Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-08 / 6. szám

2001. Január 8., hétfő MEGYEI KÖRKÉP 9. OLDAL Végre benépesül az otthon? (Folytatás az 1. oldalról) Mint megtudtuk, már most any- nyian jelentkeztek, hogy a férő­helyek felét feltölthetnék. Az in­tézménynek lesz egy kiemelt el­látást biztosító része, ahol min­den szobát fürdőszobával, tea­konyhával látnak el, ide szobán­ként maximum két főt vesznek fel, másfél millió forint egyszeri belépési díj és havi harmincezer forintos térítési díj ellenében. A nem kiemelt szolgáltatású épü­letrészben - a szobákban nincs teakonyha, és hárman is lakhat­nak egy helyen — nem lesz egy­szeri belépési díj, ott csak a havi díjat kell megfizetnie a gondo­zottnak. Az otthon benépesítését elő­ször a jászdózsai, majd a jászsá­gi jelentkezőkkel kezdik, csak ezután nézik át az ország más területéről jelentkezőket. A jász­dózsai idősek otthonában maxi­mum negyvenhét főt tudnak majd fogadni, a cégvezető sze­rint ezt a számot ez év derekára el is érhetik. Az idősek otthonát egyéb­ként egy, a településről elszár­mazott idős ember, Erdős István kezdeményezésére, szervező- munkája mellett, jelentős támo­gatásával kezdték építeni évek­kel ezelőtt. A szervezőmunkát koordináló, illetve az idősek ott­honához érkező támogatások fogadására létrehozott alapít­vány kuratóriumát 1995-ben alakították meg. Az épület mű­szaki átadására, felavatására 1999 őszén került sor. Az önkormányzat és az ala­pítvány ezután több lehetséges működtetővel is tárgyalt, ám vé­gül új pályázatot kellett kiírni. Feltétel volt ugyanis, hogy kizá­rólag emelt szintű ellátással mű­ködtethet az intézmény — a tu­lajdonosok azonban ebből idő­közben engedtek... BANKA CSABA A gyermekkortól a bársonyszékig A pénzügyminiszter szülei fiuk fiatalkoráról, az otthoni évekről A pénzügyminiszter szülei nem szóltak bele gyermekeik pályaválasztásába fotós b. l. Nemrég bemutattuk az új pénzügymi­nisztert, a karcagi Varga Mihály fide- szes országgyűlési képviselőt, a Pénz­ügyminisztérium volt politikai állam­titkárát, aki elmondta, milyen fontos számára a biztos családi háttér, fele­sége Szilvi és kislányai: Vanda és Saci. Az alábbiakban szüleivel beszélge­tünk gyermekkoráról, pályájáról. Karcag Az édesanya, Varga Mihályné a megyei önkormányzat fenntartásában lévő karca­gi egészségügyi gyermekotthonból ment nyugdíjba, ahol tizenhét évig volt gazda­sági előadó, előtte pedig a kórházban dol­gozott, de volt kereskedő is. Az édesapa, Varga Mihály is több szakmával rendelke­zik, 1951-ben a Csepeli Vas- és Fémmű­vekben volt tanuló, a szerszámkovács szakmát tanulta ki, aztán hazajött Kar­cagra, ahol kereskedő lett.- S ez lett a férjem veszte - mondja mosolyogva Mária —, hiszen ott ismer­kedtünk meg, több mint negyven éve. Ez idő alatt sok mindent megéltünk együtt, hiszen például mindketten felnőtt fejjel, család mellett képeztük magunkat.- Aztán a kereskedelemből átmentem a Kátiszba - folytatta a férj ahol har­minc évig voltam anyaggazdálkodási osztályvezető.- így talán nem véletlen, hogy fiuk közgazdász lett. Beleszóltak-e a gyerekeik pályaválasztásába?- Nem. Egyikőj ükben sem fogalmazó­dott meg soha, hogy egészségügyi pályá­ra menjenek. Kati nagyon szerette a gye­rekeket, így ő Jászberényben végzett a tanítóképző főiskolán, azóta is ott él. A pedagógusok ismert helyzete miatt azon­ban váltott, elvégzett egy számítógépes, pénzügyi adóátképzést, és most ezen a pályán dolgozik. Misit sem befolyásol­tuk. Abszolút az ő dpntése volt, másodi­kos gimnazistaként határozta el, hogy közgazdász lesz. Onnantól kezdve tuda­tosan készült rá, volt olyan nyár, amikor ötszáz matematikapéldát csinált meg, hogy biztosan felvegyék.- Miután a fiukkal együtt koptattuk a karcagi gimnázium padjait, tudom, hogy végtelenül nyugodt ember, nehéz kihozni a sodrából. Kitől örökölte ezt?- Azt hiszem, tőlem, a férjem lobba­nékony, hamarabb körbeszalad a plafo­non. Én nem jövök ki olyan hamar a sodromból, viszont rágódok rajta, ha va­lami nem stimmel. Misi gyerekkorában sem izgatta magát különösebben sem­min. Negyed nyolckor kezdődött az óra, de még hétkor itthon pakolta a táskáját, uzsonnát rakott, s a kapuból még vissza­szaladt, mert a tornacipő itthon maradt. Egyszerűen csoda, hogy ott volt minden, ami kellett.- Egyetemista korában többször vit­tem ki az állomásra — vette át a szót az édesapa. — A vonat érkezése előtt öt perccel indultunk itthonról, engem a frász majd megett már, mert éppenhogy kiértünk, jött befelé a vonat. Mire ő: na ugye, apukám, hogy nem késtünk!? Kati azonban kicsit hamarabb kijön a sodrá­ból. Ha kizárjuk, hogy a géneket örökölte valakitől, azt hiszem, a nyugodt családi légkör, ami végigkísérte mindkét gyere­ket, szintén hozzájárult ehhez a nyugal­mához. Miután mindketten dolgoztunk, korán hozzászoktak az önállósághoz.- Van-e olyan apró csínytevése, amire ma is emlékeznek?- Különleges nincs, talán amikor még olajkályhával fűtöttünk. Amikor hazajöt­tek az iskolából, az ő dolguk volt, hogy gondoskodjanak arról, hogy mindig le­gyen benn olaj. Egyszer nagyon hideg volt, és Misi úgy döntött, nem áll a tar­tály mellett, míg kifolyik a kannába az olaj. Bejött, el is felejtette a munkáját, el­ment a barátjához, mire hazajöttünk, az olaj az udvar közepéig folyt. Akkor egy­havi zsebpénzmegvonást kapott. Az ilyen kis csínytevések ellenére is nagyon örülök, hogy gyermekeim jó testvérek, megértik egymást. Például egyetemista­ként Misi nyaranta úgy dolgozott, hogy Katinak is jusson sítáborba.- Gyerekkorában volt-e valamilyen hobbija, gyűjtött-e valamit?- Nagyon nagy macskabarát volt, a környékről idebolondította a macskákat. Miután hobbija volt a fényképezés, így mindenféle pózban fényképezte a cicá­kat. Gyűjtött söröscímkét, régi pénzt, gyufásdobozt, bélyeget is. A söröscím­kék, a bélyegek megvannak, és egy ha­talmas korsóban őrzi az összes vonatje­gyet is.- Tudom, Misi sosem tagadta, hogy a jó karcagi birkapörköltért és töltött ká­posztáért mindig lemond a reformétrend­ről. Milyen kedvenc ételei voltak még?- Nagyon szereti a süteményeket, a katonaság alatt is neki csokoládét, gyü­mölcsöt és süteményt kellett küldeni. Amikor szőlőérés idején hazajönnek, ak­kor egy-egy fürtért a szőlőlugast gyakran látogatja.- Váratlanul érte-e önöket, amikor tíz éve fiuk a politikusi pályára lépett?- Tulajdonképpen nem. Valószínűleg az egyetemi légkör, amibe a nyolcvanas évek végén bekerült, az alakította így a pályáját.- Én bevallom, a büszkeség mellett akkor volt bennem egyfajta anyai félelem is, de attól kezdve, hogy elengedi az em­ber a gyereke kezét, minden már az ő sa­ját döntése, felelőssége.- Önök nagyon büszkék fiukra. Sok gratuláló telefont kapnak mostanában. Az új munkájához kapott-e valamilyen családi jó tanácsot?- Az eskütétel után azt mondtam ne­ki, őrizze meg ezt az előbb említett nyu­galmat, a higgadt, megfontolt beszédstí­lust, ne engedje magát kizökkenteni eb­ből.- Édesanyjaként én pedig arra kér­tem, soha ne felejtse el, honnan került a miniszteri székbe. DARÓCZ1 ERZSÉBET

Next

/
Oldalképek
Tartalom