Új Néplap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-24 / 120. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. MAjus 24., csütörtök Tartozik a nyomda A közértes, a lakástulajdonos nem ad haladékot Úgy hozta az élet, hogy szétesett a családunk, és ezzel együtt el­vesztettük a lakásunkat is. Azóta albérletből albérletbe járunk, a gyerekek meg én. Nem könnyű így élni, mert a lakások többsége általában csak addig kiadó, amíg vevő nem akad rá, előbb-utóbb költözködni kell. Néhány hónap­ja viszont szerencsénk volt, mert elfogadható áron találtunk egy hosszú távon is ígéretes helyet. Ki gondolta volna, hogy váratlan és tőlünk független ok miatt elve­szítjük becsületünket a főbérlő szemében. Megtörtént, amire nem számítottunk: nem kaptuk meg időben a fizetést. A bérünk a következő hónapban is csúszott, s mert nem az egyezségnek meg­felelően tartottuk a szavunkat, a főbérlő felmondott. Költözzünk ki mihamarabb, mondta, nem bí­zik már bennünk. Nehéz hely­zetben vagyok, mert pénz nélkül aligha lehet másik lakást szerez­ni, meg amúgy is nagyon sajná­lom ezt a mostanit, hiszen hosz- szú távra terveztük ittlétünket. De ami leginkább elszomorít, hogy a sorsunk alakulásában vét­lenek vagyunk. Aki dolgozik va­lahol, annak a mun­kabér az egyetlen megélhetési forrá­sa. Úgy gondolom, ennek visszatartása bármilyen okból az ember elemi lété­nek tudatos korlátozásával egyenlő, mert lakni, enni, élni csak pénzből lehet. Akinek nincs tartaléka, védtelenül, tehetetle­nül, kiszolgáltatottan sodródik a munkahelye döntéseinek követ­kezményeivel, amiért a munka­adó még csak felelősségre sem vonható. _j _____________________________(mév *» dm A munkaadót az elmaradt munkabér, a fizetési késedelem következményei nem érdeklik Köszönet a gyógyulásért A közelmúltban a szolnoki Heté- nyi Géza Kórház urológiai osztá­lyán műtéten estem át. Dr Béli László osztályvezető főorvos vé­gezte a műtéti beavatkozást, aki­nek szakmai elismertsége széles körben köztudomású. Dr. Ar­ctalan.Ghafami asszisztált a mű­tétnél, ki már mosolyával, ked­vességével is képes gyógyítani. A műtét után követően az osztá­lyon töltött napokban komoly, korrekt gyógykezelésben volt ré­szem dr Kerényi Gábor keze alatt. Bablinszky János főápoló és a segítőkész ápolónők gondos­kodása nemcsak nálam, hanem az osztály valamennyi betegénél a felépülést szolgálták. Az urológiai osztályon egyéb­ként minden ragyogott a tiszta­ságtól, és az étrend is kifogásta­lan volt. Köszönet orvosaimnak és a szakszemélyzetnek, s kívá­nok nekik további sikereket. _____________PÉTERNÉ BÁLINT IRÉN, ABOHY Ho va tűntek a virágok? Évente elhangzik Cibakháza ön-1 kormányzata vezetőinek kérése: szépítsük környezetünket! En­nek egyik sikereként tavaly a sa­ját kategóriánkban az első helye­zést értük el. A településen átuta­zó vagy ide betérő idegenek a 442-es úton jutnak el hozzánk. A főút mellett élő családok igyekez­nek környezetüket szépíteni, tisztán tartani, különösen a tár­sasházak lakói fordítanak nagy gondot az erkélyek díszítésére, az előkertek parkosítására. így volt ez az idén tavasszal is, ami­kor a szomszédasszonyok össze­fogtak, hogy muskátlikat és egye­beket vásároljanak, amit a csa­ládtagok anyák napjára és név­napra szóló ajándékai is gyarapí­tották. Olyan szép volt minden a lakóházak körül, hogy vonzották a tekintetet. Az irigyek, a rossz­akarók, a haszonlesők pillantása is megakadhatott a gyönyörű vi­rágokon, mert egy reggelre el is lopták azokat. Mondják, a teme­tőből is eltűnnek a friss virágok... Ezért szépítsük lakóhelyün­ket? Ezért ültessünk új virágokat? Amíg néhány gátlástalan ember szemében a közösségért végzett munkának ennyi a becsülete, meggondolandó, tegyen-e a jövő­ben bármit is a többség a telepü­lés szépítéséért, hiszen a végén nem sok öröme telik benne! MEGLOPOTT CIBAKHÁZ 1AK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szer­kesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin „Leparkoltunk” a parkolási rendnél Csattanós pofon a családmodell-arcfulatjra Egyetértek a „Parkolóórák: az egészségesek mozgáskorlátozása” c. cikk írójával: nekem is van autóm, de nem luxusból, hanem kény- szerűségből, és kizárólag az iskolához, illetve a munkahelyemhez közlekedem vele. Ha ugyanis busszal járnék, már fél 6-kor úton keÚene lennünk a gyermekeimmel, délután pedig nem jutnék el időben értük. A parkolá­si díj újabb tehertétel a szerényen élő csalá­doknak, ami nem hiányzott az egyéb fenntar­tási költségek mellé. A gyermekeim mást sem hallanak tőlem évek óta, mint hogy erre sincs, arra sincs pénz, nekik elérhetetlen, ami jobb módú osztálytársaiknak természetes. Kirán­dulni évek óta, nyaralni még soha nem vol­tunk. Becsületesen dolgozom, de semmit nem tudok felmutatni, elviszi minden pén­zünket a megélhetés, a lakásfenntartás, az is­kola, az adó. Nálunk a kínai cipő jelenti az eleganciát. A hozzám hasonló családok ta­nácstalanok, miből fizessenek majd minden utcasarkon. Lesznek, akik kénytelenségből mozdulatlanságra ítélik autójukat, mások megpróbálnak megszabadulni tőle. Az az ér­zésem, ezzel az intézkedéssel kormányunk idealizált családmodell-arculatán elcsattant egy pofon. molnár gézáné, Szolnok A bevételből „visszaosztás’nincs? Ha valamiért fizetünk, azért cserébe szokás adni valamit. Kap-e bármit is az autós a pén­zéért túl azon, hogy joga lesz megállni, vára­kozni a város bizonyos pontjain? A válasz egyértelmű: az autós nem kap cserébe a pén­zéért semmit. Járműve őrzését ezután sem garantálja senki, azt sem, hogy a parkolók tiszták lesznek, télen csúszásmentesek. A gépkocsikról viszont pontos adatbázis áll ösz- sze a számítógépes rendszerben, mert az en­gedély nem a tulajdonosnak, hanem a jármű­nek szól. Akinek nem csak egy autója van, mindegyikre válthat bérletet, holott a dolog természetéből adódóan egyszerre csak eggyel közlekedik. A város partnernek bizonyult az európai­nak mondott új rend bevezetésében. Remél­jük, jut a kasszába neki is abból pénzből, amivel polgárai a parkolót üzemeltető céget gazdagítják, s reméljük, akinek dolga - lévén kezdete a turistaszezonnak - felkészül a kül­földi vendégek tájékoztatására, kulturált ki­szolgálására is. ________________________________________N- JÓZSEF, EZOLNOK Ni ncs új a nap alatt A megyeszékhely városközpontja hamarosan új arculatot kap, ami­hez hozzátartozik a Kossuth tér át­építése, s ehhez kapcsolódóan át­alakul a Szabadság tér is. A tervek szerint ezen a helyen körforgalom lesz. Hogy nincs új a nap alatt, bi­zonyítja az ötven éve készült fény­kép, amin jól látható, hogy akkor is körforgalom volt a téren. Egy lé­nyeges elemében azonban más volt az akkori világ: a gyalogosfor­galom nem esett olyan nagy szigo­rúság alá, mint manapság, s a jö­vés-menést csak ritkán zavarták meg a járművek. A Kossuth tér átépítési terve egyébként tetszetős. Végre egy me­rész és elegáns elképzelés. Pogány Gábor Benő díszkútja nincs disz­harmóniában a környezettel, és jól illik a városközponthoz. Szeretni fogjuk, és büszkék leszünk rá. ________________DR. NEME« ANPRÁE, SZOLNOK A h azai vállalkozók támogatása csak ígéret? A gazdaság privatizációja során más országok a nemzeti érdeket is érvényesítették Örülünk annak, hogy az elmúlt évben 5,2 százalékká növekedett a bruttó hazai össztermék, sőt valamelyest meg is haladtuk az 1989-es szintet. Vagy, ki tudja. 1999-ben ugyanis a hazai tulajdo­nú gazdaság, és ennél fogva a ho­ni rendeltetésű bruttó teljesít­mény növekedése csak 2,5 száza­lékos volt. Elemzések szerint a külföldi tulajdonú, magyar telep­helyű cégek tovább növelték az exportunkból a részesedésüket: az előző évi 65 százalékról 2000- ben 82-re. Valószínű tehát, hogy a bruttó hazai jövedelem múlt évi növeke­dése kisebb volt, mint két évvel korábban, következésképpen emiatt nem lehetünk az 1989-es szinten, mert akkor a gazdaság szinte teljes magyar tulajdona okán a bruttó hazai össztermék és jövedelem egybeesett. A GDP bérekre osztott része fe­szültségeket gerjeszt, mert a jól uniós mutató. Csakhogy a 4-5 százalékos érték nyugaton úgy alakult ki, hogy az ipari növeke­dés erőteljesebb volt, mint a me­zőgazdasági, nálunk pedig az ipar meglendülését az agrárium ha­nyatlása kíséri. Az iparszerkezet megváltozá­sát, elsősorban a gépipar súlya miatt, jónak minősítik. A multina­cionális cégek valójában nem ná­lunk gyártják a gépeiket, hiszen a jól képzett és olcsó magyar mun­kaerővel az anyavállalataiktól élelmiszeriparban a külföldi tőke csak piacot vásárolt, tehát a mul- tik nem ágyazódtak be a magyar gazdaságba. Már eddig is tapasz­taltuk, és a jelenben is így van: ha bárhol, a miénknél olcsóbb mun­kaerő jelentkezik, szedik a sátor­fájukat. Tavaly a külföldiek kapták az adókedvezmény 96 százalékát, miközben a vállalati szektorban foglalkoztatottak alig 30 százalé­kának adtak csak munkát, kis- és középvállalkozóinknak az adó­kedvezményekből csak 4 száza­lék jutott annak ellenére, hogy a foglalkoztatottak 70 százalékát al­kalmazzák. Nos, ilyen gyakorlat után men­nyire lehet hiteles a Széchenyi- tervben a hazai vállalkozókat tá­mogató ígéret? Gazdaságunk kulcspozíciói olyan mértékben kerültek külföl­di kezekbe, hogy ma már alig be­szélhetünk nemzetgazdaságról. Számos térségbeli ország példa arra, hogy nem volt szükség a mi­énkhez hasonló „nagykiárusítás- ra”, s a privaüzációs gyakorlatuk­ban a multikkal szemben sok nemzeti érdeket is érvényesítet­tek. Ezt igazolja az is, hogy náluk a bruttó hazai termék és a bruttó hazai jövedelem eltérése minimá­lis, miközben a gazdaságuk a fenntartható növekedési pályán van. _________________SZŰRŐIK ISTVÁN, TÚRKEVE Négy éven át otthonunk volt Ballagás és érettségi. Örömteli és feszült pilla­natok kavarognak bennünk, hiszen immár a felnőtt kor küszöbéhez érkeztük, de hátra van a nagy megmérettetés. Középiskolás éveink zárásaként elballagunk, amit nem lehet meg- hatódottság nélkül átélni, mert szép volt, iz­Szomorkás hangulatban... galmas, életünknek egy értékes szakasza az a bizonyos négy esztendő. Sokan csak az alma matertől vesznek búcsút, sokan attól az intéz­ménytől is, amit négy éven át otthonuknak éreztek: a kollégiumtól. A megyeszékhely di­ákotthonának 5. számú tagintézetében elbú­csúztak a távozók a maradóktól. Bensőséges hangulatú műsor kereté­ben köszöntek el a maturandusok a diáktársaiktól, a tanáraiktól. Kár, hogy ők már nem ismerhetik meg a jövő tanévkezdés idejére újjávará­zsolt kollégium minden kényelmét. Az ifjabbak viszont nagy várakozás­sal tekintenek elébe, hiszen a felújí­tott Gyermekváros úti kollégiumban korszerű, négyágyas szobák, tanuló­szobák, főzési lehetőséggel ellátott étkezőhelyiségek, ízlésesen felújított fürdőhelyek, speciális foglalkoz­tatótermek s az előzőnél kétszer na­gyobb könyvtár és zeneszóba várja őket szeptemberben. _____ Mu nkagépek készen állnak egy-egy munkafázisra Apátlanul, anyátlanul a gálán Divat lett az iskolákban is a gála­műsor. A gyerekek lelkesen ké­szülnek, izgatottan várják a fellé­pés napját, hogy megmutathas­sák magukat. A műsor családi programmá nőtte ki magát, a kö­zönség soraiba apa, anya, nagy­mama, nagypapa, testvérek, de még a nagynéni is hivatalos. A gála nekünk van (meg az iskolai alapítvány kasszájának gyarapo­dásáért), ezért természetesnek gondoljuk, hogy biztosított a he­lyünk a nézőtéren. Több család­nak mégis igen rosszul sikeredett az a bizonyos este, mert nem volt alkalmuk látni gyermekeik sze­replését. Belépőjegyet az iskolában le­hetett vásárolni, de az én kisuno- kám azzal jött haza, hogy nem kapott, mert a jegyek elfogytak. Kéri a tanítónő, hogy a kezdés idejére kísérjük el gyermekünket a gála helyszínére, és körülbelül este fél 10-10 körül menjünk elé­be. Nagy szomorúság egy kisgye­reknek tudni azt, hogy senki nem látja őt a színpadon a családtagok közül. De fájdalmas a szülőnek, nagyszülőnek is, hisz a gyerek hetekig készült a néhány perces produkciójával, hogy örömet sze­rezzen nekünk. Azon az estén több hozzátar­tozó az utcán ácsorogva hallhatta a kiszűrődő zenét, a vidámságot, s a képzeletre hagyatkozhatott a látnivalókban. Lehet örülni annak, hogy egy iskolai gálát telt házas érdeklődés kísér, de úgy gondolom, legalább egy jegyet, egy kis figyelmességet mégis csak megérdemelt volna minden fellépő gyerek. Hogy ne érezze magát apátlan-anyátlan árvának... EGY CSALÓDOTT NAGYPAPA : kereső foglalkoztatottak tíz-tizen- : egyszer keresnek többet a legala­csonyabb jövedelműeknél. Nem ; mondható az sem, hogy a 4 szá­zalékos agrárrészarány (ami 1989-ben 15 százalékos volt) rendjén való, mert ez a szám már „vámszabadon” behozott fődara­bokból szereltetnek össze, amit ezen az úton exportálnak is, s közben alig vesznek igénybe ha­zai beszállítókat. Az energiaiparban, az építő­anyag-gyártásban, a gyógyszer- és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom