Új Néplap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-26 / 97. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS ÉG POSTÁJÁBÓL 2001. Április 26., csütörtök Élhetőbb az életem Súlyos gerincbeteg vagyok, a fizikoterápiás kezelések szinte semmit sem enyhítettek állandó fájdalmaimon, menni, ülni és feküdni sem tudtam huzamosabb ideig. Véletlenül találtam rá egy orvosra, aki akupunktúrát is tanult. Megtudtam, hogy több, általam is ismert gerincbeteg emberen segített már. Veszítenivalóm nem volt, elmentem hozzá. Az orvos közölte velem, csodára nem képes, meggyógyítani nem tud, de elviselhetővé tudja tenni az életem. Maga a kezelés nagyon kellemetlen volt, de megérte, mert már az első után segítség nélkül álltam fel a kezelőasztalról. Tíz kezelés volt egy kúra, aminek eredményeként, csaknem változatlan életmód mellett, egy évig nem fájt a derekam, nem zsibbadt a lábam, nem kellett semmilyen gyógyszert szednem, még táncolni is tudtam volna. Nem sokkal a kezelések megkezdése után azt is észrevettem, hogy jobban látok, a sokízületi problémáim csökkentek, a munkabírásom, koncentrálóképességem jobb lett. Harminc éve tartó urológiai problémám teljesen megszűnt. Eltelt az egy év, most meg kell ismételni a kezelést az újra kezdődő derékproblémák miatt, és valószínű minden évben így lesz, de ez természetes. A kezelések során több betegtársammal találkoztam, akik az ország minden tájáról érkeztek, általában olyan súlyos állapotban, hogy utolsó szalmaszálként kapaszkodtak ebbe a kezelési módba, és szinte minden esetben látványos volt a javulás. Egy teljesen vak ember kezelés után fényt és árnyékot lát, gerincsérves ember normálisan jár, epilepsziás lánynak elmaradtak a rohamai, allergiás férfi tünetmentes, és még sok más. Ha az akupunktú- rás gyógyítási mód ennyire eredményes és semmilyen káros mellékhatása nincs, sőt mellékhatásként más betegségek is megszűnnek, ez volna a legolcsóbb gyógymód. Miért nem alkalmazzák ezt az egészségügyben szélesebb körben? Sok beteg embernek tudnának élhetőbb életet biztosítani. inév és cím) A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nem illik a városhoz Nemrégiben a Városi Művelődési és Zenei Központban (nem lehetne végre elnevezni egy jeles szolnoki személyiségről? - egyébiránt a művelődés fogalmában a zene is benne van) megnéztem a szolnoki Kossuth tér átépítésének nyertes pályázati tervét és a díszkút-szoborkompozíció- ra beérkezett pályázatok makettjeit. Véleményem szerint a terv hivalkodó, nagyzoló, a jelenlegi (és jövőbeli) városképbe beilleszthetetlen. Szolnok nem Eger, nem Sopron vagy Veszprém, nem Székes- fehérvár, sajnos még csak nem is Kecskemét. De még ezen városok legszebb részeiben, történelmi városmagjában sem láthatunk negyven, egyedi fénypászmával megvilágított vízsugarat negyven 5x5 méteres betonkockából kilövellni egy közéjük stílusban és méretekben végképp nem illeszkedő szoborcsoport körül. Helyesebben: nem találkozunk ehhez mérhető látvánnyal. Továbbá nem láthatunk olyan, egymásnak ellentmondó célokat megvalósító tereket sem, mint amilyeneket a terv láttat (rendezvénytér, dísztér, rekreációs zöldfelület, szoborcsoporttal, kúttal, kifolyóval kombinált díszkút stb.). Azzal egyetértek, hogy a térrel valamit tenni kell, a jelenlegi formájában, a jelenlegi fogalommal nem tartható sokáig. Az elkerülő útvonalak megfelelő kiépítése, a körforgalmak kialakítása is mielőbb szükséges, de erősen megfontolandó, hogy a város jelenlegi pénzügyi helyzetében, a mintegy 140 millió forintos ez évi és a milliárdos halmozott adósságállomány mellett szabad-e most belevágni egy igen drágának tűnő luxusberuházásba, amely ráadásul több más szempontból is komolyan kifogásolható. Bizonyára volna olcsóbb és jobb megoldás, aminek megvalósítása időben is jobban szakaszolható. Ha mégis ez a terv valósul meg, nos, akkor lesz majd egy (kissé talán gics- cses) ékszerdobozunk, amely mellett kiáltó ellentétet képez a többi városrész, a házak, az utak, a járdák, a burkolatlan, sáros utcák, a falusias árkok, a terek, a parkok, az eldugult lefolyók állapota. Véleményem nem politikai állásfoglalás az önkormányzat valamely pártjával, netán a város felső szintű vezetőivel szemben. Szolnok jelenlegi helyzete több évtizedes folyamat eredménye. Közös felelősséggel kellene lépéseket tenni egy valódi kibontakozás érdekében. PINTÉR LÁSZLÓ __________ VÁROSVÉDŐ ÉS SZÉPÍTŐ EGYESÜLET Olc sóbb és szerényebb alkotás illenék mind a városképbe, mind a pénztárcánkhoz UTOLSÓ KÖZSZEREPLÉS. Aradi Nórának, a jeles művészettörténésznek, aki hetvennyolc éves korában nemrégiben hunyt el, utolsó közszereplése (sérült karral) Jászjákóhalmán volt. Néhány hónappal korábban járt a településen, amikor megnyitotta, illetve átadta Laid Ida festőművész állandó képtárát. A felvételen a település polgármestere üdvözli Aradi Nórát, a háttérben Laki Ida festőművész._____________________■ A nevelőapák nevében A lap április 19-ei számában részletesen olvashattunk arról, hogy egy fiatal lány a családjával tíz hónapja egy háztartásban élő férfi tettlegessége miatt többször eszméletét vesztette, orvosi kezelésre szorult. A befogadott ember nem először bántalmazta őt, rendszeres volt a nézeteltérés, mert kezdetektől nem tudta elfogadni a jövevényt. Az állandó üldöztetés miatt a gyerek húsvét előtt néhány nappal a barátnőjéhez költözött, pár nap múltán azonban visszatért a szülői házba. Az újabb veszekedés fojtoga- tásig fajult, a lány életét a szomszéd mentette meg, akit a testvér hívott segítségül. Szomorú gyermeksors, s az eset nyomán kérdések sora fogalmazódik meg. A gyermekvédelmi törvénynek milyen élethelyzetekben van szerepe? Tudott-e a gyerek és az élettárs közötti rossz viszonyról az anya? Mit tett a gyermekéért? Az egykori guberálóra vajon mennyi büntetést szabhat a törvény az emberölés kísérletéért? Mitől „nevelt lány” ez a szerencsétlen családtag? Milyen paragrafusok értelmezése szerint jár ki ennek az embernek a „nevelőapa” titulus? Úgy gondolom, a nevelőapai státus annak jár ki, aki új párkapcsolatában nevel, felnevel, sajátjaként gondoskodik olyan gyermekről, gyermekekről, akiknek vér szerint nem apja, illetve az élettársi kapcsolat hivatalos formát ölt. Sokunk erkölcsi értékrendje és jog szerint is az eset szereplőjét ezzel a ranggal illetni degradáló azokra, akik szülői kötelességüket nevelőapaként teljesítik. Attól ugyanis még senki sem válik nevelőapává, hogy egy fedél alatt él gyermekekkel. ___________________(NÉVÉSClM) Negyve nes nyugdíjasok? A kormányfő arról beszélt, hogy tervezik a nyugdíjrendszer átfogó reformját, s ebben a nyugdíj- korhatár eltörlése hangsúlyos szerepet kap. Akik nem néznek a dolgok mögé, üdvözlik az elképzelést, mert bizony valóban nagyszerű lenne, ha mi magunk dönthet- nénk, meddig akarunk dolgozni. Akik viszont látják, milyen háttér mozgatja a szándékot, szkeptikusak. A nyugdíjkorhatár eltörlése ugyanis nem azt jelenti majd, hogy kedvezőbb helyzetbe kerülünk, s nyugodt, gondtalan nyugdíjasévek várnak ránk. Ahhoz ugyanis, hogy ez így legyen, a befizetett járulékot jelentősen emelni kellene, amit azon egyszerű oknál fogva a többség nem tehet meg, hogy alacsony a jövedelme. Akinek pedig alacsony a jövedelme, alacsony lesz a nyugdíja is, így esetleg előállhat az a helyzet, hogy hetvenévesen is dolgoznia kell. Egyébiránt nem rossz elgondolás ez, hisz a munkahelyről egyenesen a temetőbe lehet menni, befizetett járulékaink pedig az államkasszában maradhatnak. De félre a tréfával: a korhatár eltörlése egy kisebbségnek minden bizonnyal kedvez, sokakat azonban elsodor a nyomor felé, mert a középkorú munkavállalót még az a minimális védettség sem illeti majd meg, ami a mostaniakat. A munkaadó teremthet olyan helyzetet, hogy az idősebb munkavállaló önként, „idő előtt” elmenjen nyugdíjba, átadva helyét a kevesebb bérért alkalmazható fiatalabbnak. És a korosabb ember inkább nyugdíjas lesz az arányosan őt megillető alacsony járulékért, mint munkanélküli... ____________________»AUWEH MÁRIA, SZOLNOK Ve szélyes gyűjtőszenvedély ítélet született egy szolnoki köztéri szobor, az Ülő nő ügyében, ami azért került el helyéről, hogy biztonságban legyen, amíg a közelben építkeznek. Nos, innen lopták el. A tetteseket megtalálta a rendőrség, de az alkotás addigra megsemmisült, egy fémműben beolvasztották. A pótolhatatlan közvagyon, a négymillió forintot érő alkotás 15 ezer 600 forintért „kelt el”. Az elkövetőkre letöltendő börtönbüntetést szabott ki az igazságszolgáltatás, míg a színesfém-felvásárló megúszta felfüggesztett büntetéssel. Nem hiszem, hogy ez utóbbi visszatartó erővel bírna; virágozhat tovább az üzletág, jöhet szobor, vezeték, útjelző tábla, aknatető, vasúti tartozék. Évek óta sok bajt okoz a tolvajok gátlástalan és zavartalan működése, ahogyan a bűnügyi krónikákból is látható, mindent ellopnak, ami mozdítható. A károk és a veszélyek egyre nagyobbak. Ennek ellenére sincs korlátozás, ellenőrzés a felvásárlásra, pedig emberéletekkel is fizettünk már a következményekért (vasúti tragédia, közúti közlekedési baleset stb.). Amíg felvásárlók lesznek, tolvajok is lesznek. Egyre sürgetőbb, hogy az üzlet és az „üzletemberek” köre szigorúbb felügyelet alá kerüljön, és visszatartó erejű, példás büntetések szülessenek, ami arányban áll a következmények társadalmi veszélyességével. Felfüggesztett büntetés vagy egy-két év szabadságvesztés ugyanis aligha fékezi meg a gyűjtőszenvedélyt. _____________________VERTAl MÁRTA, SZOLNOK Újabb háromszáz Újabb háromszáz ember veszti el állását a térségben a Kőolaj- kutató megszűnésével. A politikai attitűdöket, piacgazdasági érdekellentéteket is felvillantó huzavonához jó okot szolgáltathatott a pusztaszőlősi gázkitörés. Nem is emlékszem, hogy valaha is ilyen súlyos következményekkel járt volna egy munkavégzésből eredő műszaki probléma. A döntéssel végleg megpecsételődött a város, a megye sorsa, a térség iparának utolsó láncszeme is szétpattant. Kétségeim vannak, hogy Jász-Nagykun-Szol- nok megye egyáltalán része az országnak, mert idáig a segítő kezek el nem érnek! A keleti és nyugati országrészek közötti különbség mindig megvolt, de bizakodtunk, hogy lemaradásunk csökkenthető, és egy kis kormányzati lendülettel csatlakozhatunk a dinamikusan fejlődő térségek sorához. Sok okunk persze nem volt erre, de mint mondani szokták, a remény hal meg utoljára. De amikor bejelentették, hogy a térség autópályája sincs napirenden, sejteni lehetett, hogy a térség elmaradottságának kérdése nem azonos súlyú itt lent és ott fent. A nagy múltú termelőüzem megszűntével egyidejűleg kitehetjük a táblát a megyehatárra: „Halott vidék”. ______________________________V. PÉTER, SZAJOL Önleleplező lépés? Amikor a nyugati tőke megjelent az országban, sokan már akkor megjósolták a következményeket. Nem véletlenül féltették a magyar gazdaságot. Mégis mindent eladtunk, amit kértek, amit vittek, ami működött, ami meg senkinek nem kellett, az enyészeté lett. Várható volt, hogy eljön annak is az ideje, amikor lapjait kijátssza a keblünkre ölelt külföldi tőkés, és a képünkbe vágja, hogy nem érdekli a neki profitot termelő, rabszolgabérű honi munkás, ő piacot vásárolt, s fityiszt mutat, ha az érdekei úgy kívánják. Hazánk fejlett nyugati féltekéjén az új tulajdonos az üzletkötésre alig fél évre bejelentette, felszámolja a magyar gazdaság egykor virágzó büszkeségét, a hazai piac 60 százalékát lefedő, sok évtizedes múlttal rendelkező gyárat. Nem is ködösített, amikor kimondta: ő nem gyárat, hanem piacot vásárolt. Eddig is tudtuk, hogy az irántunk érdeklődő nyugati barátok csak a béreinkért szeretnek bennünket, no meg azért, mert rajtunk keresztül a nemzetközi piac még nagyobb szeletének ellenőrzése került a kezükbe. Most eljött az ideje, hogy két vállra fektessenek bennünket. A külföldi tőke szándékát ma már azok is felismerik és elismerik, akik eddig védelmezték. Nyilvánvaló, hogy célja a gyors extraprofit és a piacszerzés volt - nemzetgazdaságunk egyidejű gyengítésével. Az erre irányuló folyamatok egyébként már korábban elindultak, csak most kissé felgyorsultak. Helyzetünk elég kockázatos, ha figyelembe vesz- szük, hogy a működő ágazatok többsége külföldi tulajdonban van - az energiaszektorral együtt. Sok cég eltűnt a föld színéről, haldoklik az élelmiszer- ipar, a könnyűipar, nincs nehézipar, a mezőgazdaságunkról meg ne is beszéljünk. De ne legyünk igazságtalanok a külföldivel, mert vannak honi szereplőink is, van épp elég baj a magyarral is, ha visszapörgetjük az elmúlt évek történéseit: hány munkahely zárt be, szűnt meg, indult ellene csődeljárás, felszámolás csak a mi megyénkben, a kisemberek százait, ezreit ellehetetlenítve, kisemmiz- ve, vagyonukból kiforgatva, a törvényeket kijátszva úgy, hogy a bűncselekménynek még a gyanúja sem merülhet fel, vagy ha mégis, nem bizonyítható. ______________________DOMONKOS T„ SZOLNOK ME GÚJUL A KISÚJSZÁLLÁSI FŐTÉR. A polgármesteri hivatal épülete körül kivágták a tájidegen fákat, bokrokat, és termőfölddel töltik fel az alacsonyabb részeket. Ha végeznek a talajrendezéssel, akkor kezdik meg a nemesebb növények telepítését, az épület környékének parkosítását.________________■
