Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-18 / 15. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. Január 18., csütörtök Zsúfolt nézőtér „Igazgatóként is nagy örömmel tapasztalom, hogy a szolnoki Szigligeti Színházba látogató né­zők között a nyugdíjasokat is szép számban üdvözölhetjük - olvasható a Szolnok Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Kul­turális Egyesületének elnökéhez érkezett levélben. - Elhatároz­tam, hogy többféle módon is igyekszem támogatni azokat, akik szeremének eljutni előadá­sainkra, de esetleg szűkebb anyagi körülményeik ezt nem te­szik lehetővé. Szeretettel aján­lom Önöknek január 6-án Né­meth László Bodnámé című drá­máját Törőcsik Marival a fősze­repben. Erre az estére a jegyeket kedvezményezett áron kívánjuk árusítani.” Vass Lajosnak, a szín­ház igazgatójának ajánlatát örömmel és érdeklődéssel fogad­ták a nyugdíjasok, amit a zsúfolt nézőtér is bizonyított. E figyel­mességgel a nézők egy szép es­tét kaptak ajándékba. DEÁK JÁNOSNÉ, *2 EGYESÜLET ELNÖKE A tiszta, szép városért A szolnoki Városvédők és Város- szépítők Egyesületének terveiről szóló újságcikkek nyomán újra teret kér magának egy régi és ne­mes versengés, a Tiszta udvar, rendes ház és a Tiszta utcák moz­galom, amely nem csak azért hasznos, mert általa szépül kör­nyezetünk, hanem azért is, mert a kiemelkedően szép, rendezett otthonok tulajdonosai a táblán felül szerény anyagi elismerés- ben is részesülhetnek, mint aho­gyan a Széchenyi-lakótelepért i Szabadidő, Kulturális és Sport­egyesület által évek óta meghir­detett Virágos erkély és a Közte­rületek, előkertek elnevezésű ver­seny esetében ennek már vannak hagyományai. A Tiszta udvar, rendes ház, illetve a Tiszta utcák mozgalomba elsőként nevezett a Széchenyi-lakótelep. A Hűd Vik­tor Városi Könyvtárban (Karczag László u. 2.) várjuk mindazok je­lentkezését, aldk a város más la­kókörzeteiben élnek, de szintén szeretnének részesei lenni a vá­rosszépítő munkának. ___________________DIKÓ KÁROLY. SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidí­tett formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesz­tőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlé­sét mellőzzük. Szerkesztősé­günk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is ol­vasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Éheztek, pénzük nem volt Az Új Néplap és a Jászkun Króni­ka ez évi január 9-ei számában ol­vastam egy cikket „Elúszhat a pénzünk” címmel. Nagyon sajná­lom, hogy nem előbb szóltam ró­la, mert minderről már korábban értesültem, sőt személyesen is meggyőződtem, s nem jutott eszembe felhívni a figyelmet arra, hogy ha megyénkben is megje­lenne a cikkben említett hirdetés, senki ne dőljön be neki. Kinttartózkodásom idején Ka­nadában és az Amerikai Egyesült Államokban is egymás után je­lentek meg figyelemfelhívó újság­cikkek arról, hogy ezek a hirdeté­sek minden alapot nélkülöznek, komolytalanok, csalók ármány­kodása, minden hájjal megkent szélhámosok privát pénzszerzési akciója. Több hónapot töltöttem a közelmúltban Amerikában. Kintlétem alatt Floridában három ízben találkoztam benzinkutak­nál segítségre váró, magyarul be­szélő fiatalokkal, akik már több napja nem ettek, nem tisztálkod­tak s nem volt egy centjük sem. Ami tetézte a bajt, hogy az angolt sem beszélték. Elkeseredetten mondták el, hogy a „munkaadójuk” megérke­zésük után elvette tőlük az útle­velüket, a még neki járó pénzt, aztán sorsukra hagyta őket. De olyan magyar fiatalokról is tud­tak, akiket keményen dolgoztat­tak heti 50 dollárért. Ami számomra a legszomo­rúbb és legfájóbb volt, hogy egy­től egyig azt mondták: mindezt magyarok teszik velük. Akikkel én beszéltem, azok „szlovákmagyarok” hálójába es­tek. A gazemberek csapatosan várják a rászedetteket, utána úgy eltűnnek, hogy az ottani hatósá­gok sem tudnak a nyomukra buk­kanni. Szeretném remélni, hogy személyes tapasztalatom vissza­tart mindenkit attól, hogy elmen­jen szerencsét próbálni. ________________________________(NÉVÉ» CÍM) Tá bor a sípályák ifjú ördögeinek gondoskodik a megfelelő hóminőségről, és a fo­lyamatosan működő felvonók is elegendőek. Legnagyobb örömünkre a második napon ha­talmas pelyhekben esni kezdett a hó, így a követ­kő négy nap mindegyikén zavartalanul tudtunk síelni. Az utolsó napot versennyel zártuk, ahol több kategóriában mindenki elindíilt. A kategóri­ák első három - és minden további - helyezett­jét csokoládéval jutalmaztuk. A sípályák újdon­sült ördögei a táborozást diszkóval fejezték be. TÓTHNÉ CZINEGE ILDIKÓ ____________________________________ TÁBORVEZETŐ A szlovákiai Látkyban táborral kezdték az új évezredet a szolnoki Herman Ottó Általá­nos Iskola síelést ked­velő diákjai. Indulás­kor az időjárási viszo­nyok nem utaltak ar­ra, hogy ideális körül­mények fogadnának bennünket, hiszen Szolnokról tavaszia- san szép időben in­dultunk el, és utunk nagy részén hónak még nyoma sem volt. Havas tájat először fenn a hegyekben, a kokavai sítelep előtt négy-öt kilométerrel láttunk. Ennek örö­mére a megérkezés utáni rendezkedés helyett azonnal síeléssel foly­tattuk a napot, a kezdők Ivády Róbert síoktató vezetésével a síléccel barátkoztak, míg a „haladó csoport” és Réczi Attila oktató a felvonókkal és a lejtőkkel. Szállásunk egyébként egy jól felsze­relt, kényelmes üdülőben volt, a szobák tága­sak, tiszták és igényesen berendezettek, nagy társalgók, szauna és pingpongterem állt a ren­delkezésünkre. A legapróbbakról esténként Romhányi Anna tanítónő gondoskodott. A kokavai sítelep ideálisnak bizonyult: a pályák jól felszereltek és karbantartottak, több hóágyú Hogy tetszett? Hogy tetszett az év utolsó napjá­nak műsora? - érdeklődtek ta­nítványaim. A kérdésen elgon­dolkodván, képzeletbeli kalan­dozásaimban felvillant egy kép: István keresztelése (milyen gő­gösen néz a keresztapa, a né­met-római császár az átkozott pogányra, akinek nyilaitól kér­ték Isten segítségét Nyugaton); megjelent Zotmund, a búvár, Béla, aki kiveri a betörő némete­ket a Vértes-hegység térségéből, a franciás műveltségű III. Béla, nagy királyunk, akinek a kopor­sója „véletlenül” megmaradt, IV. Béla, a második honalapító, az Anjouk és Mátyás király dicső csatázásai, művészetük, Mohács, befogadjuk az antitrinitáriuso- kat meg a hugenottákat, a Nagy Francia Forradalom; majd „jön­nek” a gyarmatosítások, a gép­korszak, jön Széchenyi és Kos­suth; volt egy kiegyezés, két vi­lágháború, magyarok milliói pusztultak a gulágokon, rablók börtöneiben, internálótáborai­ban, kitelepítéseikben. Jött a bolsevista és a horogkeresztes pokol, magyarok malenkij robo­tokon most pedig menetelünk Európa felé (de csak gyalog). Jézus Krisztus kétezer éve sem volt mentes vértől, erőszak­tól, az egyházatyák vitáitól, küz­delmeitől, a homousion és a ho- moiusion csatáitól, az értelmet­len vallásháborúktól, a döbbe­netes hittérítésekről. Hogy mi­lyen volt az év, évszázad, évez­red utolsó napja? Nos, akiknek illett volna, nem érezték ott leg- belül, hogy most ment el egy di­csőséggel és tragédiákkal teli év­ezred... DR. VARGA LAJOS TISZAFÖLDVÁR GYÉMÁNTOKLEVELES GIMN. TANÁR Segített a Karitász A tavaszi belvíz Kisújszálláson is nagy károkat okozott a ma­gánházakban. A Nagy család al­bérletben lakott egy egyébként is rogyadozó házban, amit szin­tén megrongált a víz. Támoga­tásra nem számíthattak, mert a központi keretből arra csak a la­kóház-tulajdonosok voltak jo­gosultak. Látván a népes család nehéz helyzetét, a Magyar Kari­tász Alapítvány a város polgár- mesterét felkereste és segítséget ígért: kétmillió forintot ajánlott fel a tizenegy gyermeket nevelő család megsegítésére, lakásvá­sárlás céljára. A pénzt az alapít­vány a polgármesteri hivatalhoz utalta át, amelyen az intézmény a szülők tulajdonába egy kom­fortos, tágas otthont vásárolt. A Karitász kiemelten köz­hasznú, szociális-karitatív szer­vezet, célja a segítségre szoru­lók támogatása. Az adományo­zott összeg elsősorban az or­szág katolikus templomaiban rendezett gyűjtés eredménye­ként gyűlt össze. Kívánjuk, tölt­se el a megelégedés mindazok szívét, akik e nemes célhoz hoz­zájárultak. A CSALÁD NEVÉBEN ISi JANÓ FERENCNÉ, A POLGÁRMESTERI HIVATAL MUNKATÁRSA Az egészségügy ügy Annak ellenére, hogy országos szinten egészségügyi téren sem­mi nincs rendben, kórházi keze­lésem idején szerencsére volt al­kalmam tapasztalni, hogy belül­ről nem olyan tragikus a helyzet. Pár napos kórházi bentfekvésem idején meggyőződtem arról, a nyugalom kis szigete a szolnoki MÁV-kórház, szakmai tudásának megfelelően teszi mindenki a dolgát, még akkor is, ha köztudo­mású, hogy az egészségügy esz­közhiányos helyzete tragikus, a fizetések pedig még egy közepes szakmunkás fizetésével sem ér­nek fel. A kórházban eltöltött hat nap nekem elég volt ahhoz, hogy őszintén és határozottan ki­mondjam: hagyják az egészsé­gügyieket dolgozni, fizessék meg őket, az egészségbiztosító pénztár ne a bonyolultnál bo­nyolultabb adminisztrációs je­lentések teljesítésére alapozot­tan fizesse a járandóságot a kór­háznak. Egyáltalán: alapkérdés­ként merül fel, hogy az biztosító miért nem az Egészségügyi Mi­nisztérium alá tartozó szerve­zet? Logikus, hogy a jelenlegi felállás logikátlan, hiszen az Egészségügyi Minisztérium és alárendelt szerveinek feladata mindenhol a világon a nép- egészségügy megfelelő szinten tartása. Mi ebben különcök va­gyunk? Vagy az egészségügyi pénztárhoz befolyt milliárdok nem az egészségünk helyreállí­tását, megőrzését szolgálják? Félreértés ne essék, nem poli­tizálni akarok, de ki kell monda­ni, hogy az egészségügy nem le­het politikai csatározások színte­re, sem a pénzügyi lobbi áldoza­ta. Akik ezt az elvet támogatják, azokat nagyra becsülöm. _____________________fekte «Andor, molhok A BŰNÖZÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI. Kovács Imre rendőr száza­dos, a megyei rendőr-főkapitányság munkatársa volt a vendége a kö­zelmúltban néhány osztályfőnöki órának a szolnoki gépipari szak­közép- és szakiskola Jendrassik György tagintézményében. A szak­ember a fiatalkori bűnözésről, a fiatalkorúak által elkövetett bűncse­lekményekről és a büntető eljárásokról tájékoztatta a hallgatókat. Az előadások után a tanulók a témához kapcsolódóan kérdéseket tehet­tek fel. (AMATŐR FOTÓI Egy szemtanú emlékeiből A tudománynak volt a nagymestere Dr. Balogh Kálmán nem csak gyógyszerész volt Kevesen vagyunk már, akik sze­mélyes élményből merítve emlé­kezhetnek a doni események öt- vennyolcadik évfordulóján az el­esettekre. Én ezek közé tarto­zom. A magyar hadsereg a németek és az olaszok közötti 205 kilo­méteres szakaszon állomáso­zott, benn a kanyarban. A no­vemberi tél beálltával a harcok elcsendesedtek. A karácsonyi szabadságos vonat még elindult, de éjszakánként mind többször láttunk villanásokat, a toroktü- zek fényét, s hallottuk a morajlá­sokat. A hideg napról napra fo­kozódott, 1943. január 10-ére el­érte a mínusz negyven fokot. A hóesést hatalmas szél kísérte. A kemény tél beköszöntött, a har­ci tevékenység állandósult. 14- én azt vettük észre, hogy az orosz csapatok a hátunk mögött vannak. Mi tartottuk a frontot a folyó mentén. Közben az oro­szok áttörték a fontot. A hófúvásban, a hatalmas hi­degben, hiányos öltözetben, éle­lem nélkül megkezdődött a vég­zetes visszavonulás. A hó min­dent eltakart, az útjelző táblákat letördelték vagy elforgatták. Ne­künk, mint páncélvadászoknak, az volt a kötelességünk, hogy késleltessük az oroszok előre­nyomulását. Nagy baj akkor lett, amikor tankolni és lőszert pótol­ni hátramentünk. A több tízezer katonából volt, aki puskából, pisztolyból lőtte a tankot. Tizenhét napig tartott a visz- szavonulás, amely nyolcvan­százezer emberéletet követelt. Többségük úgy halt meg, hogy elcsigázva, éhesen, átfagyva csak letérdelt pihenni, és ott aludt el örökre. VITÉZ SÁNDOR JÁNOS, ___________________________________SZOLNOK Sz olnok egyetlen, közterületen látható orvostörténeú emléke dr. Balogh Kálmán szülőházán van a róla elnevezett utcában, a 6. szá­mú ház falán. Ez egy emléktábla. A felirat szerint „E házban szüle­tett dr. Balogh Kálmán, a magyar gyógyszerésztudomány nagymes­tere, 1835. szeptember 29-én”. A Bőrgyógyászati és Veneroló- giai Szemle múlt évi negyedik és ötödik számában Simon Miklós professzor, az orvostudományok doktora, a Magyar Dermatológiai Társulat örökös tiszteletbeli elnö­ke „A bőrgyógyászat helyzete Ko­lozsvárott” című orvostörténeti értekezésében foglalkozik az 1775-ben Mária Terézia által ala­pított Orvos Sebészeti Tanintézet­ben folyó oktatással. Ebből idé­zek a szolnokiak számára is érde­kes megállapításokat: „A tanárok között bőrgyógyász nem volt, ennek ellenére közülük néhánynak bőrgyógyászati és ve- nerológiai tárgyú munkái is vol­tak. így Balogh Kálmán élettanász 1861-től 1867-ig az Orvosi Hetilap több számában folyamatosan kö­zölt tanulmányokat az emberi bőrről, ismertette annak anatómi­áját, élettanát, funkcióját, tisztítá­sának módját, a bőr reakcióit stb. Leírta továbbá a scleroderma neo­natorum nevű ritka gyermek-bőr­gyógyászati kórkép klinikumát és szövettanát. 1867-ben három köz­leményben ismertette a szifilisz klinikumát, előző évben pedig a szifiliszes nyirokcsomók szöveti szerkezetét.” Simon professzor kutatásai számunka azért is jelentősek, mert eddig nemcsak a laikus szol­nokiak, de a városunkban műkö­dő bőrgyógyászok sem tudták, hogy Balogh Kálmán a magyar bőrgyógyászati tudományos iro­dalom egyik úttörője volt. Egy olyan időszakban foglalkozott bőrgyógyászati és venerológiai kérdésekkel, amikor az egyetlen magyar egyetem pesti orvosi ka­rán sem volt bőrgyógyászati tan­szék. Kutatásairól ismert kiváló elődeim, de én sem tudtam. Ezért történhetett meg, hogy amikor a minisztérium részéről a szakmai munka elismerése 1960-ban lehe­tővé tette, hogy az akkor önállóan működő vezető megyei bőr- gyógyászati intézménynek nevet adjunk, minden további nélkül el­fogadtuk az általam még szemé­lyesen ismert és nagyon tisztelt Kossuth-díjas bőrgyógyász-vene- rológus Guszman József profesz- szor nevét (akinek szolnoki kötő­dése nem volt), és meg sem fon­toltuk dr. Balogh Kálmán kolozs­vári, majd budapesti egyetemi ta­nár, az MTA tagja emlékének üy módon való megörökítését. Ezek az események is bizonyít­ják, hogy Szolnok kultúrtörténet­ében vannak még fehér foltok. Szolnok sokkal többet adott a ha­zának, mint azt sokszor magunk is gondoljuk, és mint azt néhány, a nehezen fellelhető források mel­lőzésével készült mű jelenleg is sugallja. __________DR. LENGYEL BERTALAN, SZOLNOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom