Új Néplap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-20 / 142. szám

H 2001. Június 20., szerda AHOL ÉLÜNK 7. OLDAL BESENYSZÖG AZ ÚJ ÉVEZREDBEN Falunap szombaton A település ön- kormányzata az idén is meg­rendezi - a vállalkozókkal együtt - a fa­lunapot, ame­lyik hétvégére, június 23-ára esik. Az egész na­pos szín2es program reggel 8- kor misével kezdődik, majd a mazsorettek felvonulása követ­kezik. Az ünnepi megnyitót fél tízkor Bási Lajos, a megyei köz­gyűlés elnöke mondja, majd az óvodások, iskolások, Rózsák műsorában lehet gyönyörködni. BMX- bemutatók, gyerekeknek arcfestés, gyermekelőadás, iz­galmas öregfiúk — mai bajnok focicsapat összecsapás várja az érdeklődő nézőket. Este ötkor a jászkiséri Pendzsom néptánc- csoport mutatja be műsorát, majd Zacher tánccsoportja rop­ja. Nem hiányzik a streetball-be- mutató sem, akár az esti tűzijá­ték. A talpalávalót másnap haj­nalig az Integrál zenekar szol­gáltatja. Közben fellépnek a nagy érdeklődésre számot tartó Bon-Bon és Baby Sisters együt­tesek is. A helyszínen árusok állnak a kedves látogatók ren­delkezésére, akár a torkuk szá- raz, akár a gyomruk üres. __■ EM LÉKPARK. A millenniumi emlékpark a község jeles sze­mélye, Chiovini Ferenc festőmű­vész egykori háza, portája he­lyére került. Az életveszélyessé vált épületet lebontották, el­hordták, és ma ugyanott ez a park díszeleg. Egyik sarkában a festő szobrával, amelyet születé­sének a századik évfordulójára állítottak. A másik részen egy haranglábbal, alatta negyvenki­lós haranggal: ez Szórópusztá­ról került Besenyszögre. A mu­tatós zöld területet az önkor­mányzat közhasznú munkásai, illetve az Együtt Besenyszögért Egyesület tagjai gondozzák. Rengeteget pályáznak Besenyszögön, valamint a hozzátartozó kül­területeken mintegy háromezer-hatszáz lé­lek él. A polgármesterük a 37 éves Balogh Zoltán, aki végzettségét tekintve gépészmér­nök. Nős, két gyermek édesapja. Korábban tíz évet dolgozott Szolnokon a Járműjavító­ban, majd 1998-tól a község első emberének választották.- Kezdem az egyik legfonto­sabb mutatóval, azzal, hogy a rendszerváltást követően meg­szűntek az itteni nagyüzemek, és mostanság 10-15 százalék közötti az állástalanok aránya. Ami az állásban lévőket illeti, változatlanul meghatározó sze­repet játszik Szolnok, de hely­ben is létesültek erősebb cégek, amelyek embereket foglalkoz­tatnak. Sőt százötven vállalko­zót is nyilvántartunk. Jó részük mezőgazdasági jellegű munkát végez, de vannak fuvarozók, kereskedők és egyéb szakmák képviselői is.- Mennyire érinti a telepü­lést a Solami korábbi kifizetetlen hízófelvásárlá­sa?- Sajnos nagyon, mert ezek a szorgos gaz­dák, nyugdíjasok temérdek hízót leadtak annak a reményében, hogy pénzhez jussanak, mert ki­csi a nyugdíj vagy a kereset. Ahogyan felmértük, nálunk 15-16 millió a kintlévőség, azaz a tarto­zás a jószágtartóknak.- Hallhatnánk valamit a költségvetésükről?- Az ez évi 276 millió, és már módosítottuk az egészet. Tizenkétmilliós a hiány, ugyanakkor fejlesztések is lesznek. Elsősorban abból, hogy pályázunk és pályázunk... fgy a belvízelvezető rendszer kiépítésére nyertünk 158 milliós állami támogatást. Azután van harminc közhasznú munkásunk is, ők az önkormányzati területeket gondozzák, köztereket, utcákat, árkokat, de az intézmények karbantartásából is kiveszik a ré­szüket.- Ezzel vége a pályázatoknak?- Korántsem. Pályázunk a csatornarendszer, szennyvízhálózat építésének az elkezdésére, ön­kormányzati bérlakások építé­sére, ebből tíz létesülne. Bőví­teni szeretnénk az idősek ott­honát tizenöt hellyel, erre is pályázunk. Pedig két épület­ben van már ilyen, ahol har­minc ember elhelyezése bizto­sított. Ugyanakkor igény lenne további helyek létesítésére. Az idei év nagy feladata a szervezett szemétszállítás megszervezése, erre is pályá­zott az önkormányzat. Ha sike­res lesz, tájékoztatjuk a körül­ményekről a besenyszögieket. Azután felújításra vár a község ivóvízhálózata, erre is pályá­zunk a területfejlesztési tanács­nál. Továbbá szintén pályá­zunk egy belterületi út építésére és mintegy ezerméteres járdaszakasz felújítására. Szóval mindez bizonyítja, nem ülünk a babérokon, ke­ressük a gyarapodás, a fejlesztés lehetőségeit.- A legfiatalabbakról még nem esett szó.- Van százhúsz óvodásunk is, akik igen szép környezetben tölthetik a napjaikat. Az iskolában pedig háromszáznegyven kis- és nagydiák kop­tatja a padokat. Rendelkezik az intézmény szá­mítógépekkel, biztosított a megfelelő nyelvtaní­tás. Ami pedig a nyolcadikosok további lehető­ségeit illeti, az idén minden végzett továbbtanul valamilyen középiskolában, gimnáziumban. Balogh Zoltán A lakásában lelt otthonra Idősek bentlakásos otthoná­ból kettő is akad a község­ben, ahol összesen harminc rászoruló töltheti napjait. A teljes ellátáson, fürdési és szálláslehetőségen kívül az orvosi ellátás is biztosított. Mi most a kisebb otthont kerestük fel egy mutatós, át­alakított házban, ahol tízen élnek. Közülük három ott lakót mutatunk be. A kép bal szélén Berényi Dezső- né, Margit néni, aki 76 éves.- Besenyszögi vagyok és három éve költöztem be. Hogy a nyugdíj na­gyobb legyen, az utolsó tíz évben dol­goztam, varrtam. Igaz, így sem sok. Született négy gye­rekem, sajnos egy már meghalt, meg van hét unokám. Élik az életüket, ezért gondoltam úgy, bejövök ide, nem leszek egyik terhére sem. Délelőttönként fek­szem, majd olvasok, sétálok, né­zem a tévét. Meg várom a hétvé­gét, mert akkor jönnek a gyere­kek. A középen ülő Rigó Andrásáé, Erzsiké, kilencvenéves.- Meghalt az uram, meghalt az egyetlen fiam, és egy éve jöt­tem be. igaz, van egy unokám, meg egy dédunokám, akik Szol­nokon élnek. Elég ritkán jutnak el hozzám. Nem volt könnyű éle­tem, és ahogy visszanézek, mivel mindig dolgoztam, gyorsan men­tek az évek. Azért még sétálga­tok, bár a hosszú gyaloglás ellen már a szívem tiltakozik. A jobb szélen ülő, 75 éves Da- nyi Pálné, Margit elmondhatja: úgy került otthonba, hogy a házá­ban maradt.- Azért van így, mert ez az épület a mi házunk volt. Eladtam három éve az önkormányzatnak. Ők átalakították, én maradtam.- Család?- A párom meghalt, egy örök­be fogadott fiunk van, akit há­roméves kora óta nevelek. Még fi­atal, de sajnos már le­százalékolt nyugdíjas. Szolnokon lakik, nem ő jön, én megyek hozzá. Havonta kétszer, pár napra és mosok, főzök, sütök rá.- Hogy érzi magát itt?- Nagyon jól. Olyan, mintha el se adtam vol­na. Ráadásul körül­vesznek a korombeliek, és nem vagyok egye­dül. Tizenhárom soros vetőgép Bezzeg Imre a régi tárgyak megszállott gyűjtője FOTÓ: MAGOS A most hetvenkét éves Bezzeg Imre évtizedek óta gyűjti a kör­nyék és a távolabbi tájak tárgyi, paraszti, mezőgazdasági, háztar­tási emlékeit. Nevetve meséli: legelső efféle ajándéka egy pata­pucoló kés volt, és azóta ezerhá­romszáz tárgyat, eszközt vettek számba. Ezek között akad a fel­vételünkön látható 13 soros vető­gép, azután vannak hintók, a leg­értékesebb Keglovich grófé, ösz- szegyűjtött három lovas kocsit, szánkókat, csak járomból hu­szonkettőt, de van halottszállító kocsija is. Azután mécsesek, pet­róleumlámpák, vasalók garmada, meg citerák, hegedűk, cimbalom, olyan tengeri utazókoffer, ame­lyik bejárta gazdájával a világot, szövőszék, temérdek régi bútor. Csodálatos hobbijáért Imre bácsit már kitüntették a legnagyobb he­lyi elismeréssel is, hiszen párját ritkító gyűjteményét a település­re, Besenyszögre hagyja. Helyet már kapott a gyűjtemény, csak még az azt befogadó épületen, helyiségeken van, lesz mit tata­rozni, javítani. Az ősz hajú gyűj­tő szerint még néhány év szüksé­geltetik, mire minden a helyére kerül. És azt ő szeretné elrendez­ni, hiszen minden egyes darab­hoz kedves emlékek fűzik. NEM KUTYAÉLET. Szó ami szó, szeretnének sokan a kis szőrmók helyében lenni, akit a 23 éves Csapó Bernadett ölel. Bizonyítva, hogy ez a község nem csak a középkorúak és idősebbek, de a fiatalok te­lepülése is. Detti itt lakik a szüleivel, testvérével. Tiszaföldváron érettségizett, és már hét éve táncol. Mégpedig hipp-hopp táncot, és a Zácher-féle csoport oszlopos tagja. Már amennyire oszlopos tud len­ni egy 170 centis, 52 kilós szőkeség. Mellesleg Bernadett Szolnokon a Hemóban táncot is tanít. Három csoportja van, ahová szavait idéz­ve 6 évestől 66 évesig bárki jöhet. Egyébként Csapó Dettiék a szom­bati falunap rendezvényein is fellépnek, és szó van róla, hogy hama­rosan lakóhelyén is elkezdi a táncoktatást. Besenyszög Szolnoktól északra, közvetlenül a megyeszékhely mel­lett fekvő település. A mostani község határában lévő területek elnevezésében sűrűn szerepel a puszta szó. Például Doba-puszta, Szóró-puszta, Tenke-puszta, Ho- morszög-puszta. Ennek az az előz­ménye, hogy a mai település terü­letén puszták voltak. A levéltári adatok szerint a pápai tized- jegyzék Fokorút mint plébániával bíró helyet említi 1332-37-ben, sőt Szentiván- nak 1322-ben már plébánosa is volt. A krónika szerint az ottani kis templomot 1703-ban égették fel a martalócok, a kör­nyező pusztai településekkel, pusztákkal együtt. 1775-ben a plébániát újraalapítot­ták, a parókia a templomtól keletre állt. Besenyszög gazdag régészeti lelőhely. Levéltári adatok szerint a neolitikum le­letein kívül találtak emlékeket a rézkor, a bronzkor, a vaskor különböző kultúrái­ból is. Sőt római kori, népvándorlás kori, Árpád-kori és középkori leleteket is elő­Pusztákból alakult ki fordulnak. A falu határában több közép­kori falu volt: Szeg, Szentiván, Fokorú, Szászberek. A község területe 1804-től az egri püspökség és a szatmári káptalan, il­letve néhány ldsebb nemes között oszlott meg. A telepítések eredményeképpen a lakosság döntő többsége római katoli­kus, de más vallásúak is éltek a község­ben. Besenyszög határainak az arculatát je­lentős mértékben megváltoztatta az 1852 és 1879 között történt lecsapolás, a Tisza, valamint a Millér szabályozása, védőgá­tak közé szorítása. Minden településnek meghatározó a közoktatása, iskolája: ez Besenyszögön 1770-ig nyúlik vissza. Itt az iskolán kívül a köröknek és egyesületeknek nagy ha­gyománya volt, hiszen 1896 és 1951 kö­zött tizenhat efféle közösség élt, tevé­kenykedett. A község lakosai erősen val­lásosaknak számítottak: a betlehemezés, a búcsúk, az ünnepi körmenetek, pün- kösdölés, húsvéti locsolkodás mind hoz­zátartozott az itt élők szokásaihoz. A századforduló körül az is jellemezte a falut, hogy a megyében talán itt volt a legaránytalanabb birtokmegoszlás, hi­szen két birtokos: a szatmári káptalan, il­letve a Kohner család a földterület több mint a felét tartotta kezében. A második világháborút követően a földreform so­rán 8-10 holdakat osztottak fel a nincste­lenek között, ámbár minden nagybirto­kot nem parcelláztak ki. A fel nem osz­tott táblákon, nagybirtokokon két állami gazdaság létesült: a palotási és a tiszasü- lyi. 1949-ben itt is szervezni kezdték a szövetkezeteket, és 1953-61 között közel húsz alakult. A kisebbeket az évek során összevonták, és mindezek eredménye­képpen 1968-ban létesült a Kossuth Ter­melőszövetkezet, amely 6700 hektáron gazdálkodott. Tíz éve még 276 aktív tag­gal, 49 alkalmazottal, illetve 381 nyugdí­jassal, járulékossal rendelkezett. A szö­vetkezet fő termelési tevékenysége a nö­vénytermesztés és állattenyésztés volt, de később számottevőnek bizonyult a la­katosipari tevékenység is. A rendszervál­tást követően minden téesztag maxi­mum 5 holt földet vásárolhatott a gazda­ság földjéből. Egy év alatt 407 hektárt ad­tak el, később további tizenhárom hek­tárt, illetve harmincnyolc hektár zártker­tet értékesítettek. A Kossuth Téesz 230 milliós vagyoná­ból 116 milliót már a kilencvenes évek elején nevesítettek. A korszerű mezőgaz­dasági termelés kialakítását Besenyszö­gön is hátráltatta az, hogy a gazdálkodás­hoz szükséges gépek, eszközök drágák voltak, a kölcsön kamata magas, a termé­kek értékesítése ugyanakkor nehézsé­gekbe ütközött. A téesz felszámolásának szinte teljes kilátástalansága után 1995- 96-ra érezhetően emelkedett a falu mező- gazdaságból származó jövedelme. A gaz­dák elsősorban önellátóak, saját gép­parkkal rendelkeznek. A község gazdái­nak egy része meg tudta vásárolni a mag­tárat, így lehetőségük nyílt gabonatáro­lásra is. Egy község a mindennapjain, a jele­nen kívül a múltjából, a hagyományaiból is él és merít. A hagyományteremtés szándékával szervezik az itt élőknek, de az elszármazottaknak is a helyi rendez­vényeiket. A majálison kívül a falunap is idetartozik: a legelsőt 1999-ben tartották. Az innen elszármazottak találkozójára pedig először 2000-ben került sor, ezt egybevonták a millenniumi műsorokkal, szoboravatással, falunappal. Ezt követte másnap a búcsú, így a kétnapos rendez­vény sok-sok érdeldődőt vonzott. Bíznak az ez évi falunap sikerében is, amelynek időpontja június 23-a, szombat. Az oldal az önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom