Új Néplap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-12 / 86. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS ÉG POSTÁJÁBÓL 2001. ÁPRILIS 12., CSÜTÖRTÖK ü§Hft ft Megálló vonatok A vasúti menetrend legutóbbi változása számos ponton hátrá­nyosan érintette a törökszent- miklósiakat, illetve az ezen út­vonalon utazókat, mivel csök­kent azoknak a gyorsvonatok­nak a száma, amelyek megáll­tak a város vasútállomásán. Az utasok problémája elkerült a Közlekedési és Vízügyi Minisz­térium közigazgatási államtit­kárához is. Az államtitkár a pa­naszt a MÁV Rt. Személyszállí­tási Szakigazgatóságával kivizs­gáltatta, ezt követően pedig egyeztetést kezdeményezett, s mint a panaszosoknak megkül­dött válaszában írja, ennek eredményeként megnyugtató megoldás született. Az azóta ki­adott 2. sz. Menetrendi pótlék­ban már szerepelnek azok a vál­tozások, amelyek a térség lakos­ságának utazási gondjait kielé­gítő módon rendezik. E szerint a 624. sz. belföldi gyorsvonat, valamint a 15, 16. sz. Tisza és a 362, 363 sz. Partium nemzetkö­zi gyorsvonat megáll Török- szentmiklóson. A regionális for­galom színvonalának javítása érdekében pedig a 100a vonalon eddig Budapest-Szolnok vi­szonylatban közlekedő, koráb­ban 2516 számon ismert sze­mélyvonat 6016 új számon Kis­újszállásig közlekedik. Biciklizni (élet) veszélyes Naponta járok a 442-es úton személygépkocsival. Húsz éve így van ez, s ez idő alatt a forga­lom igencsak többszörösére nőtt, kerékpáros is van bőven az utakon. Bátornak kell lennie an­nak, aki például kimerészkedik a Rákóczifalva és Martfű közötti útra, mert ott közlekedni életve­szélyes. De el lehet mondani ugyanezt a Martfű-Tiszaföldvár vagy Tiszaföldvár-Cibakháza közötti szakaszra is. Kerékpá­ros-balesetek voltak és lesznek is, ha marad minden a régiben. Tudom, a pénz nagy úr. De mennyit ér vajon az emberi élet? Egy kerékpárút Szolnoktól Cser- keszőlőig sok mindent megolda­na. Az egészséges életmódot kedvelő családok bátrabban út­ra kelnének, meg hát kocsija sincs mindenkinek. Mielőbb tenni kell valamit a kerékpár­utak kiépüléséért, mert egyelőre csak az utólagos sajnálkozás van, ha baleset vagy haláleset történik... Szolnokon és Rákócziúj falu­ban már elkészült a kerékpárút. Ezt lehetne összekötni, illetve továbbvinni a nagy forgalmú út­vonalakon. Tudom, az első lépé­sek megtétele a legnehezebb, de biztonságuk és saját jól felfogott érdekükben mielőbb össze kell fogniuk a kerékpárosoknak. ____________KOVÁCS IMRE, SZOLNOK Ké nyszerű — de időszerű! Lehet-e ésszerű a kénysze­rű? — kérdezi az Új Néplap­ban a Tisza-tó életét bemu­tató összeállításban megje­lent írás címében az újság­író. A cikkben a tiszafüredi Egyesített Egészségügyi In­tézmény tervezett megszün­tetéséről az intézményt ve­zető igazgató főorvos fejtet­te ki véleményét a képvise­lő-testület Beszéljünk tehát az egészségügy­ről. Az említett adatok helytálló­ak, de nem elegendőek a kép ár­nyaltabbá tételéhez. Valóban 16 millió forint támogatást kap a vá­rostól ez a költségvetési szerv, ám a nyilatkozó nem említette: eb­ben az intézményben - egy kivé­teltől eltekintve - vállalkozó or­vosok dolgoznak. Az önkor­mányzat és a vállalkozó orvosok által hét-nyolc éve megkötött szerződés alapján az utóbbiak sem bérleti díjat, sem rezsit (víz, villany, fűtés stb.) nem fizetnek. A város kötelessége az 50 ezer fo­rintnál drágább eszközök beszer­zése is. Vajon van-e még egy vál­lalkozói csoport, amelyik a felso­rolt kedvezményeken túl 4 és fél millió forintos támogatásra is jo­gosult? A szűkös költségvetési keret­ből 3,3 millió forint jutott tavaly az egészségügyi beruházásokra. A tervezett életmentő eszközök helyett (EKG, defibrillátor stb.) az intézmény beszerzett két kerék­párt, egy fűnyírót, egy Suzukit (ügyeleti ellátásra). Ennyit a terv­szerű és takarékos gazdálkodás­ról... A kormányzatnak az a törekvé­se, miszerint a betegek helyben kapjanak a lehető legteljesebb el­látást, nem indokolja, hogy egy helyi önkormányzat erején felül finanszírozza ezt a tevékenysé­get. Szögezzük le: mindenki ér­dekelt a helyi egészségügy leg­jobb működésében. Igaz az is, büszkék lehetünk arra, amit ezen a téren elértünk. Az intézmény megszüntetésére szavazó pénz­ügyi bizottság nem az egészség­ügy szétverésére szövetkezik. El kell érnünk, hogy a köz javára szolgáló, a városnak elviselhető terhet jelentő ellátás valósuljon meg a betegek, dolgozók érdeké­nek sérelme nélkül. A kölcsönös megelégedésre szolgáló kompromisszumra ja­vaslatokat várunk, és a tényekre, észérvekre épülő vitára ezúton szólítunk fel minden érintettet. MARGARET KNAPPER A TISZAFÜREDI VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT PÉNZÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE ÖSSZESZEDTÉK MÁSOK SZEMETÉT. A szolnoki Építészeti, Faipari, Környezetgazdálkodási Szak­közép- és Szakiskola elsős technikusai az elméleti oktatás mellett a gyakorlatban is kipróbálták a kör­nyezetvédelem „apró fogásait”. Mint a képen is látható, a mások által minden szégyenérzet nélkül ott­hagyott, szét- és kidobált szemetet szedik össze a diákok a Szent István híd környékéről. Hogy meddig marad tiszta a terep? Tapasztalva a közönyt környezetünk iránt, talán máris lehetne kezdeni elölről az egészet..._________________________________________________________________________■ A hegedű „kismesterei” A zeneiskolás növendékek meg­méretésének egyik rangos esemé­nye a Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei hegedűverseny, amit immá­ron kilencedik alkalommal ren­deznek meg a megye valamennyi zeneiskolájában tanuló, hegedű tanszakos növendékek számára. Ezúttal a törökszentmiklósi Ko­dály Zoltán Zeneiskola adott ott­hont a versenynek, ahol négy ka­tegóriában mérték össze tehetsé­güket a gyermekek. A meghirde­tett versenyben három helyezés és egy különdíj ítéltetett oda a zsűri által. I. kategóriában: első lett Horváth Ágnes (Kisújszállás), 2. Földes Csilla (Törökszentmik- lós), 3. Tomyi Eszter (Szolnok, Bartók Béla Zeneiskola): különdí- jat kapott Tamás Ildikó (Jászbe­rény) és Szabó Aladár (Szolnok). II. kategóriában első helyezett lett Bakovszki Beatrix (Karcag), 2. Krikuska Annamária, 3. Nagy Csaba (mindketten törökszent- miklósiak); különdíjas lett Papp Ágnes (Szolnok) és Farkas Ágnes (Karcag). III. kategóriában egy második helyezett lett, név sze­rint Patkós Dániel (Törökszent­miklósi, míg különdíjat kapott Jász Katalin (Jászberény) és Poz- derkaÉva (Törökszentmiklósi. A IV. kategóriában két harma­dik helyezettet jutalmaztak: a törökszentmiklósi Kiss Krisztinát és a kisújszállási Pillér Imrét. Szóbeli dicséretben részesült Király Noémi és Andrási Ágnes (mindketten karcagiak), valamint Horváth Ágnes (Jászberény). BALÁZS ZSOLT, A KODÁLY ZOLTÁN ZENEISKOLA ____________________________________IGAZGATÓJA Miniszteri köszöntő jött Tizenkettedik alkalommal vonult fel Jászjákóhalma főutcáján a Történelmi Lo­vas Egyesület által szerve­zett, korhű öltözetű lovas­csapat az 1849-es tavaszi hadjárat emlékére. Babucs Zoltán hadtörténész em­lékezett az eseményre, melynek természetesen jákóhalmi vonat­kozásai is voltak, hiszen Aulich Lajos serege itt vonult át a tápió- bicskei csatába menet, ahol Lász­ló Gergely és Tóth Imre András személyében itteniek is harcoltak — már akiket név szerint is isme­rünk. Külön is szólnunk kell dr. Dávid Ibolya igazságügy-minisz­ter üzenetéről, aki elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni, de üzenetét elküldte. Ebből idé­zünk, amely méltán kapott nagy tapsot: „A Jászkerület városaiból és községeiből toborzott önkén­tesek alakították meg azt a Lehel huszárezredet, amely még Vilá­gosnál sem tette le a fegyvert.... Nem véletlen tehát, hogy a sza-. badságharc legdicsőbb hadjára­tát 152 évvel ezelőtt éppen innét indította el Kossuth, Görgey és Damjanich... Bízom abban, hogy egy üyen ős- és hőstisztelő kisré­gióban, mint a Jászság, a lelki új- jáépülésnek nem lesznek akadá­lyai. Bízom a redemptus öntudat­ban, amely már nemegyszer megmutatta a vüágnak, mire ké­pesek Magyarország szívének, a Duna-Tisza közének polgárai”. Az ünnepségen a német, a francia és a kanadai lovasok szer­vezete is képviseltette magát, a Nagykáta környéki hagyomány- őrzők pedig ágyúdörgéssel emel­ték a nap rangját. FODOR ISTVÁN FEHBIC. JÁSZJÁKÓHALMA Pénzünk marad a „közösben” Megint meglepett bennünket a kormány. A nyugdíjkorrekcióra szánt 15 milliárdot tartalékba tet­te. Úgy gondolják, inkább nekik kamatozzon, mi meg éljünk, ahogy tudunk. Még a tavalyi bér- kiáramlás mértéke is csak később lesz tisztázva. Még most is azt halljuk, hogy az idén 6-7 száza­lék között lesz az infláció (azóta már módosították — a szerk.). Előfordulhat, hogy az uniós csat­lakozásunk előtt sor kerül a fo­rint sávszélesítésére — mondta egy illetékes -, ami majd a forint felértékelődését vonja maga után. Vajon a nyugdíjunk is felér­tékelődik? Az árak még mindig hetenként változnak. Gondolom, már nem a minimálbér emelésé­nek áthárítása miatt, hanem a meglódult inflációs hatás követ­kezményeként. Nehéz kivárni a jobb megélhetést, idős korban különösen, főleg, ha a nyugdíja­kat nem a mindenkori bérki­áramlás mértéke szerint, hanem a kormány alultervezett inflációs százaléka alapján emelik. A kormánynak ez jó. S ez a lé­nyeg. ______________________SZABARI PÁL, JÁSZAPÁTI Jót adni — és kapni Olykor már magamból is kiáb­rándulok, olyan dolgokat hallok. Nincs súlya az adott szónak, is­meretlen fogalom a megbízható­ság, pontosság, jóakarat, segítő­készség, türelem, becsületesség. Fondorlatos módon használja ki egyik a másikat, csapja be ott, ahol tudja. De mielőtt még végképp elke- nődnék azon, hogy ember em­bernek farkasa lett, a lelkem megnyugszik, hisz nincs veszve minden: Abonyban két fiatalem­ber segítséget nyújt a felszállás­nál kérés nélkül; egy ismerősöm betartja az ígéretét, egy kislány átadja az ülőhelyét; régi munka­társam megkérdi, hogy vagyok (és meg is hallgat), egy apró javí­tást precízen és időre elvégez­nek; a szemüvegem ingyen meg­igazítják. Milyen szép is lenne, ha min­denki csak jót adna a másiknak, és cserébe ő is azt kapná. Álom lenne az életünk, még akkor is, ha szegények, ha betegek va­gyunk, mert bízhatunk egymás­ban, számíthatunk a másikra. Egyedül mit sem ér az ember, csak együtt, egymásért. Jó lenne ezt mindenkinek megszívelni, mielőtt bekeményedne a lel­künk! _________________MOLNÁR FERENC*. SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tisztelet­ben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írá­sok közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Segesvár és Barguzin Petőfi sorsa, eltűnése, halála ma is kérdőjelként áll a nagy költő életé­vel foglalkozó kutatók előtt. Amió­ta felmerült, hogy az ázsiai Bargu- zinban talált csontváz az ő lehet­séges csontereklyéje is lehet, még inkább nyitott e kérdés. Tudjuk, hogy 1849 júliusának végén a költő a Békés megyei Mezőberényben unokatestvérénél, Felső-Orlai Petries So­mánál tartózkodott. Ekkor már előrevetí­tette árnyékát a szabadságharc vége, az orosz cári intervenció bekövetkezett. Mezőberényben született a költő utolsó verse, a Szörnyű idő is. Petőfit ekkor olyan kérdések foglalkozatják, hogy ta­lán Damjanich tábornokhoz, vagy Bem altábornagyhoz megy. A költőnek ez utóbbihoz fűződő barátsága közismert. A mezőberényi Orlai-házban megfordult az altábornagy két tisztje, Egressy Gábor (civilben színész) és Kiss Sándor is, akik végül is arra bírták rá Petőfit, hogy térjen vissza Bemhez. A költő velük ment, s bonyodalmas utazás után találkozott Bemmel, aki kocsin utazott katonái kö­zött, mert sebei miatt lóra ülni nem tu­dott. Petőfi visszakapta századosi rang­ját, sőt nemsokára őrnaggyá léptette elő Bem. Az altábornagy óriási csatára készül a többszörös túlerővel szemben; vissza akarja szorítani Grotenhjelmet, s Lü- dersz tábornok háta mögé kerülve elfog­lalni Nagyszebent. Július 29-én magához rendeli és utasítja a költőt, hogy ne ve­gyen részt az ütközetben, ő azonban nem engedelmeskedik a parancsnak. Ezt látva, Bem megparancsolja, hogy a költő menjen a Sárpatak hídjához. Mint utóbb kiderült, rossz volt a helyválasztás, mert itt bontakozott ki a legvéresebb harc. A délutáni órákban megérkezett a Sárpatak hídjához Lengyel József székelykeresz­túri sebészorvos is, aki önként jött segíte­ni. Az orvos tudta, hogy ez a sovány fia­talember Bem segédtisztje. Petőfi előbb a közeli Haller-kastélytól, majd a híd köze­péről figyelte a cári lovassággal vívott üt­közetet. Bem hadvezért lángelméje ekkora túl­erővel szemben nem érvényesülhetett. Menekült Petőfi is, Lengyel József orvos is, aki visszanézett még, s látni vélte, amint lengő zubbonyában a költő is me­nekül. Petőfi is minden bizonnyal láthat­ta már az utána vágtató lovasokat, s azt is, hogy báró Brevern gárdafőhadnagy nassaui ulánus századának katonái utol­érik. Letérve az Ispánkútnak nevezett for­rás felé vezető útról, a dzsidásokkal ütkö­zött. Testét felülről érte a szúrás. Heydte osztrák őrnagy, mint aki látta a sebesült költőt, azt mondta, egyetlen szúrást lá­tott, ami a szívét járta át. A szabadságharcot követően számos legenda keringett a Petőfi eltűnéséről, hamvai megtalálására kutatások nem folytak. Eddig talán Dienes Andrásnak Az utolsó év című, 1962-ben kiadott munkáját tekinthetjük a legjelentősebb összegzésnek. Tény viszont, hogy 1956 nyarán egy Segesvárra küldött akadémiai munkaközösség hitelességgel állapította meg Petőfi halálhelyét, de nem sírhelyét! Ekkor végeztek „szel­vényezési módszerrel” kísérleteket a köl­tő sírhelyének feltalálására, de nem veze­tett eredményre. Ami a kérdés megoldását különösen nehezíti, hogy a segesvári csatatér szín­helyén három tömegsír is van. Ezek kö­zül kettő emlékoszloppal van jelölve, míg a harmadik jelöletlen. Ez utóbbi, a harmadik tömegsír a Csonta család egy­kori kertjében található, a Héjjasfalvára vezető országút mentén, talán 600-700 méterre az Ispánkúttól, ahol Petőfi el­tűnt. Ha lehetséges, akkor Dienes szerint ez a Csonta-kerti tömegsír rejtené a költő maradványait. Ebben a sírban körülbelül húsz honvéd van eltemetve, de a terület fákkal benőtt, feltárása nagy előkészüle­tet igényelne, ráadásul pontos helyét sem ismerni, tehát ez is meghatározást tesz szükségessé. Az sem bizonyos azonban, hogy ez eredményre vezetne, mert egyál­talán nem biztos, hogy a költőt tömegsír­ba temették. A segesvári csatatéren közel félszáz magányos sír is van, amelyek meghatározása a mai technikai lehetősé­gekkel is igen nehéz feladat. Figyelembe véve, hogy Petőfit, noha ismert személy volt, Heydte Ágoston osztrák őrnagyot (aki az 5. sz. Prinz Eugén dragonyos ezredben szolgált) ki­véve senki sem látta mellkasán megse­bezve, fehér ingben hanyatt fekve az Is- pánkút forrásvize mellett. Bár Petőfi is­mert személy volt, egyetlen szemtanú sem akadt, alti a temetésnél ráismert vol­na... Lehet, hogy mégsem Petőfi volt az osztrák őrnagy jelentésében hanyatt fek­vő férfi? Lehet, hogy a távoli Barguzinban egy évtizede feltárt csontváz esetleg mégis a költőé? A valószínűség elég csekély, de nem lehet kizárni. Bizonyítás és bizo­nyosság kell mindehhez. A nemzet kötelessége, hogy nagy fia iránti kegyeletből minden lehetőt tisztáz­zon. Hogy hol pihen ez a páratlan kopo­nya, egyelőre kérdés, és a barguzini lelet­re sem szabad egyértelműen kimondani hogy az nem Petőfié, mert ez is bizonyos kockázatokkal is jár. A kérdőjelek megválaszolása a nemzet nagy ügye. KUN SÁNDOR, ÚJSZÁSZ, NYUGDÍJAS PEDAGÓGUS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom