Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-13 / 11. szám

I 2001. Január 13., szombat 5. OLDAL KÖR KÉP Nézőpont A kisgazda­jelenség A magyar politikai élet rendszerváltás utáni tíz évében a pártok közül a legtöbb témát valószí­nűleg a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt adta a sajtónak. Ez csak részben kö­szönhető Torgyán József pártelnök színes egyé­niségének, a közéletet fölkavaró kijelentéseinek, „féregirtós” és egyéb beszédeinek. Ez még lehetne egyszerű propagandafogás is, a „mindegy, hogy mit, csak írjanak rólam (rólunk)” elv érvényesí­tése a politikában. Az okok azonban véleményem szerint ennél mé­lyebben rejlenek. A tíz-tizenegy éve talpra állt magyar politikai pár­tok története ugyanis a belső küzdelmek, átalakulások, csúcsok és iiroiimiBiBfiDiimi ii mélypontok története. Nem hajlandók Elé8 csak az MDF . . ,, , , 1990 utáni helyzetére Számot vetni a valósadat vagy a Fidesz népsze­rűségének többszöri fölfutására és apadására, a KDNP öngyilkossággal fölérő belső küz­delmeire, az SZDSZ vagy az MSZP belső vitáira utalni. Az FKGP tökéletesen beleillik ebbe a képbe, története ugyan­csak belső küzdelmek, kilépések, kizárások, a népszerűség hul­lámhegyeinek és hullámvölgyeinek története. Hogy mindez egy kissé nagyobb hangerővel, markánsabb megfogalmazásokkal és nagyobb közfigyelem közepette történik, az részben Torgyán Jó­zsef személyiségének, részben pedig annak a következménye, hogy az FKGP mintegy 10-15 százaléknyi lehetséges szavazójával jelenleg a magyar jobboldal meghatározó eleme, jelentősége a súlya miatt nagyobb, mint a KDNP-é vagy akár a nehezen magá­ra találó MDF-é. Torgyán Józsefre sok mindent el lehet mondani (mondanak is), de azt nem, hogy tehetségtelen politikus volna. Maga a tény bizonyítja ezt, hogy egy ilyen közegben tíz évig a politikai élet egyik meghatározó személyisége tudott maradni. Ám az utóbbi időben mintha a helyzete megingott volna. Az első jel a köztár­sasági elnök megválasztásakor mutatkozott. Akár önszántából mondott le erről a tisztségről, akár rákényszerült, a közvélemény a vereségeként értékelte ezt. Utána kezdett erősödni a párton be­lüli és a párt holdudvarában álló politikusok körében az ellenál­lás vele szemben. Ő pedig a régi reflexek szerint cselekedett, ki­zárta, aki szembefordult vele. Talán túlbecsülte az erejét, vagy nem vette észre, hogy lassanként Giczy György és a KDNP sorsa fenyegeti, azaz kizár vagy kilépésre kényszerít mindenkit, aki másként gondolkodik, mint ő, s végül egyedül marad. Ez még nem következett be, de a folyamatok ebbe az irányba mutatnak, különösen, hogy ő és a hozzá még hű munkatársak nem hajlan­dók számot vetni a valósággal, tagadják a válság létét is, így, lát­szólag legalábbis, átengedik a kezdeményezést ellenfeleiknek. A kisgazdapárt hosszú története során nem először, ismét vá­laszúihoz érkezett. Ha Torgyán József marad a pártelnök, és is­mét távozik a pártból ellenlábasainak most elég tekintélyes cso­portja, a pártot a perifériára szorulás, a parlamentből való kihul­lás fenyegeti. Ha sikerül valamilyen módon eltávolítani az elnöki posztról, az is megviseli a pártot, de az egykori kilépett, kizárt kisgazdák visszatérésével talán sikerül parlamenti pártként foly­tami a politizálást. A közeljövőben eldől, hogy melyik változat „jön be”. Millenniumi Emlékkönyv Megyei információ Mint ismeretes, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Önkormányzat ebben az évben megjelenteti a Millenniumi Emlékkönyvet, amely a megye régebbi és leg­újabb kori történetéről szól, szö­veggel és képekkel megörökíti valamennyi település 2000-2001. évi helyzetét. A könyv szerkesz­tőbizottsága tegnap ülést tartott, amelyen döntöttek a további munkákról, és arról is, hogy a kö­tetet az év utolsó közgyűlési ülé­sére jelentetik meg, és karácsony táján kerülhet el az olvasókhoz. Újító munkavállalók A papírgyár milliókkal jutalmazza a megvalósított ötleteket A világ iparilag fejlett országaiban bevett gyakorlat, hogy a cégek pluszpénzzel hono­rálják azokat a dolgozóikat, akik ötleteik­kel, újításaikkal hozzájárulnak a hatékony­ság, a termelékenység növeléséhez, a minő­ség javításához. Minderre már megyénkben is akad példa, a Neusiedler Szolnok Rt. 1999-ben hívta életre az NPV rendszerét. Szolnok A Neusiedler Szolnok Rt. 1999 augusztusában indította útjára az osztrák igazgatóság által ki­dolgozott, ésszerűsítési folyamatnak nevezett (NPV) újítási rendszerét, mely tudomásunk sze­rint egyedülálló nemcsak a megyében, hanem az egész országban. Mint azt Kemény János, a társaság NPV-koordinátora érdeklődésünkre el­mondta, a rendszer célja az, hogy a dolgozók a rájuk bízott napi feladataik ellátása mellett segít­sék ötleteikkel a céget a piaci versenyhez való minél eredményesebb alkalmazkodás, az erőfor­rások minél jobb kihasználása érdekében. Azok az ötletgazdag munkavállalók, akik újításaikkal hozzájárulnak például a termelési költségek csökkentéséhez, a termékminőség javításához, a munkabiztonság fokozásához és nem utolsósor­ban a környezet védelméhez, jutalomra számít­hatnak. A sajátos „mozgalomba” az eltelt időszak alatt a dolgozók jelentős része bekapcsolódott, ennek eddigi eredménye 211 újítás, ötlet. A megvalósított újítások gazdáit a társaság több mint ötmillió forinttal honorálta, valamint kü­lönféle használati tárgyakkal jutalmazta. (A leg­nagyobb megtakarítást eredményező újítás ki­agyalója például két és fél millió forintot vágha­tott zsebre.) A számos, iparilag fejlett országban már bevált rendszer remélhetően minél több kö­vetőre talál megyénkben is, hiszen azzal min­denki jól jár, az alkotásra ösztönzött munkavál­laló éppúgy, mint az újítások bevezetésével ha­tékonyabban, eredményesebben működő mun­kaadó. LZ. Egyik sikeres újítás a sok közül az átvilágító kocsi, amely a minőség-ellenőrzést segíti FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS A pedagógusok megértőek? Oktatásügy A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének megyei szekciója választmányi ülést tar­tott Szolnokon. Az ülésen a nor­vég Hordaland megye pedagó­gus-szakszervezetének képvise­lői vendégként voltak jelen, akik elmondták, hogy országukban hasonló problémákkal küszköd­nek a tanárok, mint hazánkban. Az anyagi elismerés mellett rá­adásul az erkölcsi is hiányzik a norvég pedagógusok határon belüli megítélésénél, sőt a sta­tisztikák szerint az ottani taná­rok életkora alacsonyabb az or­szágos átlagénál. Emiatt Norvégiában évekkel korábban be is sorolták ezt a szakmát a veszélyeztetett mun­kakörök közé. Kerpen Gábor, a PDSZ orszá­gos ügyvivője arról szólt, hogy a decemberi figyelmeztető de­monstrációt követő tárgyalások eredményt hoztak a pedagógu­sok bérkiegészítésében. Az ügy­vivő reméli, hogy a korrekció februárban realizálódik, de is­merve a kormányzat jelenlegi anyagi helyzetét, a szakszerve­zet akár azt is elfogadhatónak tartja, hogy a tavalyi inflációt követő bérkiegészítés idén több részletben jusson el a címzettek­hez. Azonban azt is hangsúlyoz­ta, hogy a minimálbér 40 ezer forintra emelése újabb feszültsé­geket fog eredményezni a taná­rok között. Például a kezdő ala­csonyabb keresetűek fizetése hozzáigazodik a évtizede a pá­lyán dolgozókéhoz, ugyanis utóbbiak béremelésére valószí­nűleg nem kerül sor a közeljö­vőben. M.O. afciilsv Nagy iván Azt a települést, a szülőfalut, ahol nőtt, cseperedett az em­ber, nagyon lehet szeretni. Azért, mert ott eszmélt a vi­lágra, jó volt gyereknek lenni, ott éltek a szülei, a rokonok, a régi iskolatársak, cimborák, ezért ismerős volt minden arc, ház, kerítés, utca. Vetheti az embert a sors a világ bármely szögletébe, szebb, jobb körülmények közé, a szülőföld varázsa olyan, hogy ha ez az ér­zés alaposan megérintette a szí­vét, lehetetlen szabadulni tőle. Valahogyan így gondolkozott Margaret Huszár is a távoli Egye­sült Államokban, aki 1956-ig élt Nagyivánon, a Hortobágy szélén. Dolgozott, nevelte a két fiát, hi­szen az apjuk, a férje, a háború után nem tért haza. így azután egy ködös őszi napon, 1956-ban A szülőföld varázsa kézen fogta a gyerekeit, és neki­vágott az osztrák határnak, majd a nagyvilágnak. Pontosabban az Amerikai Egyesült Államoknak. Itt találkozott tizenkét éve nem lá­tott férjével, a gyerekei apjával. Örültek egymásnak, összeköltöz­tek, és még született egy kisfiúk. Nevelték a három srácot, bár a nagyobbak gyorsan felnőttkorba jutottak, meg­álltak a lábukon. Rengeteget dolgoztak, és úgy tűnt, megtalálták a helyüket. De ahogyan telt-múlt az idő, úgy vá­gyott egyre erősebben és több­ször vissza gólyafészkes falujába az édesanya. Amikor lehetett, ha­zalátogatott, mert ahogy mondta, itt maradt a szíve és az a pár évti­zed, amelyet nem tud és nem is akar kitörölni emlékeiből. Mert itt a májusi zápor, a nyári harang- szó, az őszi esők, a téli szelek is mások, mint odakinn, a korlátlan lehetőségek hazájában. Pedig ott több a pénz, jobb a megélhetés, és mégis... Közben úgy alakult az élete, hogy a férjétől elvált. Igaz, már a Pedig ott több a pénz, jobb a megélhetés, és mégis. gyerekek is kiröpültek, és a konti­nensnyi ország különböző szeg­letében laktak. Valahányszor nagy ünnepeken eljöttek hozzá, közölte velük, ha meghal, a csen­des nagyiváni temetőben szeret­ne pihenni. Amelyiktől sóhajtás- nyira a puszta, és ahol szülei, sze­rettei, rokonai nyugszanak. Jött volna, de a kaszás közbeszólt: ta­valyelőtt ősszel kopogott érte. Nem volt pardon, 81 évesen vitte magával. A hamvait az egyik fia őrzi. Úgy volt, tavaly nyáron jön­nek vele haza, és temetik el pora­it annak a falunak a temetőjében, ahová mindig vágyott. Va­lami miatt ez a repülőút el­maradt. Ugyanakkor a tá­voli rokonok azt tudatták a ' V község illetékeseivel, hogy az idén a fiúk hozzák édesanyjukat. Pontosabban fogal­mazva azt az urnát, amelyik a hamvait óvja. Ha már életében visszavágyott, legalább haló pora­iban adassék meg neki, hogy visz- szatérhet abba a földbe, amelyből vétetett. D. SZABÓ MIKLÓS Szolnok A 76 esztendős, szolnoki Gécel Fe­renc eddigi élete tizennégy szakma kitanulásához és sok-sok emlék összegyűjtéséhez volt elegendő. Amikor nemrég újra szárnyra ka­pott a hír, hogy a svéd diplomata, Raoul Wallenberg talán még ma is életben van, eszébe jutottak régen történt, de soha el nem feledett ese­mények, amelyek során kettejük életútja egy kis időre keresztezte egymást. Úgy gondolja: a múltidé­zés nehéz, de szükségszerű.- A szovjet csapatrendőrség egyik ván­dorbörtöne egy hatvani házban műkö­dött, ahová 19 évesen kerültem - emlé­kezik a történtekre Gécel Ferenc. — En­gem már ötvenöt napja tartottak ott fog­A diplomata nyomában va, amikor Wallenberget 1945. január 10-én a reggeli órákban tizenketted magával behozták. Akkor még nem tudtuk, ki ő valójában, mások is csak úgy emlegették, hogy „a diploma­ta”. Távol voltunk egymástól, így nem érintkezhettünk. Őt a ház külső szobájában helyez­ték el, míg én a konyhában voltam elszál­lásolva egy brassói születésű férfival és tíz szovjet katonával. Január 17-én az­után elővezették a diplomatát, majd el­vitték. Feltehetően Pestre szállították, mi­vel azt rebesgették, hogy megtalálták ná­la azoknak a bankoknak a kulcsait, ame­Raoul Wallenberg lyekben a zsidó vagyonokat őrizték. Délután három óra kö­rül értek vele vissza. A szobám ablakából láttam, amint megér­keztek. A diplomata mutatta, hogy vezetni volt, s hogy a ko­csiját elvették, ami egy nagyon elegáns jármű volt. Néztem az arcát. Komoly embernek lát­szott, ahogy állt ott, feltűrt gallérral.- Semmit sem tudtak róla azokban a napokban?- Azt semmiképp, hogy ő Wallenberg. Jóval később, egy történésztől hallottam, hogy más diplomata nem volt letartóztat­va. Tíz-egynéhány éve pedig a televízió­Raoul Wallenberg svéd diplomata, magyar zsidók ezreinek megmentője még élt 1989-ben, és nem végezte ki a szovjet titkosrendőrség 1947 júliusában, mint azt most Moszkvában állítják - olvasható egy pénteken napvilágra került jelentés­ben. A Susanne Berger, Susan Mesinai és Marvin Makinen által készített jelentés szerint Wallenberget, akit Moszkva a múlt év decemberében rehabilitált, szovjet börtönökben tartották 1981-ig, akkor pedig egy Moszkva környéki pszichi­átriai intézetbe szállították át. A kutatók úgy vélik, az oroszok azért hagyták életben a svéd diplomatát, hogy cserealap­ként használják Nyugaton lévő személyekért. Kétszer meg is próbálták kicserélni, de a svédek elutasították az ügyletet. Susanne Berger decemberben a független Dagens Nyheterben úgy fogalmazott, hogy Wallenberget hazája „feláldoz­ta”. Moszkva tavaly december 22-én hivatalosan rehabilitálta Wallenberget, ugyanakkor nem lebbentette föl a fátylat ha­lálának titokzatos körülményeiről. imtd ban láttam a képét, s akkor ismertem fel. Pedig 1945 elején sem tölthettünk együtt hosszú időt. Január 20-án szólították a korábban behozott tizenkét főt, köztük őt is, majd keresztbe rakott ujjakkal mu­tatták, hogy halálra ítélték őket. Azt hi­szem, őket Kecskemétre vitték, míg én a jászberényi fogolytáborba kerültem.- Gondolja, hogy még ma is életben le­het?- Én csak annyit tudok, hogy a szovje­tek akkoriban nagyítóval keresték a tanult embereket, mérnököket, nyelvtudósokat. Wallenberg több nyelven beszélt, talán mint tanár tevékenykedett ezután. Ma azt hallani, hogy 1947-ben szovjet hadifogság­ban halt meg. Én ugyanebben az évben, június 15-én szabadultam. Hallottam má­sokat, akik szerint felajánlották a letartóz­tatottaknak, hogy kimehetnek Észak-Kore- ába harcolni, s azután szabadok lehetnek. Én sem tudom, mi lehet az igazság. Az vi­szont bizonyos, hogy jelenleg nem létezik olyan bizonyíték, amely alátámasztaná Wallenberg halálát vagy annak az idejét. MOLNÁR O. ATTILA Raoul Wallenberg (1912-1947?) Svéd építész, kereskedő, diplo­mata. Építészmérnöki diplomájá­nak megszerzése után külkeres­kedői pályára lép, ennek során magyar kapcsolatokra is szert tesz, s először 1942 elején jár Magyarországon. A humanista gondolkodású Wallenberg az itt­honi deportálások megindulása után azonnal igent mond a svéd kormány és az amerikai War Refugee Board felkérésére, és követségi titkárként, Danielsson nagykövet irányításával ember­mentő akciók sorozatában vesz részt. Sokszor személyesen védi meg az üldözötteket, nemegy­szer életét is kockáztatva. A de­portálásokról jelentésekben szá­mol be. 1945 januárjában Deb­recenbe indul, de nyoma vész. További sorsa azóta is ismeret­len, a hivatalos szovjet állítások szerint egy moszkvai börtönben halt meg 1947-ben. Más beszá­molók szerint később is látták még a Gulag különböző táborai­ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom