Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-03 / 2. szám

6. OLDAL OTTHONUNK 2001. Január 3., szerda ||| Patinás otthon panellakásban Sokféle panellakásban jártam már, s bár a stílusuk külön­böző volt, akadt egy közös jellemzőjük: így vagy úgy, de fe­ledtetni kívánták a panelek sokat emlegetett tervezési hátrá­nyait és kivitelezési problémáit: a szűk helyiségeket, az egy­másba érő ajtókat, illetve a silány minőségű burkolatokat és tapétákat. E próbálkozások általában sikeresnek bizonyul­tak, mint ahogy annak véljük ezt a bemutatásra kerülő, régi darabokkal, szalongarnitúrával, festményekkel és külön­legesen szép, régi tárgyakkal berendezett panellakást is. A nappaliban hamisítatlan békebeli hangulat fogad. A tér nem különösebben nagy, mégis sikerült úgy berendezni, hogy belakottsága ellenére is tágasnak és szellősnek hasson- Szemmel láthatóan nem érzi beszorítva magát ebbe lakásba, noha ezt a polgári stílust korántsem a panellakásokba képzelné az ember.- Ha azt mondom, szeretek itt élni, és hogy egyáltalán nem va­gyok rosszkedvű e kissé szokatlan helyzet miatt, talán a lakáson is látható - szögezi le nyomban Anna, a beszélgetőtársam. - Ám az is igaz, hogy amikor húsz-harminc évvel ezelőtt elkezdtem vásárol­gatni, gyűjtögetni, még tágasabb otthonban éltem, és amikor ide­költöztem, szinte már minden darabom megvolt. Kétségeim persze akadtak, hiszen nem tudtam, hogyan mutat mindez a betonfalak között. Az alapterülettel nem volt gondom, hiszen több mint het­ven négyzetméteres ez az egy plusz két félszobás lakás, de a gye­rekbetegségek, mint a kis fürdőszoba, a keskeny közlekedő, a mennyezeten futó vezeték - noha a jobbak között emlegetik ezt a lakótelepet - azért igencsak jellemezték. Ám legjobban az ajtókkal szabdalt, kis helyiségek zavartak, a parányi étkezőnek például négy ajtaja volt. Ezek közül azonnal ki is dobattam az előszoba és a nappali felé nyíló kétszárnyúakat, és helyükre széles boltívet csi­náltattam. Amikor láttam, hogyan nyílik ki és válik meglepően tá­gassá a tér, már egyáltalán nem izgultam a bútoraim miatt.- Ám azért jegyezzük meg, hogy nemcsak a bútorairól volt szó, hanem a legkülönbözőbb gyűjteményeiről is. A vendégszoba vitrin­jében csodálatos, régi porcelánokat és térítőkét őriz, a konyhaszek­rény teteje réztárgyakkal és népi kerámiákkal van tele, a nappali könyvespolcán régi könyveket látok, de nézhetek bármerre, bizo­nyosan megakad a szemem egy-egy szép tárgyon. Mindezeken túl ez nem múzeum, hanem élő, működő közeg, amelyben a régiségek funkciójuknak megfelelően, használatban is vannak. Hogy mást ne mondjak, bécsi porceláncsészéből iszom a teát és Rosenthal tányér­ról falatozom a süteményt.- A porcelánok némelyike valóban nagyon régi, akad közöttük múlt század végi és századfordulós darab is. Egy részüket a szü­lői házból örököltem, mint ahogy valószínűleg az ízlésemet is. Régi bútorok, porcelánokkal teli vitrinek, bőrkötéses könyvek és szép tárgyak társaságában nőttem fel. A berendezésben nem volt semmi rendszer - mint ahogy valójában ebben a lakásban sincs -, egy-egy, a háborúk viharait szerencsésen túlélt darabból állt ösz- sze. Emlékszem például egy hatalmas sárgaréz csillárra, amelynek gyönyörű volt a kerámia burája, de még szebb a szinte félgömb äakü, hatalmas, mélybordó és zöld mintás petróleumtartálya, amely a Zsolnay gyárban készült. Egy életre meghatározta a gon­dolkodásomat és a látásmódomat ez a környezet, és ezzel magya­Az étkező és a nappali közötti ajtót kivették, helyére boltív került. A két tér összekapcsoló­dásával tágassá vált a lakás, és a nappali sok látnivalót ígérő berendezése sem kelti a zsú­foltság érzetét. A kis túlzással táncteremnyinek tűnő térben kényelmesen elfér a többdara­bos szalongarnitúra, a nagy komód, a könyvritkaságokkal és a háziasszony lámpagyűjtemé­nyével teli polc is A parányi étkezőről lekerültek az ajtók, így fértek el benne az átköltöztetett bútorok. A szép tárgyak - a gyümölcstartó tál az asztalon, a kanna a konyhai átadóablakban vagy az órák a falon - már a belépéskor feltűnnek, és szinte árulkodnak a háziasszony ízléséről és élet­formájáról rázható, hogy már a hatvanas években is rendszeresen kijártam az Ecserire, és gyakori látogatója voltam a bizományi üzleteknek is. És mert az otthonom tele van ilyen, a szívemhez és a lelkem­hez közelálló darabokkal, hát élvezem az egész lakást. A nappali­hoz tartozó erkélyt pedig szinte ráadásnak tekintem. Karácsony­kor kivilágítom, húsvétkor tojásokkal díszítem, nyári estéken pe­dig - gyertyafénynél - kinn üldögélek. A napernyőtől lakályosabb lett, és ha bentről nézem ezt a növényekkel beültetett, bútorozott teraszt, úgy érzem, mintha egy családi házban élnék. __________________________________________________________________________________- R. E. ­Lágyabb fények A lakás fontos tartozékai a lám- finom rajzú világából inkább az pák. A boltok kínálata évről évre gazdagabb e téren, a divat óha­tatlanul belopózott a csillárok, falikarok világába is. Egy német lámpakiállítás tárgyai között tal­lóztunk. Többnyire a lakályos, meleg fények uralkodnak az ezredfor­duló lámpadivatjában, de furcsa stíluskeveredés, hogy az elfelej­tett, hagyományos lámpaernyők és az avantgárd design jól megfér egymással. A legújabb divat ugyanis a már évtizedek óta kis­polgárinak számító lámpaernyő, amely most új formában vissza­tért, és amelyet a legmeghökken- tőbb módon, a legkülönösebb helyeken - még csillárokon is - alkalmaznak. Akár régimódi, A spanyol Blauet cég minimalista felfogásban tervezett lámpája átlátszó burá­val készült pliszírozott textilből, akár áttet­sző műanyagból vagy üvegből készült, puha, lágy fénye ottho­nossá varázsolja a szobát. Ha üvegből készült, akkor többnyire matt vagy tejüveg változatban je­lentkezik, de láttunk kristálytisz­ta, átlátszó üvegernyőt is. Ám nemcsak a nálunk régen hangulatlámpáknak titulált, er- nyős álló ás asztali lámpák árasz­tottak a korábbinál szelídebb fé­nyeket, hanem általánosan is jel­lemző volt a szinte otthonos at­moszféra. Visszaszorulóban a halogén­világítás, az elsőrangú tervezők szinte mind hagyományos (s per­sze energiatakarékos) égőket épí­tettek a világítótestekbe. A stan­dokon ugyan - gyakran bonyo­lult kábelrendszerekre függeszt­ve - jelen voltak a kis fejű halo­génizzók is, szerepük másodla­gosnak tűnt. Szokatlan arányok és szokat­lan formák törtek előre: az egyébként is karcsú, keskeny alakzatok mellett magas oszlo­pok és hosszú rudak, éppen el­dőlni látszó póznák világítanak, ám jelen voltak az organikus for­mák is. Az ötvenes évek lágy, avantgárd irányzat merít. Miként a bútoroknál, úgy a vi­lágítótesteknél is fontos szem­pont volt a variálhatóság, a köny- nyű átalakíthatóság. A legtöbb lámpa tud valamit, ami első pilla­A Flos állította ki Philippe Starck Romeo Soft nevű lámpáját. Otthonos, meleg fényt áraszt a valaha divatjamúltnak számító, pliszírozott textilernyő, amelyhez egyszerű alumíniumtalp tartozik Ugyancsak a Flos mutatta be Konstantin Grcic egyszerű és szellemes tervét, a May Dayt (Májusi nap), amely egyszerre lehet függő- és asztali lámpa vagy akár állólámpa is: könnyű, műanyag burájával egyszerűen felakasztható natban nem látszik: síneken csú­szik, burája cserélhető, esetleg szögre is felakasztható, magassá­ga szabályozható, fénye állítható. A klasszikusnak számító típusok - mint az álló-, függő- és asztali lámpák - megtartották nemes megjelenésüket, de már megvál­tozott külsővel. A rézfoglalatúak finom kábelszövevényben tűn­nek fel, a függőlámpák karcsú rú­don eltolhatók, az állólámpák szoborszerűen megformált, tö­mör fa lábazata gondosan políro­zott, s fémmel kombinált, fölötte gyöngyházfényű ernyő. SZÍNES HÍREK A LAKBERENDEZÉS VILÁGÁBÓL Szerep­tévesztés? Ha szigorúak len­nénk, mindenkép­pen annak fog­nánk fel, hogy az eredetileg könyv- szekrénynek ter­vezett bútort - a húszas években Lingelék is gyár­tottak ilyeneket - konyhai berende­zésként látjuk vi­szont. Ám ez az új szerep szemmel láthatóan jól áll neki, s mellesleg funkcionálisan is kitűnően műkö­dik, olyannyira, hogy az ötletet magunk is máso­lásra kínáljuk. CA8AVIVA (MILÁNÓI Patinázott újak Padlócsatlakozó Nemes és egyszerű Mintha egyetlen könnyed mozdulattal hajtogatták volna kényelmes pihenőpaddá ezt a bútort. Leg­alábbis olyan természetesnek és magától értetődőnek tűnik a forma, amelynek hátlapja, alja és ülőfelülete egyaránt hullámokból építkezik. Kitűnően illik hozzá az anyaga, a rattan is. ______________________________________MAISOM FRAMCAI1« (PÁRIZS) Eg y új, ám nem különösebben látványos faajtóból meglepően egyszerű eljárással készülhet „öreg” darab. Esetünkben a nyers felületet selyemfényű, fehér akril- festékkel kenték be, majd száradás után fi­nom csiszolópapírral - különösen a profi­lok környékén - megcsiszolták. Hogy még patinásabbnak tűnjön, barna pigment szemcsékkel kevert fehér festékkel - szi­vacs vagy rongylabda segítségével - itt-ott még bekenték. ___________________________SCHÖNER WOHMSN (HAMBURG) A padlóba süllyesztett aljzatok között olyan formatervezett és diszkrét megol­dásokat is találni, mint az itt bemutatott acéldoboz, amely szinte észrevétlenül simul bele a szőnyegpadlóba. A hosz- szan tekergőző vezetékek helyett min­denképpen esztétikusabb megoldást kí­nál, egyetlen „hátránya”, hogy gondos elektromos tervezést igényel. _____________________SCHÖNER WOHNEN (HAMBURGI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom