Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-15 / 39. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. Február 15., csütörtök l|||| A sikerek bennünket elkerültek Kötődöm a parasztsághoz, s bár nem va­gyok kisgazda, bánt, ha a kisgazdapárti ér­zelmű, kérges kezű földművelőket megszó- lás éri pártbéli képviselőik egynémelyiké- nek viselkedése vagy hiteltelen kijelentései miatt. A sokáig közszájon forgó megállapí­tás a mezőgazdaság soha nem látott sikere­iről ugyanis olykor egészen nyers véle­ményformálásra késztette az embereket. Az elmúlt évek agrárexportjának növekedése ak kor volna valós eredmény, ha a magunk mögött hagyott tíz esztendőben az agrár-külkereskede­lemben nem jelentkezett volna tendenciaként (az 1999 évhez képest is) az egyre kisebb mér­legaktívum. A statisz­tikai felmérések sze­rint az agrárkivitel 1990-ben 4 és félszer, 1995-ben 3-szor, 2000-ben (előzetes adat) már csak kétszer volt nagyobb a behozatalnál. A rendszerváltás után csökkent a hazai élelmiszer-kereslet az elszegé­nyedés miatt, ennek is egy részét importból fe­dezték, fedezik. E két tényező is okozója annak, hogy a 10 évvel ezelőtti szarvasmarha-állomány­nak már csak a felével (tavaly is csökkent), a sertésállománynak (2000-ben is fogyott) keve­sebb mint a felével rendelkezünk. 1990 előtt 13- 14 millió tonna gabona termett, az elmúlt két év­ben 10 millió körül. így az állattenyésztés és a növénytermesztés 1990 után megbomlott ará­nyai az általános romlással kerültek egyensúly­ba - ami majd tovább mélyül a külső rész­aránytulajdon kifizetésének szövetkezeteket súj­tó megoldása miatt. Romlásról kell beszélni és nem sikerekről már csak azért is, mert az említett két főágazat állandóan csökkenő hozamának kiváltására nincs régiókra lebontott, hosszabb távra megha­tározott, pénzügyileg támogatott terve a minisz­tériumnak (bár beszélnek hungarikumokról). A leromlott termelési szint csökkentette esé­lyünket a kedvező termelési kvóták elnyerésé­hez az unióba való belépésünk előtt. Némi opti­mizmusra adhat okot, hogy 2000-ben némileg zárult az agrárolló, így megtört a trend, ennek ellenére 1989-2001 kö­zött a mezőgazdaságot kiszolgáló iparcikkek árindexe hét és félsze­resére, a mezőgazdasá­gi árak meg az ötszörösére emelkedtek. Ha igaz volna a jövedelmezőségjavulás, az a mezőgazdasági beruházásokban jelentkezett volna. Azonban a statisztikai adatok beszélnek. Ha reálértékben számolunk - és ha az 1989. évi beruházási szintet vesszük 100-nak -, az 1999. évi érték 49 százaléknak, a 2000. évi pedig csak 40-nek felel meg. Mi, földművelők - családi birtokok, gazdasá­gi társaságok, szövetkezetek — a sikerekkel ez ideig nem találkoztunk. SZURCSIK ISTVÁN, TÚRKEVE OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA A KÖNYVTÁRBAN. Az iskolai könyvtárban tartott osztályfőnöki órák egyi­kén - a Magyar Rákellenes Liga ismeretterjesztő filmjének felhasználásával - Gayer Marianna ifjúsági vé­dőnő a rákmegelőzésről beszélt a szolnoki Jendrassik szakközépiskola diákjainak. Az órán kitöltött teszt- lapok visszaigazolták a tanulók betegségről szerzett széles körű ismereteit. ____________(amatőr fotó) Vi szonyunk a közösséghez Turkálunk Tíz évvel ezelőtt, a fordulat évét követően még szokatlan és akko­ri értékrendünk szerint megalá­zó volt nemcsak betérni, de látni is a szaporodó rongyosboltokat. Aztán ehhez is hozzászoktunk, mint annyi máshoz. Ma már egyáltalán nem zavaró, hogy az elegáns üzletek között használt-, ruha-kereskedések bújnak meg. így jó, ahogy van, a kialakult vá­sárlói szokásokkal együtt. Van egy társadalmi réteg, amelyiknél nem pénzkérdés, hogy hol vásá­rol, butikban vagy turkálóban, ők azért néznek szét időnként ezeken a helyeken, mert tudják, alkalmanként pukkasztóan ext­ravagáns holmikra lehet buk­kanni. Egy másik réteg (a több­ség) azért tér be hébe-hóba, hogy olcsón vegyen egy másik göncöt ahelyett, ami már csaknem leko­pott róla. Ű sosem jár butikba, nem is ábrándozhat róla. Kiala­kult egy harmadik csoportja is a vásárlóknak, mégpedig a szen­vedélybetegeké, akik naponta megfordulnak itt, élvezettel hányják át és összevissza a rongynak egyre kevésbé nevez­hető ruhadarabokat, órákat töl­tenek el az üzletben. Ők a turká- lás öröméért turkálnak, olykor pedig azért, hogy némi haszon fejében továbbadjanak egy-egy alig használt cuccon. Figyelő te­kintettel kísérik a kezedet, köve­tik a mozdulatodat, feszülten várják, mire akadtál, nem te­szed-e vissza, mert ha neked nem kell, rávethetik magukat egy mustra erejéig. A tünet egyre gyakoribb, ráadásul mintha sza­porodnának a „betegek". Nos, ők az állástalan középkorúak és az programszegény, egyedülálló nyugdíjasok, akiknek legújabb kori időtöltése lett ez a fajta szó­rakozás. _________sípos QYönon, Szolnok Halk szóval, jó szívvel Ismerek egy halk szavú asz- szonyt, aki nagyon sokat tesz azért, hogy mások életébe egy kis örömet, vidámságot csem­pésszen, hogy jobban érezzük magunkat. Nincs olyan ünnep­ség, rendezvény, kirándulás, hogy ne legyen jelen, hogy sze­rényen ne vendégelné meg a kö­rülötte lévőket, hogy ne próbál­ná meg a kisnyugdíjasokat a mindennapi problémákból ki­zökkenteni figyelmességgel, jó szóval, kedvességgel. Folyton dolgozik, szervez szíwel-lélek- kel, hogy másoknak öröme tel­jen benne. Pedig nem fiatal már, fölötte is elszálltak az évek, hi­szen többszörös nagymama. Úgy hiszem, manapság ritka az olyan ember, mint ő, akinek öröm, hogy másoknak adhat va­lami jót. S ezért szólnunk kell róla. Ez az ember nem más, mint az Együtt Egymásért Nő­szövetség elnöke, Szarvas Gézá- né. _____________________K.Z.-NÉ, SZOLNOK A mögöttünk hagyott évtized a permanens fejlődésé. A moderni­záció a társadalmi folyamatok változásával is együtt jár, aminek részesei vagyunk attól függően, hogy hol élünk. Túllépve a hajda­ni ipari fellegvárak mintáján, lát­nunk kell, hogy a folyamatban a tőke és az ember szabadsága ér­vényesül. De azt is látjuk, hogy hazánkban az emberek négyötö­de nincs közelében a lehetősé­geknek, márpedig ha a fejlődést - beleértve az internet karrierjét is - a tudás szolgálatába akarjuk ál­lítani, akkor közelebb kell azt hozni a mindennapi élethez. Tudnunk kell, hogy jövőnk nem holnap kezdődik, már tegnap el­indult, és sok mindent meg kell még tanulnunk, hogy az átformá­lódó világban érvényesülni tud­junk. A jövőt a tudás jelenti, de önmagában ez sem elég. Ha bol­dogulni akarunk, tisztázni kell vi­szonyunkat a közösségekhez, az új társadalmi és egyéni jogokhoz — s nemcsak a piaci normákhoz. A ma embere a közösséget nem becsüli annyira, mint az egy-két generációval korábbi. Ez vissza­köszön a családok széthullásá­ban, közösségek szétzilálódásá­ban, a fiatalok magatartászavarai­ban, abban a problémában, hogy manapság az egoizmus igen ne­hezen tartható kordában. Márpe­dig fölemelkedésünk elképzelhe­tetlen kulturális, humán, szociá­lis és gazdasági közösségek nél­kül. El kell sajátítatunk a megúju­lás technikáját, meg kell tanul­nunk újra a közösségépítést és az együttműködést. ____________PR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK Él et, erő, egészség Nemzetközi eredmények Martfűről Az egészséges életmód feltételei­nek megteremtése mindannyi­unk számára a társadalom felada­ta, a mi dolgunk, hogy aki csak te­heti, éljen a lehetőséggel, mozog­jon, sportoljon céltudatosan. A si­keres sportemberek a világban or­szágunk hírvivői. Ki emlékszik már megannyi múltbéli vezetőre? És Puskás Öcsire? Papp Lacira? „Ha lett volna egy szelet húsom, megnyerem a csatát!” Flibáztunk, amikor nem adtuk meg a lehető­séget, pedig csak „egy szelet hús” kellett volna! A nemzet dicsősé­gére most újra van egy nagyszerű sportolónk! A magyar Kokó áll a világ színpadán. Minden településnek megvan­nak a maga Papp Lacijai, Kokói. Csak talán nem figyelünk eléggé rájuk, és néha hiányzik az a „sze­let hús”. Fejlődésben lévő sport­ág a kyokushin karate is, amely­ből hazánk is sikerrel veszi ki a részét. Egyre több kyokushin ka­rateklub születik, számuk eléri a hetvenet, a tagok száma néhol több száz. A kyokushin karate hazai szervezete és tagjai rend­szeresen megrendezett hazai és nemzetközi versenyeken vesz­nek részt, ahol igen szép ered­ményeket érnek el. A klubok éves versenyeken mérik össze tu­dásukat, a karatékák helyezéseit, pontjait összegzik, és megszüle­tik a végzett munka eredménye: kiderül, ki az első, a második, harmadik és hetvenedik. Martfű városkája nyolcezer lel­ket számlál. Itt is működik egy kyokushin karateklub, hetven tag­gal. Versenyezői rendszeresen vesznek részt hazai és nemzetközi megméretéseken. A klub magyar bajnoki, nemzetközi és Európa- bajnoki első, második, harmadik helyezettekkel büszkélkedhet. És a hetven hazai klub közül ezüstér­mes! Minden elismerést megérde­melnek. Olyan fiatalok vezetik, akik egyetemre, főiskolára járnak, emellett dolgoznak, és az utánpót­lás nevelése is a vállukon nyug­szik. Mindezeket szerény körül­mények között, anyagi nehézsé­gek közepette teszik. Olykor még a versenyekre való utazás is gon­dot jelent. Munkájuk pedig anya­gilag egyáltalán nem, de néhol még erkölcsileg sincs elismerve. Szüksége van a segítségre a klubnak, hogy eredményeik tar­tósak lehessenek. Rászorul mindannyiunk támogatására, és arra, hogy a cégek, az önkor­mányzat a legmagasabb szinten megteremtse a lehetőséget a sike­res felkészüléshez - valameny- nyiünk örömére. ____________________TUBA IMRE, MARTFŰ Fé nyévnyi a lemaradásunk Állandó téma a vidékfejlesztés. Már csak azért sem kerülhet le napirendről, mert ez kormány- program. A vidék fejlődik, állítják a program készítői. De nézzük csak meg, mi a valóság? Mit lát­nak, tapasztalnak a városban la­kók és mit a falvakban, tanyákon élők? A városokban magasabb az életszínvonal, mint a kistelepülé­seken, mert az ott élőket nem sújtja olyan mérhetetlenül a munkanélküliség, mint a falvak­ban. Súlyos a helyzet a kistelepü­léseken, főleg azok számára, alak kizárólag mezőgazdaságból, az 5-10 hektáros földjeik hasznából akarnak megélni. Nincs értékesí­tési lehetőségük, kiesnek a támo­gatásokból, de hitelre sincs fede­zetük. Látni kell például, hogy azok élték fel a szövetkezeti vagyon nagyobbik felét, akik tiltakoznak a szövetkezeti üzletrész ellen. De látni kell azt is, hogy a téeszva­gyonok abból alakultak, amit tő­lünk erőszakosan, ingyen elvet­tek. Hallgatva a vidékfejlesztésről szóló nyilatkozatokat, nem üszta előttünk a kép, mert mi nem úgy látjuk gazdaságunk állapotát. Nem világos számunkra az sem, milyen hasznot hozhatnak orszá­gunknak az exminiszter dél-ame­rikai útjai, s mennyit vittek el ezek az utak az adózó polgárok befizetéseiből. Kérdés az is, kell-e az országnak az ottani cseresz­nye vagy más mezőgazdasági ter­mény, amíg az itthoniakat sem tudjuk eladni? Nekünk kiváló mi­nőségű termékeink vannak, ezért úgy gondolom, azok piacát kelle­ne megtalálni. A mezőgazdaság mai állapota nem alkalmas arra, hogy reménykedjünk európai uniós felvételünkben. Lemaradá­sunk a fejlett mezőgazdaságú or­szágokhoz képest - mint Dánia, Hollandia - fényévnyi lett. ____________SZŰCS KÁLMÁN, JÁSZBERÉNY A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nekünk az is elég, ha találkozhatunk A nyugdíjas-egyesületek, klubok múlt évet lezáró értékelésein fel-feléled a vita a központilag rendezett idősek világnapjáról, utalva a november 3- án megjelent Fals hangú ünnep című írásra is. Mint annak idején az ese­mény egyik résztvevője nyilatkozta, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége és a Nyugdíjasok Országos Képviselete által szervezett ünnepség szegé­nyesre, súlyához méltatlanra sikeredett. A megyei nyugdíjas-szerveze­tek, amelyek hagyományaiknak megfelelően emlékeztek az idősek világ­napjáról, nem értik a csaknem 200 meghívottat vendégül látó ünnepség színvonalát kifogásoló kritikát. A teljes képhez tartozik, hogy a meghí­vottak körét és az ünnepség kereteit a már említett két szervezet határozta meg. Szolnokról - akik jelenlétükkel nem a megye nyugdíjasait képviselték - az országos tanács két tagja, a megyei nyugdíjas-egyesület és a Szolnok Városi Nyugdíjas Egyesület elnöke kapott meg­hívást. Az ötödik személyről az országos nyugdíjas-vezetőség nem tudja, milyen címen kapott a részvételre felkérést. A visszafogottabb ünneplést a pénzügyi ke­retek és az ország területének felét érintő árvízkárok indokolták. Az igaz, hogy a Sportcsarnokban évek­kel előbb tartott rendezvényen rangos műsor volt a meghívottak szórakoztatá­sára, de az is igaz, hogy vendéglátásban nem részesültek. A millennium évében egyébként igen sok országos jelentőségű esemény volt, ahol a nyugdíjasok ked­vezményesen, tömegesen részt vehettek (Martonvásár, Vác, Berekfürdő, Győr, Nyíregyháza), ezért 2-3 napos „nyugdí­jas-találkozó” rendezése (mint a debre­ceni 1999-ben) igazán nem volt indokolt, túl azon, hogy a több ezer időskorút mozgató rendezvény költségei egy részé­nek átvállalását egyik megyei nyugdíjas­szervezet sem kezdeményezte a millen­niumi saját - megyei és városi - rendez­vények mellett. A múlt év októberében rendezett idő­sek világnapján fellépő általános isko­lás gyerekek zenetanárok kíséretében színvonalas hangszeres műsorral kö­szöntötték az időskorúakat, amit az ün­nepeltek vastapssal köszöntek meg és ismertek el. A több oklevéllel kitünte­tett Hévízgyörki és Balatonkenesei Nép­dalkor ugyancsak elnyerte a közönség tetszését, annyira, hogy az ünnepség után még másfél óráig együtt énekeltek a dalkedvelők nagy örömére. Akik vi­szont az ételek elfogyasztása után eltá­voztak, természetesen ezt már nem lát­hatták. Igaz, hogy valamennyi színpadra lépő szereplő amatőr volt, de szorgalmukkal, akaratukkal bebizonyították, hogy tehet­ségesek. Az államtitkár által sorolt sta­tisztikai adatok megfelelő közgazdasági, gazdasági ismeret birtokában érthetők voltak, s az előadó joggal feltételezte, hogy ilyen körben számíthat a tájékozta­tás megértésére. A névre szóló meghívóban világosan benne volt, hogy az ünnepi megemléke­zést, műsort szerény fogadás követi. E fo­galomkört véleményünk szerint az üdítő, kávé és pogácsa jelentheti. Ennek ellenére finom fehér- és vörösbort, kávét, üdítőt, szendvicseket és süteményt kínáltak fel korlátban mennyiségben, amit bizonyít, hogy a később búcsúzó vendégek után is maradt étel-ital bőven. Az elégedetlenséget szítam lehet, szá­mon kérni a nagyvonalú fogadást, a ko­leszterin elleni gyógyszerárak csökkenté­sét, de jó lenne bölcsességre, egészségre és mértékletességre is gondolni. A Száz­tagú Cigányzenekart hiányolók, pompás svédasztalról álmodók elfelejtették, hogy az idősek világnapi központi rendezvény ingyenes vendéglátás volt. Végtére is jó, hogy az újságcikk megje­lent, mert ebből tájékozódhattak nyugdí­jas társaink, hogy az egyesületek megyei vezetői, az országos elnökség tagjai, tisztségviselői szűk körben is szerényen, mértéktartóan ünnepeltek, s nekik az is elég, ha találkozhatnak, ha örülhetnek egymásnak egészségben. NYUGDÍJASOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE ____ FELÜGYELŐ BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE Mi , földművelők a sikerekkel ez ideig nem találkoztunk...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom