Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-10 / 8. szám
6. OLDAL 2001. Január 10., szerda MM A szolnokiak már síeltek Nem marad el a diákolimpia Nagy szerencséjük volt a Szolnoki Síklub tagjainak, akik december végén a szokásos síparadicsomukban, a schladmingi magaslatokban találtak megfelelő havat a lesiklásra. A klub tagjai hatodik éve látogatják a Szolnoktól 630 kilométerre fekvő, mintegy 2000 méter magasan elterülő schladmingi pályát. A jelenlegi időjárásra jellemző, hogy érkezésük (közel százan kaptak lécre karácsony tájékán) előtt egy nappal még birkák legelésztek a hegyen, s csak az éjszakánkénti folyamatos hóágyúzás segített abban, hogy öt napig felhőtlenül síelhettek a „műhavon” — ott, ahol egyébként számos alkalommal rendeztek már Világkupa-futamokat óriás-műlesiklásban is. A besízőtábor ezáltal ismét kellemesnek bizonyult. A Szolnoki Síklub februárban az osztrák Lactalban tervez újabb tábort. A szintén szokásos sídiákolimpia megyei döntőjének időpontja azonban még nincs kitűzve a hazai pályán, Galyatetőn. Eredetileg január végén kellene azt megrendezni, azonban az enyhe tél alaposan áthúzhatja a szervezők számítását. Amennyiben a hazai hóviszonyok nem a legideálisab- ban alakulnak a verseny megrendezésére, úgy a szlovákiai Koka- vára teszik át a diákolimpia lebonyolításának helyszínét. Megyénkben egyébként számos fiatal tehetség bontogatja szárnyait, őket a Szolnoki Síklub a Nagyhi- deg-hegyen rendezendő pontszerző versenyen is szeretné majd elindítani. M. G. Csúszásstop Míg Magyarországon az enyhe tél nem ad lehetőséget a mozgásra, Németország egyes helyein az évszakra jellemző körülmények gátolják a sportolást. A viharos erejű hófúvás miatt már az első futam után félbeszakadt a szánkó Európa-bajnok- ság második versenye a német- országi Winterbergben. A zsűri döntése értelmében a december 29-i, königsee-i első viadal, valamint a múlt pénteki első futam összesített eredményei alapján kihirdették a végső győzteseket. Ennek alapján a férfiaknál az olasz Armin Zöggeler, a nőknél a német Silke Kraushaar, a férfiak kétüléses versenyszámában pedig az osztrák Tobias Schiegl, Markus Schiegl testvérpáros végzett az élen. Ám ők legalább csúszkálhattak egy keveset... Az öregfiúcsapat tagjai az értékelő bankett végén Gazdát cserélt a vándorkupa Már három éve csap össze szezononként három szolnoki intézmény: az Alcsi, az ÁNTSZ és a Tiszaparti Gimnázium székhelyű Baráti Kör három-három párosból álló öregfiú asztaliteniszcsapata. Az elmúlt év elején az Alcsiszige- ti Mezőgazdasági Rt. rendezte a versenyt, s mivel Lesskó László, a megyei asztalitenisz-szövetség főtitkára vándorkupát ajánlott fel a tornagyőztes csapatnak, ettől kezdve tétje is lett a találkozóknak. A kupát akkor az ÁNTSZ öregfiúcsapata nyerte, így nevét elsőként vésték be a kupa talplemezére. Az elmúlt év végén az ÁNTSZ rendezte a következő tornát. Mivel az intézetben a játékhoz (nagy terem, asztalok) és az értékelő banketthez (konyha, étkező) a feltételek nem álltak rendelkezésre, a Tiszaparti Gimnáziumban került sor a rendezvényre. Erre dr. Pataki Mihály, az iskola igazgatója, a Baráti Kör menedzsere biztosított lehetőséget. A délutáni órákban négy asztalon folytak a három csapat egymás elleni körmérkőzései. Az egyes mérkőzések eredményeit, a csapatverseny állását három folyamatosan vezetett demonstrációs táblán lehetett figyelemmel kísérni. A mérkőzések hevességét mutatja, hogy többnyire három szettben dőlt el egy-egy mérkőzés sorsa, igencsak megizzasztva a szenvedélyesen küzdő, többnyire 50-60-as korú öregfiúkat. Különösen kiélezett mérkőzéseket vívott a Baráti Kör valamennyi párosa a kupavédő ÁNTSZ párosaival szemben, melyet végül 6:3 arányban megnyert. Az alcsi öregfiúk derekasan küzdöttek, de nyeretlenek maradtak mindkét csapattal szemben, mivel legjobbjaikat kénytelenek voltak nélkülözni. A verseny után az iskola étkezőjében dr. Pataki Mihály mint házigazda nyitotta meg az értékelő bankettet, majd dr. Stefándel Tibor csapatkapitány a rendező ÁNTSZ nevében köszöntötte a résztvevőket, méltatta a rendszeres baráti sporttalálkozók jelentőségét és a mindenki egészségét szolgáló sportteljesítményeket. Ezt követően került sor Lesskó László közreműködésével az ünnepélyes eredményhirdetésre és a tiszteletdíjak átadására. A verseny győztese két csapatgyőzelemmel a Baráti Kör öregfiúcsapata lett, a kupát fergeteges taps közepette Gombkötő Béla csapat- kapitány vette át. A versenyen megjelent dr. Kovács László megyei tiszti főorvos és Bottyán Imre vezérigazgató, az ÁNTSZ, illetve az Alcsi csapatok menedzserei. Negyven felett is fitten Vadon Mária Kunhegyesen született, majd ugyanott végezte el általános és középiskolai tanulmányait. Részt vett a testnevelésórákon, esetleg azokon a mozgással járó foglalkozásokon, amelyeken nagyon kellett, ám nem tartozott a reggeltől estig izgő-mozgó, sportoló diákok közé. Inkább könyvmolynak számított, rengeteget olvasott. Érettségije után úgy alakult az élete, hogy Budapestre került, majd később férjhez ment. Egy lányuk, illetve egy fiuk született. Majd úgy folytatódtak a mindennapjai, hogy a fővárosból Szolnokra költöztek. Korábban is a TVM-ben, most meg annak a jogutódjánál dolgozik. Időközben a gyerekek felnőttek, a lánya már önálló életet él. O pedig afféle városi édesanyaként, asszonyként egyre jobban szeretett volna valamilyen konditerembe, fitneszszalonba járni. Mert érezte, mozognia kell, hiszen a nagyvárosi életmód végtelenül mozgásszegény. így Szolnokon kezdett el érdeklődni a konditermek, fit- nesztermek iránt. Jó néhányban megfordult, nem akart lehorgonyozni a legelsőnél. Illik hozzátenni, hogy ez akkoriban nem számított mindennapi tettnek. Méghogy egy hölgy sokszor csak almát egyen, hetente háromszor két órát egy teremben izzadjon, gyakoroljon! Ugyan már! Néhányan megmosolyogták, mások igazi csodabogárnak vélték, hogy a ti- zen-huszonévesek között sportol. Azóta már nem kevesen követik a példáját, hiszen vallja, egy nőnek negyvenen felül sem árt, ha tornázik, mozog, szóval ad magára. Futógépek, lépcsőzés, szobakerékpárok váltják egymást abban a Mátyás király úü konditeremben, ahová jár, és ahol úgy néz ki, gyökeret vert. Egyénre, testre szabott edzésterv szerint dolgozik hetente háromszor, alkalmanként százhúsz percet. A festett üdítőket kiiktatta az étrendjéből, akár a zsíros ételeket. És valahogy azóta az orvosokat is főleg az utcán köszönti. Szerencsére a világ is változott azóta. Ez az életmód, az, hogy felnőtt gyerekek édesanyja is lejár a konditerembe, már nem szenzáció. Igaz, ott a tizen-huszonévesek vannak legtöbben, de jönnek a harmincasok, azután az ő korosztálya, sőt az ötvenesek is. Bizonyítva: mozogni, egészségesen élni, táplálkozni, ezt elkezdeni soha nem késő. Negyvenévesen, meg még idősebb korban sem... o. sz. m. Korompai István-emléktoma Az apponyis ifjú aranylábúak sikere A világ tetején Két felkészülési túrával készülnek a Magyar Millenniumi Mount Everest-expedíció tagjai, hogy - „magyar színekben” elsőként - októberben meghódítsák a föld legmagasabb pontját, a tibeti nyelven Csomolungmá- nak nevezett 8848 méter magas hegycsúcsot. Az Ifjúsági és Sportminisztérium által is támogatott expedíciónak eddig négy biztos résztvevője van: Nagy Sándor, Erőss Zsolt, Mécs László és Tóth Csaba. A 8-10 fősre tervezett csapat többi tagjait az edzőtáborokban nyújtott teljesítmények alapján választják ki. A hegymászók két akklimatizá- ciós túrával készülnek a nagy feladatra: január-februárban Chilében és Argentínában, július-augusztusban pedig Pakisztánban táboroznak. A Mount Everest-expedíció - amelynek tagjai oxigénpalackok és a nepáli magashegyi teherhordók, a serpák segítsége nélkül próbálnak majd feljutni a világ tetejére — augusztus 29-én, a csúcsmászás pedig a tervek szerint októberben kezdődik. Az oldalt szerkesztette: Mészáros Géza Fotó: Mészáros János, Bugány János Korompai István, aki játékosként és utánpótlásedzőként is beírta nevét Jászberény labdarúgó-történetébe, 1969. december 2-án halt meg. Emlékére már a következő évben ifjúsági labdarúgótornát rendeztek — akkor még szabadtéren, nagypályán — a Jászság fővárosában. Több éve már, hogy a torna időpontja megváltozott. December hónapban randevúznak egymással a csapatok, immár fedett környezetben. Ezzel együtt a korosztály is változott. Az általános iskolák 4-5. osztályosaiból álló együttesek mérik össze erejüket. így történt ez idén is a Belvárosi Általános Iskola Bercsényi úti sportcsarnokában. A JSE-Vasas labdarúgó-szakosztálya és a Jászsági Diáksportbizottság által rendezett, az ön- kormányzat sportbizottsága által támogatott tornát a névadó fia, Korompai Béla nyitotta meg. Öt jászberényi iskola mellett a jászfényszarui ifjú aranylábúak is pályára léptek. Az előcsatáro- zások során két hármas csoportban mérkőztek egymással a csapatok. Az I. csoportban a torna legnagyobb esélyesének tartott Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola gárdája 2-0-ra verte a fényszaruiakat s mivel 1-0 arányban jobbnak bizonyult a Belvárosi Általános Iskola együttesénél is, így a fináléba került. A második-harmadik helyen csak a jobb gólkülönbség döntött a Belvárosi javára. A II. csoportban még szorosabb volt a küzdelem. A Gróf Apponyi Albert Általános Iskola csapata négy ponttal végzett az élen a kétpontos Lehel Vezér Gimnázium és az egypontos SZIE Gyakorló Általános Iskola előtt. A kisdöntőben egyetlen gól döntött a Belvárosi javára a gimnazisták ellen, s ez számukra a harmadik helyet jelentette. A nap legszínvonalasabb és legtöbb góllal zárult találkozóját hozta a döntő, melyben 2-1-re sokáig a nagyboldogosok vezettek, ám a gólkirály Palicz Norbert két találatával az apponyisok fordítani tudtak. Az utolsó percekben már nem változott az eredmény, így a Gróf Apponyi Albert Általános Iskola csapata nyerte a 2000. évi Korompai István-emléktornát. A torna legjobb kapusának Taczman Mátét (Belvárosi), játékosának Beszteri Bencét (Nagyboldogasszony) választották. Kü- löndíjat kapott a tornagyőztes csapat testnevelője, Pesti Péter is. SZ. T. Csendesek a sípályák A hóval együtt a vendég is távol marad Az enyhe európai tél mindeddig nem kedvezett a téli sportok kedvelőinek, sőt, azoknak a vállalkozóknak sem, akik ebből élnek. Persze ha igazi tél lenne, a hazai sípályák akkor is csak egy két hónapig lennének alkalmasak síelésre. Nincs hó fenn a Bükk-fennsíkon, nincs Bánkúton, de nincs hó Bükkszentkereszten, Répáshután sem. Tavaly a bánkúti sípályákat április közepéig tudták használni a síelők, most viszont nincs erre egy szem hó sem, csak plusz kétfokos meleg. Megpróbálkoztak már a hóágyúval is, de sikertelenül. Hét pálya van és egy tanpálya, fent a Bálványon, mind azt várja, hogy a hó essen és a vendégek jöjjenek. Idén már biztos, hogy bevételkieséssel számolhatnak a téli sportok vendégeinek ellátására szakosodott vállalkozók. A Mátrában sem kell sajnos sűrűn havat lapátolni meg sót szórni. Ám az enyhe időjárás itt sem csak a téli sport szerelmeseinek jelentkezik negatívumként, hanem a környéken idegenforgalomból élők számára is. Ráadásul a Mátra ebben az „öltözetében” nagyon sok lehetőséget nem nyújt a turistáknak, hiszen maga a táj ilyenkor nem annyira szép, mint a téli fehér vagy a nyári zöld „ruhájában”. Ilyenkor természetesen a hó lenne az a varázs, ami látványként is gyönyörű, no meg az aktívabb vendégek részére a síelési, szánkázási lehetőségek. Kékestető és Galyatető is kihalt az idei szezonban. Néhol azért elővirít egy-egy fehér foltocska mutatóban: ilyen valójában a hó. A síházak, sportházak, büfék ajtaja pedig egyelőre mindenhol zárva. Remélhetően a közeljövőben megérkezik a hidegebb, csapadékosabb idő, de sok lehetőséget már idén nem fog nyújtani sem a síelőknek, sem a vállalkozóknak. Talán majd jövőre kamatostul visszaadja a természet azt, amit ezúttal elvett. ■ Téli horgászszerencse Bár a horgászok többsége a hideg évszak beköszöntével „szögre akasztja” felszerelését és a jó meleg lakásban várja a tavaszt, ma már — hóval, fagy- gyal dacolva — télen is egyre többen hódolnak szenvedélyüknek. Ilyenkor persze a fogható halfajok száma azokra korlátozódik, amelyek a vermelőhelyekre vonulva továbbra is táplálkoznak. A téli pecázások főszereplői így elsősorban a ragadozó halak közül valók. A prímet természetesen a csuka viszi, ám az el- szántabb folyóvízi horgászok a menyhalat sem tartják megvetendő zsákmánynak. E két tipikusan „fagytűrő” uszonyos mellett azonban süllővel és balinnal, sőt a mostanában tapasztalt enyhébb téli napokon a békés fajok közül akár egy- egy kóbor ponttyal is összeakadhat a pecás, ha betéve ismeri a folyóvagy tómeder vermelőhelyeit. Ázt azonban nem árt tudni, hogy a téli horgászat mindenképpen kellő edzettséget és sajátságos gyakorlati tapasztalatokat követel. Ebből a szempontból műfajilag is jól elkülöníthető a lékhorgászat és a jégmentes folyóvizek vallatása. Mint köztudott, az OrHo szágos Horgászrend szerint folyóvíz jegére menni - a jégpáncél vastagságától függetlenül - tilos, így kizárólag biztonságosan - legalább 7-10 centiméter vastagságban - befagyott tavakon vagy holtágakon vághat léket a vállalkozó kedvű pecás. Az állóvízi lékhorgászat során az erős, rövid horgászbotnak, közepes vagy nagyobb kapacitású orsónak és jó minőségű, strapabíró zsinórnak vesszük hasznát. Ez utóbbit különösen azért > k érdemes alapos megfontolás után és nem a „maradékelv” alapján kiválasztani, mert ellenkező esetben a lék éles pereme könnyen a megakasztott hal javára billentheti a rövid küzdelem mérlegét. A módszerek közül az úszós terjedt el, a horgon pedig a mozgékony, élő kishal kelleti magát a legcsábítóbban. Egyébként télen annak is érdemesebb élő csalétekkel kísérleteznie, aki a békés halak kíváncsiságát szeretné felkelteni. Ne feledjük, a horgászat befejeztével a pecás kötelessége, hogy a kivágott jégdarab helyreillesztése mellett egy nádcsomóval is megjelölje a veszélyes területet. A kemény fagyok idején a Tisza-tó is a lékhorgászat egyik fellegvárává válik, és szép csukákkal örvendezteti meg a kitartó pecásokat fotós m. j. A jégmentes folyóvizeken való pecázás kevésbé tér el a megszokott „koreográfiától". Itt leginkább a tapogatás-mártogatás, esetleg a fenekező módszer vezethet eredményre. Ehhez persze már jóval könnyebb, de hosszabb bot dukál, a nyárihoz képest finomított szerelékkel. Általános tapasztalat, hogy télen óvatosabban, „maszatolósan” kapnak a halak. Igaz ez még a nyáron oly vehemensen támadó krokodilpofájú csukára is. Ilyenkor tehát a ragadozók nyeletése is hosszabb időt vehet igénybe. Ám ha már sikerült megakasztani az álmos kopoltyúst, jóval könnyebb kivédeni erőtlen nekirugaszkodásait, mint ha ereje teljében védekezne a horgon. _______ B. J.
