Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-26 / 48. szám

HI 2001. Február 26., hétfő MEGYEHÁZ I KÖRKÉP 7. OLDAL Ötven éves a diákotthon Az elnök egy napja Az egykori Beniczky-kas- tély utolsó tulajdonosa az államra hagyta a szép tor­nyos épületet és az uradal­mat. Ma itt, a Tiszaföldvár- hoz tartozó Homokon mű­ködik hazánk egyik legjobb gyógypedagógiai intézete. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Általános Iskola, Speciális Szakis­kola és Diákotthon távol a nagyvi­lágtól, de nem szakmai elszige­teltségben működik immár ötven éve. Jelzi a szakmai munka ma­gas színvonalát, hogy nemrégiben az oktatási miniszter elismerő ok­levelét vehette át a nevelőtestület. Kákái Nagy István igazgató szerint mára eljutottunk odáig, hogy a magyar társadalom kezdi elfogadni a fogyatékosságot. Ettől azonban nem oldódnak meg a gondok egy csapásra, itt van pél­dául a szakemberhiány.- Kevés középiskolás fiatal határozza el, hogy gyógypedagógus lesz. Erre a szakmára készül­ni kell, hiszen az ember­nek többet kell bizonyí­tania, a mi iskolánkban nagyobb rendnek kell lennie, mint másutt— magyarázta az igazgató.- Mennyire alkalmas egy értel­mi fogyatékos arra, hogy bekap­csolódjon a mindennapi életbe?- A középsúlyos sérültek amit megtanulnak, azt felnőttként sem felejtik el. Sok-sok ta­nulással és gyakorlás­sal, számtalan de­monstráció segítségé­vel bedolgozói mun­kára például képesek lesznek.- Az iskolai képzé­sen túl szakmát tud- nak-e a kezükbe adni?- A középsúlyosán fogyatékosak eseté­ben az iskola tíz osztá­lyát követően kész­ségfejlesztő speciális szakiskolába kerül­nek, itt önkiszolgá­lást, ház körüli mun­kát, valamint a már említett bedolgozói feladatkört tanulják meg. Az enyhén sérült diákjaink a tíz osztály elvégzése után mező- gazdasági speciális szakiskolába járhat­nak, itt mezőgazdasági szakmun­kás bizonyítványt kapnak. Még óvodánk is van, magyarán há­romtól huszonnégy éves korukig gondozhatjuk a fogyaté­kos gyerekeket. Ami ma Magyarországon neve­lőoktatásban adható, azt a fenntartó megyei önkormányzat biztosít­ja itt Homokon. — Messze a nagyvilá­gi nyüzsgéstől miként lehet magas szinten tar­tani az oktatói munkát?- Már a 60-as években elkezd­tük a kapcsolatok építését a gyógypedagógiai főiskolával (ma Bárczi Gusztáv nevét viseli), illet­ve az ország hasonló jellegű in­tézményeivel és a külföldi part­neriskolákkal. Szlovák, francia, lengyel testvérintézményeinkkel például kiváló a viszonyunk.- Mennyire fontos a munka­társak felkészültsége?- Ha lehet, itt még fontosabb a komoly hozzáértés és empátia, mint egy hagyományos általános iskolában. S ez vonatkozik a tech­nikai személyzetre is. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az országos átlagot meghaladja a gyógypedagógusaink létszáma az egész tantestülethez viszonyítva.- A tavalyi ötvenéves évforduló jelentős szakmai esemény is volt.