Új Néplap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-19 / 116. szám

4. OLDAL MEGYE TŰKOR 2001. Május 19., szombat Bandérium lóra termett kunokból Állítsanak évente egy-két új huszárt az önkormányzatok Kisújszálláson megalakult a környező települések részvételével a Nagykun lo­vasbandérium, amely a hagyomány- ápolás terén a IX. századi lovas íjásza­tot és a nádor-kori huszár hagyomány- őrzést tartja fő feladatának — tudtuk meg Horváth Györgytől, a nemrég lekö­szönt kunkapitánytól.- A jász huszárok szervezésében 1994-ben részt vettem a „tavaszi hadjáratban”, ahol megismerkedtem a huszárhagyományok­kal. Itt találkoztam báró Györffy-Viüám András alezredessel, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöké­vel, akinek említettem: szeretném pótolni azt, hogy a Nagykunságnak nincs lovas­bandériuma - emlékezett a kezdetekre Horváth György. Az elnök az előkészítéstől az alakulásig segítette a bandérium életre kelését, s fára­dozásának elismeréseként tavaly megtisz­telték az I. újkori kunkapitányi címmel. A munkában segítették a kun települések pol­gármesterei is, akik nemcsak erkölcsi, ha­nem anyagi támogatást is adtak a csapat felszereléséhez. Egy huszár felszerelése - beleértve a ló árát is - mintegy 600 ezer fo­rintba kerül. A napokban megtartott képzé­sen Kenderes, Kunhegyes, Kunmadaras, Berekfürdő, Karcag, Kisújszállás, Túrkeve és Mezőtúr 18 legjobban felkészült lovasa vett részt.- Mikor láthatja a bandériumot a nagy- közönség?- Július 20-22. között ott leszünk a szar­vasi nemzeti lovasfesztiválon, előtte a ruha elkészültekor, július 15-én Kisújszálláson tartjuk az ünnepi alakuló ülésünket, akkor lesz a huszáravatás is.- Most tizennyolcán vannak, lesznek-e többen?- Remélem. A települések anyagi hely­zetétől függ a csapat létszáma. Bízom ab­ban, hogy az önkormányzatok évente 1-2 új huszárt ki fognak ezután is állítani.- Jellemző-e nálunk a lovasbandénu- mok alakulása? - kérdeztük Györffy-Vil- lám Andrástól.- A lovasélet fellendülésével párhuza­mosan igény merült fel a lovas hagyomány- őrzésre is. Az ország területén sorra alakul­nak a bandériumok. A szövetségünk koor­dináló, érdekvédelmi és irányító szakmai szervezet, de ezen túl országos hagyo­mányőrző rendezvényeket vállalunk fel, hi­szen vannak „katonáink”: lovasbandériu­maink, gyalogos- és tüzéralakulataink. A közel 50 szervezetben 2500 tagunk van. A megyéből a szolnoki 48-asokat és a II. vi­lágháborús gyalogos és huszár hagyomány- őrzőket, a jász lovasbandériumot, a jász- fényszarui és a boldogi egyesületeket emel­ném ki. Nagyon örülök, hogy végre meg­alakult a nagykun lovasbandérium is.- Elégedett a csapat felkészültségével?- Szerencsére itt senki nem ijedt meg a lovától. Nagyon kellemes benyomásom van a lovastudásukat illetően, a huszárok a nagykun hagyományokhoz híven, biztos, jó ülésű, bátor lovasoknak látszanak.- Ha mondjuk egy 48-as huszártábomok szemlézné az alakulatot, észrevenné a kü­lönbséget az akkori és a mai katonák között?- Az egyenruha, a fegyverzet pontosan ugyanolyan, a lovak felszerelése, a fiuk el­szántsága is korhű. A mai huszárok is ön­ként vállalják ezt a sok lemondással, költ­séggel járó feladatot. A katonai hagyomány- őrző mozgalmat fontosnak tartom, mert a fi­atalságnak modellt adhat, amely példa lehet és jó irányba fejlesztheti a személyiségüket. Kötelességtudatra és a nemzeti hagyomá­- Hogy bírtad a kiképzést?- Csak a karddal volt gondom. Kicsit ne­héz volt megtartanom.- Megerősödött a karod?- Az még nem. Találtunk egy áthidaló megoldást: kaptam egy fakardot, azzal már én is boldogultam. A lovaglás, az alakzatok nem okoztak gondot. Számomra a bandéri­um kihívást jelent, büszke vagyok magam­ra, hogy végigcsináltam a kiképzést. Egy ki­csit ugyan elfáradtam.- Látom, imádod a lovakat...- Ha lesz egy edzőm, aki segít, akkor jövőre megpróbálom lerakni a rajtengedé­lyi vizsgát, utána szeretnék versenyezni. A díjugratás az álmom. Ami a hivatást illeti? Előbb a középiskola, aztán a kaposvári fő­Báró Györffy-Villám András alezredes (jobbodalt) vezeti a kiképzést FOTÓI B. L. nyok tiszteletére nevel. Amikor először meg­láttam Bartha Viktóriát, azt hittem, valame­lyik huszár lányaként, csak érdeklődésből van a táborban, aztán amikor ő is kardot rántott és végezte a gyakorlatokat, Horváth György elárulta, Viki is alapítója a bandéri­umnak. Gyakorlás után arról faggattam a 13 éves, törékeny, mosolygós leányzót, hogy hogyan csöppent a huszárkodásba.- Édesapám révén, aki Kunmadarson az egyik szövetkezetnek és ottani lovasszak­osztálynak is elnöke. Otthon is van három lovunk és egy csikónk. Viki hetedikes a karcagi Györffy István iskolában, így a családi munkamegosztás értelmében reggel fél 6-kor kel, majd irány az iskola, délután azonban kiveszi részét a lovak ápolásából, gondozásából.- Hároméves voltam, amikor először ló­ra ültem. Nem hintalóra! - mondja moso­lyogva. - Akkor a ló még nálam 4-5-ször magasabb volt, ott szaladgáltam a lábai kö­rül. Most már segédedzősködöm a lovagol­tatásnál. iskola. Lovasedzőnek készülök, hogy én is képezhessek diákokat, felnőtteket, és ak­korra már talán a kardforgatással is elbí­rok. Vad Károly túrkevei lovasnak a kard iga­zán nem nehéz. Hatéves kora óta, majd’ négy évtizede lovagol, szakmája lovasedző. Jelenleg az önkormányzat lovardájának a vezetője.- Néha többre becsülöm a lovakat, mint az embereket, egyik-másikban már sokat csalódtam. A lovat barátnak tekintem, a ve­lük való foglalkozás a hobbim, fogathajtó­ként versenyeken 4s indulok. A Györfi- tanyán nyolc lóval foglalkozom, kedven­cem Szellő, Tünde és Dajka.- Miért jelentkezett a bandériumba?- Fontosnak tartottam, hogy ezzel is szí­nesítsem a munkámat. Közel állok a zab­hengeres vezérlésű szőrdízelekhez — mondja kajánul. - Nekem csak a kardfor­gatás volt furcsa, de megtetszett éppúgy, mint az alaki gyakorlatok. DARÓCZI ERZSÉBET A vízimádók paradicsoma „Lenyűgöző a természet, csend van, tisztaság és nyugalom” A Tisza-tó kapcsán számtalan helyen és számtalanszor leírták már, hogy az érintetlen természet, a szinte páratlan gazdagsá­gú flóra és fauna, az egyedi értékeket hordozó, valamint szám­talan szabadidős és sportolási lehetőségeket is kínáló vadregé­nyes vízi világ európai kincs. A városi kempingben arra vol­tunk kiváncsiak, hogy miképpen vélekednek erről a szerencsé­re szép számmal gyülekező vendégek. A Horgász kempingben évek óta már dr. Bakonyi Attila érkezése nyitja meg a szezont. A még prak­tizáló állatorvos ismert halbioló­gusként szakmai szemmel is véle­ményt alkotott a Tisza-tóról.- Én hétéves koromban lettem bolondja a vízi világnak. Azóta szinte kivétel nélkül megismer­tem Magyarország élő vizeit. Ví­zitúrázni, de főleg horgászni szoktam. Itt, a horgászkemping­ben hat éve én nyitom és zárom a szezont. Mit is mondhatnék? Csend van és nyugalom, a hátsó kaputól pár méterre kijuthatok Európa egyik legjobb és legválto­zatosabb halfaunájú vizére, ahol ráadásul még a motorcsónakomat is használhatom. Gyönyörű a kör­nyezet, és az árak is szolidak. Ma reggel négykor keltem, s kimen­tem a VI-os öblítőcsatornához horgászni. Jó látni, hogy tavalyi sokkja, a cianid- és nehézfém­szennyezés után ilyen gyorsan és szépen regenerálódik a Tisza, a Tisza-tó, ami páratlan kincse en­A hetvenéves hódmezővásárhelyi állatorvos hétéves ko­ra óta hódol horgászszenvedélyének fotói a szerző nek az országnak. Éppen ezért is szeretném, ha a jövőben a szak­emberek magasabb téli vízszint­tel is segítenék ezt az örömteli fo­lyamatot. A Seydel házaspár, Eberhart és Helga a németországi Chemnitz- ből érkezett a Horgász kemping­be. Ők ugyan nem horgászok, de nagyon jól érzik itt magukat.- Karnyújtásnyira van a víz, a természet lenyűgöző, csend van, tisztaság és nyugalom. Az árakkal is megtaláljuk a számí­tásunkat. A kisváros is kedves, sok látnivalót kínál, és nagyon jó, hogy itt, önöknél már kora tavasztól nyitott kempingeket lehet ta­lálni. A nyugodt pihe­nés számtalan lehető­ségét kínálja a Tisza-tó. Mi tavaly jártunk itt először, de jövünk jö­vőre is - mondták toll­ba tömör véleményü­ket az elégedett vendé­gek. A gyógyfürdő és strand melletti Termál kemping már a nyári csúcsszezont idézi a számtalan sátorral és lakókocsival, ez utób­biak egyike előtt a hamburgi Schultz házaspár, Jürgen és Brigit­te szívesen összegzi az itt eltöltött három hét tapasztalatait.- Mi nyugdíjasokként egy év­vel ezelőtt jöttünk el ide először, mert jó lehetőségnek tartottuk, hogy ez a gyönyörű, zöldövezeti kemping a gyógyfürdő szolgálta­tásait is kínálja. Véleményünk szerint erre hosszú távon építhet Tiszafüred, ha értékeinek meg­felelően gondozza, fejleszti ezt a „kincset”. Arról nem is beszélve, hogy a Tisza-tó, az érintetlen ter­mészet a legjobb kiegészítője a gyógy- és fürdőturizmusnak, amihez kapcsolódik a Horto­bágy, a hegyvidék közelsége. Mi is bebarangoltuk már a szűkebb, de a tágabb környezetet is. Na­gyon szép a Tisza-tó, de az or­száguk is, és ez egy olyan turisz­tikai, idegenforgalmi tőke, ami­vel nem szabad spórolni, hiszen gyorsan megtérülhet itt minden fejlesztés, beruházás, ami igaz erre a gyógyfürdőre is. Mi min­denesetre jövőre is visszajö­vünk. Nézőpont Elrohan az életünk Ülök a szerkesztőséghez közeli kávézó tera­szán, és élvezem az egyre melegebben sütő na­pot, hallgatom a fákon csicsergő madarakat, az élet megannyi apró, örömteli hangját. A szomszéd asztalhoz néhány fiatal telepe­dik. Kezükben az indexfüzet, most jöhettek va­lamelyik vizsgáról. Sört kémek, beszélgetnek. Az egyik legényke viszi a prímet. „Hallottátok? Meghalt X, a hu­morista...” A többiek kont­Néha nem ártana kicsit lassítani... ráznak. „Meg a neves ügy­véd is, pedig a napokban még mutatta a tévé az egyik tárgyalás szünetében...” A társnőjük mindjárt össze­gez: „Mondtam én, hogy nem érdemes annyira hajtani!” Undor­ral csúsztatja a táskájába az indexét. Mintha kikapcsoltak volna egy rádiót, nem hallom tovább a madarak hangját. Kedves kolléganőm hívott a napokban. Fátyolos, fáradt volt a hangja. „Tegnap orvosnál voltam. Baj van, találtak valamit. Ne keress a jövő héten, kemoterápián leszek. Bevállaltam egy csomó munkát, át tudnád venni?” A fiammal hetek óta nem lehet szót váltani. Letört, rosszked­vű, ideges. Szigorló orvos, éppen a belgyógyászati klinikán tölti a napjait. Tegnap végre kibökte: a héten egy nála valamivel idő­sebb fiú, tegnap egy kétgyerekes fiatalasszony halt meg az osztá­lyukon. Nem tud mit kezdeni a tehetetlenség tudatával. Nem né­zett a szemembe, úgy mondta: „Papa, néha nem ártana kicsit las­sítani...” Hogyan magyarázzam meg neki? Persze, lassítok. Azért ültem ki ide a teraszra is, azért hallgattam a madarak csicsergését. De mit tehetek, ha az élet zaja hangosabb? Különben is ideje fizetni. Mindjárt kezdődik egy értekezlet is, aztán a másik... Mintha kikapcsoltak volna egy rádiót. Miért nem hallom a ma­darak csivitelését? ___ Me nnyibe került a ballagás? A negyedikes szakközépis­kolásoknak, gimnazisták­nak már kicsengettek az is­kolákból. A szép istenvele- det illik méltóképpen meg­ünnepelni otthon családi, rokoni körben. Vajon ma­napság, a huszonegyedik század első évében mennyi­be kerül egy középiskolás ballagása? Kálmán Noémi 19 éves, szolnoki diáklány.- Az osztály úgy döntött, bor­dó színű kosztümöt csinálta­tunk, amelyet egyedileg varrat­tunk meg. A ruhához megfelelő cipő, harisnya kellett. Nálam mindezek húszezer körüli ki­adást jelentettek. Azután vittünk pénzt virágokra, ajándékokra, tablóképekre, erre-arra. Ez is pár ezer.- Otthon nem volt semmi?- De. Úgy mondják, afféle kis- lakodalom a szűkebb rokonság­nak. Került az asztalra, asztalok­ra húsleves, birkapörkölt, töltött pulykamell, italféleség. Anyu­kám tudná pontosan, bár ahogy hallottam, ez is lehetett vagy har­mincezer.- Akkor mennyibe kerül ma egy középiskolás ballagás?- Beszélgettünk a többiekkel is erről: a legkevesebb ötvenezer, a felső határ a csillagos ég.- Mitől függ?- Milyen ajándékokat kap az ember, hányán jönnek el a ban­kettre. Én a rokonságtól pénzt kaptam, anyuéktól arany valami lesz. Valószínű, nyaklánc. Ha ezeket is beszámítom, túljutunk a százezren. Fekete Lajosné a férjével - aki már 72 éves nyugdíjas - nevelte fel a két unokáját Fegyvemeken, mivel a szülők meghaltak. A fia­talabbik unoka most ballagott.- A kiadások nem most kez­dődtek, hanem a szalagavatóval, hiszen már oda új ruha, cipő, ing, nyakkendő kellett. Ez 25-30 ezer. Azután hol ezret, hol kettőt, hol háromezret kellett vinni virágra, ajándékokra, tablóképekre. Ezt pontosan nem is tudom, de lehet öt-nyolcezer. Úgy határoztunk az urammal, hogy tartunk egy csalá­di ebédet. Húsleves, marhapör­költ, töltött hús, hidegtálak, itó- kák jelentették a választékot. Le­hettünk húszán, és ha ezt mind meg kellett volna venni, újabb 25-35 ezer. Szerencsére az italt úgy kaptuk, azután a falusi udva­ron is sok minden megterem. A ballagó unokánknak pedig pénzt adtak, ezt kért a rokonságtól. Mondván, ő majd vesz rajta far­mert, cipőt, pólót, szóval ami kell egy 18 éves legénynek. Drága ajándékokra nekünk most nem futotta, de amit adtunk, nagy- nagy szeretettel, tiszta szívből adtuk. Tóth Józsefné Tiszaörsön la­kik, a lányuk Mezőtúron balla­gott.- A ruha belekerült vagy har­mincezerbe. Azután elmentünk a ballagásra, az is pénz. Kellett vin­ni virágokra, tablóra, tablóképek­re, ajándékokra, hiszen tulajdon­képpen most búcsúztak a tanára­iktól. Otthon pedig - az étterem­ben - tartottunk egy bankettet, lehettünk harmincán. Elvégre egy jeles eseményt hasonló mó­don illik ünnepelni. Tyúkhúsle­ves, hidegtál, rántott csirke, pör­költ, két torta, szóval volt mit en­ni, de inni is. Ez is lehetett vagy harmincezer.- Ragaszkodtak a családi ban­ketthez?- Igen, mert ez egy olyan alka­lom, amikor együtt lehetett, örül­hetett a család, a rokonság. Roha­nunk mi év közben úgy is annyit, hogy megállni sincs időnk. Olyan jó azokkal körbeülni az asztalo­kat, akik a legközelebb állnak hozzánk. És így együtt néhány laza órát eltölteni, beszélgetni, enni-inni, diskurálni. Ajándéko­kat is hoztak a vendégek: pénzt, képet, arany ékszert, ki mit.- Ön szerint ma mennyit ál­doz egy család a ballagásra?- Ha mindent összeadunk, leg­alább ötvenezret. Nem hiszem, hogy ennél kevesebből kijön egy ballagás, meg az azt követő ebéd vagy vacsora. Felső határ nincs. De szerintem nem ez a lényeg, hi­szen a ballagás régebben is meg most is két részből állt. Egy hiva­talosból, ami az iskolában törté­nik, illetve egy másikból, amelyre a rokonság, a család hivatalos. Az érettségiző általában ott kapja meg az ajándékokat. Az otthoni rendezvényre már jóval korábban és sokat kell készülni. Mindkettő fontos, hiszen a ballagás így ma­rad örök élmény... D. SZABÓ MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom