Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-10 / 35. szám
2001. Február 10., szombat 5. OLDAL Nézőpont Volt egyszer egy Torgyán? Ma még nem tudhatjuk, hogy csak megrendítő ütést kapott, vagy a padlóra kerül Egy ország számolta a napokat az elmúlt héten, s kötött fogadásokat, hogy hányat alsztink még a nagy mutatványig. Nos, a nagy mutatvány megvolt, a miniszterelnök csütörtökön „elfogadta” Torgyán József lemondását. Tudjuk persze, hogy az ilyen lemondások olykor némi nyomás hatására következnek be, Torgyán utolsó két-három heti vesszőfutása alapján jó okunk van most is erre gondolni. A koalíció berkeiben most föllélegeznek. Remélik, hogy Torgyán közszereplése nem rontja tovább a szövetségesek ázsióját, a vele folytatott egyre kényelmetlenebb közös politizálás nem kezdi ki a kormány mögött álló erők hitelét. .................... ............ Bár csak a miniszteri bársonyszékből megy, koalíciós partnerként marad. Kérdés, hogy meddig. Sőt talán politikai tőkét is próbálnak kovácsolni a miniszter eltávolításából, érzékeltetve, hogy ők szabadították meg tőle a tönkrement mezőgazdaságot, sőt az országot. Persze az ellenzék erre nyilván azt mondja, hogy de ők is szabadították az országra. Ezen is el lehet még vitatkozni egy darabig. Ám ha visszagondolunk a néhány évvel ezelőtti eseményekre, rájöhetünk, hogy mindez hasonló módon már megtörtént egyszer a magyar politikában. Emlékezzünk a „kisgazda 36-ok” történetére. Torgyán József egyszer már kivált egy kormányból, sőt ellenzékbe vonult, majd pártjával ismét nélkülözhetetlen koalíciós partner lett. A egykori 36-ok pedig zömmel kiszorultak a politikai életből. A történelem persze nem ismétli önmagát, vagy ha igen, mint egy nagy filozófus mondta, ami egyszer tragédia volt, az komédiaként ismétlődik. Ma még nem tudhatjuk, hogy Torgyán József csak megrendítő ütést kapott, vagy a padlóra kerül, hogy a mai kisgazda 5-ök az egykori 36-ok sorsára jutnak-e, vagy éppen Torgyán lesz az, aki eltűnik a politika süllyesztőjében. Mindenesetre kár volna lebecsülni túlélőképességét, amelynek már nem egyszer tanújelét adta. Ha pedig a politikai élet szereplője marad, akkor a színjáték folytatódik, talán csak az első felvonás fináléját láttuk az elmúlt naookban. Természetesen a legjobb Árvízvédelmi szempontból nem jelent veszélyt JÁSZBERÉNY A Zagyva folyó Jászberény feletti szakaszán, a kerekudvari területen természetes állapotában maradt meg a vízfolyás. Az erdős részen megannyi szálfa gyökerét mossa a folyó, s a növények több helyen „rádőlnek" a Zagyvára. Azt tudakoltuk, vajon ez okozhat e valamilyen problémát, ha megárad a folyó. A Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóságon megtudtuk, hogy semmilyen gondot nem okoz a jelenség. A folyónak e szakasza természetes állapotában maradt meg, ahol nyílt ártér található, a víz erre nem veszélyeztet semmit. Ezért nem is tervezik a nyílt ártér tisztítását. Nem csak azért, mert a természetes környezetet szeretnék megőrizni, hanem azért is, mert árvízvédelmi szempontból is előnyt jelent. A folyó áradásakor az erdős szakasz visszatartja a vizet, ezáltal Jászteleknél a Zagyva 3-4 órával később tetőzik, mint a falu felett hozzá csatlakozó mellékfolyó, a Tárná. Ennek következtében a Tárná, illetve a Zagyva folyók legmagasabb vízállása nem egyszerre érkezik, nem adódik össze Jászteleknél. Gazdák Torgyán távozásáról Nem csak szép, hasznos is a természetes környezet FOTÓ: SJ Körkérdés Hogyan ítéli meg a távozó Torgyán József agrárminiszter tevékenységét? — kérdeztük néhány gazdálkodótól. Kiss László karcagi őstermelő: Már éppen ideje volt, hogy lemondott a miniszter. Nagyon sajnálom, hogy február 15-ig még hatalmon van, mert addig még hozhat döntéseket. Attól félek azonban, hogy az utódja is ugyanezt a poliükát fogja képviselni, úgyhogy csöbörből vödörbe jutottak a termelők a támogatásokat illetően. Veres László kunmadarasi gazdálkodó: Nagyon örülök, hogy végre lemondott Torgyán, de nem bízom abban, hogy a családi dolgai is kiderülnek. Azt szeretném, ha rólunk, vidéki termelőkről az utódja nem feledkezne el, mert nélkülünk a nagypolitika résztvevői sem tudnak majd dúskálni a javakban. Pócs János jászapáti dinnyetermelő elmondta, hogy még Lakos László minisztersége idején elvették az exporttámogatást a dinnyéről, ez őt mindenképp negatívan érintette, sőt Torgyán József idején sem vezették be ismét ezt a támogatási formát. Ezzel szemben áll viszont, hogy az elmúlt két évben igénybe tudta venni a földalapú-, illetve a gép- vásárlási támogatásokat, ráadásul lehetőség volt a gázolaj-támogatás igénylésére is. Korábban ilyen támogatások nem léteztek. A jövőre nézve abban érdekeltek a termelők, hogy a közvetlen gazdatámogatások megmaradjanak. Szaszkó Sándor jászberényi gazdálkodó szerint Torgyán József egyik érdeme, hogy támogatta az értékesítési szövetkezetek működésének beindítását. Kisebb, illetve közepesebb gépeket minden gond nélkül tudtak vásárolni a gazdák. Ahhoz tudtak nehezebben hozzájutni, melyhez már pályázatot is kellett írni. A pályázatírás fortélyait a nemrégiben indult ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamokon sajátíthatják el az érintettek. Szerinte azok a termelők, akik valóban odafigyeltek a gazdálkodásra, jobban tudtak boldogulni, mint az előző ciklusban. Természetesen voltak hibái a miniszternek, de a kistermelőknek, a farmergazdaságok kialakulásának kedvezett. Mint mondta, ha Tamás Károly lesz az új miniszter, akkor nem lesz gond, ha viszont más, nem lehet tudni, hogy megőrzi-e támogatások jelenlegi rendszerét.- A társas mezőgazdasági vállalkozások érdekképviselete örömmel fogadta Torgyán József miniszter távozásának hírét - nyilatkozta Várnái Csaba, a Jászkun Teszöv titkára. Mint mondta, a Torgyán vezette minisztérium diszkriminálta a társas vállalkozásokat, kizárta azokat a gazdálkodó szervezeteket a legtöbb támogatási formából, amelyek a mezőgazdasági árutermelés és export legjelentősebb hányadát adják. Talán ennél is nagyobb baj, hogy az agrárágazat nincs felkészülve az európai uniós csatlakozásra, ezért félő, hogy a gazdálkodók többsége hatalmas megrázkódtatásként éli majd meg az integrációt. Váradi hozzátette: a Torgyán utódjaként megnevezett Gyimóthy Géza eddig nem tett tanúbizonyságot arról, hogy egyenlő partnerként kezelje a társas agrárvállalkozásokat, ezért tart attól, hogy az agrárpolitikában nem lesz érdemi változás. 12 Hittel, türelemmel és szeretettel Amikor régi tanítványaként bekopogtattam hozzá, Mária néni friss kávéval fogadott. Már a gőzölgő fekete kortyol- gatása közben felelevenedhetett előttem szinte az egész XX. század. Megsárgult fotók végignézhetetlen sorát rakta ugyanis elém. Visszaköszönt a deli és snájdig katonaruhás édesapja az I. világháborúból, tanító kisasszony édesanyja, akinek szépsége a legro- mantikusabb kalandregénybe illően tette elviselhetővé a néptanító apuka lövészárokbéli gyötrelmeit, majd az első „Mária nénis” osztály és az utolsó, közben a gyerekek, legvégül pedig az unokák az egy szem „déddel”. Külön-külön egy-egy könyvet töltenének meg a képek magyarázatai is, de most talán elég röviden Mária néni fiáról szólni, aki Hollandiában kötött házasságot, magához véve felesége első, etióp férjétől származó kisfiát, majd Amerikába költöztek, s Ferenc, a New York melletti Passaic-ben lett református lelkész. Válása után hazaköltözött, és most Tiszaburán tanít angolt. Ám térjünk vissza Mária nénihez, aki az igényes magyar- irodalom-tanári tapasztalatával szépen formálja a mondatait, amikor elmeséli életét, amelynek minden percét tartalommal töltötte meg az apai útravaló. Eszerint az értékes emberi léthez, s a gyermekek neveléséhez csupán három dolog kell: erős hit, türelem és szeretet! Mária néni édesapjára, a Tiszafüredi Református Iskola egykori igazgatójára, Tóth Károlyra talán ezért is emlékeznek még nagyon sokan Tiszafüre- Mária néni a zongoránál hez ment-e már Perneczky Mária kisasz- szony, akivel addig egyébként még egy árva szót sem váltott. Ennek ellenére meny- nyei boldogságot érzett, amikor a derék postás nemmel felelt. A néhány mondatos love story ígérete miatt legyen most elég annyi, hogy hamarosan megkérte a lány kezét, aki a vőlegénye elvesztése hitében, de ekkor már érzelmeiben is igent mondott. A csattanó ezek után nem is lehetett más mint az, hogy a halottnak hitt exvőlegény is hazajött, aki megértve a helyzetet, csupán arról faggatta szíve korábbi választottját, hogy boldog-e Károllyal? És az ifjú asszony igennel válaszolt, ami érthető is lehetett, hiszen férje, aki ekkor már Füreden volt iskolaigazgató, tenyerén hordozta őt. Két gyerekkel ajándékozta meg őket a gondviselés. Az idősebb, a ma 79 esztendős Etelka néni Kiskunhalason él. A szülői Gaál Ferencné Tóth Mária Született: Tiszafüreden, 1923. október 23-án Aranydiplomát kapott: 1993-ban den, ahová nagyon messziről érkezett. Károly bácsi ugyanis a Vas megyei Nagysimo- nyiból került az eperjesi főiskolára, ahonnan diplomás tanítóként a kócsi tanyasi iskolába pályázott. Még a k. und k. idején, hogy kinn, a Füred melletti hortobágyi pusztában igazi „lámpás” lehessen, amolyan „Móra Ferenc-es”, akin csüngnek a gyermekszemek, s akinek maradék ételéből mindig kapott a kopott ruhás, mezítlábas szegény, palatáblás kisdiák. Leendő feleségét, aki a füredi református iskola tanító kisasszonya volt, egy szatócsboltban látta meg. Amikor eltipegett előtte az angyali tünemény, azonnal mondta a boltosnak: ő lesz a feleségem. így is lett, de valóban kalandregénybe illően, ami Mária néni történetében is megér pár mondatot. Az első világégés előtt ugyanis Perneczky Mária tanító ldsasszony már menyasszonya volt egy füredi földbirtokos sarjának. Ám a vőlegényt Károly bácsival együtt besorozta a Monarchia. A férjjelöltnek ezek után halálhíre érkezett, míg Károly bácsi kigyógyulva háborús sérüléséből, vonattal jött. Leszállva a csühösről rögtön az volt az első kérdése a levélkézbesítőhöz, hogy férjgének akaratából ő ott lett nyugdíjazása előtt a kereskedelmi iskola igazgatója, és persze az sem véletlen,-hogy Mária néninek is ki volt jelölve a?, útja a gyerekekhez. A magyar-német nyelvű Cinkotai Állami Tanítóképzőbe került, ahol 1943-ban tettek pecsétet a diplomájára. A háború után ezt még kettővel fejelte meg. Előbb francia nyelvtanári szakvizsgát tett Budapesten, majd Szegeden a magyar irodalom tanításához szerzett jogosítványt. Levelezőn, hiszen ekkor már javában tanított Tiszafüreden. Harmincnyolc esztendeig oktatott, melyek közül csak az államosítást viselte nehezen, hiszen bezárt a REFI, ahonnan őt is csendben máshová diszkriminálta a Rákosi-éra akarata. De csak néhány évig tanított a szomszédos Zrínyiben, hiszen visszatért az apuka iskolájába, ahol diákok ezrei profitálhattak Mária néni atyai örökségéből, hiszen neki soha nem lendült pofonra a keze, nem volt nádpálcája, kormost adó vonalzója, de még egy hangos szava sem. „Minden nehézségen átsegített az imádság, a türelem, a megértés és a szeretet” — emlékezik aktív tanári éveire Mária néni. Csak a házasságát nem tudta megmente-. ni a csendes szó. Férjével, aki egyébként református lelkész volt, tíz és fél év után kellett szétszakítaniuk frigyüket. Annak ellenére, hogy sorban jöttek a gyerekek: Feri, Ildikó, Tündi és Györgyi. A pedagógusi vénák vérkeringését Ferenc most Tiszaburán kamatoztatja, Györgyi a Szolnoki Gyermek- város igazgató-helyettese, Ildikó pedig a gyermek- és ifjúságvédelem füredi köztisztviselője. Sajnos Tündi, a Matáv egykori alkalmazottjából lett most munkanélküliként „kakukktojás”. Mária néni ízesen és tartalmasán kerek történeteiből most csak két gyöngyszemre jut idő: az egy szem „déde” nem rég Walt Disney-s képeskönyvet adott a kórházban lévő mamának, hogy meggyógyuljon, míg Ádám, aki egyenesen Hollandiából került a mamához Füredre, már érettségire készülő nagyfiúként lett dolgosán segítő vigyázója a szeretett nagymaminak, aki 77 éves kora ellenére hű támaszával, a bottal is teljessé tudja tenni napjait. Ezt szokta meg, hiszen nyugdíjazása után még jó tíz esztendeig idegenvezetőként kalauzolta az IBUSZ-cso- portok tagjait a keleti blokk országaiban. Francia nyelvtudását egyébként is kamatoztatta. Egy régi diákjára különösen büszke: Vladimir Mol- csanov, akinek magyar az anyukája, s akiről a közelmúltban Lvova címmel könyv is megjelent, Moszkvából cserediákként csak úgy jöhetett a tiszafüredi gimnáziumba tanulni, hogy Mária néni elvállalta francia tanítását. Lvova, aki egyébként segített a Szov- fotó: a szerző jetunióban évtizedek óta sínylődő magyar hadifoglyok felkutatásában, ma az RTL Klub moszkvai tudósítója, s a közélet népszerű alakja. Mária néniről azonban nem csak ő, hanem a többi tanítvány sem feledkezett el. Amikor botjával bevásárolni tipeg, sorra fékeznek meÚette az autók, legtöbbször így: „Hazavihetjük, drága Mária néni?” De a gyalogosok is gyakran kiveszik kezéből a teli szatyrokat, vagy benéznek hozzá beszélgetni, egy kicsit segíteni a házban és a portán. Mária néninek, akinek szavai még mindig simogatóan tudnak neveim. Elhallgatnám én is napestíg, amikor elálló fülű önmagamat nézem egy régi osztályképen, de néhány óra után marad nekem is a rohanó világunk udvarias ígérete: ezentúl gyakrabban benézek, Mária néni! Még lefotózom egykori tanítómat a zongoránál, s még azt is megtudom, hogy Mária néni elégedett sorsával abban a házban, amelyet a hortobágyi betyárvilág híres felszámolójának, Ráday Gedeonnak egyik, Hardicsai nevű kapitánya épített, nem sokkal a „Rúzsa Sándor-os” idők után. Itt él most az öreg tanító néni, aki persze akkor a legboldogabb, ha eljön hozzá nővére Halasról, mert ilyenkor összegyűlnek a gyerekek az unokákkal, és az egy szem déddel. Hogy meghálálják a ma erős hitét, türelmét és szeretetét. PERCZE MIKLÓS
