Új Néplap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-17 / 114. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS ÉG POSTÁJÁBÓL 2001. Május ÍZ, csütörtök HHB Közösen énekeltünk A jászberényi Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola énekkarának hét éve van kapcsolata a marosvásárhelyi 20.SZ. Általános Iskola kórusával. Szoros barátságunk annak is köszönhető, hogy évről évre találkozunk, egyszer mi megyünk, egyszer ők jönnek vendégségbe hozzánk. Az idén a jászsági város volt a vendégfogadó. A fáradságos utazásból kicsit megpihenve elsőként Jászberény nevezettességeit, köztük Lehel kürtjét mutattuk meg barátainknak, majd egy kétnaposra tervezett kiránduláson Budapest, Martonvásár, Kápolnás- nyék és Székesfehérvár látnivalóit jártuk végig. Kedves vendégeinket elvittük a Hősök terére, a Parlamentbe, a Szent István- bazilikába, a Budai várba, a Halászbástyára, Martonvásáron a Brunszvik-kastélyba, Kápolnás- j nyéken Vörösmarty szülőházába. Nagy élmény volt mindany- nyiunk számára a Szent István- székesegyház, Szt. István lovas szobra, Székesfehérvár történelmi városközpontja és a Romkert szépsége. Utunk során megálltunk rövid időre a Bory várnál is. Itthon, valamennyiünk szépségére a Nagytemplomban a diákmisén, együtt énekelt a két énekkar. Nagyon örültünk annak, hogy barátaink egy napot a vendéglátó családok körében is eltöltöttek. A búcsú napján azzal köszöntünk el egymástól, hogy egy év múlva náluk találkozunk, két év múlva pedig ismét visszavárjuk őket. TACZMAN ANDREA ______________________________________ PIÁK Re álisabb ingatlanárakat Sok írás foglalkozott mostanában a lakás- és ingatlanpiaccal, amelyek elsősorban az ingatlanközvetítő irodák tájékoztatására épültek, az általuk közölt információkat vették alapul. Véleményem szerint az ingatlanárak alakulását a kereslet-kínálat, az építőanyag-árak s az infláció mértéke határozza meg elsősorban. Befolyásolhatják persze más tényezők is, mint például az érdek. Mert előfordul, hogy ugyanaz az iroda értékeli fel az eladandó lakást, amelyik az eladást is intézi, így érdeke, hogy minél magasabbra tornázza azt, mert bizonyos százalék őt illeti, közvetítői díjként. Ezért esetenként irreálisan magas árak kerülnek szóba. Az egész országban emelkedtek az ingatlanárak, de Szolnokon az országos átlagnál is jobban. (ahol az ingatlanközvetítőket már két kezünkön sem tudjuk megszámolni). Az újságokban olvasható adatok természetszerűleg befolyásolják, hogy ki mennyire tartja eladásra kínált ingatlanát. Az ingatlanhelyzetről, a valós, kialkudott forgalmi árakról véleményem szerint az illetékhivatal, illetve a földhivatal tud pontos és tárgyilagos felvilágosítást adni. Szívesebben olvasnánk ezek tényszerű és reális adatait. ________________________________M. C., SZOLNOK Az óvatlan óvodásokról Távol áll tőlem, hogy pálcát törjek a közelmúltban történt bölcsődei gyermektragédia ürügyén azok felett, akik gyermekek nevelését választották hivatásukként. Már csak azért sem tenném ezt, mert akik életük egy jelentős szakaszát kicsinyek között élik, nehéz feladatra vállalkoztak, hisz lankadatlan figyelmet és hatalmas szeretetet kíván e munka. Nem lehet kétséges, hogy a többség ennek tudatában dolgozik, s az sem, hogy nyugodtan rájuk bízhatjuk féltett gyermekünket. Egy felnőttre általában hat-hét gyermek felügyelete tartozik. Ha lankadatlanul csak a kicsikre koncentrál a gondozó, akkor is megtörténhet a baj, hisz lehetetlen minden mozdulatot vigyázni. Egy villanás erejéig azonban hadd idézzek egy másik képet: sokan, sokszor láttunk már bölcsődei, óvodai udvarokat kerítésen kívülről - meg belülről is -, hogy az óvónők nem a gyerekek felügyeletével vannak elfoglalva, hanem az egymás közti beszélgetéssel (ijem ritkán hátat fordítva a játszóhelynek), s úgy telik el a szabadban töltött idő, hogy a kicsikre alig vernek néhány pillantást. Évekkel ezelőtt idős ismerősöm keserűen panaszkodott, hogy napközben, saját jól felfogott érdekében, kerüli lakása erkélyét, mert egyre kellemetleneb- bül érzi ott magát. Innen ugyanis közvetlenül egy gyermekintézmény udvarára lát, s akarva- akaratlanul is figyeli a kicsik játékát, foglalatosságát. Nemegyszer előfordult, hogy nem tudta visszafogni magát s odaszólt a tereferélge- tő felnőtteknek, hogy a gyerekekkel is törődjenek, mert az egyik éppen leesett a mászókáról, a másiknak meg beszorult a lába, a harmadik meg veri a társát. A felügyelettel megbízott felnőttek az „üzengetést” egy idő után nagyon zokon vették, s ha megjelent ismerősöm az erkélyen, ujjal mutogattak rá. Ez jutott eszembe arról, ami a fővárosi bölcsőde udvarán történt. Meg az, hogy aki időt nyer, életet ment. Mert mint mondták, a gondozó figyelmét a gyermekek csoportosulása keltette fel... __________ ______ANTALFY VALÉRIA, SZOLNOK Eg y idő után ujjal mutogattak rá, ha kiment az erkélyre Autókról tényszerűen, vagy sehogy A szaklapok természetszerűleg, a napilapok pedig időnként közölnek autós összeállításokat a legújabb típusokról. Kocsitulajdonosként, de szakmai okokból is érdeklődéssel olvasom ezeket az írásokat. A szaklapok lehetőségei korlátlanok, ellenben úgy tűnik, a napilapok adottságai nem elégségesek ahhoz, hogy az újságolvasó elégedett lehessen a közölt információkkal. Választott szakmámból, hivatásomból, értékesítői „munkásságomból” adódóan működik nálam egy szabály, mégpedig, hogy sem elhallgatni, sem túlértékelni nem szabad semmit. Elfogadom, hogy ebben a tárgykörben sem nélkülözhetőek a szubjektív elemek, s nem is baj, ha személyes benyomások színezik az írást, de azok mindenkor legyenek tárgy- szerűek, ne essen a cikkíró túlzásokba. A napilapoknak nincs módjuk teljes körű elemzésre, ezért fontos, hogy erre történjen utalás, de az is ugyanilyen fontos, hogy amit közöl, az vitán felül tényszerű legyen, ellenkező esetben az értők érdeklődését elfordíthatja, az amatőröket pedig de- zinformálja. A hiányzó részletek amúgy is alkalmat adnak a félre- tájékozódásra. Akadt már arra is példa, hogy olyan típusról olvastam elemzést, amely legfeljebb a fogyasztóvédelmi teszteken ment át, tehát „ élő” példányt senki sem láthatott belőle. Egy ilyen elsietett „beharangozó” hiteltelenné teheti a cikket és íróját. Az ellenmondások feloldása csak úgy lehetséges, ha beszélünk róla. Az autók iránt érdeklődő olvasó igényes, színes írásokat vár, amelyek nemcsak szórakoztatják, hanem pontos ismerteket is nyújtanak. _______________________________S. CS., SZOLNOK SZ ALMABÁBUK. Nyolc évvel ezelőtt ismerkedett meg a szalmafonással H. Tóth Andrásné, akinek kiállítása a közelmúltban nyílt meg a Szolnok Városi Kollégium 5. sz. Tagintézményében. A diákok érdeklődésének szánt tárlat a kollégium épületében, a Tisza-parti sétány 10. szám alatt tekinthető meg. _________________________________________________________________________________________________________________________________________(AMATŐR FOTÓI Ko ntroll — kontroll nélkül? A szolgáltató az általa leolvasott, általa kiszámlázott, általa kitöltött csekkek tartalmát (önmagával) egyeztetve megállapította, hogy 1 forint tartozásom van, ezért írásos felszólítást küldött a hátralék soron kívüli rendezésére, egyidejűleg kilátásba helyezte, hogy ha az adósságot nem rendezném, megtörténik a szolgáltatásból való kizárásom. Azt sem hallgatta el, hogy ha a tartozást csak a szankcionálás után rendezném, további kiadásokra, sok ezer forint többletköltségre számítsak a szolgáltatás visszaállításánál. A végrehajtás lehetőségét is meglebegtette előttem. Ép ésszel fel nem fogtam, hogy lettem adós, hisz mindig a szolgáltató adatai szerint fizettem. Másnap felkerestem őket, hogy megkérdezzem, miből keletkezett a fura tétel, s meggondolatlanul odáig merészkedtem, hogy kritizáltam az eljárást, figyelmükbe ajánlva a levelezés posta- és egyéb költségeit, amiért megróttak. Felvetettem, hogy ha az 1 forintot hozzácsapták volna a következő számlához, ez az ügy nem lenne ügy. Akkor sem, ha a kontrollvizsgálatok után valaki veszi a fáradságot, hogy kontrollálja a felszólító levél tartalmát. Mert ha ezt megteszi, megkíméli saját cégét a nevetségességtől. _______________________________N. S., SZOLNOK Aj ándékkal érkeztek A közelmúltban a jászberényi Misi Mókus Óvoda vendégeket fogadott. A megyei FM-hivatal dolgozói látogatták meg az intézményt, akik nem üres kézzel érkeztek, játékokat, mozgás- és képességfejlesztő eszközöket hoztak óvodásainknak. Az ajándékra költött hatvanezer forintot a hivatal dolgozói gyűjtötték össze. Az óvodások nagy örömmel vették birtokba az új eszközöket, amit az óvoda dolgozóival együtt ezúton is hálásan köszönnek. SZABÓNÉ RÁCZ EDIT A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Parkolóórák: az egészségesek mozgáskorlátozása Hamarosan új parkolási rend lép életbe a megye- székhelyen, kész a térkép is. Szép színes, de megdöbbentő. Alig maradt tér, utca a városban, amely ne kapott valamilyen jelzést. Mi lesz azokkal az emberekkel, akik csúcsidőben, 7-18 óra között kénytelenek a munkahelyük közelében parkolni? Miből és meddig futja nekik erre? Egy órára a díj a nettó átlagórabérnek az egynegyede! És persze nem csak erre kőkénének az emberek, más szükségleteik is volnának! Ugye, nem gondolják komolyan az ötletgazdák rólunk, hogy elhisszük: szándékuk az intézkedéssel kizárólag az volt, hogy rend legyen végre a városban, a belvárosban, a közlekedésben! Mi ugyanis inkább azt gondoljuk, a pénz, a hatalmas bevétel motiválta a döntést. Az autósokat eddig is annyi minden terhelte, hogy alig győzték fizetni: üzembentartási költségek, biztosítások, garázsadó, súlyadó; a pontrendszer is érzékenyen érintheti a kocsitulajdonost, és most még ez is. Úgy érzem, a település polgárai számára megalázó ilyen szétfeszíthetetlen korlátok közé szorítani a mozgás- szabadságot. Alig maradt talpalatnyi hely, amit magáénak érezhet még, amit szabadon használhat a polgár. Lehet, hogy a gyalogosnak is fizetnie kell hamarosan a járdakoptatásért? A gépkocsi ma már nélkülözhetetlen munkaeszköz, amit a legtöbb munkaadó az alkalmazás feltételeként is kiköt, s nem kényelmi szempontokat szolgál. A megyét, a várost jellemző alacsony keresetekbe a parkolással járó kiadásokat egyetlen munkaadó sem kalkulálja, ez mindenkinek magánügye. A jövedelmek alig, vagy egyáltalán nem bírnak el további súlyos terheket, hisz a többségnek eddig is nehéz volt a megélhetés. Mondhatják persze, hogy aki nem bírja, járjon busszal! Szükségszerűségből sokan kénytelenek lesznek így dönteni, de mindenki ezt sem teheti meg. Egyébként pedig: aki ezt ajánlja, előbb próbálja ki! Ahol én lakom, onnan művészet a tömegközeledéssel bárhová is eljutni, azzal megy el a sok idő, hogy egyik buszt várjuk a másik után. A mai életritmus már rég túlhaladta a közlekedést - vagy fordítva. Sokunk szemében szimpatiku- sabb és sokkal sürgetőbb lett volna a parkolóórákra kiadott pénzt a város útjainak, járdáinak, parkjainak rendbetételére fordítani. (Na, persze, ebből nem lehet milliókat kaszálni.) Tessenek végigmenni a kijelölt parkolóövezetek utcáin. Katasztrofális állapotok vannak. Lengéscsillapítók törnek, pedig nem száguldoznak az autósok. Júniusban életbe lép az új rend. Parkolásra pénzem nem lesz, de dolgozni muszáj, a gyereknek is el kell jutnia a város másik végébe az iskolába, ápolásra szoruló beteg, idős szüleim is napi gondoskodást várnak tőlem. Júniustól korlátozva vagyok mozgásszabadságomban. Munkahelyi, szülői, s gyermeki kötelességeim gépkocsi nélkül ellátni aligha tudom. Eddig csak az életminőségünket szabta meg a pénz. Júniustól már a mozgásterünket is. ____________________________________(NÉVÉSCÍMI Ha megdobnak kenyérrel — dobd vissza kővel! Jézus mondja a Bibliában: Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel! Fényes nappal, egy vasárnap délelőtti bevásárlás után, gyanútlanul mentem hazafelé, amikor a Móra Ferenc és Fiumei út közötti sétálóutcában megláttam egy kolduló cigányasszonyt. Közelébe érve megszólított, tudnék-e neki ennivalóra egy kevés pénzt adni. Megálltam, mert megsajnáltam. A pénztárcámból elővettem ötven forintot. Letettem elébe. Tudom, hogy manapság ez a pénz nem sok, de én is két gyereket nevelek és a családom, sajnos, nem tartozik a jómódúak közé. A cigányasszony megvizsgálta az elébe rakott pénzt. Láttam rajta, hogy keveselli, s oda is szólt nekem, hogy tudnék-e még egy ötvenest adni, mire én azt válaszoltam, hogy nekem sincs sok pénzem. Pár lépést haladhattam, amikor utolért a fia. A gyerek megállt velem szemben, és mindenki előtt, fényes nappal LEKÖPÖTT. Eddig is sejtettem, hogy nem véletlenül kapnak ilyen sorsot egyesek. Talán éppen azért, mert nem is érdemelnek mást. Ha az ember nyújtja feléjük a fél karját, nekik az egész kell, és ha megdobod őket kenyérrel, visszadobnak kővel. Mindezek ellenére szeretném hinni, hogy az eset csak kivétel, és a legtöbb szegény sorsú ember - aki, sajnos, mások segítségére kényszerül - nem a „ha megdobnak kenyérrel, dobd vissza kővel” életfilozófiát vallja. ____________________________________________________________________________SZ. A., SZOLNOK
