Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-17 / 41. szám
2001. Február 17., szombat MEGYEI KÖRKÉP 5. OLDAL Nézőpont Állj meg, Fiú! JÁRVÁS ZSUZSA A múlt hétvégén megint maghalt egy fiú kábítószer túladagolásban. Ugyanaznap 600 halálos adagnyi kokaint foglaltak le a tompái vámosok. Néhány hete szomszédos megyénk fiataljainak kábítószer-fogyasztási szokásait tették közzé, miszerint a középiskolás korú fiatalok 40 százaléka már kóstolt valamilyen drogot. Azt mondta erre egy szolnoki doktornő, nálunk is döbbenetes a helyzet. Én sokáig nem értettem, mire kell e bódulat, de amióta a Fiút ismerem, sejtek valamit. A Fiú punkos hajat viselt, meg karikát az orrában és a fülében. Ezért sokan felháborítónak tartották, hogy szóba állok vele. Persze azt nem tudták róla, egész kicsi volt még, amikor az apja elhagyta őket, és azt sem, hogy minden szombaton segít anyjának a sokadik mellékállásában. A Fiú éhbérért dolgozott a munkahelyén, nem sokkal többért pedig az összes szabad idejében, tudniillik lakást vett. Fizette a barátnője tanulmányait, eltűrte, hogy nem mehet vele a családi ebédelne, ünnepségekre, és egyszer egy nejlontáska alján virágot vitt a lánynak, jelezvén, megbocsátott, amiért az megcsalta. A Fiú Thomas Mannról és Updike-ról mesélt, meg arról, hogy nincs esélye a jövőre. Aztán hirtelen ingadozó hangulatúvá, kiszámíthatatlanná kezdett Q7An Aj vjl/jp válni- Egyre többször emoZcp UJ ULLCLg legette Hollandiát - a káHhi-7Ínlshn1 bítószerek Mekkáját - és muzioKDoi az >aranylövésr Mire észbe kaptam eltűnt. Azóta is keresem, de sehol sem találom. Pedig szeretnék rákiáltani: Állj meg, Fiú! Csak attól félek, nem tudnék mit válaszolni, ha megkérdezné, ugyan miért álljon meg? Mert nem mondhatnám neki mégsem: tanulhatsz és lesz jó munkád, szeret, akit szeretsz, békében nevelhetitek gyermekeiteket, s anyádról is tudsz majd gondoskodni öreg napjain. Nem mondhatnám, mert nem igaz. Jól tudja ezt a Fiú és még sok millióan a világban, akik csonka családban nőnek fel, vagy éppen a hatodik apuka és a negyedik anyuka fordul meg a háznál. Akik nélkülöznek, vagy ellenkezőleg: a pénz az Isten. Akik otthon is azt látják, itallal és munkával kábítják magukat a felnőttek. A koncerten a szemük láttára nyel le a színpadon egy marék tablettát a popsztár, amitől azonmód fel is pörög. A tévéből pedig még ettől meredekebb dolgokat is elleshetnek, de lehet, hogy elég csupán a menő csávót utánozni a III. emelet 12-ből. Ázt hiszem, kezdem érteni a Fiút és a többieket. Ha mi, felnőttek nem tudjuk megteremteni nekik, ami elengedhetetlenül szükséges lenne a fejlődésükhöz, majd ők teremtenek maguknak szép, új világot illúziókból, hallucinációkból. Pedig lehetne valósat is. Csak ahhoz tiszta szív és tiszta fej kell. Hát ezért álljatok meg! Mielőtt még a legelső adaghoz hozzányúlnátok. És Te is, Fiú, akárhol jársz. Mert mindenhonnan van visszaút. Majdnem mindenhonnan... f ( | UO— U-c Kisemmizett özvegyek Túrkeve Nyolc év telt el a Jan Hewe- liusz lengyel komphajó katasztrófája óta, de ez az idő nem volt elég ahhoz, hogy az áldozatok hozzátartozóit — köztük az öt magyar kamionsofőr családját — tisztességes kártérítésben részesítsék, és a szövevényes ügy rejtélyeit felderítsék. Az áldozatok között volt a mezőtúri Túrtrans Kft. egyik kamionvezetője is. A Heweliusz — hajózásra alkalmatlan műszaki állapotban - a lengyelországi Swinoujscie kikötőjéből tartott a svédországi Ystad felé, amikor 1993. január 14-én hajnalban, Rügen szigete közelében, fedélzetén 35 utassal és 29 főnyi személyzettel, gyomrában 10 vasúti kocsival és 28 kamionnal tomboló viharba került és elsüllyedt. Egyetlen utasa se élte túl a katasztrófát. Hat évig húzódó büntetőperben többszöri fellebbezés után 1999 januárjában született meg a jogerős ítélet, így a párhuzamosan zajló polgári kártérítési perben elvileg elhárult minden akadály, hogy az áldozatok hozzátartozói és a károsult cégek végre megkapják az őket megillető jogos kártérítést. Ám a komphajót üzemeltető Euroafri- ca biztosítója, a Warta azóta sem fizetett. Pontosabban: a magyar családoknak juttatott valamit, de ebben nem volt köszönet. A bíróság megkerülésével - egy budapesti ügyvédi iroda sajnálatos közreműködésével — az özvegyeknek 8-8 ezer, a gyerekeknek pedig 4-4 ezer dollárt ajánlott fel egy olyan megállapodás fejében, hogy a nyugdíjjáradék kivételével minden egyéb követelésről lemondanak. Á szerencsétlen özvegyek, akik a viszonylagos jómódból (a kamionsofőrök tudvalévőleg jól kerestek) úgyszólván koldusbotra jutottak, aláírták a papírt, és felvették a pénzt. Mint utólag kiderül „csőbe húzták" őket. Az özvegyeknek arról ugyanis fogalmuk sem volt, hogy a nemzetközi kártérítési gyakorlat hasonló esetekben legkevesebb 40 ezer dollárral számol. A per legutóbbi szczecini tárgyalásán (magyar részről jelen volt Jenei István, a Túrtransz, az egyik magyar áldozat vállalatának kereskedelmi igazgatója), a bírónő is elismerte, hogy a háttérmegállapodással valami nincs rendben. Mindeközben a biztosító, ki tudja milyen számítások alapján, egy új ltimutatást juttatott el a törvényszékhez. Eszerint az özvegyeket nyugdíjjárulék sem illeti meg, mert a baleset óta emelkedett az egy főre eső jövedelmük! A Jan Heweliusz komphajón odaveszett tengerészek özvegyeinek és családjainak egyesülete a katasztrófa nyolcadik évfordulóján nyilatkozatot tett közzé. Eszerint máig nem tisztázódott, hogy mi okozta a balesetet, az eddigi vizsgálatok „a katasztrófa valóságos okainak elfedésére, a vétkesek rejtegetésére és a felelősség alól történő felmentésükre irányultak”. Ezért az egyesület úgy döntött, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul panasszal. Disznótor színész módra Tiszavárkony Csípős, ködös téli reggel, igazi disznóvágásra való idő. Az alkotóház udvarán koromfeketén pihen egy nemrégiben jobb létre szen- derült disznó, társa talán még nem is sejti, hogy hamarosan rá is ez a sors vár. Alig néhányan szorgoskodnak a frissen perzselt állat körül, de hamarosan benépesül a ház, különösen a jó meleg kemence környéke. A Szigligeti Színház társulatának szervezett disznótorral egybekötött tiszavárkonyi kirándulást Vass Lajos direktor. Különös, zárt világ a színpadiaké, gyakorlaülag reggeltől késő estig együtt vannak. A próbák, előadások közötti kevéske idő legfeljebb egy-egy Tisza-parti sétára elég, egyébként a színházban töltik a napokat. A várkonyi disznótorra is együtt érkeznek. Itt legalább rövid időre kizökkennek a mindennapok ritmusából. Kiderül, hogy Mészáros István szakavatott mozdulatokkal tudja tisztítani a leperzselt bőrt, hogy Petridisz Hrisztosz milyen szívesen segít a különböző munkákban, s hogy Vass Lajos nem csak házigazdaként fogadja vendégeit, hanem a belsőségek tisztításából is kiveszi a részét. A reggeli hagymás vért falatozva megtudjuk, hogy Mészáros Istvánnak volt ideje begyakorolni a disznóvágás menetét:- Gyerekkoromban minden évben vágtak a nagyszüleim. Emlékszem, hatéves lehettem, amikor a nagy nap előtti este mondták, hogy másnap korán kell kelni, mert én fogom majd a malac farkát. Komolyan vettem a feladatot, reggel valóban felkeltem és mentem segíteni. Egészen addig nem volt baj, amíg el nem kezdett visítani a disznó. Akkor elszaladtam, be a közeli erdőbe, hasra vetettem magam a hóban, belefúrtam a fejem, hogy ne is halljam. Mire a második disznót is elkábítják és levágják, már kezd enyhülni az idő, egyre többen merészkednek ki a szabadba segédkezni. Napközben kiderül, hogy lovaglásra is van lehetőség. A főiskolán minden színész tanul lovagolni, így sokan kihasználják az Egyedül a alkalmat. Magyar László és Zelei Gábor szőrén üli meg a lovat. Példájukon felbuzdulva Vida Péter is kipróbálja, milyen nyereg nélkül lovagolni. Gombos Judit szintén bizonyítja tehetségét:- Én még Gödöllőn tanultam meg lovagolni, és azóta is szívesen felülök a ló hátára, ha van rá lehetőségem. Egyébként nagyszerű dolognak tartom a mai kirándulást. Együtt vagyunk, mint máskor, de színházról alig esik szó. Vannak olyan kollégáim, akikkel nagyon jó viszonyban vagyunk, de valahogy máskor nem marad már idő arra, hogy megbeszéljük a problémáinkat. Most nagyon jókat beszélgetünk. A déli körömpaprikás után készül a hurka-kolbász. A nyersanyagot sokan megkóstolják, mindenki elmondja, szerinte mi- Csak magamtól tanulgattam, hogyan kell játszani rajta. Egyébként nagyon örülök neki, hogy ilyen jól érzi magát a társaság. Ha igénylik, máskor is szervezünk hasonló összejöveteleket. disznónak nem volt oka az örömre hiányzik még belőle. A reggeli ködöt verőfényes napsütés váltja fel, már egy pulóver is elég. Benn már a vacsorához terítenek, elkészült az orjaleves, a töltött káposzta, sül a hurka, sőt a rétes is megérkezett. Zenészek is jönnek, így gyorsan emelkedik a hangulat. Néhányan táncra perdülnek, majd a művészek nagy örömére igazgatójuk is bemutatja, milyen jól tangóharmonikázik. Előfordul ugyan, hogy keresi a hangokat, de elnézik neki, hiszen saját bevallása szerint „autodidaktaként” tanulta meg a hangszer kezelését: FOTÓ: CSABAI Petridisz Hrisztosz az egész napi munka után összegyűjti a családját, lassacskán hazafelé indulnak:- Szeretem a disznóvágások hangulatát, szeretek segíteni a különböző munkákban. Számomra nem is az elkészült ételek a fontosak, hanem az, hogy ilyenkor valahogy mindenki felszaba- dultabb, közvetlenebb. így volt ez ma is. Szerintem holnap kicsit másként megyünk majd be a színházba, egy olyan élménnyel gazdagabban, ami összeköt bennünket. SZILVÁSI Krisztina királynő, korona nélkül A mai huszonévesek utánozhatatlan magabiztosságával toppan be a megbeszélt találkozóra. S korosztálya kedvelt öltözékében: testhez simuló színes pólóban, rojtos, foltosra koptatott világoskék farmerban. És semmi smink. Úgy tűnik, a királynő ma szabadnapos. Miss Cyberspace Hungary — a honi internetes szépség- verseny győztese, Sztanek Krisztina — a fővárosban tartott döntő után most lazíthat egy kicsit a hevesi szülői házban. Heves*Budapest- Hány klikkelő hódolója emelte az uralkodói székbe?- Arra még nem jutott időm, hogy utánanézzek a szavazatoknak. Tény, hogy engem is nagyon érdekelnek ezek az adatok, mert végül is az internetezők sokaságának köszönhetem a koronámat.- Hogy akadt fenn a hálón?- Miután meghirdették ezt a versenyt, havonta százötven-kétszáz lány adta be fényképsorozatát a rendezőknek. Közülük tíz került fel a hálóra, s a négy legszebb jutott az elődöntőbe. Fotóim alapján engem májusban az első helyen juttattak tovább az internetes szavazók. A döntőre huszonheten maradtunk, ott derült ki, hogy én kaptam a legtöbb voksot, s vele a koronát.- Ahogy elnézem, nem érdemtelenül...- Mire gondol?- Tetőtől talpig mindenre. Tökéletesnek tűnik.- Hát, ami azt illeti - kritikusan méri végig magát -, az alakom lehetne tökéletesebb is. A súlyom elfogadható, 52 kiló vagyok, a méretem pedig 98-60-88. A derékbőségemből legalább négy centit le kellene faragnom. Ez annak ellenére nem lesz könnyű, hogy hetente háromszor izzasztóm magam egy fitneszsza- lonban.- Gondolom, mellette még koplal is.- Hát, azt nem nagyon... Imádom a tésztát, az édességeket. Ha hazajövök, itthon is jól tartanak.- Sokat utazik?- Többlaki életet élek. Budapesten és Milánóban dolgozom modellként, s mivel gyakorta van munkám, így meglehetősen sokat ingázom. De megéri, mert azt csinálom, amit szeretek, amire mindig is vágytam. A szabadnapos szépség fotókkal, újságcikkekkel teli albumot tesz az asztalra. Reklámképek, divatfotók, sorozatfelvételek egymás hegyén-hátán.- Bárkiből lehet sikeres modell, de nagy- nagy kitartás, akarat és erő kell hozzá - jegyzi meg —, és természetesen egy jó adag szerencse. A királynő egykor táncosnő szeretett volna lenni, de szülővárosában akkoriban nem volt kihez órákra járnia. Évekkel később - egri szilágyis gimnazista korában — tanult dzsesszbalettet, s azóta is rendszeresen gyakorol. Egyszer talán még a tanításra is rászánja magát, erre szívesebben vállalkozna, mint tanult „szakmájára”, a szállodaportási tevékenységre. — Gondolnom kell a jövőre — először komolyodik el —, mert modellként általában 30-32 éves koráig dolgozhat az ember. Ha minden összejön... A most 24 éves Krisztina eddig nem panaszkodhatott. Igaz, első fotósorozatával sokat kellett talpalnia, mire ráköszönt a szerencse, s a hazai ügynökségek foglalkoztatni kezdték. Az elmúlt három év alatt viszont már szerepelt óriásplakáton, számos bemutatón, de készültek róla kimondottan művészi aktfotók is. Emellett bekerült egy olyan csapatba, amelynek tagjai hoszteszként tevékenykednek. — Ennek köszönhetem, hogy a ’98-as magyar Forma-1 idején két napig Sylvester Stallone egyik kísérője lehettem - említi nem kis büszkeséggel. — Jártam vele a Dock Diszkóban, illetve a Vogue-hajón, ahol az egyik barátjának a születésnapját ünnepelték. Rendes, szerény embernek ismertem meg valameny- nyiüket. A világhírű amerikai színész társaságában volt egy menedzser, aki - miután megtudta, hogy Krisztina itthon eredetileg modellként dolgozik — felajánlotta, hogy összehozza külföldi ügynökségekkel. így került Milánóba, ahol „mellesleg” a Power Boat, a Forma—1-es motorcsónakfutam olasz sztárja, Guido Capellini mellett „háziasszonykodott” egy másik magyar lánnyal együtt. Az elmúlt két év alatt találkozott Cindy Crawforddal, Melani C-vel, s egy alkalommal Tom Cruise is gratulált divatfotóihoz. — Nem zavarja, hogy az ilyen foglalkozású hölgyeket - talán nem is alaptalanul - gyakorta rossz színben tüntetik fel? — Csak azokat, akiket lehet. Tény, hogy nagy a kísértés, az ember naponta tucatjával kapja az eléggé egyértelmű ajánlatokat. Ázok az illetők, akik ilyen szolgálatok fejében ígérnek bizonyos előnyöket, soha nem komoly partnerek. Ezeket a rámenős férfiakat kedvesen, de határozottan szoktam leszerelni. A komoly ügynökségek munkatársaira viszont nem ez a jellemző. Egyébként is hűséges vagyok. — Kihez? — Hat éve kitartok a barátom mellett, akihez mindig örömmel jövök haza Hevesre. Nem mondom, eleinte zavarta ez a fajta kitárulkozás, de ma már büszke rám. — Ami azt illeti, nem mindenki dicsekedhet egy királynővel. Akiből netán még világszépe is lehet. — Azt majd meglátjuk... Február 20-25. között rendezik meg Isztambulban a nemzetközi versenyt, mindenesetre jó lenne az első tíz között lenni. __________________ SZILVÁS ISTVÁN