Új Néplap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-26 / 71. szám

4. OLDAL ALMA MATER 2001. Március 26., hétfő MMI TALLINN ÁLTALÁNOS ÉS MŰVÉSZETI ISKOLA, SZOLNOK Nyelvi képzés: újítás és tradíció Ahol szárnyalhat a személyiség nyekkel. Ezt megelőzően azon­ban a tantestület már az 1987— 88-as tanévben bekapcsolódott a pécsi tanárképző főiskola idegen nyelvi adaptációs programjába, Meglehetősen kevés alapfo­kú oktatási intézmény di­csekedhet azzal, hogy im­már több mint egy évtizede nyugati nyelvet oktat diák­jainak. A Tallinn isko­la ebből a szempontból is haladó szellemiséget képvisel, hiszen az in­tézmény falai között már a rendszerváltást megelőzően elkezdő­dött a némettanítás, amely — bátran állít­ható — mára hagyo­mánnyá érett. Az emelt szintű nyelvi képzés hagyományai az iskola beindulásáig nyúl­nak vissza. A nyugati nyelvek iránti kereslet mi­att az orosz nyelvet a Tal­linn suli 15 esztendeje fo­kozatosan németre cserél­te, ám eközben gondosan ügyelt arra, hogy a nyelvi Az iskola számítógépes szaktanterme egyúttal a nyelvi képzést is segíti képzés ne veszítsen ko­rábbi színvonalából. Ezzel pár­huzamosan a néptáncosok né­metországi „portyázásának” eredményeként az iskola már a 80-as évek második felétől baráti kapcsolatot ápolt a hűdéi és a ganderkeesei oktatási intézmé­megosztotta, a program sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kísérlet eredményei ké­sőbb a 3. nemzetközi gyermek idegennyelv-oktatási konferenci­melynek során a körzeti óvodá­val karöltve kisgyermekkortól ki­dolgozták a játékos, beszédszitu­ációkra épülő nyelvoktatás alap­jait. Bár a kisgyermekkori nyelvta­nítás dilemmája a szakmát is án is elismerést arattak. Ennek eredményeként a német tagoza­tos csoportok tanulói mind a mai napig kimagasló nyelvi ismeretek birtokában folytathatják tanulmá­nyaikat. A Tallinn suli — gyerekszemmel Kovács Ágnes, Mihálka Iza­bella és Fodor Péter osztály­társak, a 6. a osztály diák­jai. Különböző érdeklődésű, eltérő stílusú nebulók, né­hány „ apróságban” azon­ban nagyon hasonlítanak egymásra. Olyan kiegyensú­lyozott, vidám, közvetlen gyerekek, akiről első pillan­tásra kiderül: az iskola falai között valóban második ott­honra leltek. Az indok egyszerű: ahogyan ők hárman, úgy a Tallinn Általános és Művészeti Iskolában minden gyerek szabadnak érzi magát. Pe­dig az iskolai élet megszokott kö­töttségeinek jó része rájuk is ér­vényes. Am ezek mellett mindenkinek marad ideje és lehetősége arra, hogy az érdeklődésének megfele­lő területen bebizonyítsa tehetsé­gét-. Ági például él-hal a sportért. Márpedig ez egy művészeti isko­lában akár a szentségtörés tényét is kimeríthetné. Itt azonban nem így van: az ifjú hölgy sportos idő­töltéseit szinte csak a tanulmányi eredményekért aggódó szülők „szigora” korlátozza. Ám Ágnes így is részt vesz a,hétféle szakosz­tály többségében. Ezen kívül — ha teheti - szabadidejét a mele­gebb évszakokban túrázással, görkorcsolyázással tölti. Téli sze­relmei közé pedig az utóbbi évek­ben felsorakozott a síelés, ame­lyet olyan sikeresen művel, hogy a közelmúltban egy ifjúsági ver­senyen korcsoportjában a máso­dik lett.- Sok mindennel foglalko­zom egyszerre, de amire szeret­ném, arra mindig jut időm — ál­lítja, mire mindkét osztálytársa helyeslőén bólogatni kezd. Nem véletlenül. Ahogy Péter, úgy Iza­bella is hasonló cipőben jár. A különbség csupán annyi, hogy Izabellát még Áginál is több minden érdekli. A tantárgyak közül talán a matematikát ked­veli a legjobban, igaz, ebben is a legsikeresebb. Ám emellett a bi­ológia, sőt az irodalom is ott van a „szíve csücskében”. S ha mindez nem volna elég, ráadás­ként a népi tánccsoportnak is tagja. Péter inkább a humán tár­gyak iránt érez vonzalmat, bár a fizikát is szereti. Méghozzá an­nak ellenére, hogy nem ez az erőssége. — Szeretek mindent pontosan csinálni — vallja a fiú, mire Iza­bella súgva megjegyzi:- Csak nem mindig sikerül. Ázért az eredmények általában ■ igazolják Peti igyekezetét, hiszen a tanulmányi versenyeken reme­kül szerepel, és a suli közelmúlt­ban megyei diákolimpiát nyert röplabdacsapatának is oszlopos tagja. A beszélgetés végén persze már szóba kerülnek az iskolához fűződő élmények is. Meglepő, ám a három különböző érdeklődésű gyerkőc ugyanazokat az esemé­nyeket, pillanatokat említi az el­múlt hat esztendő élményeiből. A legtöbb emlék és kedves „sztori” a sportegyesület és a diákönkor­mányzat által szervezett táborok­hoz fűződik. Ám mindhárman örömmel emlékeznek meg az iskola im­már hagyományos egyforintos­gyűjtő akciójáról is, melynek eredményeként három éve a ta­karékosság világnapja alkalmá­ból játékokkal ajándékozzák meg a Hetényi kórház gyermek- osztályát ______ ____■ „A z iskola arra való, hogy az ember megta­nuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvá­gya, megismerje a jól végzett munka örö­mét, megízlelje az oktatás izgalmát, megta­nulja szeretni, amit csinál és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.” — szólnak Szent-Györgyi Albert örök érvényű gondolatai. Azt azonban talán a nagy tudós sem hitte volna, hogy e sorok évtizedek múltán a szolnoki Tallinn Általános és Művészeti Iskola ars poeticájaként kelnek újból életre. A város keleti részének egyik legszebb zöldövezetében fekvő, 36 esztendős múltra visszatekin­tő intézmény pedagógusai nem véletlenül választották munkájuk mottójául ezt az idézetet. Ábelné Egyed Eleonóra igazgatónő sze­rint a tantestület nem egy hagyo­mányos, teljesítményorientált iskolatípus meg­valósításán fáradozik. Sokkal inkább azon, hogy az itt tanulók tehetségét és képességeit kibonta­koztatva kiegyensúlyozott, reális énképpel és - a különböző művészeti ágak élményanyagán ke­resztül — egészséges érzelemvilággal rendelkező fiatalokat neveljenek. Mindez hétköznapjaink eltérő értékrendje miatt nem könnyű feladat, amelynek megvalósulását azonban az iskola ha­gyományai, tradíciói is segítik. A jelenleg 370 tanulót befogadó, és kiemelkedő szakmai felké­szültségű pedagógusokat foglalkoztató intéz­mény arculatát a művészeti képzés, valamint az emelt szintű nyelvoktatás határozza meg. Utób­bi a suli fennállása óta létezik, hiszen már 1965-től orosz tago­zatos osztályok indultak, melye­ket a 80-as évek végétől a német nyelv oktatása váltott fel. A cse­re zökkenőmentessé tételéhez hozzájárultak azok a németor­szági kapcsolatok is, amelyeket az 1981-ben alakult, és ma már nemzetközileg elismert Tallinn- ka Néptáncegyüttes vendégsze­replései révén sikerült az iskolá­nak kiépítenie. A művészeti képzés eredmé­nyei azonban az elmúlt két évti­zedben nem csupán a kapcso­latépítés terén mutatkoztak meg. A néptánc, a zenei tanulmányok és a népi kismesterségek megismerése, gyakor­lása egy hagyományos, a belső személyiségje­gyekre alapozó értékrendet teremtettek az itt ta­nuló gyerekek számára. A gyermekközpontú, családias környezetet nyújtó intézmény sajátos­ságait persze remekül kiegészíti az aktív sport­élet, valamint a szabadidős tevékenységek bősé­ges tárháza is. Ábelné Egyed Eleonóra Sorokban IRÁNY SZICÍLIA! Május 14 tői 21-ig Olaszországban vendég­szerepei a Tallinnka Néptánc­együttes. Az ifjú művészek im­már második alkalommal kap­tak meghívást a szicíliai nemzet­közi gyermek-néptáncfesztivál- ra. A nyári programok közül e mellett a hazai művészeti isko­lák 3. szekszárdi néptáncfeszti­válja lesz kiemelkedő. MEGÚJUL AZ ISKOLA. lm már hat éve folyamatosan zajlik az intézmény rekonstrukciója. Legutóbb közel hárommillió fo­rintból a belső udvar díszkőbur­kolatot kapott. Jelenleg is végzik a székek és padok cseréjét, amely várhatóan még ez év vé­gén befejeződhet. A beruházás­hoz szükséges több százezer fo­rintot az iskola saját erőből, illet­ve alapítványi és szponzori tá­mogatásokból teremti elő. FIÓKKÖNYVTÁR. A követke ző tanévtől kezdve bővülő infor­mációs bázisból meríthetnek a Tallinn Általános és Művészeti Iskola tanulói, ugyanis az épüle­tébe költözik és egyesül az in­tézmény könyvtárával a Hild Viktor Városi Könyvtár Város­major úti fiókja. A mintegy har­mincezer kötetes bibliotéka megnyitását szeptember elejére tervezik. ■ Örökmozgó „művészek” Ki gondolná, hogy egy eny- nyi elfoglaltságot kínáló ok­tatási intézményben még a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltésére is gon­dolnak a tanárok. Márpedig a suli számos szakkört, szakosztályt is működtet, melyek foglalkozásain min­den alkalommal népes gye­reksereg vesz részt. A pedagógusok igyekeznek az is­kolai ünnepségekből is szórakoz­tató műsoros rendezvényt vará­Elmélyült alkotás közben a kis kézművesek zsolni. Az elmúlt években ezt a törekvést erősíti a Magyar Nem­zeti Múzeummal kialakult kap­csolat is, melynek nyomán a gye­rekek történelmi játszóházak ke­retében emlékeztek meg a hon­foglalás 1100. és az 1848-49-es szabadságharc 150. évfordulójá­ról, valamint az ezredfordulóról. Az alkalomhoz kötődő játékos rendezvények mellett persze számtalan szakkör is lehetőséget nyújt a szabadidő hasznos és kel­lemes eltöltésére. A legnépsze­rűbb tanórán kívüli elfoglaltság persze a néptánc mellett itt is a sport. A suli jelenleg is hétféle szakosztályt működtet, amelyek között városi, sőt megyei szinten sikeresek - röplab­da, sakk, sí - is akadnak. S hogy a lurkóknak az évközi szünetekben sem kelljen unatkozniuk, a DSE minden télen sítábort, nyaranta pedig túratábort szervez kilométerhi­ányban szenvedő nebulóinak. Ezekkel csak egyetlen ese­mény veszi fel a ver­senyt: a diákönkor­mányzat nyári ke­rékpáros túrája, amely az utóbbi években olyan közkedvelt, hogy a tanulók akár a családi nyaralást is hajlandók feláldozni érte. A Tallinnka Táncegyüttes szicíliai fellépése a legemlékezetesebb vendégszereplések közé tartozik Az érzelmek pedagógiája Húsz éve „csupán” egy kí­sérletként indult. Az iskola akkori tantestülete a képes­ség-, és személyiségfejlesz­tés addig szinte járatlan út­jain indult el az ELTE neve­lési tanszékének programjá­ba bekapcsolódva. Ám aki­nek ma alkalma nyílik vala­hol megtekinteni a nemzet­közi hírű Tallinnka Nép­táncegyüttes műsorát, az egy pillanatig sem kételke­dik abban, hogy a művészet képzés azóta kiállta az idő próbáját. Az intézményben már a 60-as évek végétől kiemelkedő szere­pet kapott az ének-zenei nevelés. Erre akkoriban az iskola híres énekkara, országosan elismert xilofonzenekara és a versenye­ken elért szép eredményei is bi­zonyságul szolgáltak. Talán ez adta meg a lendületet a művésze­ti képzés kiteljesítésének irányá­ba is. Mindenesetre 1981-ben, az ELTE kísérletébe bekapcsolódva, elindult egy újfajta törekvés, melynek nyomán olyan tevé­kenységeket alakítottak ki, me­lyek alkalmasak voltak a gyere­kek képességeinek, személyisé­gének fejlesztésére, a közösségi nevelésre. Néhány művészeti ág — így a néptánc, népzene, népi kismes­terségek - később e munka meg­határozóivá váltak. Miután a Tallinnka nevet fel­vett néptánccsoport komoly is­mertségre és népszerűségre tett szert, országos hírű koreográfu­sokkal — Foltin Jolán, Tóth Fe­renc, Nagy István — is alkalmuk nyílt együtt dolgozni. Az együt­tes fejlődése ettől kezdve töret­lenül folytatódott, hiszen Benkéné Speck Julianna művé­szeti vezető, illetve a neves segí­tők közreműködésének, vala­mint a tanárok és a szülők áldo­zatkészségének köszönhetően elvégzett minőségi munka hazai sikereket, majd külföldi bemu­tatkozási lehetőségeket eredmé­nyezett. Tizenöt éve, amikor még alig akadt példa arra, hogy a diákok iskolájuk révén nyugatra is eljus­sanak, a Tallinnka NSZK-ban ven­dégszerepeit, ahonnan két német testvérkapcsolattal gazdagabban tért haza. Ezt később újabb honi sikerek követték, melyek elismeréseként a táncosok az utóbbi években nemzetközi néptáncfesztiválo­kon Észtországban, Franciaor­szágban, Törökországban, Olasz­országban és az Egyesült Álla­mokban is hazánkat képviselhet­ték. Az oldal az iskola és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az oktatási intézmény viseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom