Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-05 / 30. szám

10. OLDAL SPORT 2001. Február 5., hétfő Bozóky viszontagságos másfél éve Sporttörténészek számára izgalmas téma lesz: miért épp dr. Bozóky Imre elnökösködése idején szökkent szárba - ha ugyan szárba szökken - a magyar futball? S egyáltalán ebben a szökkenésben mekkora szerepe van a vidéki ügy­védnek, aki csodával határos módon lett a Magyar Labda­rúgó-szövetség első embere? Miért épp ő lett? Miért nem a sokkal nagyobb névnek számító Puhl vagy Mezey, akik szintén a pakliban voltak? S ha már itt tartunk, az sem mellékes kérdés: miként is értékelhető doktor Bozóky eddigi ténykedése? Tagadhatatlan tény: a Bozóky- érában a magyar futball látványos lendületet vett. Átalakult a struk­túra (vesd össze amatőr és profi alszövetségek létrejötte), megje­lent a színen Magyarország el­múlt negyedszázadának legsike­resebb vállalkozója, Demján Sán­dor, aki a profik zászlaját viszi; révbe ért az évtizedekig sikerte­len harc, amely a totópénzek megszerzését és az állami támo­gatás elnyerését célozta; lassan beindul a hatalmas állami segít­séget igénylő stadionrekonst­rukció; a válogatott csapat körül rend van, a hangulat bizakodó az újabb világbajnoki döntős sze­replés lehetőségétől - mi ez, ha nem maga a siker? Ki ez, ha nem maga a sikerelnök? S mindez egy soltvadkerti gyógyszerészcsalád sarjától, ahol a legkisebb gyermek már csak estin tanulhatott a szegedi jogi fakultáson; ügyvédi praxisát is vidéken folytatta; partbíróként - pardon, játékvezetői asszisz­tensként - a világhírű Puhl Sán­dor árnyékában lengetett; s bár szűkebb pátriájában, Bács-Kis- kunban ő lett a megyei prezident, innen csak ritkán visz ösvény az MLSZ legmagasabb pozíciójába, amelynek ismertsé­ge minimum a kormányfőjével vetekszik (ehhez képest egy mi­niszteri sarzsi amolyan kifutófi­úi karrier). S tetejébe az MLSZ- elnök nem egy tolakodó típus, nem szószátyár, minden szituá­cióban a nagyfokú szerénység jellemzi - hogy juthatott ilyen dolgozna együtt. Gondolom, ezért sem szégyenkeznem, sem bocsánatot kérnem nem kell.” S a küldöttek megértették az idők szavát: tudták, miként kell emelni a szavazócédulákat, ha a rég áhított kormányzati támoga­tást meg akarja kapni a sportág, s így Bozóky lett a befutó 1999 szeptemberében. Elnökösködésének első hó­napjai a békemisszió jegyében teltek; peren kívüli egyezség Bodnár Györggyel az MLSZ kontra Football Duó perben; a két pártra szakadó bírótábor - az ő kutyája kölykei - kibékíté- se; az amatőr-profi civakodás kezelése; a válogatott elmaradt 27 milliós prémiumügyének gáliának ítéli a 2004-es Eb-t, de ez senkit nem ért különösebben váratlanul, s emiatt senki nem mond egy rossz szót sem - nem is lehet - az új elnökre. Hanem - ahogyan ilyenkor lenni szokott - a nem Bozóky-hívők elkezdik nyálazni az életrajzot, bogarász­ni a cégbíróságon fellelhetőket, s aki keres, az talál: elővarázsol­nak egy kis martfűi pékséget, amelyben Bozókynak tulajdon- része van, s amely mellesleg a csődbűntettel vádolt kisgazda képviselő, Atyánszky Györgyé. Bozóky azonban ügyesen cse­lez, kivágja magát: „Két dolgot tudatosan összekevertek. A pékségben mint ingatlanban ugyanis nem volt és nincs is tu­„...könnyű neki, van hátszele, az ISM-ben nem győztek tapsikolni... igazolandó, hogy ugye milyen nagy szükség volt a politika segítő jobbjára... magasra? Karrierelemzök egyszer majd kimutatják a legfontosabbat: jó időben kell jó helyen lenni. Bennfentesek állítják, amikor a futballba mélyen belenyúlt a po­litika, Puhl is, Mezey is többet előszobázott az ISM-ben, ahol nagyszabású tervek készültek a labdarúgás felvirágoztatására, ám a választás mégis Bozókyre esett. Maga az érintett később er­re egy interjúban úgy reagált: „Ebből csak annyi igaz, hogy a miniszter úr egyszer azt nyilat­kozta: a jelöltek közül én va­gyok, akivel a legszívesebben rendezése - mind-mind Bozóky munkásságához fűző­dik. Persze - mondták az ellen­tábor soraiból - könnyű neki, van hátszele, az ISM-ben nem győztek tapsikolni, közvetíte­ni, bátorítani, kvázi igazolan­dó, hogy ugye milyen nagy szükség volt a politika segítő jobbjára, így békejobbot is egy­szerűbb nyújtani, a végén már olyanok is egymás mancsából csipegették az Albert kekszet, akik korábban legszívesebben berettával támadtak volna egy­másra. Apró kis malőr: az UEFA Portu­lajdonjogom, azt pedig, hogy Atyánszky társaságában volt, sohasem cáfoltam.” Atyánszky - mint régi jó barát - így törlődik az interjúk koreográfi­ájából; de emiatt az vesse rá az első követ Bozókyra, aki ha­sonló szituációban azzal kér­kedne, hogy már apró gyer­mekkorukban együtt őrizték a nyájat. Innentől fogva Bozóky sikert sikerre halmoz. Csak néhány ezek közül: az MLSZ szpon­zort talál a válogatott mellé; el­adják a Magyar Kupát is; létre­hozzák az alszövetségeket; be­vonják Demjánt és csapatát a profi futball átalakításába; megoldódik végre az évek óta húzódó televíziós közvetítési háború; átszervezik - szűkítik - az első osztályú bajnokságot; megszűnnek a viták az amatő­rök és a profik között; megin­dul a stadionrekonstrukciós program tervezése; s a háttér­ben elkezdődnek a tárgyalások a jelentősebb kormányzati támogatásokról, amelyek utánpótláscentrumok létrehozását .célozzák; továbbá a totó játékadó­jából származó (400 mil­lióra taksált) bevételek átutalására is ígéretet kap a futballkormány- zat. Az igazi lecke azon­ban most jön, amikor már föntről nem tapsolnak mindenhez: a legatyáso- dott amatőr fut­ballt, a hátországot fölzárkóz­tatni, s elindítani a modernizá­ció útján. Mert ameddig üres a raktár, addig igazából nincs mit cipelni a még mindig nagyon szegényes kirakatba... BÁN károly Capriati: elfelejtett múlt Megbolydult a teniszvilág 1990-ben, mindenki egy tinisztárról, az alig 14 éves Jennifer Capriatiról be­szélt. Elődöntőt játszhatott a Roland Garroson, nép­szerűség és pénz szakadt a nyakába. Ezzel együtt a külvilág csak a csillogást látta, azt, hogy Jennifer közeledik a csúcshoz. Sőt, 1992-ben neki jutott a barcelonai olimpia aranyérme - a fináléban Steffi Gráfot verte. Az újabb diadalok helyett azonban hi­hetetlen mélység következett, s bizony úgy tűnt: Capriati nevű teniszjátékosról többé nem hall a vi­lág. Az olimpiai győzelem éve után Jennifer egészen elké­pesztő dolgokat művelt. Amerikai mércével mérve is sztár volt, nem szenvedett hi­ányt semmiből. Ehhez ké­pest lopáson kapták egy ék­szerboltban. A gyűrű, amit megpróbált elcsenni, az ő pénztárcájához képest fillé­res tétel volt. Ráadásul az Egyesült Államokban nem kímélik a megtévedt híressé­geket. A sajtó felkapta az ügyet, Capriati szégyenpadra került. A sikerektől elkényez­tetett leányzó nem tudta elvi­selni a reá szakadt terhet. Menekülni próbált a problé­mák elől, úgy gondolta, az al­kohol és a kábítószerek segít­hetnek. A megzavarodott ti­nédzser nem fogta fel, hogy egyirányú utcába került, hi­szen a szenvedélybetegek számára csak a legritkább esetben létezik visszaút. Hő­sünket valószínűleg a tenisz mentette meg, hihetetlen akaraterővel kikecmergett a saját maga által ásott verem­ből, és visszatért a pályára. Jennifer hamar elindult felfelé, a ranglistán a 20. he­lyhez közelített. A fellángo­lás rövidke volt, Capriatiból jó középszerű teniszező lett, a világelit tagjai mosolyogva vették tudomásul, ha őt kap­ták ellenfélül. A drogokhoz szerencsére nem tért vissza, ráadásul akadt egy ember, aki feltétel nélkül hitt benne. Az edző-édesapa, Stefano Capriati szinte szuggerálta lányába a sikert, miközben iszonyatosan kemény mun­kára fogta őt, de valami még hiányzott az áttörést jelentő diadalhoz. Egészen a januá­ri Australian Openig: érde­kes módon az első körben, a szlovák Nagyova ellen szen­vedett a legjobban. A ne­gyeddöntőben aztán követ­kezett Szeles Mónika, s ek­kor igazán beindult Capriati. „Azt hiszem, ezt a meccset meg fogom nézni videón is” - nyilatkozta vidáman a Sze­les elleni siker után. Pedig hol volt még a vége? Az elődöntőben Davenpor- tot söpörte le a pályáról, hogy sikere után a múltról is be­széljen: „A múlt ezzel a dön­tőbe jutással történelemmé lett, elhalványult” - mondta immáron finalistaként. A Capriati-expresszt a világelső Hingis sem tudta megállítani, így végre összejött első Grand Slam-győzelme. Persze apja, Stefano Capriati feladata ezzel nem ért véget: az ő dolga, hogy Jennifer másodszor ne té­vedjen rossz ösvényre, s Flo­ridában is meg tudja valósí­tani az Internacionálé jel­mondatát, azaz sikerüljön neki „a múltat végképp eltö­rölni! B. A. Capriati visszatérőben fotó: europress/epa Maradona még mindig drogfüggő Labdarúgás Diego Maradona visszatért arra a havannai klinikára, ahol tavaly kábítószer-függősége miatt kezelték. A volt labdarúgó tovább­ra is fogyaszt kokaint, de háziorvosa szerint csak alkalmanként és olyan kis mennyiségben, hogy ez nem veszélyezteti egész­ségét. Dr. Alfred Cahénak a brazü O’Globónak adott nyilatko­zata után az argenün világbajnok menedzsere, Guülermo Cóp- pola kriüzálta a lapot, mondván, beleavatkozik az emberek ma­gánéletébe. Szerinte a lap azért tette közzé az orvos nyilatkoza­tát, mert a brazilok még mindig nem tudtak belenyugodni ab- bá, hogy Maradona Pelével közösen kapta meg az elmúlt évszá­zad legjobb labdarúgója címet. Cóppola amúgy elismerte, hogy a kokainfüggőség elleni harcnak még nincs vége. ■ Kardélre hányt Világkupa-mezőny Nemesik Zsolt nyerte a Gerevich-Kovács-Kárpáti budapesti kardvívó Vi­lágkupa-versenyt. A döntő előtt Navarrete Józsefet bú­csúztatták, miután befejez­te aktív pályafutását. A kar- dozó csapatban kétszer nyert világbajnokságot, s tagja volt az 1996-ban olim­piai ezüstérmes válogatott­nak. Ugyanott egyéniben negyedik lett. ________■ Spo rthírek röviden Kokas Gergely a FISA-ban Evezés Az 1999-ben világbajnoki bronzérmet szerzett magyar evezőst, Kokas Gergelyt bevá­lasztották a Nemzetközi Eve­zős Szövetség (FISA) verseny­zői bizottságába. A FISA portói kongresszusán eldőlt az is, hogy egyelőre nem módosítják a könnyű- és normál súlyúak közöt­ti határt, vagyis a férfiak esetében ez továbbra is 72,5, a nőknél 59 kg. Dávid Imre, a hazai szövetség el­nöke arról is tájékoztatta az MTI-t, hogy a Nemzetek Kupáját a jövő­ben 23 éven aluliak világregattájá­nak nevezik majd. Felvetődött, hogy esetleg világbajnokság lesz, de ezt végül a küldöttek nem sza­vazták meg. Az ifjúsági versenyzők korhatára ezután is 18 év marad. A közgyűlés arról is döntött, hogy a jövőben bár­milyen mértékű doppingolás bün­tetést von maga után. Az eltiltás akár életre szóló is lehet. A FISA kongresszusa ajánlásként megfo­galmazta, hogy az evezőspályák­nak minimum 135 méter szélesnek kell lenniük. Törekedni kell arra is, hogy a világversenyeket olyan hely­színeken rendezzék, amelyen van lehetőség nyolc pálya kialakítására, mivel így kedvezőtlen időjárás ese­tén „el lehet tolni” az egész me­zőnye____________________■ TEHERÁN. Huszonkét év után újra legálisan lehet biliárdozni Iránban. Az első klubot már létre is hozták Kermanban. A sportág sokáig igen népszerű volt országszerte, de 1979-ben, az iszlám forradalom ki­törése után betiltották. - Csak ab­ban az esetben támogatunk bármi­lyen tevékenységet, ha az valami­lyen vitalitást ad a társadalomnak. Egyébként betiltjuk - mondta az új rendelkezéssel kapcsolatban egy illetékes. Az AFP szerint Iránban az elmúlt 22 évben komoly büntetés járt tiltott biliárdozásért. MISSISSAUGA. Június 11-én köz­úti szabálysértés miatt bíróság elé áll Donovan Bailey, a 100 m-es sík­futás atlantai olimpiai bajnoka és volt világcsúcstartója. A kanadai at­léta november 24-én közel 200 km/órás sebességgel száguldott To­ronto mellett. Baileyt egyszer már 1997-ben 200 dolláros büntetéssel sújtották, miután elfelejtette beje­lenteni közlekedési balesetét, amelyben nyaka és válla sérült meg. TOKIÓ. Az amerikai Lindsay Da­venport nyerte az 1,2 millió dollár összdíjazású tokiói női tenisztor­nát, miután a döntőben három­játszmás mérkőzésen legyőzte a címvédő svájci Martina Hingist. Davenport - Hingis 6:7 (4-7), 6:4, 6:2. Az első játszma szorosan ála- kult, mindkét játékos megnyerte saját adogatását. A rövidített játék­ban az amerikai sokat rontott, így a világelső került lépéselőnybe. Hin­gis a második szett elején elvette ellenfele adogatását, de Davenport a negyedik, majd a tizedik játékban is breakelt, s egyenlített. A döntő játszmában már a tengerentúli klasszis akarata érvényesült. Lind­say Davenport 175 ezer, míg ellen­fele 94 ezer amerikai dollárt ka­pott. LAS VEGAS. Az orosz származá­sú, most már ausztrál színekben szereplő Kosztya Cju, a WBC (Boksz Világtanács) mellett most már a WBA (Boksz Világszövetség) nagykönnyűsúlyú bajnoka is, mi­vel a címegyesítő mérkőzésen le­győzte Sharmba Mitchellt. Az ame­rikai ökölvívó a hetedik menet után feladásra kényszerült. Az 1994 óta veretlen Mitchell már a kezdés előtt arra panaszkodott, hogy két éve megműtött bal térde hátráltatta felkészülését. Cju ezt kis is hasz­nálta, a hetedik menetig előnyt harcolt ki, két pontozónál vezetett - három, illetve négy ponttal, míg a harmadik bíró szerint hat menet után döntetlen volt. A hetedik me­net közepén Cju egyik szabályta­lansága után az amerikai megsé­rült, s a hátralévő időben már csak bicegett. Mitchell a szünet után nem tudta folytatni a címmérkő­zést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom