Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-02 / 128. szám

4. OLDAL MEGYEI TŰKOR 2001. Június 2„ szombat A Szentlélek eljövetelét ünnepeljük Karácsony és húsvét után pünkösd a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe. Pünkösdkor a keresztény világ a Szentlé­lek eljövetelét — protestáns megfogalmazásban a Szentlélek kitöltését — és a keresztény egyház megszületését ünnepli. Pünkösd a húsvét szombatját kö­vető 50. nap, neve a görög pente- costes (ötven) szóból ered. Az ószövetségi zsidó népnél eredeti­leg aratási hálaadóünnep vagy az első zsenge ünnepe volt, majd a sínai-hegyi törvényhozás (mózesi törvény) emléknapja lett. A vá­lasztott nép ezen a napon ülte meg annak emlékét, hogy az Is­ten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik ke­resztény írók (Tertullián, Orige- nes), ünneplése egyidős az egy­házzal. Már 305-ben püspöki szi- nódus rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megün­neplését. Az egyház születésnap­jává nyilvánított pünkösd törté­néseit megörökítő Újszövetségi Szentírás részletesen leírja, hogy miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybeme­netele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. Az első keresz­tény pünkösdkor a Szentlélek ki­áradt az apostolokra, betöltötte őket megvilágosító, lelkesítő, sze- retetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére. Az apostolok külön­féle nyelveken kezdtek beszélni. Péter apostol prédikálásának ha­tására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegy­ház. A pünkösdi jelképek a szél, a galamb és a tüzes lángnyelv. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéü ünnepkör ünnepélyes befejezése. Bár pünkösdhétfő a zsinati litur­giareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, a nyu­gati országokban - és 1993 óta Magyarországon is - ünnep. A néphit szerint ha pünkösd­kor szép az idő, jó lesz a borter­més. Pünkösdhöz több népszo­kás is fűződik, ezek közül egyes vidékeken ma is él a pünkösdi ki­rályválasztás. Ilyenkor a falu legé­nyei különböző ügyességi próbá­kon mérik össze ügyességüket. A győztes legény egy évig ingyen ihatott a kocsmában, neki tarto­zott engedelmességgel a többi, vi­selhette a pünkösdi koronát. Ural­kodásának rövid idejére utal az irodalomba is átment „pünkösdi királyság” elnevezés. Pünkösd megünneplésének ki­emelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei kö­zé tartozik, és a rendszerváltozás óta a világ magyarságának rend­szeresen ismétlődő tömegrendez­vényévé vált. Eredete: 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius val­lásra áttéríteni. Az összegyűlt szé­kelyek azonban Nagyerdőnél le­győzték a protestánsokat, meg- védték katolikus hitüket. Ez idő óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, ahová a rendszerváltozás óta évente több mint százezer ember érkezik, fő­ként Erdélyből, Magyarországról, Jugoszláviából, Szlovákiából és Ukrajnából, de a világ minden más tájáról is. A jubileumi 2000. esztendőben június 3-án volt a 434. évi csíksomlyói búcsú, ame­lyen több mint 200 ezer ember vett részt, a szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek mutatta be. ______________________(BAJTÓ ADATBANK) Sz ínház az egész világ Vizsga és mégsem az. Egy jó buli — mondják. Ám talán ennél is több. Életre szóló élmény mindazoknak, akik lát­ják vagy részt vehetnek benne. Talán ez az oka, hogy im­már hagyomány a szolnoki Széchenyi Gimnázium és Álta­lános Iskolában a drámatagozatosok év végi vizsgaelő­adása. Legördül a függöny, elhal a taps. A vendégek kifelé szállingóznak a terem­ből. A falu rossza című népszínmű 10. „C”-s sze­replői családtagjaik, ba­rátaik gyűrűjében „be­zsebelik” a megérdemelt elismerést, ám rövidesen már újra együtt zsibon- ganak. Aztán Koronczai- né Győrfi Mária drámata­nár és Gerőcs Márta osz­tályfőnök társaságában kezdetét veszi az él­ménybeszámoló. Egy­más szavába vágva mesé­lik: néhány hete indultak a próbák, már a darab ki­választása is kalandos volt. Csak az utolsó, a he­tedik műért tudtak egy emberként lelkesedni, ám a szereposztás még így sem ment simán.- Mindössze két fiú jár az osz­tályba, ez már önmagában is drá­ma - sóhajt fel az egyik lány. ­- Öntörvényű gyerekek, de azt meg kell hagyni: ebbe a munkába mindent beleadtak - vélekedik a drámatanár. S hogy ennek nem kis ára van azt a suli többi tanára, Előadás közben FOTÓS A SZERZŐ Teljesen a saját képmásunkra for­máltuk a darabot. Persze eközben akadtak súrlódások, olykor éles viták, ám a fontos pillanatokban együtt sírtunk, együtt nevettünk. a szülők, a barátok tudják csak igazán.- Az utóbbi két hétben már tényleg komolyra fordult a hely­zet - emlékeznek a nebulók. — Piros pünkösd napján... A hétvégén bővelkedünk események­ben, évfordulókban, hiszen pünkösd is lesz, meg pedagógusnap, illetve a tria­noni évforduló szintén időszerű. Rá­adásul háromnapos munkaszünet vár ránk. Vajon ki mit csinál ezeken az át­lagosnál hosszabbra nyúlt, pirosbetűs napokon? Nagy István zenész:- Úgy néz ki, hogy nekem a három nap­ból csak a szombat szabad. Otthon leszek, pihengetek. Vasárnap Szolnokon dolgo­zunk a zenekarral, a Tallinn városrészen lé­pünk fel. Hétfőn pedig Túrkevén adunk koncertet egy ottani rendezvényen. Blaskó Marcella Abony mellett él család­jával egy tanyán. Egyébként Pozsonyban végzett, építészmérnök.- Vasárnap valószínű bemegyünk a lá­nyunkkal Abonyba, a városba, a pünkösdi eseményekre. Hétfőn is ez lesz a program. A férjem pedig Pilisbe utazik, az úgyneve­zett Szent Korona-szertartásra. Léna Szancova festőművész:- Szombaton Törökszentmiklóson, a művelődési ház pódiumtermében nyílik a pünkösdi képtárlat. Néhány alkotásomat én is odaadtam erre az eseményre. A többi na­pokon, ha jó lesz az idő, pihenek, napozok. Ha nem, akkor festek. Éppen egy csendéle­ten dolgozom, de lehet, máshoz fogok. Rimóczi Béláné ötgyerekes édesanya, háztartásbeli.- Úgy alakul a programunk, hogy a fér­jem két napig nem lesz itthon. Én a gyere­kekkel leszek, fagyizunk, sétálunk, ját­szunk. Hétfőn mindannyian kimegyünk a Tiszaligetbe a keresztyén találkozóra. Ott ünnepeljük a pünkösdöt, ápoljuk az embe­ri kapcsolatokat a családokkal együtt. Lesz sport, vetélkedő, játék, szóval közös prog­ram Jézus Krisztus nevében. Nagy Béla kisújszállási nyugdíjas, aki hat éve települt át Erdélyből, Brassóból.- Csendesek lesznek a napok, mi nyug­díjasok már akkor pihenünk, ha a testünk ezt kéri. Készülünk arra, hogy hamarosan utazunk Brassóba egy harmincéves osztály- találkozóra. Én voltam az osztályfőnök. Ez Hétfaluban történt, ami Brassó mellett fek­szik. Ami még érdekesség, hosszú tanári pályafutásom alatt ők voltak a legjobb osz­tály. Kíváncsi vagyok, kit hová sodort a rendszerváltozás, illetve az élet. Szabó András, iskolaigazgató:- Pedagógusnap ide, vagy oda, nekem munkát jelent ez a hétvége. A serdülők Kenderesen játszanak, oda is én megyek velük. Azután az ifi meg az első csapat a Kun FC Törökszentmiklóson. Mindkét együttes esetében ezen a hétvégén én ülök a tóspadra. Egy biztos, nem tesszük fel a kezünket, mi mindig nyílt sisakkal ját­szunk. Bármilyen eredmény születhet, én bízom ebben a tizenéves csikócsapatban. Mert eddig úgy érzem, újonc létünkre nem hoztunk szégyent a megyei első osztályra. Hétfő meg a családé, pihenünk, mert ked­den folytatódik a tanítás. Debreczeni Zita, 20 éves szépségkirály­nő:- Szombaton Pécsre utazom, ahol hegyi autóversenyt tartanak, és én a „Szász Mo- torosház”-nál hoszteszként dolgozom. Ez egy székesfehérvári cég. Vasárnap jövök haza, a hétfő a pihenésé. Majd készülök a Szolnok Expóra, ahol fellépek a divatbemu­tatón. Tóth Sándor, 86 éves nyugdíjas:- Bár vallásos vagyok, nekem ez a hét­vége inkább Trianont jelenti, mint a pün­kösdöt. Mert 1920. június 4-én úgy húzták meg a határt, hogy Nagyszalonta pusztáján lévő 11 holdunkat kettémetszette. Öt hold Magyarországon maradt, hat meg a tanya Romániához került. Én akkor ötéves múl­tam. Apám mozdonyvezetőként nem eskü­dött fel az új hatalomra, ezért el kellett jönnünk. Egy marhavagonban utaztunk. Amit tudtunk, hoztunk, és mivel Szolno­kon élt rokonunk, itt kötöttünk ki. Én is vasutas voltam. Öt éve még hazautaztam megnézni a tanya helyét. A föld a rokon­ságban maradt, most átjárhatnak művelni. Nem emlékszem rá, de édesapám mesélte: 1920. június 4-én délben minden torony­ban szóltak a harangok. De csak Magyaror­szágon, mert nálunk ez kinn tilos volt, hiá­ba számított akkor szinte színmagyamak Szalonta... ____________________D. SZABÓ MIKLÓS Szi nte állandóan próbáltunk és minden egyéb háttérbe szorult. Van ennek előnye is, hiszen ilyen­kor néhány óráról ellóghat az em­ber. De az ebédet, a vacsorát, sőt a barátot, barátnőt is el kellett fe­lejtenünk egy időre. Ám a végén az ember csak áll a színpadon, miközben arra gondol: Úristen, hát rajtam nevetnek! Ez tök jó! És játszanak szívből, őszintén. Pedig valódi tétje nincsen az előadásoknak, a drámatagozatos lányok és fiúk mindezt csupán magukért, egymásért, a buli kedvéért csinálják. Rá­adásul jó néhányan közü­lük nem is színészi pályára készülnek. Ám abban mindannyian egyetértenek, hogy a mun­ka és lelkesedés, amelyet az előadásokba fektetnek, megtérül. Hiszen a játék, a szereplés lehetősége ma­gabiztosságot, határozott fellépést kölcsönöz. Már­pedig ezek a tulajdonsá­gok a nagybetűs életben is jól használhatók, hiszen ahogy ők mondják: „Színház az egész vi­lág.” ________ _____ BUGÁNY JÁNOS Me gmondjuk?... JÁRVÁS ZSUZSA Ne hagyjuk megkérgesedni a szívünket! Zoli bácsi gyerekeknek tartott tanfolyamot. Mindent megtett a nehéz anyag „élvezhetővé” tételéért, sőt pluszfeladatok javításától sem ri­adt vissza. A végén aztán mindenki örült. A ta­nulók leginkább annak, hogy vége, Zoli bácsi meg annak, hogy hallgatói sokat fejlődtek. Ebbéli örömében megvendégelte csokoládéval a gyerekeket, akik közül senkinek nem jutott az eszébe legalább egy köszönömöt elrebegni... Hogy miért épp most jutott eszembe ez a történet? Mert júni­us első vasárnapja pedagógusnap. Tudom, mára megfakult a je­lentése, és azt is, hogy sok tanár szíve (okkal-joggal vagy anél­kül) megkérgesedett. De még mindig - szerencsére - jó néhá­nyan vannak, akik úgy tanítanak és törődnek, amire csak egy igazi pedagógus képes. Mint az az óvónő, aki tortát süt, veteményez a kicsikkel, és titkon mesekönyvet nyom a rossz alvó kezébe délutánon­ként. Az a tanítónő, aki kinőtt ruhát és élelmet gyűjt a csontso­vány testvéreknek, aki megfüröszti a fürdőszobát még nem látot­tat, aki úgy tud különórát tartani, hogy az iskolaundoros lurkó számolja, hányat kell aludni Gizi, Kati, Tériké néni órájáig. Valamikor én is azt hittem, Tóvizi tanító bácsival és Berki igaz­gató úrral lezárult egy korszak. Nyugdíjba ment a nagy generá­ció. Kész, vége. Aztán jött a huszonéves matektanár, s a lányom furamód megszerette a tárgyat. Sajnos Éva „néni” más városba települt, hiába zokogtak utána tucatszám a kölykök. A képeslap­ok pedig azóta csendben jönnek-mennek... Valószínűleg önök is ismernek olyan történelemtanárt, aki nem írja alá unottan a rosszabb jegyet, hanem kíváncsi a gyen­gébb teljesítmény okára és segíteni akar. Olyan szigorú, nagy tu­dású biológia-földrajz szakos tanárt, aki szemrebbenés nélkül el­enged két órájáról is egy gyereket, amikor azt mondja: nagyon fontos. Olyan napi tizenórákat dolgozó, csupaszív magyartanárt, akit „Oscar-díjjal” tüntetnek ki a diákjai. Olyan tankönyvfelelőst, aki a saját könyvéből ad nyárára, hogy a csigatempóban haladó egy kicsit előre készülhessen. Olyan iskolavezetőt, aki képes pil­lanatok alatt megnyugtatóan rendezni a kínos helyzeteket. S minden bizonnyal az önök környezetében is él egy olyan Té­riké néni és János bácsi, akivel a világ végére is elengednék a gyermekeiket, mert tudják: a legjobb szülő módjára viselik gond­jukat. Tagadhatatlan, nincs minden rendben az oktatásügyben. Van­nak csapnivalóan rossz tankönyvek és még rosszabb módszerek. Pénzhiány, túlterheltség, időzavar. De vannak jó pedagógusok, akik mindezt ellensúlyozhatják. Meg is teszik, ha nem hagyjuk megkérgesedni a szívüket, ha néha éreztetjük velük az elégedett­ségünket. Köszönetét bármikor lehet mondani. Viszont pedagógusna­pon hatványozottabban hat. Ha úgy érzik, tegyék meg... ' '.uo~ V Remekül pengettek a hajdinások A közelmúltban tartották Kunhegyesen az V. Jászkun citeratalálkozót, amelyre az ország különböző részeiből harminchét együttes, csoport, valamint szólista érkezett. A rendezvénynek a művelődési ; ház adott otthont, és a költsége­ket pályázat révén nyerték. A dél­előtt kezdődött és éjszakába nyú­közönség vastapsán kívül az amúgy szigorú zsűri tetszését is elnyerték, hiszen a Birinyi József, Buday Péter és Kávási Sándor al­kotta trió aranyéremmel díjazta őket. Talán nem véletlenül, el­végre az együttes már másodszor vehette át ezt a kitüntető elisme­rést. Igaz, korábban más összeté­telben, de hát úgy tűnik, az utó­dok sem rosszabbak az elődök­Az együttes másodjára lett aranyérmes ló nagy zenei seregszemlén fellé­pett a kunhegyesi Hajdina nevű citeraegyüttes, amelyik három éve alakult. Tagjai a találkozó előtt minden héten gyakoroltak a kultúra helyi házában, és ennek meg is lett az eredménye. Tízperces program­jukban tavaszi és summás nép­dalcsokrokkal szerepeltek, ferge­teges sikerrel. Olyannyira, hogy a nél. Az aranyérmes citeraegyüt­tes tagjai balról jobbra: Szentpé- teriné Lévai Mária népművelő, Kissné Csúr Ágnes szociális gon­dozónő, Csörögi Gábor moz­donyvezető és Szabó Miklós ta­nár. A hölgyek Kunhegyesen lak­nak, míg az urak Kisújszállásról és Abádszalókról járnak be a pró­bákra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom