Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-20 / 17. szám

MEGYEI K Ö R K É P 5. OLDAL 2001. Január 20., szombat Nézőpont Átalakuló formák Az elmúlt évtizedben alaposan átalakultak a művelődés korábbi formái. Egyesek megszűn­tek, mások alakultak ki helyettük, sőt egész rendszerek tűntek el, szinte teljesen. Ez a fo­lyamat megyénket sem kerülte el. Elegendő ar­ra utalni, hogy például a munkahelyi, szak- szervezeti könyvtárak száma a legfrissebb sta­tisztikai adatok szerint a megyében 3-ra csökkent, holott húsz éve még 230 volt belőlük. Töredékére zsugorodott a mozik száma, ma már van olyan városunk is, ahol nincs mozi. Még a mozik számá­nál is gyorsabban csökkent a nézőké. És a sort lehetne folytatni be­zárt vagy csak névleg működő művelődési házakkal és így tovább. Ugyanakkor vannak olyan intézmények, amelyek iránt nem csökkent az érdeklődés. 1990 óta változatlanul gyarapodik az ön- kormányzati könyvtárak állománya, és lényegében stagnál a kiköl­csönzött úgynevezett könyvtári egységek száma, bár ennek lehet oka részben a Az érték az egyetlen könyvárak ugrás­,, .. szerű növekedése a elfogadható merce rendszerváltás utá­ni években. Emel­kedtek a színházi jegyárak is, mégis nőtt a nézőszám. A múzeu­mok látogatói kevesebben vannak ugyan, de ez lehet annak az egyébként örvendetes folyamatnak a következménye is, hogy egy­más után újították föl a múzeumépületeket a megyében. Legköze­lebb Tiszafüreden adják át a felújított épületet. Ez különösen akkor értékelhető igazán, ha tudjuk, hogy több szomszédos megyében éppen a múzeumi szervezet bizonyos mértékű leépülése keltett vi­harokat. A felújítást általában új állandó kiállítások nyitása kísérte, ezért joggal várható, hogy a következő időszakban növekedni fog a múzeumlátogatók száma. Az átrendeződés más területeken is észlelhető. Annyi könyv so­ha sem jelent még meg Szolnokon és a megyében, mint ezekben az években. A karcagi Barbaricum sorozata, a Szolnoki Téka és a Pe­likán Könyvek mellett a megyei önkormányzat és sok települési önkormányzat is adott, ad ki könyveket. Ezek jelentős része mara­dandó értékeket hordoz. Szolnok zenei élete már korábban is meglehetősen gazdag volt. Ezen a területen nem történt jelentős változás, ám már az is ok le­het az örömre, hogy megmaradtak a korábbi együttesek, és a szín­vonal sem csökkent, némely területen emelkedett is. Megmaradt, sőt gyarapodott az a réteg, amely rendszeresen részt vesz a ko­molyzenei eseményeken, hűséges törzsközönségként áll az együt­tesek mögött. Hasonlóan nagy tábora van a képzőművészetnek. Bi­zonyos időszakokban szinte minden nap nyílik valahol kiállítás a megyében. A néhány tucatnyi profi körül amatőrök és érdeklődők serege alakult ki, és együttesen alkotják a közeget, amelyben a kép­zőművészet közüggyé válhat. Elégedetlenségre és elégedettsége hát egyaránt van ok. A fejlődés során az önmagukat túlélt régi formák eltűnnek, újak alakulnak ki, mások képesek a túlélésre, mert alkalmazkodni tudnak a változó igé­nyekhez. A megítélésben azonban csak az érték lehet az egyetlen el­fogadható mérce. És ez nemcsak a kultúrában van így. A csongrádi főügyész Az Albacomp-ügyben még visszajön tárgyalni A legfőbb ügyész döntése nyomán az elmúlt év őszén nyolc megyei főügyész vo­nult nyugdíjba. Az így meg­üresedett posztok betöltésé­re pályázatot írtak ki. A Csongrád megyei főügyészi székre közel tucatnyian pá­lyáztak, a jelentkezők kö­zül végül megyénk fő­ügyész-helyettesét, dr. Lő- rinzcy Györgyöt találták a legalkalmasabbnak az állás betöltésére. Dr. Lőrinczy György a megyei fő­ügyészség büntető szakterületét irányító főügyész-helyetteseként adta be pályázatát, en­nek végeredményeként február 1-től ő lesz a Csongrád megyei fő­ügyész.- Nem vitás, hogy az új beosztás elnyerése nagy szakmai elismerést jelent, de nem lesz nehéz itt hagyni Szolnokot?- Az biztos, hogy ne­héz lesz elválni a város­tól. Szolnoki születésű vagyok, nem beszélve arról, hogy nagyszerű társaságot hagyok itt. A sport is ideköt. Szeren­csére Szeged sem idegen számomra. Ott végez­tem, 1995 óta tanítok is az egyetemen, így sok ottani kollé­gát ismerek már, néhányukkal ba­ráti kapcsolatban is vagyok. Ahhoz hozzá kell szoknom, hogy a fő­ügyészi munka más lesz, mint az eddigi, más feladatokat, új szakte­rületeket jelent majd számomra. Szolnokon a vezetői munka mel­lett konkrét ügyekben is dolgoz­tam. Ilyen például az Albacomp- ügy, amitől nem válók meg, vissza­járok ezt az igen nagy szakmai ki­hívást jelentő ügyet tárgyalni.- Milyen stílusú vezetőre szá­míthatnak a csongrádiak?- Liberális vezetőnek tartom magam, ami azt jelenti, hogy kü­lönösebben nem ellenőrzőm, hogy ki mikor és hogyan oldja meg az ügyeket. Arra viszont ko­molyan odafigyelek, hogy a meg­oldás jó legyen.- Korábban a bűnügyek rend­kívüli sokasága miatt igen leter­helné vált az ügyészi szervezet. Nehezen lehetett tartani az eljárá­si határidőket...- Ez valóban így volt, az utóbbi időben azon­ban kezdtünk kijönni az „alagútból”, sőt vélemé­nyem szerint ki is jöt­tünk. Most viszont megint nehezebb a hely­zet. Az, hogy a határidő­Névjegy: Születési hely, idő: Szolnok, 1956 Család: felesége tanár, gyermekei gimnázi­umba, illetve szakközépiskolába járnak Jelenlegi munkaköre: megyei főügyészség főügyész-helyettese 1989-től Új beosztása: Csongrád megyei főügyész 2001. február 1-től Hobbi: kajakozás két tudjuk tartani, bizonyára an­nak is köszönhető, hogy „beér­tek” a fiatal kollégák. Mi igen ko­molyan vesszük a fogalmazókép­zést. Jó volt látni, hogy olyan utánpótlás jött ki az egyetemről, akik kecsegtető jövőképet jelente- nek az ügyészség számára, hoy „Határvadász” mezőőrök Két évvel ezelőtt, a megyében az elsők között hozta létre a karcagi önkor­mányzat a mezőőrséget. A gazdák többsége elfogadta a mezőőröket, akik tavaly is sok termény- és fatolvajt, illet­ve orvhalászt értek tetten. Csütörtökön mi is részt vettünk mezőőrök határbe­járásán. Amikor hat óra után elindulunk a határba, a hőmérő még mínusz 10 fokot mutat. Ahogy vüágosodik, már látni a hatalmas, piros napkoronát. Kele Gáborral rögtön nyugtázzuk, a látvány gyönyörű, de a mí­nuszok miatt kissé fázunk. Amíg elérünk első helyszínünkre, a középkorú férfiről ki­derül, nem volt ismeretlen előtte a határ. Több mint negyedszázada vadász, amúgy , szakmáját tekintve lakatos. A mezőgazda­ság sem áll távol tőle, hiszen otthon néhány hízó mindig kerül az udvarban. Felesége és két felnőtt gyermeke meg­szokta, hogy éjjel, hajnalban is menni kell. Egyéves kisfia azonban még nagyon igényli az apjával való hancúrozást, játékot. Erre is igyekszik időt szakítani. Közben kiérünk a 4-es főútra, hiszen az ő területe a Debreceni út-Nagykunsági főcsa- torna-I. számú főcsatorna által határolt sáv. A 140-es tanyaközponthoz érve B. Kovács Imrééknél megállunk, mert hoztunk nekik egy tele gázpalackot. Miután túl vagyunk a kölcsönös bemutatkozáson, a gazdálkodót a mezőőri munkáról kérdezzük.- Nagyon örülök annak, hogy a határt naponta bejárják a mezőőrök, hiszen tavaly is több esetben akadályoztak meg ezen a te­rületen is lopásokat. Egyfajta biztonságot is jelent ez nekünk - folytatja a férfi, aki gaz­daságát feleségével együtt vezeti. Juhokat, sertéseket és lovakat tart, s van néhány hek­tár földje is.- Bár most nagyon csendes a határ, nem fél-e attól, hogy a tolvajok küsmerik a szoká­sait? — kérdezem kísérőmtől, miközben elin­dulunk a következő ellenőrző pontunkhoz.- Nem, hiszen a napi 100 kilométeres bejárást nem ugyanolyan sorrendben, idő­pontban teszem meg. így nincs megszokott útvonal. Váratlanul jelenek meg minden­hol. A hozzám tartozó főcsatornát is így el­lenőrzőm, hiszen előszeretettel látogatják az orvhorgászok. Elmondhatom, mára mi­nimálisra csökkent az^engedély nélkül pe- cázni akarók száma. Ők is tudják, jobb ha, visszafordulnak, mert ha tetten érem őket, jön a büntetés. Míg erről beszélgetünk, megérkezik Cseppentő Sándor, akivel a magyarkai, 9. számú területre megyünk. A tanyaközpont­nál Bihari Antallal vált néhány szót a me­zőőr. Kiderül, a férfi most készítette el a tej­gyűjtőjét, s aznap még a városba is készül. Az idő egy kicsit már enyhült, a nap is süt már. — Ebben a körzetben védett terü­let is található. Itt van például a Kun emlék­hely - mondja a 30 éves fiatalember, aki közben benéz a kutatóintézet hodályába, majd a magyarkai halastó következik. Sze­rencsére itt is minden rendben. Tavaly azonban több tettenérése is volt Cseppentő Sándornak. A természetvédelmi területen lévő Kecskeri-tónál egyik éjszakai járőrözé­sük során Mészáros Lászlóval és Pandúr Ti­borral orvhalászokat fogtak, Kele Gáborral pedig kukoricatolvajokat lepleztek le. S volt olyan is, amikor megsétáltatta egy kicsit a tolvajt, ugyanis visszavitette vele a zsák ku­koricát a tanyába - mondja a fiatalember, akinek körzetében nem sok a gazos terület, főleg búza, kukorica van vetve, de a rizsföl­deket is művelik a gazdák, így nyáron oda kell figyelni a terménylopásokra. Ő korábban a városgondnokságnál dol­gozott, két éve lett mezőőr. Tavaly építkez­tek. Van két nevelt gyermeke és 8 éves a sa­ját fia. Felesége otthon van a 12 éves, rok­kant fiukkal, őt gondozza. A kislány pedig iskolás. A mezőőri szolgálat vezetőjével, Bíró Ká­rollyal a halastónál beszéltünk meg találko­zót. A szakemberek rögtön mennek is a ha­lastóhoz, mert hallani a rianást. Meg is be­szélik, naponta többször kell ide jönni és figyelni kell a tavat. A mezőőri szolgálat részére az önkor­mányzat az agrárminisztérium támogatásá­val biztosította a Dandy segédmotorokat és a szükséges felszereléseket, rádiókat.- Mi a feladatuk? — kérdezzük Bíró Károlytól, aki maga is bejárta már kora reggel a 3 ezer hektárját. — A határban a lopások megakadályozá­sa, terményőrzés, a lakott, lakatlan tanyák ellenőrzése, az orvhorgászat, halászat meg­akadályozása, az erdők, mezők védelme. A tizenkét mezőőr 36 800 hektárt jár be na­ponta a határban, s ellenőrzi az itt található 160 tanyát, mintegy 400 hektárnyi halasta­vat és több csatornát. Munkánk nem 8-tól 4-ig tart, hiszen ha fülest kapunk a határ­ban tartózkodó gépkocsiról, a készülő lopá­sokról, akkor éjjel is megyünk. így az el­múlt két évben sikerült már orvhorgászo­kat és orvvadászokat is lefülelnünk. Na­gyon jó az együttműködésünk a rendőrség­gel, és a csapatban nyolc polgárőr is van. — Mit tehetnek, ha valakit tetten érnek? — Ha a határban valaki gyanúsan visel­kedik, megállíthatjuk, igazoltathatjuk, jár­művét átvizsgálhatjuk, és be is kísérhetjük a rendőrségre. Az, hogy tavaly tömeges ter­ménylopás nem történt, az annak is kö­szönhető, hogy a korábbi évekhez képest 2000-ben egységesen tudtunk fellépni a tol­vajokkal szemben. Ugyanis a gazdákkal"' megállapodtunk abban, hogy mindenhol ti­los a határban a böngészés, így akit a kuko­ricaföldön megfogtunk, az nem mondhatta, hogy XY gazda megengedte, hogy böngész- szen. így minden ilyen esetben intézked­tünk. Falopókat is több alkalommal fog­tunk és adtunk át a rendőröknek.- Bár tudjuk, a gazdák azt szeretnék, ha mindenhol, mindig jelen lennénk. Ez azon­ban lehetetlen, de sokukkal napi kapcsolat­ban vagyunk és jelzik, ha valami gyanús mozgást észlelnek a határban, és mi máris indulunk... Úgy vélem, lehet érezni jelenlé­tünket a határban, hiszen az elmúlt évek­ben megszűntek a komolyabb terménylo­pások, tanyarongálások - summázta a két év tapasztalatát Bíró Károly. DARÓCZI ERZSÉBET Érezni a jelenlétüket a határban. Balról jobbra Kele Gábor, Bíró Károly és Cseppentő Sándor. fotós bahta Az utolsó út is egyre drágább Nem olcsó az élet, egyre költségesebbek a minden­napok, a megélhetés ezernyi tétele, a szolgáltatások. Bi­zony mostanság drága a születés is, ennek a kisgye­rekes anyukák, apukák a megmondhatói. Es végül a hátramaradottaknak sokba, egyre többe kerül egy-egy temetés. Különösen akkor, ha nem szeretnék, hogy szó érje a ház elejét. Annak néztünk utána, mi a hely­zet Kisújszálláson? Azért ott, mert a városban az a sajátos helyzet alakult ki, hogy viszony­lag kisváros lévén, mégis két, te­metkezéssel foglalkozó vállalat verseng a munkákért. Ami ese­tükben roppant egyszerű és pró­zai módon temetéseket jelent. Mert kimondva vagy kimondat­lanul, ebben is pénz van. Nem is kevés. Ráadásul az, hogy ebben a városban kikkel végezteti el ezt a szomorú feladatot az em­ber, itt függ attól is, hogy az el­hunyt végső nyughelye a nyuga­ti vagy déli, esetleg a keleti teme­tőben lesz-e. Mert a nyugati te­metőre másféle szabályok érvé­nyesek. Hogy tulajdonképpen miről van szó, ez írásunk témá­ja. A temetők itt a református egy­ház tulajdonai. Nagy kierjedésű- ek, amelyekhez épp úgy hozzá­tartoznak a szépen karbantartott parcellák, hantok, mint azok a be­süppedt halmok, amelyek felett már bozótok, terebélyes fák őr­ködnek. Tisztában volt ezzel a parlament is, amikor megalkotta az úgynevezett kegyeleti tör­vényt. Ennek az a lényege, hogy a sírkertek esetenkénti elhanyagolt állapota megszűnjön vagy csök­kenjen. Ehhez pénzt is biztosítot­tak, biztosítanak, amelyekhez nem az egyházak jutnak hozzá, hanem pályázati úton azok a cé­gek, melyekkel az egyház kezelé­si megállapodást írt alá. Igaz, ah­hoz, hogy a szertartást végző cég ehhez az összeghez hozzájuthas­son, kell az egyházi javaslat is. Kisújszálláson például az tör­tént, hogy a 24 tagú presbitérium igenje után a református egyház próbaidőre, öt évre odaadta a nyugati temetőt a Szilencium te­metkezési cégnek. Ennek a veze­tője Gál Sándor.- Mi lettünk a fenntartó. Vál­laltuk, hogy az egyház érdekeit nem sértve, kegyelettel színvona­lasan végezzük ezen tevékenysé­get. Vállaltuk, hogy tavasszal kör­bekerítjük a területet, az utakat rendbe hozzuk fákat vágunk ki, a bozótos területet rendezzük, sőt mivel nincs, ravatalozót is épí­tünk.- Cserében?- Ebben a temetőben mi vé­gezzük a temetést. A sírásást, a sírkőállítást is, meg a ravatalozás szertartását. Természetesen ná­lunk is vannak egyházi, illetve társadalmi temetések is.- Mennyi most itt egy temetés?- Hetvenezer körül kezdődik, de elérheti a százötven-száz- nyolcvanezret is.- És ha ide mondjuk a másik cég akarna temetni?- Temessen a másik két teme­tőbe, hiszen ezt a szerződést mi kötöttük. Mert közben — talán két hó­napja - a településen kinyitotta üzletét egy másik, temetkezéssel foglalkozó cég is, a Kegyelet Bt. Odabenn Dékány Gyula Zsoltnét találom.- Én nem főnök, csak eladó vagyok. Azért nyitottunk, hogy lehessen választani. Mert amiből egy van, ott megszűnik a válasz­tás lehetősége is.- Önöknél mennyi egy teme­tés?- A legolcsóbb hatvan-hetven­ezer, az átlagos százezer körüli. De az sem titok, le szeretnénk tör­ni az árakat, mert itt szegény em­berek laknak, akiknek ez az ösz- szeg is óriási pénz.- A nyugati temetőbe, ahol a konkurencia az úr, már temettek?- Oda még nem, de a másik kettőbe igen. A történeti hűséghez hozzá­tartozik, hogy noha két cég is végzi a városban ezt a munkát, panaszról eleddig nem tudunk. Igaz, bizony emelkedtek az árak, mert a ravatalozó hűtési díja - ez a létesítmény a városé - is alaposan emelkedtek. Ámbár ez csak egy tétel, mert a temetés ára sok apró részletből tevődik ösz- sze. Mi azért utánanéztünk, a vá­rosháza igazgatási osztályára mi­lyen összegű számlákat hoznak be a hozzátartozók. Kiderült, a legkisebb 75 ezer volt, de akad­tak 130 ezres tételek, meg 160- 170 ezresek is. Hogy ezek meny­nyire elfogadható árak egy Kisúj­szállás nagyságú és életszínvo­nalú településen, annak eldönté­sét ne tőlem várják... D. SZABÓ MIKLÓS r.-S» ttsSW Or. Lörinczy György j|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom