Új Néplap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-12 / 110. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2001. MÁJUS 12., SZOMBAT H Mi ‘M MEGYEI Nézőpont Akarsz felnőni? Ne akarj mindenáron felnőttnek látszani! Azt mondod - mit mondod, egyenesen megfogadod -, te bizony nem sírsz a ballagásodon, mert örülsz, hogy végre meg-, ki-, felszabadulsz. Aztán néhány hónap, év, évtized múlva rádöbbensz, még mindig nem vagy szabad. Azt mondod, nem sírsz, de ne ijedj meg, ha mégis valami markolássza a belsődet. Ez így természetes. Azt mondod, sírni fogsz. Utoljára együtt jól kibőgöd magad a többiekkel. Mert bizony fáj, hogy vége valaminek abból a korszakból, mit legszebb évekként tart nyilván az élet. Aztán csodálkozol, mert nincs könnyed, pedig még a napba is belenézel. Ne ijedj meg, ez így természetes. Azt mondják, felnőttél, sőt nemsokára érettnek nyilvánítanak. Ha még nem akarsz felnőni, ne ijedj meg, azért nem megy ilyen egyszerűen. Van, akit már tízévesen felnőtté avat a sors, mások meg sosem nőnek fel. Azt mondják, mostanság különösen nehéz a jövő. Nehogy megijedj, nehézségek mindig voltak és lesznek. De azért biztosan el tudod dönteni, melyik a jobb: ha fegyver és erőszak az úr, vagy ha (csak) Pénzisten. Azt mondod, tanulni kellene, de éppenséggel sosem sütött még ilyen szépen a nap, mint most. Meg különben is halálosan unod már, hisz ezt csinálod tizenöt éve. És tökéletesen igazad van. S bár lehet venni diplomát, bizonyítványt (is), a többség még mindig tanulással szerzi meg. Azt mondják, csak az boldogul, akinek diplomája van. Te is tudod, ők is tudják, ez így nagyon nem igaz. Az (is) bol- dogul(hat), aki tanul, meg az is, aki helyezkedik, hízeleg. Elméletileg a tanulással lehet többre menni, gyakorlatilag minden mással is... Azt is mondják, ami nem sikerül elsőre, másodjára, többedjére, még sikerülhet. A lényeg, hogy tudd, mit akarsz, és legyen erőd véghezvinni. Ha most még nem tudod, az se baj, előbb-utóbb rá fogsz jönni. Azt is mondják, tizennyolc évesen (meg még egy pár évig) a legszebb a május, az egész élet. Ezt különösen jól jegyezd meg! És azt is, hogy negyvenévesen már nem olyan a balatoni nyár, mint most. Fura, hogy a felnőttek erről fölöttébb hajlamosak megfeledkezni. Szóval, ha felnőttél, érted, amit mondok. Ha nem, akkor se ijedj meg. Kérj segítséget, türelmi időt, míg fel nem nősz. Addig pedig tanulj meg kínaiul, mássz a Himalájára, találd fel az örök élet receptjét. Csinálj bármi értelmeset, csak ne akarj mindenáron felnőttnek lenni, látszani! De ha mégis az akarsz lenni, akkor se ijedj meg! Hisz így természetes. Kedves ballagó lányok, fiúk! Kívánjuk nektek, az életben soha ne kelljen megijednetek semmitől! Es azt is, hogy maradjatok természetesek... Díj a közlekedésbiztonságért JÁSZBERÉNY Az Országos Baleset-megelőzési Bizottság döntése alapján 1996 óta adják át a Közlekedésbiztonsági Díjat az előző év legeredményesebb munkáját folytató szervezeteknek. Idén a városi baleset-megelőzési bizottságok közül a jászberényi kapta a díjat. A múlt hét szombaton Budapesten megrendezett ünnepségen Fehér Sándor őrnagy, a Jászberényi Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályvezetője vette át a díjat. Mint lapunknak elmondta, az elmúlt évben a városi baleset-megelőzési bizottság munkájának is köszönhetően sikerült javítani a Jászság közlekedésbiztonsági helyzetén. A személyi sérüléssel járó balesetek száma 13 százalékkal, 92-re csökkent. A Jászberényi Rendőr- kapitányság munkatársai az elsők között voltak, akik a kerékpárosok által előidézett balesetek visszaszorítása érdekében büntetés helyett arra ösztönözték a világítóeszközök nélkül bicikliző- ket, hogy saját biztonságuk érdekében vásároljanak lámpákat. Az elmúlt évben a Jászságban 700 kerékpáros élt azzal a lehetőséggel, hogy a hiányosságokat felfedő rendőri intézkedést követően bemutatta a bicajra felszerelt lámpáját. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy kevesebb baj történt a kétkerekű járműveken közlekedőkkel. Javult a helyzet az ittasan okozott baleseteket ü- letően is. h. oy. Átadja a mesterektől kapott tudást Dr. Tóth Albert: a legnagyobb fizetség, hogy fiatalok közt lehetek Mezőtúr A Föld napján Pro Natura-díjjal tüntették ki dr. Tóth Albert főiskolai tanárt, a Tessedik Sámuel Főiskola mezőtúri kara tájgazdálkodási tanszékének vezetőjét. A kitüntetéssel a természetvédelmi oktatásban és az Alföld-program elindításában való érdemeit ismerte el a Környezetvédelmi Minisztérium. Dr. Tóth Albert a gyermekkori élmények meg- határozóságát vallja. Hálával gondol nagyapjára, aki 1867-ben született. Gyermekkora örök értékének tartja a nagyapja téli estéken, lámpafénynél elmondott meséit. Nem is mesék, igaz történetek voltak ezek a hajdani vízi világról. Jó szívvel emlékezik még legkedvesebb olvasmányára, Györffy István Nagykunsági krónikájára. A másik nagy ajándékot az egyetemtől kapta. Ott olyan tudós professzorok keze alatt nevelődött tovább, akik jobbára Teleki Pálnak, a legnagyobb formátumú geográfusok egyikének voltak a tanítványai. Pedagógusként alkalma van visszaadni azt a tudást és törődést, amit mestereitől kapott.- A tanítványai is ilyen érzékenyen viszonyulnak a természethez? - kérdeztük immár a jelenről dr. Tóth Albertet.- Erkölcsi kötelességem, hogy amit kaptam, abból visszafizethessek. Ezért próbálom az értékfeltáró, -őrző és áthagyományozó munkát a tanítványaimmal közösen végezni. A munkája iránt elhivatott tanár legnagyobb fizetsége, hogy fiatalok közt lehet, oktatja és neveli is őket. Aki az ifjúság fogékonyságát tagadja, és ezzel a lehetőséggel nem él, az valamit nem ért. Szent-Györgyi Albert, a polihisztor, Az őrült majom című híres esszéjét az ifjúságnak ajánlotta. A még jól formálható ifjúságra alapozott, s ezt nem divatból tette. Ez a korosztály valóban más észjárással, más világlátással képes a környezetet megváltoztatni.- Önt az Alföld-program, elindítójaként, a kunhalmok elkötelezett kutatójaként ismerik. Mennyire vagyunk tudatában a kunhalmok felbecsülhetetlen értékének?- Európában sehol, de a világon is nagyon kevés helyen jöttek létre ilyen nagy gyakorisággal kunhalmok. A számukat egykor negyvenezerre becsülték, ezekből csupán néhány száz maradt meg. A történelem során, ahogy épültek, el is tűntek. Ma már napról napra képesek megsemmisülni, s ez alól a legértékesebbek sem kivételek. Szomorú példa erre a Hajdúböszörmény határában lévő Strázsa-halom. Két éve elhordta a területet birtokló té- esz. Azzal érvelt, az az ő földje. A rézkori, impozáns méretű kur- gán örökre eltűnt. Ha ezzel a birtokos tisztában lett volna, talán rájön, hogy ez nem az övé, hanem az emberiség öröksége. Nem csupán kukoricaföld, hanem legalább hatezer év kultúrájának őrzője, ezer évek földrétegekben otthagyott - emberi csontok, cserepek, házhelyek - hagyatéka. A tudatlanság, az értékrendi zavar szüli mindezt, s ezért a felelősség rendkívüli. ____________________________________________CSATX RÓZA Öt katonafiút nevelt Tomajmonostora Apró, törékeny asszony. Akkora, hogy talán a lehajtó ágak alatt is elférne. Nem csoda, hiszen május 1-jén betöltötte a nyolcvanadikat. Kimutat az ablakon: — Ott születtem, nem messze innen... Tulajdonképpen majdnem oda érkezett vissza, ahonnan elindult, ahol e világra eszmélt. Földrajzilag picike a távolság, mégis menynyi minden történt vele 1920. május 1-je óta! Tomajon született. A szülei pa- rasztizáltak, ő egyszem lánya lett édesapjának. Vigyázott is rá, óvta, védte, még a fúvó szélbe se nagyon engedte. Öt elemit kijárt, majd gróf Nemes János uradalma következett. Csinált amit kellett: kapált, markot szedett, kukoricát tört, mikor mi volt soron. Tizenöt évesen látta meg a kis Tasi Rozáliát Szanyi János. Rögtön megakadt a szeme rajta, de bizony eltelt öt év, mire oltár elé vezette. 1940-et írtak akkor, a templomi esküvőt Újszentgyörgyön, a polgárit Tiszaderzsen tartották. Talán senkit sem hívtak be annyiszor katonának, mint a párját. Hazaengedték néhány hétre, vagy még kevesebbre, majd máris menni kellett. A háború után a té- eszben dolgozott Szanyi János, onnan is került nyugdíjba. Közben jószágot tartottak, háztájit kapáltak, szóval nem tétlenkedtek. Hét gyerekük született, egy fiú és egy kislány fiatalon meghalt. Öt fiuk viszont felnőtt, és mind behívták katonának. Becsülettel letöltötték az akkor éppen kötelező huszonhét, huszonöt hónapot, vagy többet. íme a fiúk születési sorrendben: János 1941, szakmát szerzett. Jánost, a párját tíz éve veszítette el. Elmentek az orvoshoz, ott lett rosszul és meg is halt. 79 évet élt. Azóta a fiúk közül már sajnos Károly is elhunyt. A többiek Pesten élnek, a mama maradt itthon Palival, a legfiatalabb fiával, ő vigyáz rá,- Most már nagyot is hallok, az egyik szemem is vaksi, de még járom az utam - mondja Szanyi Jánosná. fotói m. j. István 1943, Károly 1944, József gondozza. Szerencsére még nem 1946 és végül Pál 1958. Palit há- nagyon kell, bár Róza mama el- romszor is behívták a honvédség- mondása szerint hol így van, hol hez. Egyébként valamennyi fiú úgy. Ahogy visszanéz, jó is, rossz is bőven kibélelte ezt a 80 évet. Akkor volt a legjobb, amikor még mindahányan együtt éltek. Sok gond, ugyanakkor sok öröm eny- nyi gyerek. A minap levelet hozott a postás Szolnokról Róza mamának. Az írás lényege az volt: be kell menni a megyeszékhelyre, ahol a honvédségtől kitüntetést, elismerést kap. A polgármester asszony vitte be, odaúton szava sem volt, jaj Istenem, mi lesz ott! Az lett, hogy átvette a díszes oklevelet, amelyet a nevére írattak. Benne ez állt: „Hálánkat és köszönetünket fejezzük ki Önnek, hogy gyermekeit szeretet- ben és tisztességben, kötelesség- tudó, a hazáját szerető, azt hűséggel szolgáló férfiakká nevelte. A kitüntetést Szabó János honvédelmi miniszter írta alá, és egy ki pénz is járt vele. Szó se róla, nem jött rosszul, mert a nyugdíjára sok mindent lehet mondani, de azt, hogy csillagászati, aligha. Visszafelé már felszabadult volt, és mesélt. Arról, hogy előfordult: egyszerre két fiuk is a seregben szolgált. Sokat sírt miattuk, szinte mindig várt valakit. Csak erre az elismerésre, kitüntetésre nem számított. Mert ő nem tett mást, mint a gyerekeit tisztességgel, szeretettel fölnevelte. Katonafiúkká, akik később családot alapítottak. Úgyhogy nem került rossz helyre sem az elismerés, sem a vele járó pénzjutalom... D. SZABÓ MIKLÓS A Solami példáján okulva — amikor is a felvásárolt sertések vételárát nem fizették ki a mai napig sem — jól meggondolják a gazdák, állattartók, hogy kinek is adják el hízójukat, marhájukat, hiszen pénzt is szeretnének az ígéreteken kívül értük kapni. Mégis, úgy tűnik, a gazdát, aki szeretne túladni az állatán, hogy ne kelljen túltartania azt, könnyű „csőbe húzni”, mert mint az alábbi példa is mutatja, olyan cég, vállalkozás sem fizet, amelyről eddig csak jókat hallottak. A Szolnok-Szandaszőlősön élő, állatokat is tartó, kisgyermekes család már megégette a kezét a szolnoki Solami húsipari céggel, hiszen ők is azon több száz kárvallott közé tartoznak, akiknek bár elvitte a hízóját a cég, de érte nem fizette meg — esetükben a 433 ezer forintos, késedelmi kamattal azóta már jócskán megnövelt — vételárat. Az ügy már két éve húzódik, és még csak jóval sem tudják biztatni a családot, hiszen ha pénzhez is jut a Solami felszámolója, akkor is a tartóA borjakat elvitték, a pénzt nem hozták A felvásárlót feljelentették a pórul járt családok a rendőrségen záskiegyenlítésre várók hosszú sorában a termelők állnak az utolsó helyen... Ám hogy az élet ne legyen egyszerű, miközben pénzére vár a család, egy újabb felvásárló cég hálójába kerültek. Ot borjút szerettek volna eladni, így jutva bevételhez. Ajánlotta is magát egy Szolnokhoz közel eső településről érkezett közvetítőn keresztül egy szolnoki székhelyű, de pécsi tulajdonú nagykereskedelmi betéti társaság (persze a cég teljes nevét is megadta a lapunknak nyilatkozó fiatalasszony), amelyről eddig csak jókat hallottak: megbízhatóak, rendesek, határidőre fizetnek. Történetünk szereplői pedig tudták, pont erre van nekik is szükségük. Ki is ment hozzájuk személyesen a cégvezető, s vele egyeztek meg a közvetítő jelenlétében - igaz, egyelőre csak szóban - az átvételi árban: az öt bikaborjúért összesen 500 ezer forintot ígértek. Bár az kissé gyanús volt, hogy rögtön egy napot csúszott az elszállítás időpontja, de másnap, március 28-án végül csak sikerült elvinni az állatokat. Velük együtt akkor egyébként még másik három, rá- kóczifalvi családtól is szállítottak el marhákat különböző - volt, ahol több mint egymillió forint - értékben. A megkötött felvásárlási szerződésben a betéti társaság április 18-át jelölte meg a pénz kifizetési határidejének. Ekkor is úgy tűnt még minden, hogy tényleg szavahihető felvásárlót „fogtak ki”. A gondok április 13-ától kezdődtek. Mivel közelgett a fizetési határidő, gondolták, megérdeklődik, mi a helyzet. Csakhogy ekkor már nem lehetett elérni a betéti társaságot és annak vezetőjét, a megadott három mobiltelefonszám közül kettő folyton ki volt és jelenleg is ki van kapcsolva, míg az egyiken csak a tulaj élettársát tudták elérni, ha éppen el lehetett érni, aki persze akkor is ígérgetett: igen, a tulaj most éppen külföldön van, ott próbálja eladni az állatokat, de ha visszajött, majd keresni fogja őket vagy kereshetik őt. Ennyi, és nem több. Időközben az adóhivatalnál is megérdeklődték, egyáltalán létezik-e ez a cég, amire igenlő választ kaptak. Ezután természetesen nem maradt más hátra, mint hogy a kárvallottak együttesen április 20-án feljelentést tettek a rendőrségen a cég ellen. Eddig azonban még nem történt semmi érdemi az ügyben, hiszen a rendőrségen azt is közölték velük, hogy körülbelül két hónap az átfutási idő. így most már a Solami-ügy mellett ez ügyben is járhatnak a rendőrségre. A közvetítő pedig, ahogy mondták, nem tud semmit, hiába is érdeklődtek nála. A hízók után így most a borjakból sincs a családnak pénze, pedig annak, talán mondani sem kell, bőven lenne helye. Nem azért küszködtek az állatneveléssel, keltek hajnalban, feküdtek késő este, dolgoztak látástól vakulásig, nem beszélve a tartásba befektetett pénzről, hogy utána becsapják őket, felrúgva mindenféle szerződést. Dühösek és elkeseredettek egyben, bizonytalanságban élnek, mert nem tudják, egyáltalán lesz-e esélyük hozzájutni jogos jussukhoz, vagy erre is keresztet vethetnek. És azt sem tudják, kinek higgyenek ezután, ha egy felvásárlót ismét feléjük vetne a sors. Mindenesetre a cég telefonszámait kitették a lakástelefonjuk mellé, hogy aki a családból éppen arra jár, próbálja napjában többször is tárcsázni azokat. Csakhogy nagyon nehéz bármit is elérni akkor, amikor a vonal túlsó végéről folyton csak ezt hallják: „A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Kérjük, ismételje meg hívását később”... BARANYI OY. Névjegy: Dr. Tóth Albert Szül.i 1941. március 11-én Kisújszálláson Tanulmánya: Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia-földrajz szak Pályája: 1994 óta főiskolai oktató, 1998 óta a jelenlegi Tessedik Sámuel Főiskola tájgazdálkodási tanszékének vezetője, tudományos fokozata: kandidátus Felesége: gyógyszertári asszisztens. Mindkét gyermekük tanár Kitüntetései: Nagykunságért DQ, Jász-Nagy- kun-Szolnok megye nagydQa, Pro Régióné AHöld-dQ, Pro Régió Djj
