche­nyit nyolcezren kísérték utolsó út­jára, a felvételeken hatszáz sta­tiszta vett részt. A soproni Új és Régi Levéltár adta a Rendőrmi­nisztérium színterét. A jelenetben Bodó Viktor Thierry, Garas De­zső Felsenthal, Kanda Pál Prandtner, Kaszás Attila Neca- sek szerepét játszotta. A döblingi intézet igazgatóját, Georgent (Haumann Péter bújt a bőrébe) hallgatták ki a kopók... A soproni forgatás után a fóti Máriássy mű­terembe költözik a stáb. A forga­tás - a tervek szerint - szeptem­ber közepéig tart, illetve az időjá­rás függvényében ősszel és télen még egy-két napot vesz igénybe. A Hídember bemutatója várható­an a jövő tavasszal lesz. közben megmutatkozik egy igazi sors. S aztán a forgatókönyv írói maguk is Szé­chenyi bűvkörébe kerültek, azaz rabul ejtette őket. Nagyon jó a stáb, említette büszkén Bereményi Géza, aki nem győzte dicsér­ni a magyar filmgyártás veteránjait („Ők is bizonyítják, hogy a magyar filmgyár­tásnak lenne jövője”), akik szintén részei a csapatnak. „Mindent megkapok tőlük ami csak kell. Nincs egyetlenegy pillanat nyi kihagyás sem”, jellemezte az eddig munkát, majd hozzátette, hogy kapko dás nélkül, de gyorsan dolgoznak. Külöi kiemelte a statiszták tevékenységét „Öröm volt velük dolgozni Széchenyi te metési jelenetnél is. Minden tiszteleten az övék, köszönet a segítségükért!”. (It jegyezzük meg, hogy 175 színész játszil a filmben, s összesen hatezer statiszt; adja a Hídember „apró pilléreit”.) Szakács Györgyi, Kossuth-díjas jel meztervező arról beszélt, hogy valójábai nem egy parókás, kosztümös film ké szül, hanem valódinak kell lennie, tűnnii mindennek. „Nemcsak a kort, hanem í valóságot idézzük fel”, fejtette ki a neve: művész, aki rengeteg eredeti ruhadara bot is felkutatott, hogy a gyermekein! gyermekei is kaphassanak hiteles infor mációkat, most történetesen a XIX. szá zadból. Ugyanakkor nem győzte hangsú lyozni, hogy a való vüág nem jelmezes az álvilágot mindenképpen megpróbál ják elkerülni. „Izgulok, hogy sikerüljör ezt megcsinálni, sok munka vár méj ránk...”. Mindenki alkotótárs A Széchenyit megformáló Eperjes Kár olytól a forgatás eddigi tapasztalatairól,; mintegy kétszáz közreműködő, valamin a seregnyi statiszta munkájáról érdeklőd tünk, s arról is faggattuk, hogy éjjelente álmodik-e a főhősről.- Amikor először találkoztam a forga tókönyvvel, a nyolcórás változattal, ak kor, életemben még nem fordult velerr elő ilyen, megijedtem a szereptől - tárta fel érzéseit a Kossuth-díjas művész. - Re kellett jönnöm, hogy televíziós filmre al kalmatlan, mert olyan jó minőségű. Té vében ennyire jó nem szokott lenni... A nyolcadik változat pedig annyira jó, hogy el nem tudom mondani. Helyenként nem ugyanaz történik, mint ami megtörtént de igaz, amit Bereményi Géza leírt, tehál nem változtatja meg a történelmi igazsá­gát. Például a leánykérés, egyébként Bár dy Gyuri bácsinak ekkor lesz az első jele­nete a filmben, az kulcsfontosságú, de az nem pont úgy történt, ahogyan azt a Be­reményi dramatizálta, de mégis hibátlan- Álmodni már nem álmodom Szé­chenyiről, mert már volt időm eleget ál­modni róla. Most dolgozunk, feszt, ami belefér. Mindenki részéről ezt tapaszta­lom. Akikkel korábban még nem dolgoz­tunk, azok azt kérdezték, te jó Isten, ti mindig így dolgoztok? Ebbe bele lehel halni... Erre én azt mondtam, nem en­gedhetjük meg, hogy bárki kiengedjen. S ha mi kiengedünk, akkor ők miért ne en­gednének ki? Azt gondolom, hogy a régi és az új kollégák között van egy jó mun­kamegosztás, mindenki teszi a dolgát. Géza jól ír, hihetetlenül intelligens, hihe­tetlen érzéke van az emberek motiválásá­ban. Az operatőr Kardos Sanyi álmodo­zik, nagyon jól fotografál, abszolút part­ner, egyben dramatizál is néha a képpel, ha éppen úgy kell. Megkérdezi Gézát is, engem is, hogy szerintetek ez vagy az lenne-e jobb ennél vagy annál a jelenet­nél. Ha nekem is vannak olyan ötleteim, amelyek szolgálhatnak, elmon­dom azokat. Ha nem jók, elvetik, ha jók, felhasználják. Ez így mű­ködik közöttünk. Nem fényvisz- szaverő tárgyként, hanem alkotó­társként kezelnek, de nemcsak engem, hanem úgy vettem észre, hogy a többieket is. Aki először forgat a Gézával, az is ezt érezhe­ti. S a jelmez, a díszlet, minden azt szolgálja, hogy jól tegyük a dolgunkat. Nagyon jó a hangulat - jegyezte meg mosolyogva Eper­jes Károly, majd nyomatékosítot­ta: - Harmonikus, nagyon ke­mény meló van, s nagyon jó eb­ben a légkörben dolgozni. Nagyot sóhajtott, s emígy foly­tatta: - Sok övön aluli, fájdalmas, egy nemzethez tartozók alulütése után jólesik sok-sok ember buzdí­tása. Tanulhatnának azok a mé­diaemberek identitástudatot azoktól a fiatal tanároktól és diá­koktól, akik a temetés jelenetei­nek felvételekor, a harmincfokos melegben méltóképpen statisztál­tak... Tanulhatnának művészi alá­zatot egy orosz színésznőtől, aki úgy „csinált meg” egy nem ma­gyar származású nemzeti hősnőt, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. S ha semmi mást nem él­tem meg a sok fájdalom után, csak ezt, már akkor is túl vagyunk mindenen... Irina Latchina (Crescence, Széchenyi felesége): Utolsó simítások SZENKOVITS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom