Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-06 / 5. szám

■fiU 2001. Január 6., szombat MEGYEI 5. OLDAL KORKÉP Nézőpont BANKA CSABA Utas-lista A családok bezárták az átjárót a politika felé. A társadalom legnagyobb része meg van róla győződve, hogy a nagypolitika szereplőinek többsége, ha nem is gazember, de legalább is vaj van a fején. Hogy a tejtermék vastagsága mekkora, az szinte teljesen mindegy. Akinek legfőbb problémája az, hogy más­nap mit esznek szerettei, hogy a következő villanyszámlát mi­ből fizeti ki, egyre kevésbé érdeklődik a nagyok civódása után. Belefásult már. Úgy látja, hogy milliók, milhárdok röpködnek ide-oda oktalanul, illetve vándorolnak az egyik zsebből a má­sikba. Talán néhány éve még jobban figyelte, hogy a belőle ki­sajtolt adó- és járulékforintokat hogyan szórják két kézzel. Ta­lán még azon is fölháborodott, hogy míg őt a legkisebb kihágá­sért elítélik, megbírságolják, addig mások - úgy tűnik - a tör­vény felett állnak. Nyugodtan mehet nagyban a játék, hiszen esély sincs a felelősségre vonásra. Persze néhány koncot oda­.....................................................—_ vetnek a népnek, ami el tereli a figyelmet a le- nyűlásokról, amin le­het csámcsogni másfél­két hétig, aztán megy ............................................................ minden a régiben. Mo stanra a csalá­dok zöme bezárta az átjárót a politika, a társadalmi élet felé. Egyáltalán nem elítélhető módon inkább az érdekli, hogy neki, s családjának ne történjen baja. Hogy fölötte a hiénák, kese­lyűk, cápák hogyan civakodnak a zsákmányért, milyen a tolon­gás a húsos fazék körül, közömbösen hagyja, mert tehetetlen­nek és kívülállónak érzi magát. Maradnak a szappanoperák... No, de jól van, ha most meg akarják mutatni, hát mutassák meg a vezetők külföldi útjait összegző jelentést. De most, s ne egy hét múlva, mert még azt hiszi az a megvesztegetési ügyek­kel, csalásokkal, okirat-hamisításokkal, Kaya Ibrahimmal, To- csik Mártával már többször letaglózott honpolgár, hogy az adathalmaz, igaz elindult a nyilvánosság felé, csak előtte a tü­körbe nézve, meglátott néhány zavaró szépséghibát, s útköz­ben betért a kozmetikushoz. De végül az sem lenne nagy baj, ha az utaslista sohasem ke­rülne nyilvánosságra. Az embereket bizonyára tökéletesen megnyugtatja a kormányszóvivő bejelentése, mely szerint a ve­zetők külföldi útjait ellenőrző stáb semmiféle törvénytelenséget nem tapasztalt... Fákat fogadnak örökbe A kisújszállási városháza körüli park felújítási tervét nemrég fo­gadta el a képviselő-testület. A megvalósításra azonban az ön- kormányzatnak nem volt pénze. Ekkor a gazdálkodási bizottság tagjai meglepő ötlettel álltak elő. Kéréssel fordultak a képvise­lőkhöz, intézményekhez, civil szervezetekhez: segítsék a parkot átszelő fasor felújítását azzal, hogy megvásárolnak egy-egy fát, és védnökséget vállalnak felette. A felhívás nyomán eddig több mint 30 fa talált gazdára. DE Történész és polgármester Dr. Botka János szerint csak azt érdemes csinálni, ami érdekli az embert A megyében két kandidátus polgármes­ter van. Dr. Tóth János jászalsószent- györgyi polgármestert néhány hete be­mutattuk olvasóinknak, a napokban dr. Botka Jánossal beszélgettünk, aki törté­nész és a tiszazugi kisközség polgár- mestere. Csépa- Azt szeretném megtudni, hogy egy tudós kutató, akinek volt, és bizonyára lenne is a tudományos munkájához jobban illő állá­sa, miért vállalja egy kis falu polgármesteri teendőit. A kérdéssel azonban nem akarok ajtóstól rontani a házba, előbb ismerked­jünk meg, legalábbis vázlatosan, az életűi­től. Hátha így árnyaltabb választ kapunk a fő kérdésre is.- Gyerekkoromban rengeteg mesét hal­lottam. A mesék világa formálta a gondol­kodásomat. Később megismertem a falusi emberek mondáit, hiedelemvilágát. Úgy éreztem, ezeket az értékeket meg kell őriz­ni. Először csak leírtam a hallottakat, azu­tán foglalkoztatni kezdett, hogyan alakult ki mindez, milyen világot ábrázol a maga módján. Szegeden Bálint Sándor profesz- szor az egyetemen fölfedezte bennem ezt az ösztönös-tudatos kíváncsiságot, és igye­kezett arra irányítani, hogy ne egy szűk te­rülettel, hanem a népélet egészével foglal­kozzam. Névjegy: Név: dr. Botka János Születési hely: Szentes Születési idő: 1940 Családi állapot: nős, két gyermeke van Végzettsége: egyetem, orosz-történe­lem-filozófia szak- Tehát a néprajz is vonzotta. Miért nem lett néprajzos?- Engem szinte minden vonzott. A gye­rekkoromat Csépán töltöttem, ott kipróbál­tam, amit lehetett: sportoltam, harangoz­tam, ministráltam.1 Akkor még latinul misé­zett a pap, megtanultam az egész misét, persze nem értettem. A középiskolában jó matematikus voltam, tanultam ábrázoló geometriát, de a kunszentmártoni reálgim­náziumban fölvettem rendkívüli tárgyként a latint is. Mégsem voltam könyvmoly, pél­dául fociztam, és nem is rosszul. Az egye­temen orosz-történelem szakra iratkoztam be, három évig tanultam néprajzot, azután Budapesten elvégeztem a filozófia szakot.- Ez valóban masszív megalapozása egy tudományos pályának. De mi történt az egyetem elvégzése után ?- Martfűn kaptam tanári állást a szakkö­zépiskolában.- Alkalmas volt a szakközépiskola a tu­dományos munka folytatására?- Szerettem tanítani, de a kutatómunká­ra is jutott időm. Megírtam a doktori disz- szertációmat, Egy tiszazugi falu, Csépa tör­ténete volt a címe. 1970-ben védtem meg, '77-ben megjelent a Levéltári Füzetek soro­zatban. Azt mondták, egy kis munkával kandidátusi disszertációt lehetne írni belő­le, de engem akkor már más érdekelt. Köz­ben az életem is megváltozott, „kiemeltek”, meghívtak a megyei levéltárba, ahol akkor Dr. Botka János saját könyvei között csak másfél évet töltöttem, nem éreztem igazán jól magam. Inkább elmentem három tiszazugi falu, Tiszasas, Csépa, Tiszaug kö­zös tanácsa elnökének.- Mi volt ennek az oka? Sértődöttség, me­nekülés...?- Egyik sem, inkább nagy kihívásnak érez­tem az új munkát. Há­rom veszekedő falut kellett irányítani. Kí­váncsi voltam, mit tudok elérni a gyakorlati életben. — És mit tudott? — Azt hiszem, mindennél többet mond, hogy nyolc évet töltöttem a tanácselnöki székben. Jó időszak volt, amelyre ma is szívesen emlékszem vissza. A kutatómun­kát nem hagytam abba, tanulmányokat ír­tam, és persze fociztam, majd játékvezető voltam. Az az elvem, hogy az igazi szellemi munka nem lehetséges megfelelő testi kon­díció nélkül. A tanácselnökség után a me­gyei levéltár igazgatói posztja következett. Azzal bíztak meg, hogy a levéltárat tudo­mányos téren emeljem az országos átlag fölé. Azt hiszem, ez sikerült is. Vagy tizen- öt kiadványt szerkesztettem, sorozatban je­lentettünk meg forráskiadványokat. Egy megyei vezető azt tanácsolta, hogy törőd­jem azért a magam dolgával is. Aspirantú- rát ajánlottak a Szovjetunióba, de nem mentem ki, nem akartam itt hagyni a csalá­dot hosszabb időre. Megírtam a kandidátu­si disszertációmat, Kunok-jászok katonás­kodása és ünnepi bandériumai a címe. '94- ben védtem meg, most van nyomdában a 350 oldalas kötet. Ez lesz a hetedik önálló könyvem. Korábban más témára gondol­tam, a Közép-Tisza vidékének török kori története is érdekelt, erről is majdnem készen van a tanulmányom, végül mégsem ezt nyújtottam be disszertáci­ónak.- Mit tervez a következő négy-öt év­re?- Az elmúlt két évben három köny­vem jelent meg, ezt az iramot nem le­het tartani, de fontos, hogy az ember mindig foglalkozzon a kutatómunká­val, ne essen ki belőle. Bebizonyoso­dott, hogy a polgármesteri teendőket össze lehet egyeztetni a tudományos munkával, csak mindig olyasmivel kell foglalkozni, ami érdekel, és aminek ér­telme van. '94 óta vagyok Csépán pol­gármester, de Szolnokon lakom, itt él a család. A fiam régész, a lányom főisko­lás. Csépán van szolgálati lakásom, hét közben többnyire ott vagyok, csak a hétvégeken tudok hazajönni. '94 óta sok mindent elértünk Csépán, de még sok a tennivaló, ezért, ha az egészségem engedi, 2002-ben jelöltetem magam. Meg­van a gázhálózat, a telefon, majdnem min­den utcában a szilárd burkolat, nyolcvan százalékban elkészült a három falut érintő szennyvízprogram, épül a benzinkút, fel­újítottuk az emlékmű­veket. Az óvodánk módszertani mintaóvoda az esztétikai ne­velés területén. Sajnos a 2050 lakosból még mindig 130 munkanélküli, bár segítettünk néhány tucatnyi munkahely megteremtésé­ben. Működnek civil szervezetek: a Mosoly Klub, az Iparoskor, a Temetőegylet, a sport­kör. Látszik a fejlődés a falu küllemén is.- Nem szeretett volna egyetemen-főisko- lán tanítani?- ‘94 decemberében hívtak a Szegedi Egyetem Legújabbkori Történeti Tanszéké­re docensnek. Egy hónapig gondolkoztam, azután maradtam Csépán polgármester. Máig úgy érzem, jól döntöttem, akkor is, ha a nehezebbet választottam. BISTEY ANDRÁS „Kíváncsi voltam, mit tudok elérni a gyakorlati életben. ” A tél melege Ha olykor tele marékkai süt is a nap, odakinn barát­ságtalan szelek futkároznak. Belebújnak a nagyka­bát, a kislajbi alá, úgy, hogy nem csoda: befelé ipar­kodik az ember. A tél melegét napjainkban a kályha vagy a kazán duruzsolja, csalja ki a tűzrevalóból. Hasonló a helyzet a kunhegyesi tanyán lakó Szél Gá- boréknál, akik hat éve hagyták ott városi házukat, és a gazdálkodás, a jobb megélhetés reményében köl­töztek ki a pusztára. Kunhegyes Korábban kisebb vagyont költöt­tek a tél melegére, hiszen nem­csak a gáz, de a szén, meg a fa ára is meredeken kúszik felfelé. Sze­rencsére Gábornak sikerült meg­vásárolnia egy úgynevezett min­denevő, hulladékégető kazánt. Csodálatos vétel volt, sokszoro­san megszolgálta az árát, mert az­óta a tanya két szobájában, a konyhában, meg a fürdőszobá­ban jó idő uralkodik, ha megeteti, begyújtja őkéimét. Csak az a baj, hogy ennek a kazánnak nincs ak­kora szája, mint egy harcias anyósnak, így egy kéve ízík úgy fér bele, ha háromfelé vágja. Nem válogatós, jó étvágyú, hiszen tüs­köt meg a vetett száraz ganéjt is elropogtatja. A szúrós gallyakat is elemészti, de legjobban az akác- tuskót imádja: sokáig nyalogatja, a parazsa hosszan tartja a mele­get. Tuskót meg sokszor adnak ingyen, csak vigyék, mert ugyan kinek kell? Hát például neki, Szél Gábor magángazdálkodónak. Egykoron a téeszben is lehúzott vagy húsz évet, de azután váltani kényszerült. A felesége Hegyesen dolgozik, ő pe­dig gazdálkodik. Van vagy tizenöt holdja, négy tehene, két borjú, két ló. Velük fuvarozik, hozza- viszi, amit kell. Hogy milyen volt a kétezredik esztendő? Tömören ennyit mond: adódott már jobb év is. A búza tűrhetően fizetett, a tritikálé egészen jó volt, a többi mint az idő: vagy adott valamit, vagy vitt. A tanyasi gazda reggelente négykor kel. Etet, majd fejni kell, a tejjel irány Hegyes. Ezt az utat általában naponta kétszer teszi meg. Azután az udvaron kéri még a porciót két anyakoca, aprólék, kacsa. Továbbá két olyan hara­gos, csaholós házőrző, akik min­den portához nem tartozót, ide­gent, rókát stb. fogaikkal üdvö­zölnek. Villany, televízió van, de mi­nek, mert általában elszundíta­Szél Gáboréknál ezekben a hónapokban a benti jó időt a mindenevő kazán biztosítja. fotói m. j. nak a műsoron, hiszen egy végig­dolgozott nap után aligha az önfe­ledt szórakozásra vágynak. Sok­szor eszébe jut nagyapja híres mondása, amelyet a gazdálkodó, szántóvető emberrel kapcsolat­ban eresztett ki fogai közül.- Ha annyi időd van, hogy me­gállj, inkább ülj le! No, erre az apró mozzanatra napközben Gábornak ritkán adó­dik alkalma. Elmondása szerint minden optimista nyilatkozat el­lenére saját bőrén tapasztalja, hogy elég rossz a gazdasági hely­zet. Legalábbis a hozzá, hozzájuk hasonlóaknak, akik nemcsak a földet művelik, de jószágtartással is foglalkoznak. Ezért amit visz az egyik, talán a másik részben visz- szahozza. Hogy a lányaikról is essék szó, már férjnél vannak, benn laknak a városban. Sőt, már egy unoká­val is dicsekedhetnek. Ha Gábo- rék egyedül morzsolgatják kinn a napokat, rendszerint délután, ko­ra este fűt, hogy mire régi útján lebukik a nap, meleg legyen oda­benn. Persze, ha a gyerekek ná­luk vannak, reggel is megeteti a kazánt. Mert a tél melege mostan­ság a tanyavilágban onnan indul. Náluk úgy, hogy udvari, határbeli hulladék sugározza a hőt, ami jó­szerével fillérekbe kerül. Drága mindennapjainkban ez nem sem­mi... D. SZABÓ MIKLÓS MÓL MAGYAR OLAJ- és GÁZIPARI Részvénytársaság A MÓL Magyar Olaj- és Gázipari Rt. Ellátás - Feldolgozás - Logisztika Divízió I felhívást tesz közzé @ i szajoli székhellyel s 0 i 1 MOZDONYVEZETŐ » munkakör betöltésére ! i - I Pl ü Kérjük, hogy jelentkezését (szakmai önéletrajz, * az iskolai és tanfolyami végzettségeket g tanúsító okiratok fénymásolata) @ 1 „MOZDONYVEZETŐ” jelöléssel ellátva S a következő' címre juttassa el: a a i , i MÓL Rt. EFL Logisztika Szajoli Bázistelep 1 5002 Szolnok P.f.: 12. i Bővebb felvilágosítást ad: Vörös Béla szajoli bázistelepvezető személyesen vagy az alábbi telefonszámon: 06-56-446-500

Next

/
Oldalképek
Tartalom