- Nagyon jól sikerült, s ez egy­ben munkánk elismerése. Kül­földről érkeztek intézményveze­tők, a Bárczi Gusztáv Gyógypeda­gógiai Főiskoláról tanárok, a mi­nisztériumból helyettes államtit­kár, egyszóval azt lehet mondani, sikerült emlékezetesen lezárni az első ötven évet. ■ Összefogás a turistákért Megyénk nem tartozik a tu­risztikai szempontból jelen­tős területek közé, bár a le­hetőségek adottak ahhoz, hogy az idegenforgalom bi­zonyos ágazatai fejlődjenek. Ennek érdekében elkészült a megye turizmusfejlesztési koncepciója és középtávú, 2006-ig szóló, stratégiai programja. A megyében 16 szálloda, 34 pan­zió, 30 üdülőház, 24 kemping, 4 turistaszálló és 1 ifjúsági szálló szolgálja a bel- és külföldi idegen­forgalom igényeit. A vadászhá­zak, falusi vendégházak is egyre több szálláshelyet biztosítanak. A 90-es évek elejétől 1996-ig az ide­genforgalom csökkenése volt jel­lemző, majd lassú növekedés kezdődött. 1999-ben a megyébe érkező vendégek 70 százaléka belföldi volt, az egy vendégre jutó tartózkodás ideje meghaladta a 4 napot. A külföldiek zöme német és osztrák volt. A fejlesztésben fontos alapföltétel, hogy az ne okozzon drasztikus környezet- rombolást. Még jobban előtérbe kerül a termál- és gyógyturizmus, ezzel együtt meghatározó marad a belföldi turizmus a megye idegenforgalmá­ban, ugyanúgy, mint a szezonalitás és a tran­zitjelleg. Kialakul a tér­ségek, települések foga­dókapacitásának opti­mális mértéke az önfel­élő túlterheléssel szem­ben. Az egyelőre kis volumenű megyei turizmus fejlesztésének egyik lehetősége az összefogás a környező turisztikai régiókkal. Az együttműködés révén javulhat a térség pozíciója a nemzetközi piapon is. A megye közponü helyzetét ki­használva, a turizmus szlogenje Jász-Nagykun-Szolnok megye az Alföld szíve”, hiszen az Alföld szí­vében fekszik, hét megyével hatá­ros. A fogadóképesség javítása ér­dekében többek között cél a ter­mál- és gyógyturizmus, a Tisza-tó kiemelt üdülőkörzetté fejlesztése, a konferenciaturizmus feltételei­nek javítása, az ökoturizmus fej­lesztése. Ez utóbbihoz jó terepet biztosítanak a folyóvi­zek, a holtágak, mód nyílik a terület termé­szeti adottságainak jobb kihasználására. A fej­lesztés lehetséges forrá­sai, a Turisztikai Célelő­irányzat, a Nemzeti Kul­turális Alapprogram, a Megyei Területfejlesztési Célelői­rányzat, a települési önkormány­zatok, befektetők, vállalkozók. A csak igen vázlatosan ismertetett fejlesztések teljes költsége a tervek szerint meghaladja a 16 milliárd fo­rintot, ám ez az összeg egy hosszú távú fejlesztés anyagi alapját képe­zi. Tartalmazza többek között a termál- és gyógyturizmus, a szál­láshelyek és a Tisza-tó fejlesztését. Ez a három a legnagyobb tétel a költségvetésben. Búsi Lajost, a megyei közgyűlés elnökét ar­ra kértük, mutassa be lapunknak egy átla­gos napját kora reggeltől késő estig. — Most már több mint egy éve nem magam hatá­rozom meg, hogy mikor szeretnék fölkelni. A lá­nyom nemrégen volt egyéves, igen jól játssza az ébresztőóra szerepét. Általában hat és fél hét kö­zött szokott ébredni, és akkor ébred a család is. Igaz, már a születése előtt is ilyentájt kellett kel­ni, mivel Mezőtúron lakom, és a program egy át­lagos napon a szolnoki bejárással kezdődik. De nem csak a bejárás miatt kelek hatkor-fél hétkor, hanem azért is, mert ha nincs olyan programom, amikor hajnalban kell indulnom valahová, a most negyedik osztályos fiamat én viszem az is­kolába. Ez olyan napi tevékenység, amely mindkettőnk számára fontos és jó. Miután kiteszem az iskolánál, és ellátom aznapi jó tanácsokkal, gyakran meglátogatom a szüléimét, legalább egy kávé erejéig. Ezután következik az út. Nem szeretem a mobiltelefont, de ma már szükséges a munkához. Kihan- gosítóval és a mellém tett regiszter­füzettel vagy naplóval a kocsiban is tudok dolgozni. Nem érek be min­dennap nyolc órára, de a kocsiból telefonon már sok apró tárgyalást, időpont-egyeztetést el tudok végez­ni. Ez az idő arra is jó, hogy átgondolom a napo­mat, mit hogyan fogok csinálni, kikkel fogok tár­gyalni. Itt az első dolog, hogy a titkárnőm közli, mi­lyen feladatok várnak rám, milyen telefonok ér­keztek, van-e valami váratlan dolog, amit azon­nal intézni kell. A hétfő délelőttből egy-másfél óra egyeztetésekkel telik el, ilyenkor nagy vona­lakban kialakul az egész hét programja. A hétfő gyakran úgynevezett rendezvényes nap is, szer­vezetek, egyesületek itt tartanak rendezvényeket, konferenciákat. Szívesen adunk helyet ezeknek, mert a megyeháza a megye lakosságának a háza. Szeretem, ha olyan események vannak itt, ame­lyek az egész megye lakosságát érintik, de van­nak a régió lakosságát érintő vagy országos jelen­tőségű események is. Ilyenkor mint házigazdá­nak, illik megjelenni, bár nem mindig tudom vé­gigülni a rendezvényeket, hiszen más munka is vár rám. Gyakran az alelnökök helyettesítenek, hiszen annyi meghívást kapok személy szerint, hogy ha egyáltalán tudnám teljesíteni, nem is jut­na időm olyan feladatokra, amelyek mint a me­gyei közgyűlés elnökére, mint a megyei terület- fejlesztési tanács elnökére, mint a régiófejleszté­si tanács elnökére hárulnak rám. A gazdasági, idegenforgalmi, környezetvédelmi rendezvénye­ken Fejér Andor alelnök szokta képviselni a me­gyei önkormányzatot, az egészségügyi, a humán szférához tartozó, az oktatási, szociálpolitikai rendezvényeken pedig a munkamegosztásnak megfelelően Szabó József alelnök. Az ebédre nem mindig van idő. Néha a dél- előttnek este van vége. Közben legföljebb az au­tomatából megiszom egy csésze forró levest, ez­zel legalább az ebéd imitációja megtörténik. Sok­szor ebédidőben autóban vagyok, hiszen elég so­kat kell utaznom. A délután rendszerint másféle programot hoz: kiállítás-megnyitókat, konferen­ciákon előadást vagy megnyitó beszédet, a terü­letfejlesztéssel kapcsolatos vagy valamely kistér­ség problémáiról szóló megbeszélést. Délután gyakran hívnak társadalmi egyesületekhez. Néha három-négy ilyen jellegű feladat is összejön egy délutánra. És közben az irodai, a „bürokratikus” munkát is el kell végezni, akkor is, ha nem na­gyon szeretek az íróasztalom mellett ülni és alá- írnivalókat olvasgatni. A munkaidő kötetlen, tehát kötetlenül hosszú. A feladataink, ugyanúgy mint a városok polgár- mestereinek, alpolgármestereinek a feladatai, nincsenek időhöz kötve. Aki erre vállalkozik, an­nak tisztában kell lenni, hogy nem behatárolha­tó, mettől-meddig kell dolgozni. Ez a pénteki napra és a hétvégére is vonatkozik. Az elmúlt év­ben talán három-négy olyan hétvégém volt a sza­badságon kívül, amikor a szombat-vasárnapot is otthon töltöttem családi körben. Az utóbbi időben egy kissé csendesebb, nyu- godtabb időszakot élünk, átlagosan hét óra, fél nyolc felé már sikerül hazaérnem. Ilyenkor csalá­di körben vacsorázom. Van egy kötött program, a lányom fürdési időpontja. Legalább akkorra pró­bálok hazaérni, mert ez olyan bensőséges dolog, amikor a család minden tagja ott van, mert mindenkinek megvan a feladata. Én általában játszom vele, amíg a fürdésre fölkészülünk. Utá­na pedig elég egyértelmű jelekkel a tudomásomra hozza, hogy örülne, ha előkészíteném a vacsoráját. Mert ő még rendszeresen eszik, a hasa pontosabban működik, mint egy kakukkos óra. Amikor van rá idő, szeretem nézni a tévét, a híradókat, de fil­meket is kikapcsolódásképpen. De ez ritkán jön össze, mert várnak a másnapi munkához szükséges anyagok, amelyeket át kell nézni. Úgy nem le­het dönteni, hogy az ember nem tudja, hogy mi­ről dönt. Újságolvasásra nem sok időm van, ha tehetem, a megyei lapot szoktam átnézni. A me­gyei önkormányzatról, a területfejlesztésről, és általában a megyéről szóló írásokat azért rend­szerint elolvasom, hiszen jó tudni, hogy mi ke­rül a sajtóba arról, amit mi teszünk vagy nem te­szünk. Ha kedvem van, még olvasgatok este, majd ti­zenegy, fél tizenkettő körül fejeződik be a nap számomra, és ha a kisasszony rendesen viselke­dik, még aludni is tudok. Az első évben nem volt ez mindig így, volt néhány napom, amelyben összefolyt a nappal és az éjszaka. Van a családomban egy bizonyos fajta toleran­cia, tudomásul veszik, hogy keveset lehetek ve­lük. Ez azonban már ’94 óta így van. Egyébként sem vagyok otthon ülő típus. Mindig volt mun­kám, vagy ha nem volt, kerestem magamnak. Ha otthon vagyok hétvégén, akkor foglalkozom a gyerekekkel, a fiam tanulására szeretek odafi­gyelni. A kicsi a napjából, az ébrenléti napjából kevesebbet tud velem találkozni. Együttlétre a szabadság idején van több lehe­tőség. Egyébként a tavalyi volt az első év, amely­ben egybefüggően három hetet tudtam távol töl­teni. Tíznaponként, hetente azért ilyenkor is be szoktam jönni, és telefonon is tartom a kapcsola­tot a kollégáimmal, hiszen sok olyan feladat adó­dik a funkcióimból, amelyeket nem lehet három­négy hétre otthagyni. Jó kollégáim vannak, akik teszik a dolgukat, nem is rosszul, de vannak ügyek, amelyekben ők nem járhatnak el helyet­tem, nem írhatnak alá. Tavaly nagyrészt otthon, Mezőtúron töltöttük a szabadságot. Szeretem a kis kertet a házunk körül, ott el tudom magam foglalni. Eljártam kerékpározni a fiammal, voltunk két­szer négy napig Abádszalókon. Ott feladataim is voltak, néhány rendezvény védnökeként, de csa­ládi programokat is lebonyolítottunk, és találkoz­tam a barátaimmal. Nem vágyom külföldre, hi­szen Magyarországon rengeteg olyan szép hely van, amit nem is fedeztek még föl eddig, vagy legalábbis mi, a család még nem fedeztük föl ma­gunknak. Sorokban OLASZ ÜZLETEMBEREK. A Jász-Nagykun-Szolnok megye és Piemonte tartomány közötti együttműködés keretében előre­láthatólag március végén olasz üzletemberek érkeznek Szol­nokra. A textil-, a bőr- és a vegy­ipar különböző területeit képvi­selő vállalkozók a megyei befek­tetési lehetőségekkel ismerked­nek. Találkoznak olyan megyei üzletemberekkel is, akik érdek­lődnek az olaszországi kapcso­latok kialakítása iránt. BESZÁMOLÓ. A megyei köz­gyűlés tisztségviselői január 31- én Szolnokon a Hozam Klub­ban, február 20-án pedig a Nívó Klubban beszámoltak a megyei önkormányzati hivatal szerve­zeti változásairól, a 2000. és a 2001. évi költségvetésről, a ter­vekről, a fejlesztésekről, vala­mint az árvíz utáni helyreállítá­sokról. ■ Fejér Andor, a megyei köz­gyűlés alelnöke nemrég Hol­landiában, Utrechtben járt, a Vakantiebeurs idegenfor­galmi kiállításon, ahol me­gyénk kínálata is megjelent. Arról kérdeztük, milyen ta­pasztalatokat szerzett a kint töltött rövid idő alatt.- Magyarországon ma az idegen- forgalom hetven százalékban a külföldi turistákra épül. Ez irányt is mutat számunkra, hogy hol kell megjelennünk. Az ideérkezők nagy része Németországból és Ausztriából jön, a harmadik kül­dő ország azonban számunkra Hollandia lehet. A megyei önkor­mányzat alapvetően nonprofit tu­risztikai tevékenységet végez a Ti- szainform idegenforgalmi szolgá­lat révén. Az elmúlt esztendőben elkészültek a turisztikai fejleszté­si koncepciók, és ezekben meg­van az iránymutatás a követendő út tekintetében, hogy mi az, amit fejleszteni kell. Ezt a német turis­Javítani kell az információt ták vissza is igazolták, ugyanis rengeteg érdeklődő volt a termál­turizmus és a kempingturizmus területén.- Milyen lehetőségeket láttak a megyébe irányuló külföldi idegen- forgalom fejlesztésére?- Körülbelül másfél napig vol­tunk kint, és többnyire a Tisza-ta- vat népszerűsítő standnál tartóz­kodtunk. Tanulságként leszűrhet­tük, hogy szükség van minél több szervezett programra. Azon felül, hogy érdeklődtek a szállás iránt, szóba kerültek más lehetőségek is, azaz, hogy milyen programo­kat kínál a régió. Ezen a téren to­vább kell lépnünk, mert néhány kivételtől eltekintve a saját értéke­lésünk sem igazán pozitív.- Kikből tevődött össze az ér­deklődők köre? Magánszemélyek­ből vagy utazási irodák képviselő­iből? az egyéni érdeklődők jelentkez­tek, akiket két csoportra lehetett osztani: voltak, akik már ismerték a megyét, és konkrétan rákérdez­tek dolgokra, és voltak, akik álta­lában tájékozódtak. És volt ott Magyar stand az utrechti turisztikai vásáron százötven ország képviseletében több ezer turisztikai szakember, nyilván mindenki körülnézett, hogy más mit kínál, mit csinál esetleg jobban. Ez is az érdeklő­dés része volt.- Gondolom, önök is körülnéz­tek. Milyen tapasztalatokat sze­reztek ezen a téren?- Mindenekelőtt az információ továbbadásában kell fejlődnünk. Ezeken a rendezvényeken már sok olyan szakember van, aki tel­jes körű tájékoztatást tud adni. Előveszik a laptopjukat, és min­den kérdésre azonnal válaszol­nak. Nekünk még fejlődnünk kell, hogy elérjük ezt a színvona­lat.- Beszélgetései során szóba ke­rült-e még a Tisza ciánszennyezé­se, mint turisztikai szempontból visszatartó erő?- Egyáltalán nem. ______it _____llllMlP*------------------------. .............. Mu nkába merülve- A megérkezésünk napján volt szakmai nap, amikor is időnk nagy részét a standunknál töltöt­tük. Ezen a napon az érdeklődők szakemberek és a média képvise­lői voltak. A kiállítás többi napján

Next

/
Oldalképek
Tartalom