Új Néplap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-31 / 76. szám
TÜKÖR 5. OLDAL 2001. Március 31., szombat MEGY E I Nézőpont Anyanyelv hazánk Leendő európai uniós csatlakozásunk a magyar nyelv számára is újabb kihívást jelent. Nem véletlen, hogy az idén 35. alkalommal megrendezett Magyar nyelv hete programsorozat - amelynek országos megnyitóját tegnap tartották Szolnokon - is ezt a kérdést, azaz a magyar nyelv esélyeit és távlatait az Európai Unióban jelölte meg központi témaként. A kérdés persze tóbővíthető úgy is, hogy milyen esélyei vannak egy olyan nyelvnek a megmaradásra a glo- balizmusban ránk törő „egyennyelvek” (köztük is a ma már szinte mindenütt egyeduralkodó angol) özönében, amelyet Európában sajnos egyre kevesebben beszélnek (hazánk népessége sajnos fogy). Valóban továbbgondolásra érdemes ez is, hiszen egy nemzetközi tekintélyű angol Magyar mwolmnkJ““ ^ legfőbb záloga nyelv valahol a világban. Rámutatott arra: sok nyelv használata már túlságosan elsorvadt ahhoz, hogy meg lehessen menteni. Jelenleg egyébként háromezer, kihalással veszélyeztetett nyelv van. A magyar nyelv szerencsére még korántsem tart itt, de érezhető, hogy például a környező országok azon magyarlakta részein, ahol nem egységes tömbben él a magyarság, sajnos egyre kevesebben beszélnek (vagy éppen beszélhetnek) magyarul. Nyelvünket persze mindig is érték idegen hatások, ezáltal formálódott, gazdagodott, míg más részről régi szavaink tűntek el a feledés homályában. A baj csak az, ha ez a folyamat egyre inkább rátelepszik az anyanyelvre, és felgyorsul, mint tapasztalható ez az angol esetében: korunk anglomániája nap mint nap tetten érhető a médiában, a reklámokban, a zenében, a cég- és boltfeliratokban vagy éppen az informatikában. Kérdés, hogy az úgynevezett kulturális beolvasztás mennyire tud teret nyerni az anyanyelv kárára. A magyar nyelv egy másik nagy ellensége az úgynevezett hivatalos nyelvezet, amit politikusok, különféle hivatalok, szervezetek vezetői, munkatársai „gyakorolnak”. (Hallgassunk csak meg néhány politikust, olvassunk csak bele néhány önkormányzati előterjesztésbe, jelentésbe, miként törik kerékbe a magyar nyelvet!) A külső kihívások mellett tehát a belsővel is meg kell vívnia a maga küzdelmét nyelvünknek és persze a nyelvművelőknek. Mivel legjelentősebb nemzetösszetartó erőnk az anyanyelvűnk, magyar mivoltunk legfőbb záloga, így jelen pillanatban még úgy vélem — a nyelvi elhajlásokat időben kezelve — nem kell félteni uniós csatlakozásunk után sem. De magára hagynunk sem szabad, ápolnunk, gondoznunk kell, mert Márai Sándorral szólva: „Az ország, a nép még nem haza... nincs más haza, csak az anyanyelv.” A második 35 év előtt Évfordulót ünnepelt a szimfonikus zenekar Zene Harmincöt éve alakult meg a Szolnoki Szimfonikus Zenekar. A februári nagy sikerű jubileumi hangverseny után arról kérdeztük Báli József karmestert, hogy milyen tervekkel készül a következő évadra. A karmester a választ egy kis visszatekintéssel kezdte.- Amikor Szolnokon megalapítottam a szimfonikus zenekart, tulajdonképpen minden megvolt hozzá: voltak zenészek, például a színház zenekarában és a zeneiskolában, és volt közönség is, Bali József amely igényelte a hangversenyeket. Kezdetben, amíg a repertoárunk kicsi volt, 3-4 hangversenyt tartottunk egy évben, majd ahogy gazdagodott, egyre nőtt a fellépések száma Szolnokon, a megyében és a megyén kívül is. Ma körülbelül 350, a kisebb zenekari művekkel együtt mintegy 700 darabot játszunk, csak szimfóniából vagy ötvenet.- Mennyi a fellépések optimális száma?- Évente 50-60 hangversenyre van közönség erőltetés nélkül. Ebben természetesen vannak ismétlődő ifjúsági és felnőtthangversenyek is. Arra törekszünk, hogy minden évben mutassunk be új műveket, hívjunk vendég- karmestereket, szólistákat. Játszunk oratóriumokat, miséket, passiókat is, kórusok közreműködésével.- Mit hallhatunk a zenekartól még ebben az évadban?- Május 14-én Beethoven Hegedűversenye és III. szimfóniája lesz műsoron, valószínűleg Kes- selyák Gergely vezényel. Hegedűn Báli Gábor működik közre. Június elején Bécsi est címmel tartunk hangversenyt, amelyre Roman Zeilinger bécsi karmestert várjuk, aki már többször vezényelte a zenekarunkat.- A zenei évad a vége felé közeledik. Vannak-e már terveik a következő szezonra?- Szeptemberben kezdődnek a bérleti hangversenyek. Az elsőre Hamar Zsolt vezényletével, Szálai Antal hegedűművész közreműködésével kerül sor. A Verdi- év jegyében novemberben bemutatjuk Verdi Requiemjét a budapesti Nemzeti Filharmónia Kórusával, Lukács Ervin vezényletével. Januárban Szabó Sípos Máté vezényli Mozart Koronázási miséjét. Márciusban Csajkovszkij VI. szimfóniáját hallhatja a közönség, Ménesi Gergely vezényletével. A záróhangversenyt májusban tartjuk, én fogok vezényelni, a műsor még nem végleges. Évente négy-öt alkalommal játszunk ünnepi alkalmakkor, körülbelül tíz városban szoktunk rendszeresen föllépni a megyében, egyszer Budapesten és egykét alkalommal külföldön is, amikor rendszerint több koncertet adunk. Április végéig megjelenik a következő évad műsorfüzete a hangversenyműsorral, időpontokkal, nevekkel. B.A. Bubuka árván maradt Az építőjáték darabjai még arra várnak a sarokban, hogy egy kis kéz házat, kerítést, autót építsen belőlük, s az agyongyűrött mancsú Bubuka elárvultán fekszik az ágyon. Már hiába reménykedik benne, hogy kis gazdája újra magához öleli. Krisztián első tudatos mozdulatával érte nyúlt, s utolsó szavával is a kis barna macit kereste és édesanyját hívta: „Anya, anya, Bubu, Bubu.”. Egy vasárnap délután láza- sodott be az egyébként erős, egészséges, hároméves kisfiú. A település orvosa azzal biztatta a szülőket, hogy a 38,5 fokos lázat gyorsan leviszi a még otthon kapott lázcsillapító. Úgy vélte, antibiotikumra sincs szükség. A szülők ugyan nem nyugodtak meg teljesen, de el kellett fogadniuk az orvos döntését, és hazavitték Krisztiánt. Este tíz körül azonban már a lázcsillapítók ellenére is tüzelt a gyerek teste, többször hányt, és kiderült, hogy 41,6 a láza. Természetesen azonnal hívták az orvost. A kisfiú édesapja azonban keserűen emlékszik arra a telefonhívásra: — Közel negyedóráig vártam, mire az asszisztens a telefonhoz hívta az orvost. Úgy éreztem, rossz néven veszi, hogy késő este kérem, jöjjön ki a fiamhoz. Amikor megérkezett hozzánk, el is panaszolta, milyen sok helyre hívták már, s felelősségre vont, miért nem vittük inkább mi be Krisztiánt a rendelőbe, legalább lement volna a láza. — Két ampulla injekciót vett elő az orvos, miután megvizsgálta a gyereket - veszi át a szót az édesanya —, lázcsillapítót es B6-vita- mint. Antibiotikumot még akkor sem kapott. Be kelle ne vinnünk Krisztiánt á kórházba - kérte az édesapja, de hiába, az orvos nem hívott mentőt, és azt mondta, hogy ott sem tudnának többet tenni, mint a hideg vizes, priznices borogatás. Miután távozott, akkor vettük észre, hogy a lázcsillapítót tartalmazó ampulla felhasználatlanul hever a polcon. Már nem mertük újra zavarni az orvost, így kiskanálból itattuk meg a gyerekkel. — Amikor elment az orvos, akkor kellett volna autóba ültetni a gyereket, és bevinni a kórházba - folytatja az apa. - Talán akkor még nem lett volna késő. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, biztos, hogy azt tenném. De sajnos már tehetetlen vagyok. Minden apró neszre felriadva töltötte a család az éjszakát, s hajnaltájban elborzadva vették észre, hogy Krisztián bőrén apró bevérzések ütöttek tó. Ekkor már ők maguk hívták a mentőket, és ismét értesítették az orvost. A kórházban előbb a teljesen kiszáradt kisfiú keringését kellett helyreállítani, az antibiotikumos kezelést csak órákkal később tudták megkezdeni a szakemberek. A Neisseria baktérium azonban addigra iszonyatos pusztítást végzett Krisztián szervezetében, hiába küzdött ellene. A szeptikus sokk következtében kedden újra összeomlott a keringése, s az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. Az édesanyja könnyek között meséli:- Iszonyatos érzés volt, hogy tehetetlenül kellett végignéznem, ahogy gyakorlatilag a kezem között meghal a kisfiáin. Krisztián a végsőkig küzdött, kapaszkodott az életbe, és az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy tudnak rajta segíteni. Még most sem tudom felfogni, hogy nincs többé. Akinek van gyermeke, az megérti, hogy ő volt az életem, belőlem szakadt tó egy darab a halálával. Biztosan lesz majd testvér^ egyszer, ahogy terveztük, de Krisztiánt nem pótolhatja.- Márciusban ment volna óvodába. A gyermekorvos, a védőnő és akik ismerték, elámulva tapasztalták, hogy az értelmi szintje legalább egy négyéves gyermekének megfelelő. Kétévesen vízfestékkel keverte tó a színeket, együtt „zenéltünk”, együtt néztük a kosárlabdameccset a tévében - idézi fel az édesapa a fájó emlékeket. - Utoljára akkor beszélhettem vele, mielőtt elvitte a mentő. Azt mondta, szeret, és én megígértem neki, hogy meg fogják gyógyítani... A temetést szűk családi körben terveztük, épp ezért pénteken délelőtt tartottuk. Ennek ellenére több százan voltak, olyanok is, akiket még sosem láttam. Virágokkal, plüssállatokkal borították be a sírt, szinte egy néma tüntetés volt az egész szertartás. Az együttérzők mellett akadnak olyanok is, akik nincsenek tisztában vele, hogy ezt az alattomosan támadó betegséget bárki megkaphatja. Ők kerülik a családot. Talán attól tartanak, hogy a kisfiúnak még az emléke is fertőz? Az orvost az utóbbi hetekben nem lehet elérni. A fiatal házaspár most megpróbálja újrakezdeni romokban heverő életét, azzal az iszonyatos fájdalommal, ami soha el nem múlik. Nem vádolnak senkit. Úgy vélik azonban, ha korábban kerül kórházba Krisztián, ha korábban lehet elkezdeni a kezelést, talán ma is együtt játszhatnak. Kisfiúkat viszont nem adhatja vissza nekik egy kártérítési perben esetleg megítélt összeg. Anyjukom — mert így hívta Krisztián- úgy gondolja, a leltóis- meretével önmaga számol el mindenki: - Én már mindenemet elveszítettem, senkitől és semmitől sem félek. Az én leltóismere- tem tiszta. S azt hiszem, egy köztudottan hívő embernek ezt is ismernie kell a Bibliából: „Ha azt mondád: ímé, nem tudtuk ezt, Nem de, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te lelkedet, Ő tudja? És kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet. ” Példabeszédek 24,12 SZILVÁS! ZSUZSA Krisztián mindvégig mackóját hívta fotó: m. j. Egy élet a kereskedelemben A Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete március elején új elnököt választott dr. Szalóki András főiskolai docens, tanszékvezető személyében. Az új elnök pályája meglehetősen rendhagyó, a közgazdász apa, a pedagógus anya és a hat fiútestvér alkotta családból, a szakmunkástanuló-iskolán át vezetett a tanszék- vezetői posztig. Közben sohasem maradt hűtlen a kereskedelemhez. 1959-ben kereskedőtanulóként kezdte a szakmunkásképzőt. — Akkoriban még éltek és tanítottak minket olyan régi mesterek, akik a háború előtt megtanulták, hogy mi a kereskedelem - mondta életének erről a korai szakaszáról. Hamarosan vezető beosztásba került, dolgozott a Mészövnél, a Tiszavidék Szövetkezeti Közös Vállalatnál, volt a Szolnok Megyei Tüzép vezérigazgatója, most a Szolnoki Főiskola a munkahelye. Úgy tartja, végig a kereskedelemben dolgozott, s ma sem lett hűtlen hozzá, hiszen kereskedelmi menedzsmentet tanít. Az egyetemen kereskedelmi diplomát szerzett, és természetesen a doktori disszertációját is ilyen témából írta, Az áruforgalom gazdaságtana címmel. Amikor arról kérdeztem, hogy a rendszer- váltással bekövetkező gyakorlati változások és az elméleti prioritások változása hogyan befolyásolta a pályáját, így válaszolt:- A rendszerváltás a hazai közgazdaság-tudományban nem hozott elviselhetetlenül éles változásokat, ugyanúgy, ahogy a gyakorlatban sem. Az 1968-as új gazdasági mechanizmus, majd a A Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének 70 úgynevezett jogi tagja van, ezek főleg gazdálkodó szervezetek. Van továbbá 120 egyéni tagja, az ifjúsági szervezet pedig 70 tagú. Szolnokon kívül működik csoportja Törökszentmikló- son, Mezőtúron és Jászberényben is. további változások fokozatosan megalapozták elméletileg a később bekövetkezett változásokat. Az árak fokozatos felszabadítása, a jövedelemérdekeltség előtérbe helyezése a vállalatok gazdálkodásában, majd a gmk- k, vgmk-k megjelenése folyamatossá tette a változásokat. De már korábban is, a ’60-as években, az egyetemen sok Névjegy: Név: dr. Szalóki András Születési hely, idő: Jászberény, 1943 Iskolai végzettség: közgazdaság-tudományi egyetem Családi állapot: nős, két gyermeke van mindent megismertettek velünk a legmodernebb gazdasági elméletekből, sokszor csak stencilezett anyagokból, kockázatokat is vállalva. A Közgazdasági Társaságnak 25 éve tagja, 6 éve a megyei szervezet elnökségének is, és természetesen a kereskedelmi szakosztályt vezeti.- Vonzott a szakmaiság, itt naprakész ismereteket lehet szerezni, és erre szükség is van — mondta, amikor a társasághoz fűződő kapcsolatairól kérdeztem. - Kiváló emberek gyűltek itt össze, akiktől sokat lehet tanulni, nem is csak a szakmai rendezvényeken, de még a névnapokon és a közgazdászbálon is gyakran módot találunk, hogy a szakmáról beszélgessünk. Ez számomra azért is fontos, mert nem szakadok el a gyakorlattól. A Szolnoki Főiskolán egyébként a társaság legnagyobb ifjúsági csoportja működik, mintegy 70 taggal. 1999 márciusában először itt szerveztük meg a fiatal közgazdászok országos találkozóját. A fölkérés, hogy vállaljam el az elnökséget, nagy megtiszteltetés volt. A megyei szervezet az ország legjobb ilyen szervezete, ezt nem én mondom, hanem dr. Halm Tamás, az országos főtitkár mondta. Ha én ezt a helyzetet és megítélést fönn tudom tartani, azt már sikerként értékelem. Előrelépést a társaság és a gazdálkodó szervezetek, intézmények kapcsolatában szeretnék elérni, célom, hogy a főiskolát közelebb hozzam az intézményekhez, az önkormányzatokhoz, gazdálkodó szervezetekhez. Ez a hallgatók féléves gyakorlata miatt iS fOntOS. BISTEY ANDRÁS
